Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-19 / 273. szám

1987. november 19., csütörtök Somogyi Néplap 3 Felnőttek iskolapadban A felnőtté válás lépcsőfokait járják a tanu­lók. A társadalmi követelmények folytonos meg­újulásra késztetik az iskolát, a tudományok fejlődése hozzájárul a tananyag állandó kor­szerűsítéséhez. A tanulás gyerekkor számára kijelölt út jár ifjúként a tudáshoz vezetnek. Ké­sőbb a felnőttoktatás segít abban, hogy sze­mélyiségünk tovább fejlődjön, jobban tudjunk helyt állni a munkában, élhessünk a művelő­dés kínálta lehetőségekkel. A felnőttoktatás fontos népgazdasági érdek. Szorgalmazása nemcsak az iskola felelőssége, hanem a munkahelyé is. Am Somogybán évről évre csökken azoknak a száma, akik munka után még az iskolapadba ülnek. Az elmúlt tan­évben tizenhét intézményben folyt felnőttokta­tás. Sajnos a kezdeti igyekezet sokaknál meg­torpan: a beiratkozottak egynegyede lemorzso­lódik. A fegyelmezett tanulás sem minden fel­nőttre jellemző, a dolgozók egynegyede nem ér el eredményt. Mai összeállításunkban körképet igyekszünk adni egyéni szándékokról és munkahelyi, isko­lai követelményekről egyaránt. Az alapművelt­ség megszerzése mindig is fontos volt, napja­inkban már nélkülözhetetlen. Nagyobb a kínálat a keresletnél Aki nem bírja, lemarad A kaposvári Munkácsy Mihály Gimnáziumban ma százötvennégy - levelezős „diákot” tartanak nyilván. Jóval kevesebbet, mint mondjuk tíz évvel ezelőtt. Ruisz Györgyné, .aki har­minc éve foglalkozik velük, még hozzáteszi ehhez a meg­állapításhoz: Volt idő, ami­kor két-két párhuzamos osz­tályt kellett indítani. — Régebben más volt a tanulók összetétele is. Aki jelentkezett, az nagyon ko­molyan vette a tanulást, hogy kiérdemelje az érett­ségi bizonyítványt. Most egy másodikos csoport osztály- főnöke vagyok. Tavaly negy- venegynéhány fővel indul­tunk. Ma harminchatan va­gyunk. Ne tévessze meg a szám! Az akkori osztályból mindössze tízen maradtak. Nagy a lemorzsolódás. És a legkülönbözőbb okból. — Ki jelentkezik ma le- velezősnek a gimnáziumba? — A lehető legkülönfé­lébb foglalkozásúak. De igaz az is, hogy sok az olyan gyenge tanuló, aki tavaly, vagy tavalyelőtt jár­ta ki a nyolc osztályt, s nappali osztályba nem nyert felvételt. Velük van a leg­több gondunk, hiszen a gyenge felkészültség hátrá­nyokat okoz. Annak ellené­re, hogy ma már hetente két nap oktatunk, a tan­anyag aránytalanul nagy, sokszor még a nappalisok tankönyvénél is részlete­sebb. Dt. Tröszt Tiborné igaz­gatóhelyettes három évvel ezelőtt készített felmérést. Akkor arra is kíváncsi volt, hogy ki miért iratkozik be a levelező tagozatukra. Meg­lepően sokan érveltek azzal, hogy . általános műveltségü­ket akarják növelni, de volt aki csupán azért tanult, hogy a gyermekének segít­hessen. Nem titok, jónéhá- nyan csupán az érettségi bi­zonyítványt akarták meg­szerezni. S itt mindjárt fel­vetődik a kérdés, hogy mit és mennyit ér egy levelező úton megszerzett gimnáziu­mi érettségi bizonyítvány? Ruisz Györgyné szerint ugyanannyit, mint a másik, a hagyományos úton meg­szerzett. Már senki sem azt nézi, hogy ki és miként ju­tott hozzá, hanem maga a tény a fontos. S ezért is vonzó ez az oktatási forma sokaknak. Értékéhez még valamit: előfordul, hogy né- hányan egyetemeken, főis­kolákon tanulnak tovább. Más kérdés persze, hogy mit szólnak a matúrára va­ló törekvésekhez a munka­helyeken. Ügy tűnik, nem rajonganak a gimnáziumi érettségiért. Egyre több olyan tanuló van, akinek munkahelye nem járul hoz­zá a heti két délutánon va­ló távolléthez. Döntésük ért­hető, hiszen nekik az az ér­dekük, hogy ne csupán ál­talános műveltségben, ha­nem egy-egy szakmában kaphassanak jobban felké­szült dolgozókat. Számukra előnyösebb, ha szakmunká­suk a dolgozók szakközépis­kolájába jár. így aztán a gimnáziumi levelezősök na­gyobb hányadát ma azok a nők alkotják, akik nyolc ál­talános iskolai osztályukkal, vagy szakmunkás végzettsé­gükkel a szellemi pályán, vagy ahhoz közel álló terü­leteken dolgoznak, s érettsé­gi után előrelépést remél­nek. Megyénkben az idén 4387- en fejezték be az általános iskolát. A végzettek egy ré­sze nem tanult tovább, ha­nem munkába állt. Milyen munkalehetőségeik vannak számukra? — kérdeztük Ba­logh Lászlót, a Somogy Me­gyei Tanács munkaügyi osz­tályának vezetőjét. — Az idén a végzettek öt százaléka nem jelentkezett középfokú intézménybe. Szá­muk összesen kettőszázhar­minc. Minden évben külön felmérést készítünk róluk, s számon tartjuk azokat a munkahelyeket is, ahol vár­ják őket. — Milyen jellegű munkát tudnák végezni ezek a fia­talok? — Elsősorban segédmun­kára és betanított .munká­ra számíthatnák. A lányok legtöbben 'takarítónak men­nek, vagy ha vállalják az átképzést, gépíróként he­lyezkedhetnek el. A fizeté­sük természetesen a szak- képzettség hiánya szerint alakul. A fiúk 3200—4200 fo­rint között, a lányok pedig 2800—3500 forint között ke­resnek. — Mekkora a vállalatok, üzemek kereslete a szakkép­zetlen munkaerő iránt. — A 230 általános iskolát befejezett összesen 753 mun­kahely között válogathatott. Tehát a kínálat ezen a té­ren sokkal nagyobb, mint a kereslet. Nagy a felvevőké­pessége a szolgáltatóiparnak, valamint a kereskedelemnek és az egészségügynek. Ez a szám magas még ak­kor is, ha az elmúlt évek­ben csökkenést figyelhettünk meg, hiszen korábban ezren fölül volt azoknak a munka­helyeknek a száma, amelyek közül válogathattak a fiata­lok. — Jövőre várható-e to­vábbi változás? — Az pontosan csak az első félév után derül ki, de az új létszámgazdálkodás bi­zonnyal azt eredményezi, hogy ahol csak lehetséges, leépítik a munkahelyeket. — Mi a helyzet azokkal, akik a gimnázium után dön­tenek úgy, hogy nem foly­tatják a tanulmányaikat? — Esetükben már sokkal nehezebb az elhelyezkedés, hiszen idén például 356-an nem tanulták tovább az érettségizők közül. Olyan munkahely pedig, ahol rá­juk számítottak, csak 75 volt. Az érettségizett fiúk egy részét elsősorban az ál­talános iskolát végzettek szá­mára is fölkínált helyek fe­lé irányítottuk. így jórészt fizikai munkát igénylő mun­kakörökbe kerültök. A lá­nyok többsége ezt nem vál­lalja, inkább irodai munkát szeretne végezni. Jövőre várhatóan még kevesebb hely lesz számukra. — A gondok fokozódnak, hiszen a demográfiai csúcs hamarosan tetőzik a közép­iskolákban. — 1989-re huszonöt száza­lékkal növekszik az általá­nos iskolát végzettek száma. Ezzel együtt nő a továbbta­nulási arány is, erre fölké­szültünk. Megyénkben kor­látozott a vállalatok fel­vevőképessége, ám, aki vál­lalja a továbbképzés, szak­képzés megszerzését, az könnyebben jut munkához. Marosi Eva, a kaposvári megyei kórház gyerekápo­lója és kislánya egyszerre kapja kézhez az érettsségi- és a nyolc osztály elvégzé­séről tanúskodó bizonyít­ványt. Föltűnt az ősszel, hogy az asszony kezében — lent az udvaron — nem forog a kötőtű, míg kisebb lánya játszadozik, hanem könyv fölé hajol. Három műszak­ban dolgozik, havonta egy héten át éjszakás. Ilyenkor Évike lánya pótmamáskodik a hugi mellett, vigyázza ál­mát, reggelit szolgál föl ne­ki és elkíséri az óvodába, hogy aztán maga is odaér­jen időben az iskolába. öt-hat év után ismét ta­nul Marosi Éva. A nyolc általános elvégzése után ugyanis az egészségügyi szakiskolába iratkozott be, munka mellett sikeresen el is végezte. — Nehéz újra kezdeni a tanulást? — Üj tantárgyakkal is­merkedem. A szakiskolában nem volt matek, fizika. Ismét levelező tanuló. — Mi ösztönözte, hogy to­vábbtanuljon? — Régen tanultam. Sze­retek tanulni. Tanul a család. Anyuka és Évi ke. — Segítenek egymásnak? — Évike nyelvtankönyvét bizony fölütöm időnként, használom az értelmező szó­tárát is, amit ő kapott aján­dékba. Ügy érzem, egyre többet tudok segíteni a lá­nyomnak a tanulásban. A három műszak mellett — így fogalmazott az asz­Együtt a gyerekkel szony — a tanulás kikapcso­lódást is jelent számára. Kö­zösséget, művelődést. — Olyan ötvenen voltunk az első napokban, akik az órákat látogattuk. Egy kis csoportot teszünk ki már c?ak. Többen lemorzsolód­tak. Nem volt komoly a szándékuk. A levelezőn is tanulni kell. Felnőttek va­gyunk. Megkövetelik a tu­dást. Az első vizsgákon va­gyunk túl. Kémiából szerez­tem a legjobb jegyet. — Érettségi után marad a munkahelyén? — Nagyon szeretem a munkámat. A gyerekektől nem tudnék megválni. A kórházba került, ápolásra szoruló hetedik, nyolcadik osztályosokkal magam is sokszor tanulok. Mind töb­bet tudok nekik segíteni. Jó érzéssel tölt el. Évike és a hugi csöndben játszadozott mellettünk, míg beszélgettünk. Hugi játéko­san számolta meg azt a négy könyvet, amit az asz­talra elénk tett. Évike időn­ként bekapcsolódott a be­szélgetésbe. Meg is kérdez­tem tőle: — Mi szeretnél lenni? — Ápolónő — felelte oly kurtán, hogy szavait nem lehetett félreérteni. Az anyuka: példakép. Most, hogy tanul — újra tanul — abban is ... NEHÉZ ÖSZTÖNÖZNI Nemrégiben mondta a barcsi Unitech egyik fiatal diplomása, aki az ország más részéről került ide, hogy úgy látja, Barcs várossá vá­lásának van egy óriási fegy­verténye: megnőtt a „tanul­tak” száma. Több a szak­munkás, a középiskolát vég­zett és a diplomás a fiatal a Dráva-parti városban. Va­lóban így van-e, erről kér­deztük lliásics Gyulát, a vá­rosi tanács művelődési, egészségügyi, ifjúsági és sportosztályánaik vezetőjét. — A számok ezt mutatják, s hogy egy példával erősít­sem meg: az idén 10 értel­miségi házaspár telepedett le Barcson. A város iskolai el­látottsága — noha nincs fő­iskolánk — jónak mondha­tó. A megfelelő férőhelyű általános iskoláink mellett egy hétféle szakmát nyújtó szakmunkásképzőnk van, va­lamint szakközépiskolánk és gimnáziumunk. Ezt pedig nem mindegyik 12 ezres te­lepülés mondhatja el magá­ról. — A jó iskolai hálózat bi­zonyára könnyít a felnőtt- oktatás helyzetén. — A felnőttoktatás úgy ér­zem, ma a korszak kihívá­sa. Ezt nem lehet egyszerű­en a település jó iskolai el­látottságával megoldani. Ahány szelete van a felnőtt­oktatásnak, annyi nehézség­gel kell számolnunk. — Melyek ezek? — Barcs általános iskolái­ba járó gyerekek közel 30 százaléka cigány. Ugyan az általános iskolát elvégzettek magas százaléka továbbta­nul — ám, akik nem fejezik be a nyolc osztályt, azoknak 90 százaléka cigány. Őket pedig utána nehéz iskolapad­ba ültetni. Az egyes számú általános iskolába irányítják a vállalatok azokat a dol­gozóikat, akik el akarják végezni az általános iskolát. Számuk azonban a legna­gyobb ösztönzés ellenére is évente csupán 8—10 fő. — Néhány éve a fűrész­üzemben és a Vörös Csillag téeszben dolgoztak sokan is­kolai végzettség nélkül. Vál­tozott-e a helyzet? — Sokat. Mindkét üzem korszerűsödött technikailag, így kevesebb szakképzetlent alkalmaz. Ezen kívül sok dolgozójukat beiskolázták, s ma már nyolc osztály nél­kül szinte senki sem alkal­maz munkást. Az érdekelt­ség szerint támogatják a továbbtanulásban a vállala­tok a dolgozóikat. Vannak cégek, ilyen az Unitech és a Kemikál, ahol éppen a magas felkészültségű szak­munka követeli meg a több szakma ismeretét, és a kettő vagy több diplomát. Keve­sen tanulnak önszántukból; a vállalati támogatás szere­pel gz első helyen a felnőtt- oktatás ösztönzésében. Utánpótlás A Masterfil Pamutfonó­ipari Vállalat Kaposvári Gyára arról híres, hogy a munkások soraiból neveli ki vezetői utánpótlását. Bayer Nándor igazgató is előbb a fizikai munkát ismerte meg. Varga Istvánná oktatási fő­előadó fonónőként kezdte. — Mindig szerettem ta­nulni. Állandóan ott motosz­kált bennem a vágy, hogy többet tudjak meg a világ­ról — vallotta önmagáról Vargáné. Talán ez az oka, hogy a különböző szintű iskolák után a főelőadónő már a Kaposvári Tanítóképző Fő­iskola nevelési tanfolyamá­nak diplomájával is rendel­kezik. Mindehhez azonban kevés volt az egyéni elhatá­rozás, akarat. Olyan közös­ségben dolgozik, ahol terve­it meg is tudja valósítani. Ennek a követelménynek jól megfelelt a textilművek. Jogutódja ma is kiemelt fel­adatként kezeli dolgozóinak iskoláztatását. Ebben a tanévben indult az ötéves technikusképzés. A tanulók munkaidő-kedvez­ményt és tanulmányi sza­badságot kapnak. A tanítási órák rendje igazodik a mun­kaidő-beosztáshoz. Mivel a gyárban három műszakban folyik a termelés, a délelőt­tös és az éjszakás héten he­tente kétszer, 15 órától 18.45- ig tanítanak. A délutános héten nincs tanítás. Ezen a képzésen a Masterfil szak­emberei óraadó tanári minő­ségben működnek közre. Népszerű a gyárban az úgynevezett szet-es képzés. Az idén is két szakmunkás jelentkezett főiskolai előké­szítőre. Sikeres felvételi vizs­ga esetén ők a könnyűipari műszaki főiskolán folytathat­ják tanulmányaikat. A termelés minősége és mennyisége összhangban van a tanult dolgozók létszámá­val. Vargáné és a gyár ve­zetői ezért szorgalmazzák, hogy aki nem végezte el az általános iskola nyolc osztá­lyát, vagy nem tett érettsé­git, az munka mellett pótol­ja. A szakmai hozzáértés gyarapítása érdekében há­rom tanműhelyt tartanak fönn.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents