Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-21 / 275. szám

1987. november 21., szombat 5 AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Néplap 7A kultúra új otthonát avatták Kaposváron 17S éves a Táncsics gimnázium AZ ÜNNEP HARMADIK NAPJA Konferenciaközpont és sportcsarnok az állattenyésztési karon Bensőséges, mértéktartó­an szerény ünnep volt teg­nap az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állatte­nyésztési Karán. A nagyhí­rű intézet fejlődésének új állomásához érkezett, fel­avatták az ötszáz személy befogadására alkalmas, új konferencia-központot és a szomszédságában létesített korszerű sportcsarnokot. Az ünnepre eljöttek az or­szágos főhatóságok, Somogy párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői, oktatók, kutatók, üzemi szakvezetők. Részt vett az eseményen többek között Klenovies Imre, a megyei pártbizottság első titkára, dr. Debreczeni Béla egyetemi tanár, a Keszthelyi Agrár- tudományi Egyetem rekto­ra. Az ünnep a Szózattal kez­dődött Bánffy György szín­művész tolmácsolásában. Dr. Horn Péter, a kaposvári kar dékánja elnöki megnyitójá­ban emlékeztette a résztve­vőket arra, hogy az intézet negyedszázados története során, szinte folyamatosan gyarapodott új létesítmé­nyekkel, de egyik elkészül­tét sem ünnepelték. Ez a mostani alkalom kivétel, mert ez a konferenciaköz­pont már túlmutat, túlnő az egyetemi kar szűk határain. A kilenc nyelvű szinkrontol­mács-berendezéssel felsze­relt terem, a hozzá kapcso­lódó, már korábban megle­vő négy, százhúsz személyes előadóval, alkalmas bármi­lyen rangos, tudományos ta­nácskozásra, de lehetőség van itt filmvetítésre, a ki­tűnő akusztika miatt kon­certek rendezésére is. Dr. Horn Péter köszönetét mon­dott mindazoknak — töb­bek között a mezőgazdasági és élelmezésügyi miniszté­riumnak, a megye vezetői­nek —, akik kezdettől fog­va anyagiakkal, erkölcsiek­kel segítették a modern lé­tesítménykomplexum meg­valósítását. Megemlékezett a Tanácsi Tervező Vállalat­ról, a kivitelezést végző So­mogy Megyei Állami Építő­ipari Vállalatról, Plachtovics Vilmos belsőépítészről, a fa­intarziát készítő Szinte Gá­bor egyetemi tanárról. Mint mondta, a ma itt élők, dol­gozók szép feladata, hogy ezek a létesítmények, a szel­lem és a testkultúra gyara­pítására értelmesen haszno­suljanak. Dr. Papócsi László mező- gazdasági és élelmezésügyi miniszterhelyettes ünnepi beszédében utalt Csokonai jövendölésére az első osko­láról Somogybán, hangsú­lyozva, hogy ez a kaposvá­ri intézet talán a legszebb példája annak, hogy mi tör­tént azóta, milyen mérhetet­lenül nagyívű fejlődés ment végbe, nem egészen egy em­beröltő alatt. Az agrárokta­tásban az utóbbi évek egyik legjelentősebb beruházása volt ez a kaposvári. A gya­rapodás feletti jogos örömön túl egyben azt is jelzi, hogy mai világunkban nem ele­gendő a szakmai ismerete­ket megszerezni, szükség van az általános emberi kul­túra fejlesztésére is. A ka­posvári intézet országos je­lentőségű történetét mél­tatva, megemlékezett az elődökről, dr. Guba Sándor alapító igazgatóról, a me­gye párt- és állami vezetői­ről, akik a kor követelmé­nyeit felismerve felkarolták és mindenkor messzemenő­en támogatták az intézet fejlesztését. Igényes állat- tenyésztési képzés, tudomá­nyos munka folyik itt, olyan kutatási eredmények szület­tek Kaposváron, melyek ma már világszerte figyelemre méltóak. Mint mondta, or­szágos viszonylatban most kezdjük szorgalmazni a tu­dományos parkok kialakítá­sát, a kaposvári kar e te­kintetben megelőzte korát. Szólt arról is, hogy a főha­tóságok ezt a tőkét tovább kívánják gyarapítani: 1989- től tervezik, Magyarországon egyedül itt, az állattenyésztő mérnökképzés megindítását. Mint az életünk minden te­rületén, a megújulásra itt is szükség van, és kivált szük­sége van erre a magyar ál­lattenyésztésnek. Dr. Kanyar József a me­gye nevében köszöntötte a kar oktatóit, kutatóit dolgo­zóit az új kultúrközpont el­készülte alkalmából. Benső­séges szép és nem szokvá­nyos pillanatok következ­tek. Dr. Horn Péter emlék­lapot és aranygyűrűt adott át a kari tanács egyhangú döntése alapján öt olyan nyugdíjasnak, aki sohasem volt ugyan a kaposvári in­tézmény dolgozója, de érté­kes módon, messzemenően segítették, támogatták min­dig az intézetet. A kari ta­nács arról is döntött, hogy ezt követően háromévenként hasonló jutalmat osztanak. Az ünnepi perceket szín­vonalas ünnepi műsor kö­vette. Mészöly Katalin, az Operaház Liszt-díjas ma­gánénekese Bartók Nyolc magyar népdal ciklusából adott elő, Erkel Bánk bán című operájából pedig Hor­váth Bálint kiváló művész, az Operaház magánénekese énekelt részletet. Végül Bán­ffy György Jászai- és SZOT- díjas érdemes és kiváló mű­vész Széchenyi monodrá­máját adta elő. V. M. Régi falak, új szellem Kilencven éves a MÁV Nevelőotthon — 1921—29 — mondja egy idősebb, ünnepi ruhába öl­tözött bácsi az igazgatói szo­ba ajtajában. — Szervusz János! — kö­szönti barátságosan egy pi­rospozsgás arcú, ízes vasi nyelvet beszélő öregdiák. — Lajos vagyok, Seregély Lajos, 21—29 . . . — Megállj, megmutatom a képeket, biztosan magadra fogsz ismerni! Előkerülnek a megsárgult fotók. A kamaszként vissza­tekintő Lajos 'bácsi egyenru­hájának gallérján három zsi­nór ... — Ilyet a kitűnő tanulók kaptak csak — mondja, és még most is elpirul, alig leplezve boldog büszkeségét. A kaposvári MÁV Nevelő- otthon ifjabb és idősebb di­ákjai, nevelőtestülete, vala­mint az országban működő négy társintézmény képvise­lői tegnap találkoztak, hogy ünnepélyes keretek között emlékezzenek a megalapítás­tól eltelt kilencven eszten­dőre. Békéscsaba, Bodrogolaszi, Kőszeg és Szeged nevelőott­honainak küldöttségét és a helybélieket dr. Radnai Je- nőné, a nevelőotthon igazga­tója köszöntötte. Ezt követő­en sportversenyre került sor az iskola új sportcsarnoká­ban. A folyosón, lépcsőfor­dulókban a diákok kézimun­káiból összeállított kiállítás várta a látogatókat. A kőszegi diákok rögtön­zött hangversennyel üdvö­zölték a vendégeket. Jelen volt Szeműk Béla, a MÁV általános szakigazgató-he­lyettese 'is, aki elmondta: — Az országban levő öt vasutas-nevelőotthon, 29 nap­közi és a 9 bölcsőde működ­tetését továbbra is biztosít­juk a MÁV jóléti keretéből. Szeretnénk, ha az intézete­inkből kikerülő diákok a vasútnál találnák meg szá­mításukat. A kilencvenéves kaposvári nevelőotthon létszámában és a. pevelöi munka színvonalát tekintve is az egyik legkie­melkedőbb intézmény. A ne­velőotthon vezetőjétől, dr. Radnai Jenönétől megtudtuk, hogy a kaposvári intézmény — az országban második­ként — a szegedi után ala­kult még 1897-ben-. Ez a vá­ros egyik legpatinásabb is­kolaépülete. Az eltelt kilenc­ven esztendő alatt azonban csak a falak nem változtak. A hajdani fiúinternátusban 300—350-eh voltak, majd 1953-tól az otthon lányokat is fogad. Jelenleg 200-an tanulnak és élnek itt háromtól tizennyolc éves korig, kényelmes, ott­honi körülmények között. Hétvégeken sokan hazajár­nák, de az év túlnyomó ré­szét — 10 hónapot — az in­tézetben töltik. Az oktató- és nevelőgárda munkáját már többször elis­merte a MÁV és a Művelő­désügyi Miiniisztérium. A „Tegyük szebbé, otthonosab­bá intézményünket” orszá­gos pályázaton 1985-ben a diákok első helyezést ér­tek el. Az évforduló tiszteletére Irodalmi és matematikai ve­télkedőn mérték össze tudá­sukat a tanulók. Délután irodalmi és zenei műsorral köszöntötték a vendégeket, társaikat a nevelőotthon la­kói. Ezt követően baráti ta­lálkozóra került sor, majd timidiszkó zárta a bensőséges hangulatú, szép emlékeket hagyó ünnepséget. Várnai Ágnes Még soha nem voltak eny- nyien nagyteremben — je­gyezte meg valaki csütörtö­kön este a kaposvári Kilián György Városi Művelődési Központban, ahol a fennál­lásának 175. évfordulóját ün­neplő Táncsics Mihály Gim­názium régi és jelenkori di­ákjaiból álló művészeti cso­portok és szólisták álltak színpadra. szigorú diákzsűri előtt kel­lett számot adniuk ügyessé­gükről. Este iskolabállal ért véget a háromnapos rendezvény- sorozat. Hétfőtől újra indul a tanítás, legközelebb már csak 2012-ben, a kétszázadlk évfordulón találkozhatnak hasonlóan nagyszabású ren­dezvénysorozaton a hajdani Az ünnepi műsor szóvivő­je Rózsa György volt, aki sorra konferálta be azokat az egykori diákszínjátszókat, akik azóta már hivatásos színészekké váltak, vagy ta­nárokként, jogászokként dol­goztak. A fennállásának 30. évfordulóját ünnepelte idén a Táncsics diákszínpad, a ez szép sikerrel is párosult, hiszen augusztus 20-a alkal­mából megkapták a Kiváló együttes címet, immár má­sodszor. Annak idején Krasznai Lajos, a gimnázi­um nyugalmazott tanára ala­pította az együttest, az utób­bi években pedig dr. Kluj- ber László ért el jelentős si­kereket a diákszínpaddal. Jó hangulatú, ünnephez méltó műsorral álltak elő a szer­vezők ezen az estén. Külön kiemelkedett a látott pro­dukciókból a Mosóczi István vezette Somogy táncegyüttes és a diákszínpad jóhumorú, Debilizmo című produkciója. somssichosok és táncsicso- sok. * * * Az ünnepi események kró­nikáját megírni a gimnázi­um volt tanulója számára aligha lehet csupán „szak­mai” feladat. Hiszen mind­végig ott bujkál a már le­írt sorok után a bizonyta­lanság: nem sikerült bele­csempészni a tudósításba azokat az érzéseket, hangu­latokat, amelyek a három nap során a megannyi visz- szaemlékezés, régi társakkal való találkozás során létre­jött. Ráadásul egy mostani diák föl is szólított: írjak arról is, amit éreztünk az ünnepi gyűlésen, példának okáért: Nádasdy tanár úr szavainál vagy az esti mű­sor fináléjának éneklésekor. Azt is le kellene írni: mi­lyen szeretettel fogadta volt diákjait az iskola tanári ka­ra és vezetősége. S itt még elárulhatnám azt is, milyen Bőven maradt esemény péntekre is. A tornaterem­ben állandóan pattogott a kosárlabda, ahol Kertész István egykori tanítványai korcsoportokba osztva mér­ték össze tudásukat, no meg azt, hogy a diákköri tudá­sukból mennyi maradt. Délelőtt a Kilián művelő­dési központban dr. Miklós Endre vezetésével beszélge­tés kezdődött, amelyen dr. Kanyar József és Sziget­vári György, két öregdiák arról vallott, ők hogyan lát­ták annak idején az alma matert. Dr. Szíjártó István, az Eötvös kollégium igazga­tója a minőségi tanárképzés egy lehetséges útjáról — az általa vezetett intézmény modelljéről — tartott elő­adást. Ezután egykori osz­tálytársa, Veress Miklós köl­tő, a Magyar Írók Szövetsé­gének főtitkára találkozott olvasóival. A délután folyamán már nehezen lehetett bejutni a gimnázium szűk tornatermé­be. Itt rendeztek ugyanis ve­télkedőt a tanároknak, ahol bizonytalanul léptünk be az azóta alakított hajdani osz­tálytermekbe, vagy hogyan sandítottunk oldalra Kertész tanár úrra, amikor Utcai ci­pővel léptünk be a torna­terembe, ami a legnagyobb vétségek egyike volt. Valamit fényesen igazolt ez a három nap: aki a Tán­csicsban vagy a Somssich- ban énekelte el a Gaudea­mus igiturt, az élete végéig közösségbe tartozónak érez­heti magát. Mondhatjuk azt is: a világ valamennyi ré­szébe sodródtak az intéz­mény ódon falai közül. S közülük nagyon sokan ne­mesen állták meg a helyü­ket. Jó volt erről értesül­ni. Mint ahogy biztos: távo­li tájiakon is gondoltak a jó öreg gimnáziumra ezek­ben a napokban. Az ünnepnek vége, hét­köznapok következnek. Higgyük valamennyien, hogy szép története lesz gimnáziumunknak majd a most még nagyon távoli 2012-es évben is. Varga István

Next

/
Thumbnails
Contents