Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)

1987-11-19 / 273. szám

2 Somogyi Néplap 1987. november 19., csütörtök Marjai Jóim# hazaérkezett Befejezte látogatását és hazautazott az Egyesült Ál­lamokból Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyet­tese. Marjai József tegnap hazaérkezett. Borisz Jelcin kinevezése Borisz Jelcint a Szovjet­unió Minisztertanácsa az ál­lami építési bizottság első elnökhelyettesévé nevezte ki — jelentették be hivata­losan szerdán Moszkvában. Borisz Jelcint a Szovjet­unió Legfelsőbb Tanácsa el­nöksége miniszteri ranggal ruházta fel. Közlemény Németh Károly brazíliai látogatásáról (Folytatás az 1. oldalról.) reskedelmi kapcsolatok fej­lődnek, de elmaradnak a lehetőségektől. A gazdasági együttműködés dinamiku­sabb fejlesztését segítenék az új együttműködési for­mák, mint a közös gyártás, a vegyes vállalatok alapítá­sa, a harmadik piaci együtt­működés kiszélesítése. Hangsúlyozták, hogy a politikai és gazdasági kap­csolatok fejlesztése mellett nagy jelentősége van a kul­turális, az idegenforgalmi és a sport területén kibontako­zó együttműködésnek. Ma­gyar részről kérték, hogy a két kormány képviselői vizsgálják meg a vízum- kényszer megszüntetésének lehetőségét, és Sao Paulóban főkonzulátus létesítését. Az elnökök kiemelték, hogy a Brazíliában nagy számban élő magyarok nagy számban hozzájárulnak a két ország közeledéséhez. A világhelyzettel össze­függésben megállapították, hogy az emberiséget érintő sorsdöntő kérdésekben or­szágaik álláspontja hason­ló, vagy egymáshoz közelál­ló. Síkraszálltak a nemzetközi gazdasági kapcsolatok min­A legfontosabb feladat a piaci versenyképesség (Folytatás az 1. oldalról.) minőség kérdése tehát dön­tően a vállalatoknál dől el, külső intézmény a minősé­get csak tanúsíthatja; korlá­tozhatja, vagy megakadá­lyozhatja a hibás áruik for­galmazását, de a termelés során elkövetett hibákat nem javítja ki. Mivel a vállalatok anya­got, alkatrészt, részegysége­ket vásárolnak termékeik­hez, a végső produktum mi­nősége a szállítóktól is függ. Ezért célszerű a jogilag egy­mástól független gyártók együttműködése is a minő­ségszabályozásban. Szekér Gyula, a Magyar Szabványügyi Hivatal elnöke a KGST minőségértékelési és tanúsítási rendszerből adódó feladatokat körvona­lazta. Mint mondotta, a köl­csönösen szállítandó termé­kek minőségértékelési és -tanúsítási rendszeréről szó­ló egyezmény jövő év janu­ár 1-jétől lép érvénybe. A KGST-tagországak elkészí­tették azoknak az árucsere­forgalomban szállítandó ter­mékeknek a listáját, ame­lyeket már jövőre ellátnak a kölcsönös minőségtanúsí­tási egyezmény előírásainak megfelelő okmányokkal. Szabó Imre ipari miniszté­riumi államtitkár elmondot­ta: megnövekedtek a termé­kek minőségével szembeni követelmények, s ha ezeket a gyártók nem tudják meg­tartani, engedniük kell az árakból, sőt el is veszíthetik piacaikat. A vállalatok sok esetben hivatkoznak az el­használódott termelőberen­dezésekre, a munkaerőhiány­ra, a kooperációs nehézsé­gekre, a tapasztalatok sze­rint azonban a minőségi hi­bák többségének inkább a figyelmetlen és fegyelmezet­len munlka az oka. Az ipar- vállalatoknál tavaly a minő­ségi hiányosságok miatt ki­mutatott kár 7,4 milliárd fo­rint volt, az ipari értékesítés 1,4 százaléka. A minőség ja­vítására eddig bevezetett in­tézkedések nem hoztak ér­zékelhető eredményt. Az ipa­ri tárca szorgalmazza, hogy minden vállalatnál készítse­nek úgynevezett minőség­stratégiai tervet, amelyben határozzák meg, milyen konkrét elképzeléseik van­nak termékeik minőségének fejlesztésére — mondotta az államtitkár. Angyal Ádám, a Ganz Danubius Hajó- és Daru­gyár vezérigazgatója a ter­melők szemszögéből elemez­te a minőségfejlesztés külső és belső feltételeit. Elmond­ta, hogy a jelenleginél egy­ségesebb szabványokra len­ne szükség, olyanokra, ame­lyek alapján minden piacon eladható termékeket gyárt­hatnának a vállalatok. Szólt arról is, hogy a minőség ja­vítása érdekében a vállala­tok egész termelési folyama­tába be kell építeni a rend­szeres ellenőrzést, a terve­zéstől az anyagbeszerzésen keresztül a végtermékek el­szállításáig. A konferencia délután szekcióüléseken folytatta munkáját. A szakemberek megvitatták, melyek a minő­ségjavítás legjobban alkal­mazható módszerei az ipar­ban, az építőiparban, a me­zőgazdaságban és az élelmi­szeriparban. Szerda esti kommentár den megkülönböztetéstől mentes fejlesztéséért. Han­goztatták, hogy a világ kü­lönböző térségeiben meglé­vő konfliktusokat az álla­mok szuverenitásának, a népek önrendelkezési jogá­nak tiszteletben tartása, a be nem avatkozás elve alapján, békés tárgyalások útján kell rendezni. Rámutattak, hogy a kö­zepes és kis országoknak is fontos szerepük van a nem­zetközi jégkör javításában, a kelet—nyugati párbeszéd erősítésében, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti békés egy­más mellett élés politikájá­nak érvényesülésében. Németh Károly méltatta Brazília aktivitását a Con- tadorát támogató limai cso­port tagjaként a közép-ame­rikai konfliktus békés, igaz­ságos megoldásában, a Dél- Atlanti-óceán térségének a béke övezetévé történő át­alakításában. Dr. Jósé Sar- ney elnök elismeréssel szólt Magyarország reformtö­rekvéseiről, a különböző társadalmi rendszerű or­szágok közötti bizalom és együttműködés erősítéséért kifejtett tevékenységéről. Az Elnöki Tanács elnöke találkozott Humberto Luce- nával, a szenátus elnökével, és Homero Santossal, a kép­viselőház elnökhelyettesé­vel, Luis Rafael Mayerrel, a legfelsőbb bíróság elnöké­vel és Aureliano Chaves bá­nya- és energiaügyi minisz­terrel. Kíséretének tagjai megbeszéléseket folytattak brazil partnereikkel a két­oldalú kapcsolatok konkrét kérdéseiről. Sarney elnök igen ered­ményesnek minősítette az Elnöki Tanács elnökének brazíliai látogatását, amely hozzájárult a két állam és nép közötti megértés és kapcsolatok elmélyítéséhez. Németh Károly köszönetét fejezte ki vendéglátójának, és hivatalos magyarszági lá­togatásra hívta meg Jósé Sarney-t. Látogatók a toofei tolopon A minőségi termelés ösztönzése a mezőgazdaságban A belföldi és az export­igények kielégítésére a kö­vetkező években a korábbi­nál jobban ösztönzik a nö­vénytermesztésben a minő­ség javítását. Erről tájékoz­tatta az újságírókat szerdán a MÉM-ben Mezey János fő­osztályvezető-helyettes. A szerkezetváltás, ame­lyet a növénytermelés egyes ágazataiban terveznek, a mi­nőség javításával is össze­függésben van. A (kívánal­maknak megfelelően csök­kenteni tervezik a búza ter­mőterületét és növelni a ku­koricáét, valamint a takar­mányrépáét. Ily módon ma­gasabb energiatartalmú ta­karmányhoz juttatják az ál­lattenyésztőket, akik az ed­diginél többet tehetnek a minőségi hústermelésért. A fehérjenövények termőterü­letét szintén bővítik, ami jó hatással lesz a takarmányo­zásra is. A vetőmagterme­lésben magas biológiai érté­kű áruk előállítását tervezik, ebből a korábbinál több jut majd exportra és a hazai termelők is javíthatják po­zícióikat. A nemesítők azt a felada­tot kapták, hogy fordítsa­nak nagyobb figyelmet a mi­nőségi fajták, hibridek elő­állítására. Ennek megfelelő­en arra számítanak, hogy a termelők jobb „alapanya­gokhoz” jutnak, ezt import­tal is elősegítik. Az egyes növényfajoknál a minőség szerinti átvétel bevezetését tervezik, ezzel nagyobb ér­dekeltséget teremtenek ah­hoz, hogy a piac által job­ban elismert termények ke­rüljenek le a földekről. Jó tapasztalat, hogy a cukor­répánál a kilenc éve beveze­tett átvételi rendszer, amely jobban jlíjazza a magas cu­kortartalmat, ugrásszerű ja­vulást hozott. Ennél a fon­tos növénynél kisebb szab­ványmódosítást terveznek, ennek célja, hogy a jobb eredményeket elérők élvez­zenek előnyöket. 1987 végé­ig kidolgozzák, s jövőre az első félévben meghirdetik az őszi búza módosított szabvá­nyait, 1989 nyarán pedig már ezek szerint veszik át a termést. Az eddiginél több minőségi kategóriát állapíta­nak meg, ezekben elkülöní­tik a búzát úgy, hogy na­gyobb előnyt élvezzenek — árban és jövedelmezőségben — az úgynevezett javító és az extra minőségű gabonát termelők. A napraforgó ese­tében szintén változásokat terveznek a minőség javítá­sa érdekében. A szabvány jövőre készül el, alkalma­zására 1989-ben kerül sor. A kukorica átvételi rendszeré­nek kidolgozását a MÉM- ben megkezdték, az új szab­ványokat 1988-ban teszik közzé. A szabványallkotásnál tekintettel lesznek arra, hogy az utóbbi időben a kukori­ca mikrobiológiai tulajdon­ságai romlottak, ezt a folya­matot meg akarják fordíta­ni. Érdekes és fontos ese­mény színhelye az amerikai Utah államban lévő Toole település térsége: szovjet megfigyelők tesznek kétnapos látogatást az amerikai had­sereg itteni vegyifegyver- telepén. Ez a rövid hír több nem­zetközi tétel érzékletes bi­zonyságának tekinthető. Új­ra beigazolódott, hogy a fegyverzetkorlátozás sikere valamelyik szférában jóté­kony láncreakciót indíthat el a többi területen is, és hogy a továbblépés egysze­rűen elképzelhetetlen a köl­csönösség elemei normáinak betartása nélkül. Vessünk egy pillantást e megállapítás mindkét olda­lára. Láncreakcióról azért be­szélhetünk, meri több évi va­júdás után most végre a je­lek szerint a decemberi csúcstalálkozón legmaga­sabb szinten aláírhatják a középhatótávolságú nukleá­ris rakétákkal kapcsolatos megállapodást. Ez a nem akármilyen fejlemény azon­nal kisugárzott a világarze­nál más félelmes „részlegei­re”, így i vegyi fegyverek területére is. És itt már megkezdődött az „átfedés” a megállapítás másik részével, a kölcsönös­séggel kapcsolatban. Az első lépést — mint annyiszor — most is a szovjet fél tette meg. Néhány hete amerikai megfigyelők érkezhettek egy szovjet vegyifegyvertelepre, Sihani térségébe, és tanulmá­nyozhatták mind a készlete­ket, mind azok megsemmi­sítésének korszerű módsze­reit. Erre volt válaszlépés a szovjet megfigyelők meghí­vása Tooleba. Ilyen alapon akadhat olyan vélemény, hogy ez természetes, tehát alig említésre méltó ese­mény. Csakhogy — sajnos — ez nem így van. A szov­jet—amerikai kapcsolatok változatos, nem egyszer vi­haros történetében viszony­lag gyakran megesett, hogy egy-egy fontos szovjet gesz­tusra (lásd például az atom­jegy ver-kísérletek egyolda­lú felfüggesztését) egyszerű­en nem érkezett pozitív amerikai válasz. Most viszont érkezett, méghozzá aránylag gyorsan, és ez remélhetőleg a válto­zó idők és lehetőségek újabb jele. Hogy milyen pusztító fegy­verfajta szférájában csillant fel most a remény, arra ta­lán két helységnév a legjobb bizonyság: Seveso és Bhopal. Az itáliai Sevesoban gázr szivárgás okozott jóvátehe­tetlen sérüléseket, az indiai Bhopalban pedig egy ame­rikai vegyi tröszt felelőtlen­sége háromezer embert ölt meg. E megrázkódtatások vil­lámfényénél még szomorúbb a mostani amerikai gesztus felemás jellegére gondol­nunk. A túlparton ugyanis a szovjet delegátusok meghí­vásával egyidőben jelentet­ték be hivatalosan, hogy még decemberben újfajta vegyi fegyverek gyártását kezdik meg. H. E. Komor kilátások a teaszigeten —i ..... M ásodik Libanon? Felvonulások és éhség- sztrájkok, merényletek, di­áktüntetés és szimbolikus parlamenti visszavonulás — a tiltakozás megannyi pél­dája kísérte a Sri Lanka-i törvényhozás döntését, ame­lyet a tamil lakosság rész­leges önkormányzatáról, a polgárháború sújtotta, évek óta véres harcok színhelyé­vé vált északi és keleti te­rületek bizonyos fokú anató­miájáról hoztak. Úgy tetszik tehát, hogy e meglehetősen elkésett lépéssel, a kisebb­ségben lévő tamilok egyes követeléseinek kielégítésé­vel sem jutott el igazán a megbékélés küszöbére az idillikus szépségű hajdani hajlandó a fegyverletételre, sőt, újabb követelésekkel lé­pett fel a colombói kor­mánnyal szemben. Újabb terrorhullám Radzsiv Gandhi számára a döntés nem lehetett könnyű, de ha a kibontakozás mini­mális esélyeit meg akarta őrizni Sri Lankán, nem té­továzhatott: az indiai alaku­latok támadásba lendültek a tamil gerillaegységek ellen, s elhúzódó, szívós harcban felül is kerekedtek. Csak­hogy a tamil „tigrisek” te­kintélyes része kicsúszott az ostromgyűrűből, így félő, Indiai csapatok a főképpen tamilok lakta Dzsaffna városban teasziget, amely a gyarmati korszakban méltán számított Nagy-Britannia külbirto- kainak ékességei közé. Halvány reménysugár Csakhogy a kolonialista kor súlyos, máig ható tör­ténelmi torzulásokat, köztük a bénító hatású nemzetiségi ellentéteket hagyta öröksé­gül, a dél-ázsiai szigetállam­nak. Az egykori Ceylonon jó néhányszor vezetett kegyet­len öldökléshez a tamil és a többségben lévő szingaléz la­kosság bonyolult, gazdasági és társadalmi motívumokkal átszőtt szembenállása, s az utóbbi három-négy évben szinte elszabadult a pokol. Terrorakciók, ártatlan polgá­ri áldozatok hidegvérű le­mészárlása, sorozatos tiszto­gató hadjáratok a kormány- ellenes tamil erők ellen — az állam kétségtelenül a sza­kadék szélére jutott. Még a hivatalos becslés is hétezer halottról, s mintegy kétmil­liárd dolláros kárról szól — a valódi adatokat találgatni is nehéz lenne. Halvány reménysugár csak akkor jelent meg a politikai rendezés borús horizontján, amikor nyár végén iaz indiai kormányzat segítségével si­került tető alá hozni egy át­fogó békeegyezményt. Ez egy­aránt intézkedett a fegyveres harc beszüntetéséről, a fegy­verek beszolgáltatásáról, va­lamint az említett önkor­mányzati forma kialakításá­ról. Űj-Delhi a közvetítésen túlmenően további szerepet is vállalt e megnyugvás biz­tosítására, s összesen körül­belül 20 ezer fős békefenn­tartó haderőt küldött a szomszédos szigetországba. Feladatuk elvileg csak a nyugalom biztosítása, illet­ve a tűzszünet ellenőrzése lett volna, de hamarosan el­keseredett csaták közép­pontjába kerültek. A radiká­lis tamil LTTE (Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei nevű szervezet, ahol az Eelam kifejezés a létrehozni kívánt független tamil álla­mot jelöli), ugyanis némi ha­bozás után mégsem volt hogy a rajtaütések, orvtá­madások száma a jövőben tovább növekszik. Erre cé­lozva figyelmeztetett számos Sri Lanka-i és indiai lap, hogy egyre nagyobb egy „második Libanon” létrejöt­tének veszélye, vagyis tarta­ni kell attól, hogy a sziget- országban minden erőfeszí­tés ellenére állandósul a ki­látástalan polgárháború. A legutóbbi fejlemények sajnos erre utalnak. Hiába szavazta meg például a par­lament a tamil tartományi tanácsok megalakítását, ha ezzel felélesztette a leg­alább oly veszélyes szinga­léz szélsőségesek haragját és bosszúvágyát is'. Valószínű­leg az ő számlájukra írandó az emlékezetes colombói po­kolgépes merénylet, s az or­szág több körzetén végig­söprő újabb terrorhullám is. Dzsajavardane elnök lehe­tőségei meglehetősen korlá­tozottak, kilátásai pedig eny­hén szólva komorak. Ha ra­gaszkodik a békeegyezmény előírásaihoz, saját híveinek megfogyatkozását és az erő­szakos cselekmények kiúju- lását kockáztatja. Ha viszont enged a szingalézek nyomá­sának és visszatáncol ígére­teitől, akkor a tamil radi­kálisok alá ad lovat, s mel­lesleg elveszti az indiai ve­zetés jóindulatát. Csökkenő vonzerő Aligha irigylésre méltó te­hát az idős államfő helyze­te. A jelek szerint az egykor joggal turistaparadicsomnak számító, ma viszont a szét­zilált közállapotok miatt csökkenő vonzerővel rendel­kező sziget rövid távon alig­ha remélheti az indulatok lecsillapodását, az etnikai, vallási és társadalmi érdek- ellentétek oldódását — ah­hoz túl sok gyú-anyag hal­mozódott fel. Pedig kétség sem férhet hozzá, hogy — amint egy colombói újság megfogalmazta —: „Sri Lan­ka már eddig is túl sokat vérzett, túl sokat szenve­dett”. ■ Szegő Gábor

Next

/
Thumbnails
Contents