Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
1987. november 14., szombat Somogyi Néplap 7 LfÄ71?i VITDirV IVU/iJüLnEiriLJV SOMOGYI KASTÉLYOK Hí történt azóta? Élő a koporsóban Három kastélynál jártunk ismét. S a kérdésre — mi történt azóta? — a legegyszerűbb válasz mindhárom esetben valami, ami több a semminél. És mivel a korábbi reménység kevés volt, már annak is örülnünk kell, hogy az . inámpusztai és "a kercselige.fi kúria, valamint a gázlópusztai kastély állapota nem romlott tovább, sőt az utóbbié sokat javult. Kercseligeten annak idején nagy vihart kavart, hogy az épületnek majdnem új tulajdonosa lett, de utóbb csak egy elmérgesedő vita született a felújítási tervekből» A háborúságból annyi maradt: a kastély egyik szárnyát még ma is bérli az, aki vállalkozott volna a renoválásra, ám tenni már semmit sem tehetett. Schmidt Ervin, a nagyberki tanács elnöke viszont csupán arról tudott beszámolni, hogy átrakatták a tetőt, tehát megszűnt a beázás. Ezt eredménynek tekinthetjük, hiszen megállt az épület romlása. Viszont a -tanácselnök a jövőt illetően tanácstalan. Elmondta, hogy akadt volna már újabb vállalkozó, többen szerették volna megvásárolni az épületet, mégsem vették meg. Jó lenne a tanácsnak, ha eladná a házat, de olyan nagyon mégsem akarják eladni ... Több mint három év telt el azóta, hogy lapunkban írtunk erről a kúriáról, romlásának gondja pedig még régebbi. Talán a határozott és célszerű cselekvéssel többre lehetne menInámpusztán is cserepeztek ni, mint a parttalan panaszkodással. Az inámpusztai kúriáról 1984. július 21-én számoltam be: a göllei termelő- szövetkezet megmenti és hasznosítja. Nos, ott is átrakták a tetőt és eltüntették a korábbi beázás legtöbb nyomát. De a szép tervekből semmi sem lett. Nagy György, aki régebben Inámban lakott, most pedig göllei, elkísért bennünket a házhoz, a kulcsot is előkerítette. Meggyőződhettünk róla: a körülményekhez képest kitűnő állapotban van minden, nem kellene tömérdek pénz a felújításhoz. így nehezen érthető, hogy ä téesz tervei miért fulladtak kudarcba. Kovács József göllei tanácselnök elmondta: — Sokszor sürgettek bennünket annak idején, hogy adjuk át az építmény kezelési jogát a téesznek. Átadtuk .'.. Addig volt fontos az egész. Azóta mindenki hallgat. ^ Valószínűleg elmérgesedne a viszony a tanács és a termelőszövetkezet között, ha most visszavennék a kezelői jogot a téesztől. Különben is miért vennék vissza? A tanácsnak nincs pénze. Valószínűleg egy harmadik segítőre volna szükség. Csak hát azt meg kellene keresni. Kercseligeten átrakták a tetőcserepeket Megkezdődött a gázlópusztai felújítás A gázlópusztai Festetics- kastély, amely Somogy egyik legszebb klasszicista épülete, még mindig elbújik a dzsungellé változott kastélypark közepén. Belülről is sokat változott, kívülről pedig olyan, mintha új lenne. Látszik: tatarozzák. Amikor ott jártunk, épp senki sem dolgozott, de remélhetőleg hamarosan folytatódik a megkezdett munka. Az épületet téglából szépen kirakott járda veszi körül, falai kastélysárgák. Viszont szomorúan láttuk, hogy a bejárat árkádja alatt az eredeti fakockákat valaki vandál módon elkezdte fölbontani. Szerencsére abbahagyta. Ám az ilyen kikezdett burkolat veszélyben van, magától romlani fog. Az egyetemi kar tangazdasága újíttaitja föl a kastélyt. Hasznosításáról egyelőre nem döntöttek, többféle az elképzelés. A tatarozás épp ezért szünetel.- A végső döntés után folytatják — aszerint, hogy a ház milyen feladatot kap. Jövőre vagy legkésőbb 1989-ben fejeződhet be a felújítás. De azt máris leírhatjuk: a gázlói kastély megmenekült. Luthár Péter — Megmutatnád? — kérdeztem Gyukitól, akit már öt éve ismertem. Ö a fejét rázta keményen. Nem, nem és nem! — Akkor pedig el sem hiszem! — Ne hidd el, pedig fönn van a padláson! Fölmegyek néha, bele is fekszem. Ezzel nekem már mindenem megvan, mindenre tellett... Gyuki tegez, én meg visz- szategezem. Hatvanöt éves, s nehezemre esne ehhez most valamit hozzátenni. Azt nem mondhatom, hogy nyugdíjas, mert nyugdíja nincs. Ö azt állítja, az elsőt visszaküldte, nincs ő arra ráutalva. Mások szerint a nyugdíj előtti éveket végigpiálta, nem volt munkahelye, nem voltak évek — hát nyugdíja sincs. — El tudom tartani magam — mondja Gyuki. — Érted? Nem kell nekem más pénze. Csudát! — A pénzt meg eliszod Gyuki — vetem oda neki. — Én keresem ... Kérdem az elöljárótól, miért ilyen Gyuki. A fiatalember régi történetet idéz. Ö tízéves volt, Gyuki meg a mostaninál hússzal kevesebb, de már akkor is ismert minden árokpartot. A szesz hamar megveti az ágyat az ittas embernek. Emlékszik a híres t.-i búcsúra. Mikor ők másnap — hétfőn — iskolába mentek, Gyuki meg az elmaradhatatlan piros bicikli ott volt a Szentháromság árkában. Most már bicikli sincs. — Miért iszol, Gyuki? — Mert jólesik. Rajtam nem fog ki a reggel kilenc óra. Van nekem kocsmám minden háznál. Megyek falat rakni, ledőlt 'falat pucolni, meszelni vagy fát vágni. Értek mindenhez. A falusiak meg tudják, hogy az előleg egy fél pálinka vagy egy pohár bor. Tudják, hogy olcsójános vagyok, negyedpénzen végzem a kőművesmunkát. — Olyan is ... — Most már lehet — feleli Gyuki —; de gyere végig velem a faluban. Mutatok minden ötödik háznál valamit, biztos, hogy azt a legküiönb kőműves sem szégyenlené. így él Gyuki. A felesége otthagyta, maga lakik az anyai házban. Legtöbbször hideget eszik, néha főz is. Pénze is van. „Ne féltsetek, gazdag gyerek vagyok”. — Miből? Honnan van pénzed? — Azt szokta mondogatni édesanyám, tégy fiam egy húszfillérest a fejpárnádba, akkor pénzzel fekszel, pénzzel kelsz. Nohát, ennél több meg nem kell nekem. Van minden falunak Gyu- kija. Akad olyan, amelyiknek öt is. Láttam már köztük olyan tehetséges embert, akinek a józanok között sincs párja. Viliódzó ötleteik vannak, aranyat érő kezük; csak ha megjelenik a pohár, akkor mindennek vége. Ilyen Gyuki is. — Egyáltalán igaz-e a koporsó-dolog? — Nem hiszed? Pedig ak- k<jr vettem, amikor ... Gondolkodik, majd mond egy nevet, hogy kit temettek éppen. — No hát hoztuk haza az útkaparóval, az eső meg eleredt. Megázol Gyuki, mondta nekem. Én biztosan nem, mondtam neki, és befeküdtem a koporsóba. Kopogott az eső, talán el is .aludtam, mire hazaértünk. Azt a másikat kivittük a temetőbe, ez meg felkerült a padlásra. Ülünk kint a hegyen, a sírásó fiatalurak, akik alkalmilag vállalják csak ezt a munkát, évődnek vele. „Aztán 1500 forintot tegyél ám a koporsóba, meg két láda sör árát...” Gyuki biztosítja őket: abból nem isznak. Ha valaki a kocsmában inni akar, jöjjön ’ vele, fizet neki. Igyon az ő kedvére meg számlájára, amennyi csak belefér, de most vele. — Kifizeted? — Ha tudom! Amikor következőleg mentem a faluba, akkor sem mutatta meg a koporsót. Egy nagy kaszával imbolygott a bolt előtt, s valamit kiabált, kántál hangosan. Hogy a falut-e, engem-e ' vagy a koporsót, amit nem mutatott meg, nem tudom. — Azt mondta kint a hegyen : — Nem hiszed el, hazudtam! Eltüszed, igazat mondtam! Ügy vagyok én is a doktorral. Három évet mondott,.hogy annyit élek még. Rendes ember a mi doktorunk, tartja a szavát. Akkor majd megtudod ... Békés József HA KONDUL A ZICSI HARANG Félúton Tab és Koppány között Józsi bácsi a kukoricát (és napjait) morzsol- gatja Piaki barátságos farkcsóválásától kísérve közelítünk az istálló ajtaja felé. A hetvennyolc éves Tengler Józsi bácsi kalapban, kötényben üli a kisszéken. Őszidő van, ku- koricamorzsolásra valló... — Emlékszik még, Józsi bácsi, az egykori zicsi olvasókörre? — kérdezzük a bemutatkozás után. — Talán nyolc évtizede is van már annak, amikor megalakult a zicsi olvasókör. Egykor sok sváb élt a faluban, de ma csak kevesen beszélik a németet. Az olvasókör a háború előtt igen jól működött. Összegyűjtötte a falu férfilakosságát — mert hisz főként a férfiak látogatták —, akik a könyvtárból könyveket kölcsönöztek, vasárnap esténként összejöttek kártyázni, sakkozni, malmozni, olvasni. Ott tudtuk elolvasni az újságot, megbeszéltük a világ dolgait. Amikor az olvasókör épült, vállaltam a fuvar megszervezését, hogy a tégla ide kerüljön. Saját erőből építettük a házat. Volt tagsági díjunk, s akadtak, akik még többet segítettek anyagilag vagy más módon. Már nem emlékszem pontosan, talán 1930 körül épülhetett az olvasókör háza. Ma is áll, jelenleg ott van az orvosi rendelő. Akkoriban úgy ezren lakhattak a faluban, ma fele annyian. Színdarabokat “is betanultunk, s a tagságunk létszáma megközelítette a százat. Ha valaki be akart lépni, és elmúlt 18 éves, egy táblára kiírtuk a nevét. Ha 2—3 tag aláírásával ajánlotta, bevettük közénk. Általában az értelmesebb emberekből választottuk a vezetőséget, akik irányították az életünket. Emlékszem, Nágocson lakott egy orvos, dr. Csillag Gyula. Irt egy könyvet, s nekünk ajándékozta. Az volt a címe: „Tíz év a napsugaras Keleten”. Ugyanis sokáig élt Jáva szigetén, s azokat az élményeit vetette papírra. A háború után széthullott minden. A könyvekkel nem tudom, mi lett. Megpróbáltuk újraéleszteni a kört, de nem sikerült. A hagyomány megszakadt, jóllehet a két háború között igen sokat köszönhetett az olvasókörnek Zics népe. Erkölcsi tartást, egy szelet „világot” hozott a somogyi dombok közé a könyvekkel, újságokkal, eszmecserékkel. Arra buzdította a fiatalokat, hogy tanuljanak, képezzék magukat s ne rekedjenek meg egy szinten. Talán az olvasókör szellemiségének is köszönhető, hogy ma már jó néhány egykori falubeli fiú került különféle jelentős beosztásba. Többen végeztek egyetemet, főiskolát, sokan doktoráltak, van, aki kutató lett. S mi a helyzet napjainkban? A lakosság egyre apad, cserélődik. Az eltávozok helyébe — ha gyéren is — költöznek ide családok más tájakról, például többen a fővárosból is. Azt hiszik, falun könyebb a megélhetés ... A tanács Nágocson van, s az emberek nagy része Tabra, Kapolyba vagy Nágocsra, a tsz-be jár dolgozni. A katolikus műemlék templom tövében bújik meg az iskola. Egyed Lajos napkóziotthőn-vezető — s egyben a falu közművelődéséért is felelős személy — a jelenről beszél: — Az iskolában két tanítónő 1—3, illetve 2—4 összevonásban tanítja az alsó tagozatos gyerekeket. Négy éve szerveztük meg a napközi otthont a 25 óvodás és alsó tagozatos iskolás gyerek részére. A felsősök Tö- rökkoppányba járnak tanulni. 'Még 15—20 évvel ezelőtt is volt valami kulturális élet a községben. Többször szerepelt nálunk a kaposvári színház. Ma mi van? Szinte semmi. Az embereket nehéz mozgósítani, s az igen nagy költségek miatt elképzelhetetlen például, ami régebben volt, hogy egy-egy magyarnótaestre, Feleki Kamill-, Kabos- vagy Albert-műsorra előre eladjuk a jegyek nagy részét. Amíg a felső tagozat itt tanult, addig a szülőket még valamennyire lehetett aktivizálni, s férfiénekkairunk is szépen ténykedett. Ma milyenek a lehetőségek? Van kocsma, és otthon lehet tévét nézni... Még a labdarúgó-csapat is megszűnt vagy tíz éve. Így éldegélünk, félúton Tab és Törökkoppány között. Zics ugyanúgy járt, mint számos magyar Az egykori olvasókör épülete — ma falu — mondja Horváth Pál, a nágocsi tanács elnöke. — Ma már csak 517-en élnek ott, s valóban hullámvölgyben van a kulturális élet. Amennyire lehetőségeink engedik, igyekszünk valamit segíteni a helyzeten, az életkörülményeken. A községnek például egészséges ivóvíz kellett. 1986 őszén alakult meg a társulat. A munka az idén tavasszal kezdődött, s szeretnénk megkezdeni a próbaüzemeltetést. Így 232 családnak tudunk biztosítani Zicsben egészséges ivóvizet. A kultúrházban van a könyvtár, s legjobb tudomásom szerint a régi könyvállomány egy része is megtalálható ott. Nincs tehát nagy vész. Csak akkora, amekkora egy hasonló sorsú magyar kisközségben bárhol előfordul. Talán, ha a ma ott élők — emlékezve régebbi időkre — megpróbálnák ápolni a hagyományt, a közösségi együvé tartozást, a mindig többre jutás vágyát (erkölcsi és szellemi értelemben), talán akkor ... Gyarmati László 1
