Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-21 / 275. szám
1987. november 21., szombat Somogyi Néplap IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS A békés, salakrágta föld megadóan sunyt a napon. Hol vörös, hol fekete hepehupában sisteregve lapult a por. Az óriási ócskavastelep fölött föl-föl- búgott a villanydaru motorja. Óvatosan engedte le a csápját, markolta föl a rozsdás hulladékot, mintha attól félne, akármikor visszaejtheti őket. A gyűrött roncsok, mint a pókhálóra a bogarak, olyan bizonytalanul, s kelletlenül ragadtak rá a mágnesre. Távolban, az út végén ott komorlott a bezárt gyárkapu vasrácsa. Néhány inas ődön- gött előtte, bizonytalanul káromkodtak, bele-belerúgtak a kapuba, de óvatosan, nehogy leváljon a bakancsuk talpa, eltörjön a lábujjuk. Valószínű, a portással veszekedtek az imént, és most így próbálták levezetni az indulataikat. A portás rájuk se hederített. A feje olyan mozdulatlanul virított a kapu melletti üvegkalitkában, mint egy agyagszobor. Kissé ügyetlen munka: a koponya túl lapos, a homlok behorpadt. Benne volt a hanyag mester vállvonása: a célnak így is megfelel. Az inasok megunván a hiábavaló okoskodást, leültek a kerítés betonlábazatára. Egyikük, alacsony, köpcös, szőke alak, afféle hangadó típus, sört vett elő egy reklámszatyorból. Az üveget egyetlen ügyes mozdulattal a kerítés vasán nyitotta föl. Jó haverként a többieket kínálta először. Az idegen — úgy volt öltözve, mint valami elöljáró, öltöny, fehér ing, nyakkendő — messziről figyelte a jelenetet. Kissé furcsának találta, amit lát. A bezárt kapu megtorpedózásra készítette. Nem volt biztos benne, hogy őt kiengedné a portás, hiába van hivatalos, egy alkalomra szóló kilépési papírja. Tudta, a gyárnak három kapuja van. Most különösen félt attól, hogy a távozási szándéka meghiúsul, nem várt nehézségekbe ütközik. Úgy érezte, képtelen volna elviselni még egy ilyen jelentéktelen kudarcot is. Amíg a másik kapu felé baktatott, sok minden megfordult a fejében, de gyökeret verni egyetlen gondolat sem tudott. Ez az ismerős bizonytalanság-érzés csaknem teljesen úrrá lett rajta. Minél jobban gyűlölte, annál makacsabbul tért Vissza hozzá, az utóbbi időben már szinte naponta elővette. Ki vagyok én? Mit keresek egyáltalán ezen a világon? Ó, hogyan gyűlölte ezeket a közhely-kérdéseket, mégsem tudott hátat fordítani nekik. A sarokba szorították, leköpdösték, kinevették, mint hajdan a kérges kezű, cigerettaszagú, százszor bukott vagányok az osztályteremben. Úgy érezte, most is azok veszik körül. Mennyire szeretett volna, mégse sikerült soha egy szemernyit se hasonlítania hozzájuk. A villanydaru felbúgott, és zörögve elejtette a terhét. Az öntödéből vastag gőzoszlop csapott fel. A köszörűcsarnok egykedvű visítása meglapult a háttérben. A salakút közöttük kanyargóit. A forduló végén már látszott a keleti kapu. Innen belülről semmiben sem különbözött a nyugatitól. Az idegenben felmerült a kétely, csak nem eltévedt? Álmodni sem könnyebb, mintha ébren tévelyegsz a világban, nem, semmivel se. Van úgy, hogy az álom súgja meg, amikor már végképp nincs tovább, hogy mit tegyél. Ha nem figyelsz rá, elveszel. A valósággal szemOLÁH JÁNOS Az idegen ben az álom mindig önzetlen, minden ellenszolgáltatás nélkül segít, ha segít. Az érzékek idővel eltompulnak, a gyermeki elfogulatlanság kincsei szanaszét gurulnak a világban, és nincs az a zsugori fajankó, aki összeszedhetné, vagy akár csak megőrizhetné őket. Megesik, hogy az egyetlen segítőkész hangot elengeded a füled mellett, és akkor ott maradsz az ájulás zöld zsi- bongással fűtött, tehetetlenséget sugalló göröngyös csapdájában, mindaddig, amíg valaki föl nem emel, le nem porolja a ruhádat, be nem kísér az üzemorvosi rendelő olajfestékkel lemázolt, külvárosi vizeldéhez hasonlatos előszobájába. Alapjában véve minderről nem tudsz. Eltűröd, mert képtelen vagy másra. Halvány sejtelmek vesznék körül, és nem egészen biztos, amiről beszélnek. Sokáig ülsz a kényelmetlen lécpadon, félrebillent fejjel. Tudod, hogy itt vannak veled, de nem látod a fogfájós szomszéd arcokat, mintha teljesen, de teljesen egyedül volnál. A nővérek vihorászása, műszercsörgés zaja szűrődik ki a bezárt ajtók mögül az L alakú váróterembe. Szeretnél így maradni, szeretnéd, ha sohase kerülne rád a sor, megúsz- nád kezelés nélkül. Igen, semmi bajod, akármelyik pillanatban felállhatnál, elmehetnél. A barátságos, megnyugtatóan öreg arc alighanem az orvosé. Beszél hozzád, és nem várja el, hogy válaszolj. Ez minden, ennél többet nem is szeretnél. Azért bízol meg benne, mert öreg. A káderlapja az arcára van írva. Nem firtatod, mi lehet a bűne, pazarolta a vizet, a gázt, szabotálta a május elsejei felvonulást, vagy éppen a templomi esküvőjén vesztett rajta. Látszik, beletörődött a száműzetésbe. A fiatalok mind ingerültek, sértődöttek, aljasak, kíméletlenül törekszenek fölfelé. Avval, hogy milyen áron, nem érnek rá törődni. Elhagyod magad, mélyet lélegzel a hűvös gyógyszer- illatból. Aztán a fehér köpeny mord gyűrődéseire látsz. A szemed az ablakra téved. Egy vézna akác csapkodja mohó leveleivel a füstös üveget. A gyárkapu vasrácsára kóbor újságcafatot ragasztott a szél. Az idegen visszanézett. Ez az önkéntelen mozdulat árulta el. Egyébként kínosan ügyelt rá, hogy ne gondoljon semmire. Nem volt kedve emlékezni. Kidobták, elengedték? Ezek most valahogy mellékes szempontnak számítottak. Esze ágában sem volt értékelni a váratlan furcsa szabadságot. z Inasok, mint valami régi jó ismerősre, úgy vigyorogtak rá a rács túloldaláról. Féktelen jókedvükben a nyelvüket is kiöltötték. Most is a szőke, köpcös járt elöl. Csak úgy virítottak a szeplői. Végül az üres sörösüveget is feléje hajította. Az idegen nem ugrott el. Föl se merült benne a menekülés lehetősége, de a szükségessége se. Az üveg közvetlenül a iába előtt csattant szét az aszfalton. Hátat fordított a rács vasára tapadt, kárörvendő ifjú arcoknak, egykedvűségéből a trágár kiáltozás se zökkentette ki. S elindult a helyiérdekű üres megállója felé. A rozoga bádogbódé megvédelmezte az illetéktelen tekintetektől, módot adott rá, hogy bele- feledkezhessék az öntudatlan várakozásba. Lehoczki Károly HIDEGBEN Teérted, miattad bánat görnyeszti a bütykös, téli fákat s minit aki társát szóból sem érti topognak hóban felnőtt emberek. Tavasz, nyár, ősz, mind letűntek. Újat már csak .a fagy hozhat elém. Függök az idő csapzott kötelén, értem a szelek egymásra hágnak. Teérted is. Belül télben, kiszépült, cicomás szűz-fehéren, nézd, külső tavaszok, nyarak, őszök vad lombja nyűtt testünk beteríti. Ludwig gyűjtemény Nemzeti Galériában Nagy jelentőségű kortárs- művészeti kiállítás nyílt . a Magyar Nemzeti Galériában Irene és Peter Ludwig aacheni gyűjteményéből, mely egy évig Magyarországon marad. Eltekintve a bemutatott festmények és szobrok vitathatatlan értékétől, a kiállítás fontosságát emeli a két tudós gyűjtő módszeres törekvése arra, hogy Európa népei a képzőművészet értékei révén közel kerüljenek egymáshoz. Tanulják megbecsülni egymás jelenlegi és múltbeli kincseit, a közös Európát, melyet az utódok számára megőrizni kötelességünk. Az egymásra utaló szálak napjaink művészetében is fellelhetők — ez a kiállítás legnagyobb tanulsága. A gyűjtők több évtizedes munkával tanulmányozták és megszerezték Európa és az Egyesült Államok, valamint a kelet-európai országok kiváló mestereinek több munkáját, amelyek gyűjtési körükbe beleillenek. így a kép igen tanulságos. A különféle kortárs irányzatok egyezése, valamint konfrontációja igazolja azt, hogy Világunk különböző részei nincsenek egymástól elzárva, az egyes áramlatok kisébb-nagyobb időeltolódással megjelennek Európa minden államában, legfeljebb a helyi hagyományok és a bürokratikus adminisztráció késlelteti szélesebb körű megismertetésüket. Ludwigék 1946-ban még egyetemi hallgató korukban kezdtek gyűjtetni. Akkor XVflI. századi európai porcelánokat, delfti fajanszokat, görög terrakottákat, majd középkori illuminált kódexeket, táblaképeket, elefántcsontot vásároltak. Felülmúlhatatlan kincseik közül sokat a nyugatnémet múzeumoknak ajándékoztak. 1966- ban fordultak a kortárs művészet felé. Peter Ludwig doktori disszertációja Picas- soval foglalkozott. Ennek kapcsán többszáz grafikát és jó néhány festményt is megszerzett. Miután megvásárolta a modern művészet klasszikus Robert denk! Longo: Most minmestereinek néhány főművét, valamint az orosz avantgárd mesterek fontos alkotásait, figyelme a nyugati fogyasztói társadalom leghívebb művészi megnyilvánulása, az amerikai pop art felé fordult. Jelenleg az övé Európa legnagyobb pop art gyűjteménye. Ezekből főművek láthatók a kiállításon, mint Duane Hanson Nő bevásárlókocsival című, könyvekben és folyóiratokban gyakran közölt, iskolateremtő műve. Az élő nőalak viasz leöntés után készült, hajában műanyagcsa- varókkal, valódi szupermarketbeli kerekes bevásárlókocsival ábrázolt figurája. A tömött bevásárlókocsi a fogyasztási javakban való bő- , velkedés, az amerikai kisember boldogságának szimbóluma. Rauschenberg, Warhol, Lichtenstein, Jasper műveit megvásárolva a Ludwig gyűjtemény állandóan gyarapodott. A fotórealizmus, a német újexpresszionizmus, Lator László: Fa a sziklafalon Vajon a lét hány millió magot tékozolt el, míg megfoganhatott a függőleges szikla-szahara kő-szörnye közt ez a satnya fa? Micsoda szeszély börtönözte be mostoha sorsa kényszereibe, parancsaival és cseleivel hogy nyomta, gyűrte, kanyargatta fel a csökönyös, fortélyos akarat a puhacsontú vékony sudarat? Fekete kérgén a mindennapi küzdelem csontigható nyomai: nagy hegek, tarjagos daganatok, megcsökött, kificamodott tagok, de a rémület görcs-bogaival felesel a szökőkútívű gally, szövevényes hasadékokokn át csavarodnak, furakodnak tovább drótkeménnyé vadult gyökerei, mohó kínnal-gyönyörrel szívni ki a nedvet, a sovány sókat a kő elmeszesült hajszál-csöveiből, s rostjaiban hangtalan ekrazit halmozódik, szétveti rügyeit, és ága-lombja a forrástalan ragyogás habzó áramaiban fürdik, a vad, sistergő sugarak a pórusain átáramlanak: nyomorékul is tudja még a lét tagolatlan tűz-homály örömét, a kőmarkú pokol s a könnyű űr közt remegő vezetékül feszül melyben pillanatonként összecsap az üdvözült gyönyör s az iszonyat, s magával folyvást vitatkozva, a kettőt egyszerre kell mondania. Micsoda jel a bibliai szikla vörhenyes sivatagába hasítva, zsugori biztatásul belevetve az özönvíz-utáni döbbenetbe! Kiált minden gyötrött gyökere-ága, mondhatatlan szépsége-árvasága. de a legújabb amerikai grafittik főművei is az ö gyűjteményében találhatók meg. A műalkotásokat rendszeres bemutatással hamar közkinccsé tette. 1967-ben már Aachenben kiállítást rendezett a Neue Galerieben. Azóta követik egymást a különféle szempontból kiválogatott bemutatók, amelyeket tudományos értékű katalógusok kísérnek. 1977-ben a bécsi Künstler- hausban volt látható a gyűjtemény java Művészet a hetvenes években címmel. A bécsi kiállítás eredménye az osztrák Ludwig alapítvány, továbbá a Liectensteini palotában a Modern Művészetek Múzeumának megalapítása volt. Az utolsó évtizedben a Ludwig házaspár az összeurópai kulturális örökség jöbb megismertetéséért küzd egyrészt Európa keleti Roy Lichtenstein: Pow wow részében gyűjteményeik bemutatásával és alapítványokkal, másrészt Kelet-Európa művészetében az egymást erősítő vonások felszínre juttatásával a gyakran általuk felfedezett művészek munkáiban. 1979-ben az NDK- ban volt kiállítása a gyűjteménynek, most pedig hazánk kapja meg tartós letétként az itt bemutatott kortárs anyagot. A kiállítás állandó lehetőséget kínál Kelet—Nyugat szembesítésére is a műveken keresztül. Ez a Ludwig házaspár fő célkitűzése. Hiszik és vallják az egységes Európát, a nemzetek jobb megértésének előmozdítását a művészet eszközeivel. Érdekes a kép, amelyet a kiállítás bemutat. Picasso két öregkori művében képviselt tárgyszürrealizmus a bécsi Rudolf Hausner, az olasz Mino Palladino, a kelet-német Wolfgangs Matt- hauser és a szovjet Dmitrij Zsilinszkij műveiben folytatódik. Zsilinszkijnél a korszerűtlen gyakran történelmi idézetként jelenik meg. Példaképe Albrecht Dürer, és az 1500 táján élt német festők művészete. A pop art mozgalom műveiből A. Warhol Elvis Pres- leyről készített alkotását és Rauschenberg Claes Oldenburg műveit láthatjuk árnál említett Duane Hanson mellett. A hetvenes évek mozgalmának félelmekkel teli bizonytalansága adta meg az Új vadak filozófiai hátterét, amelyet képzőművészeti téren Picasso halála felerősített. A kiállításon szereplő két művéből az európai kor- társ festészet legnagyobb alakjának halála előtti félelme, szorongása kap hangot a torreádor alakjában és a véres kardban. Az új expresszionisták mítoszteremtő erejét leginkább Georg Baselitz művei képviselik, de megtalálható korunk borzalmait életre keltő Robert Longe New everybody című beiruti vérengzést ábrázoló, kísérteties fotórealista munkáján is, a kép előtt az életveszélyes lövést kapott, menekülő férfialak bronzszobrával. Korunk politikai aktualitásával foglalkozik a puertoricoi Lady Pink rózsaszín hátterű gra- fittije is. Az NDK művészei Otto Dix társadalomkritikai műveihez fordulnak ihletésért (Volker Stelzmdn). A nagy jelentőségű kiállítás egy újfajta kelet—nyugati kulturális kapcsolat messzire ható nyitánya. Brestyánszky Ilona
