Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

4 Somogyi Néplap 1987. november 21., szómba? Veszélyben egy megoldás! Még lehet kötvényt jegyezni A POSTA HOSSZABÍTOTT A posta június 1-jén hir­dette meg harmadik köt­vényakcióját. Közölte azt is, hogy augusztus 31-én a jegy­zések ismeretében értékeli annak eredményességét. Augusztus 31-ig azonban a nagyatádi és kaposvári köt­vények esetében sikeresnek minősítettük ugyan az akci­ót, de december 31-ig meg- hosszabítottuk a jegyzési időt. Mi van e döntés hátteré­ben? Ez a kérdés foglalkoz­tatja a lakosságot és közüle- teket is. Néhány „kulissza- titkot” tehát el kell árul­nunk. Magyarország telefonhely­zete Európában az egyik leg­rosszabb. Elmarad gazdasági fejlettségünk általános szín­vonalától, és nemcsak a la­kossági igényeknek nem fe­lel meg, hanem a gazdaság működését is akadályozza. A posta elhatározta, hogy a VII. ötéves tervben mindent megtesz azért, hogy külső anyagi erőforrásokat bevon­va a terv mennyiségi céljait jelentősen túlteljesítse. Eh­hez bankkölcsönöket vesz ■föl, gazdálkodó szervek, for­rásait veszi igénybe és köt­vényt bocsát ki. A posta kötelezettséget vállalt, hogy a kötvénnyel rendelkezők részére belát­ható időn belül telefont biz­tosít, hamarabb mint azok­nak, akik nem vásároltak kötvényt. A kötvényvásárlók tehát a 7—10 éves várako­zási idővel szemben három éven belül telefont kapnak. Ezzel szemben csak a köt­vényesek bekapcsolása után biztosít telefont mások szá­mára, ha marad ilyen lehe­tősége. Ehhez járul még az a kedvezmény, hogy a min­denkori belépési díj (beru­házási hozzájárulás) mértéke a fele annak, amit kötvény­nyel nem rendelkezőknek kell fizetniük. A nyilvántartott közületi és lakossági várakozók ösz- szetételéből, számából kiin­dulva joggal tételezzük fel, hogy a telefonigénnyel fellé­pők szándéka valós. Ez még akkor is igaz, ha figyelembe vesszük, hogy a 25 000 fo­rintos kötvényvásárlás egy­szeri teherként nagyobb, mint ami az igény benyújtá­sakor számításba vehető. Feltételeztük, hogy vannak olyan telefonra várakozók is, akik a kilátástalan hely­zet miatt szándékukat ki sem nyilvánították, nem ad­tak be igénylést. Nem kellett különösebb bátorság ahhoz, hogy egy- egy beruházás pénzügyi fe­dezetének stabil részeként tervezzük a kötvényvásár­lásból befolyt összeget. így került sor arra, hogy Kapos­vár és körzete beruházáshoz 150, a nagyatádi beruházás­hoz 25 millió forint kötvé­nyes összeget vett számí­tásba a posta, egyéb forrá­sainak kiegészítéseként. Ezzel szemben mi történt? Kaposváron és térségében a kibocsátott kötvények alig 50, Nagyatádon 40 százalékát jegyezték. Okát csak talál­gatni lehet. Vajon nem hi­szik el a várakozók a tele­fonhoz jutás esélyeit? Nem lehetünk messze a feltéte­lezéssel az igazságtól. Ám ha a posta nem kezelné kö­vetkezetesen a kötvényesek­kel szembeni kötelezettségét, akkor tovább rontaná pozí­cióit. Senki nem adna hitelt annak, hogy a kötvénnyel rendelkező előnyben része­sül, tehát tovább csökkenne a vásárlási kedv. Ezt pedig nem engedheti meg magá­nak. Ha csökken a beruházásra fordítható összeg, akkor csökkenteni kell a beruhá­zás műszaki tartalmát. Azaz olyan központot és hálózatot kell építeni, amely képes a kötvényjegyzéssel fedezett igényeket kielégíteni, de amely többre már nem al­kalmas. így csak minimáli­san javulhat a telefonhely­zet. A nem kötvényesek be­kapcsolására tehát nem lesz lehetőség. Ezért döntött úgy a posta hogy a jegyzési lehetőséget december 31-ig meghosszab­bítja. Esélyt ad magának, hogy a beruházást az eredeti terv szerint megvalósítsa, és esélyt ad a várakozóknak, hogy rövid időn belül tele­fonhoz jussanak. Tölösi Péter a Pécsi Postaigazgatóság távközlési igazgatóhelyettese Felülvizsgálják Siófok rendezési tervét Halálra ítélték a butiksort Az, hogy a vendégsereg milyen élményekkel távozik Siófokról, nemcsak a város, a megye, hanem az egész or­szág ügye. Hiszen a jó hír — csakúgy mint a rossz — ha­mar szárnyra kel. Az ide­genforgalom szempontjából nem közömbös, hogy miként vélekednek a vendégek Sió­fokról. A város egykori „halász- falu jellege” szinte kitöröl­hetetlen nyomokat hagyott a település arculatán. Az el­múlt évtizedekben azonban kialakultak olyan városré­szek, amelyekre méltán büszke mindenki. Szükség volt egy egységes elképzelés­re, általános rendezési terv­re, amelyet a Városépítési Tudományos- és Tervező Intézet 1982^-83-ban készí­tett el. Időközben azonban megszületett az egész bala­toni üdülőkörzetre szóló re­gionális rendezési terv. Ez a hosszú távú fejlesztési prog- rammal összhangban hatá­rozta meg a településfej­lesztés irányelveit és felada­tait. Ugyanakkor 1986-ban érvénybe lépett az új orszá­gos építésügyi szabályzat,. amely megkövetelte az épí­tési tilalmak érvényesítésé­nek átdolgozását. A megvál- 'tozott körülmények miatt tehát szükség volt az általá­nos rendezési terv módosí­tására, amelyet szintén a VÁTI készített el. A módosított tervet széles körű társadalmi figyelem kí­séri. A siófoki Városfejlesz­tési Bizottság és a Hazafias Népfront helyi fóruma már megtárgyalta, a Városszépítő Egyesület is véleményezte. A közelmúltban a városi ta- nács-vb elé került a terve­zet. A végleges rendezési terv elfogadása a következő tanácsülés feladata lesz. Kisebb módosításokat egyénileg is kértek. Ezek közül a jogosnak ítélteket módosításra javasolták. Töb­ben szeretnék, ha a régi bazársor (butiksor) • helyén újat építenének. Az érdekel­tek érvelése érthető, a vb azonban ragaszkodik hozzá, hogy a bazársornak el kell tűnnie. így újra láthatóvá válik a borozó műemlék- jellegű épülete és belső ré­sze. A régi városkép meg­őrzését hivatott szolgálni az a terv is, miszerint a posta épületét — ha statikailag le­hetséges, — megóvják a jö­vőnek. Jóllehet a posta új épületet szeretett volna emelni a régi helyére, a be­ruházó vállalat vállalta, hogy több variációs tervet készít az utcakép megtartása miatt, s az új postaépületet a jelenlegivel harmonikus egységben tervezi meg. A rendezési tervben sze­repel egy vasúti felüljáró építése a Kinizsi és a Fő utca találkozásánál. A tár­sadalmi vita során további igény merült föl, hogy a Mártírok útja kereszteződé­sében is szükség lenne egy felüljáróra. A vb úgy hatá­rozott, hogy ez utóbbira is szükség van, de megvaló­sítására csak hosszabb távon kerülhet sor. A városrendezési tervet a minisztériummal is egyeztet­ték, ahol hangsúlyozták, hogy a regionális terv által elő­irányzott népességnöveke­dés nem léphető túl. A ki­egészítések során fölmerült, hogy a töreki zártkert jel­legű területeket zártkertnek kellene jelölni, de a minisz­térium képviselője ezt nem tartotta indokoltnak. Az épí­tési tilalom alatt álló terü­letek átmeneti hasznosítását is felül kell vizsgálni. A városfejlesztéshez kap­csolódik a mozgáskorlátozot­tak közlekedési és parkolási gondja, amelyre fokozottab­ban kell ügyelni, s számuk­ra megfelelő lehetőségeket kell biztosítani. KAPOSVÁRI TÖRTÉHETEK Meghívó az Udvarhoz Sokféle várostörténeti munka jelent meg Kapos­várról az elmúlt években. Nekem azok tetszenek a _ legjobban, melyeket a saját élményei alapján írt le a krónikás. Ezek közül is a Morzsák a negyvenéves asz­talról című könyvet olvasom a legszívesebben. 1912-ben adták ki, szerzője Gruber János. A Gruber család azok közé a kaposvári famíliák közé tartozott, akik generá­ciókon keresztül tényezői voltak a város politikai és közéletének. Kaposváron született 1846- ban. Kisdiák éveiben kin­csek után kutatott a szent- jakabi romok között, és füg­gőcinkéket kerestt a Kapos menti nádasban. Jól ismerte az erdők és a szőlőhegyek világát, szeme előtt zajlott le Kaposvár várossá alaku­lása. Papnak készült, de „tüdőbajos alkata” miatt el­tanácsolták. Azt mondták, nem éri meg a húsz évet. Nyolcvanötöt ért meg! Minden húsz évben meg­ünnepelte „újjászületésének” évfordulóját. Ivánfa-hegyi tuskulánumában megfordult minden híres ember, aki csak Kaposváron járt. A présház ma is megvan, vi­déke maga a történelem. Ifjú korában a színjátszás „és a vele kapcsolatos bohó­ságok” vonzották a legjob­ban. Megfordult Blaha Luj­za, Prielle Kornélia, Kisfa­ludy Atala társaságában. Jo­gász lett, később pénzügyi tisztviselő. A kiegyezés utáni polgárosodó város (közéleté­nek friss szellemű vezér­alakja. Mint a somogyszili kerület országgyűlési képvi­selője került be a parla­mentbe. 1882-ben elmondta szűzbeszédét, ami felsőbb körökben kevésbé, de a ka­posvári ellenzék táborában nagy ellenszenvet váltott ki. „Midőn T. ház, a -közös hadsereg katonai kiképző intézetei évente 1 800 000 forintba kerülnek, nem cso­dálkozom, miért fordít Ma­gyarország ipari és kereske­delmi célokra csak 134 000, m'&tr'M'&'TQ a r.T\iuiap:}l. fSSf-th ,'vi mJfus hé 3-án c.'íi 8 c-.a ilstt AZ UDVARNÁL TARTANDÓ ESTELYRE ,/ - f y . ■ «/éV f -*V * y - r.rr s r ‘Z'sy'j' r yyr SÍ ? ■' *v ■** y­' / ' y K h d«iyek kerek ruhában jelennek meg ékwterrel. A* urak díeK-egyenruháiban vagy di**<>!tí>nybeu. — A katonák tábori öv nélkül. A nagy rendjelek szalaggal nem viseltetnek. Jt ki ttk*4Aly»tTa lenn*. **if**k*4j*k » U>uix*.rm**i*rl birateleál (» kirilyí mikimMtetai gazdasági összes ágakra csak 500 000-ret, hazai összes tan­intézetekre, közművelődési célokra alig 3 milliót... Magyarország földmívelő munkás népe a magyar föl­det, amelynek jövedelme a tatár és török hordák pusz tításait is kiheverte, elhagy • ni kénytelen, mert nem él­het meg, megvan ez az álla­pot akkor, mikor a beteg adózó polgár ágyából a ván­kost, istállójából a barmot elviszik a végrehajtók ...” A bátor beszéd után nem csoda, hogy párbajozni kény­szerült, később pedig elhagy­ni a szeretett várost. Szom­bathelyre ment, ahol az ot­tani újság szerkesztését vál­lalta. Nem sokáig tartott a „hűtlensége”, összeveszett a székeskáptalannal és héttagú családjával az utcára került. Visszatért Kaposvárit, de sorozatos csapások érték. Egymás után haltak meg a gyermekei. Tizenkét gyereke közül csak öt érte meg a felnőtt kort. Idősebb korában megcsen­desedve, nagy kedvvel járta a városkörnyéki erdőket. Különösen a Nádasdi erdőt kedvelte. Egyes részleteit ma is az ő elnevezése alap­ján ismerjük. Szerette a szőlészetet, ivánfai birtokán töltötte szabadidejének nagy részét Szimpliciusz cigány­zenekarának társaságában Ide látogattak el a török menekültek, az első kapos­vári légi bemutató tisztjei, mint ő mondta: a halál je­löltjei, és itt írta meg a már említett visszaemlékezéseit, amelyet 1925-ben újabb kö­tettel taldott meg: Morzsák az ötvenéves asztalról cím­mel. Ivánfahegyi tusculánu- mában érte a halál 1913 októberében. Sírja a Keleti temetőben van. Lévai József Pénztárcaapasztó I m m mm PIACI KORKÉP kínálat ________ E rnyő alatt folyt az adok- veszek a tegnapi kaposvári hetipiacon. A gyérülő kí­nálat miatt borsosabbak vol­tak az árak. A Zöldértnél 2,80-ért is adtak „galambto­jást”, az árusok mégis szem­rebbenés nélkül kértek , 3,50- et a nagyobbakért. Rossz viccnek is beillett a burgo­nya 14 forintos ára. Fele­ennyiért mértek zsenge fe­jeskáposztát, kelletlenül fi­zettünk viszont 30—34 fo­rintot a kelért és a karfio­lért. Még be sem köszöntött a tél, s máris itt az első pri­mőrhullám. 60 forintért volt gusztusos paradicsom, 5— 10-ért hónaposretek, s 80- ért kígyóuborka. 40—50 fo­rintos ára alapján a szebb, tölteni való paprikát is pri­mőrnek vélhettük. Nem vál­tozott a sárgarépa 10 és a leveszöldség 22 forintos ára. Főzőhagymát most is 14-ért lila csemegét 22-ért szerez­hettünk be. Továbbra is méla közönnyel fogadták a vásárlók a 4-ért tukmált fe­jessalátát. Elment a gesztenyeárusok sutnivalója, az utolja 40-ért talált vevőt. Kapósabb volt a gerezdenként 5-ért kínált sütőtök. Nem vásik el a fogunk idén ,a diósbeigliben: he­lyenként már 300-nál is többre tartják a dióbelet. A még jól felismerhető szőlőt 40-ért vesztegették. Makulátlan körtét kaptunk 22-ért, Ennyit kóstált a ha­rapásra ingerlő alma is. A naspolya küllemével és 20- 25 forintos árával egyaránt riasztotta az ínyenceket. Dúskálhattunk a szárnya­sokban, ezért most érdemes volt alkudozni. 20-at enged­tek egy ereje teljében levő kacsa 300 forintos árából. Ennyiért került szatyorba egy 5 kilónál is többet nvo- mó tyúkpár. Az élű ecse- nyecsirke kilója :. i.aaoan 60 forint volt, s kétszer env- nyi a fazékra előkészített példányoké. Az új haláruda választé­kára igazán nem lehet pa­nasz. Egyebekközt 95-ért volt ponyt, 60-ért amúr, 45- ért balatoni keszeg, 40-ért kárász. A virágpiacnak az elmú­lás hangulatát idéző kínála­tából továbbra is csak a szálanként 15—18 forintos szegfíj emelkedett ki. B. F. Magyar— osztrák v idegenforgalmi vegyes vállalat Magyar—osztrák idegen- forgalmi vegyes vállalatot hozott létre a Bécs székhe­lyű Cityrama utazási iroda és a Pécs központú Mecsek- Tourist Idegenforgalmi Hi­vatal. Célja: az eddiginél erőteljesebben bekapcsolni a nemzetközi turizmusba ha­zánk déli területeit. A tár­saság alakuló ülését pénte­ken délelőtt tartották a pé­csi Hunyor Szállóban, ahol a két igazgató — Edda Bö- gehold és Szönyi János — ünnepélyes keretek között aláírta a hivatalos doku­mentumokat. Az új cég ne­ve: Sityrama-Mecsek Utazá­si Iroda Kft, székhelye Bu­dapest, ügyvezető igazgatója magyar szakember, Radvá- nyi Ádám lett. Ez az első vegyes vállalat, amelyet magyar idegenfor­galmi hivatal alapított kül­földi céggel közösen. Tőke­alapjához egyenlő arányban járult hozzá a két fél. Az iroda 5—10 munkatárssal fog működni az idegenforgalmi vendéglátás és az utazási szolgáltatás, valamint az eh­hez kapcsolódó más szolgál­tatások területén. Ideiglene­sen a budapesti Flamenco Szállodában fogadja ügyfe­leit. í

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents