Somogyi Néplap, 1987. november (43. évfolyam, 258-282. szám)
1987-11-14 / 269. szám
2 Somogyi Néplap 1987. november 14., szombat A hét kérdései HETI ESEMÉNYKRÓNIKA VASÁRNAP: Elmozdították Burgibát, Tunézia elnökét, s a kormányfő vette át az államfői tisztet. — Egy spanyol biokémikust választottak meg az UNESCO új főigazgatójának. — Véres merénylet Észak-írországban, Abu Nidal csoportjának hajórablása a Földközi-tengeren. — Szocialista siker a bécsi választásokon. HÉTFŐ: Washingtonban megkezdődött az Amerikai Államok Szervezetének konferenciája. Ortega beszéde. Reagan ha feltételekkel is, de először szólt a Nicaraguával lehetséges tárgyalásokról. — Magyar gazdasági napok három amerikai városban. KEDD: A nyugatnémet CDU kongresszusa. — Gorbacsov üzenetben támogatja a kambodzsai rendezésre irányuló erőfeszítéseket. — A dél-koreai ellenzék nem képes egységes jelöltet állítani az elnökválasztásra, a két Kim külön indul. — Súlyos összetűzések a bangladesi fővárosban. SZERDA: Előzetes program a csúcstalálkozóra, Moszkvában és Washingtonban vázolták az előkészítő tárgyalások menetrendjét. — Jelcin lemondása, Zajkov személyében új első ’titkár a moszkvai pártbizottság élén. — Gro- miko fogadta az ünnepi rendezvényekre Moszkvába látogató kínai delegációt. — Az izraeli államfő a Fehér Házban. CSÜTÖRTÖK: Egységes határozatokkal s azok különböző értelmezésével befejeződött az ammani arab csúcstalálkozó. — Jaruzelski az európai hagyományos fegyverzet csökkentéséről nyilatkozott a The Washington Postnak. —Kohl—Mitterrand—Chirac találkozók Karlsruhéban. PÉNTEK: Salvadorban a kormánycsapatok támadása következtében ismét kiújultak a harcok. — Sri Lankán az újabb terrorcselekmények nyomán nőtt a feszültség. — A kínai államelnök Rómában. Nyugatnémet—francia csúcstalálkozó. A képen: Francois Mitterrand francia elnök (balról) és Helmut Kohl nyugatnémet kancellár Hogyan folyik a csúcs- találkozó előkészítése? Folyik a nagy visszaszámlálás: már csak jó három hét választ el bennünket az év eseményétől, a washingtoni szovjet^ameri- kai csúcstalálkozótól. A háromnaposra tervezett csúcstalálkozón bőven Francia tűzoltók és rendőrök a Saint Maur-i börtön előtt, amelynek 400 rabja fellázadt és túszul ejtette a börtön igazgatóját, 11 börtönőrt és 2 polgári személyt. Három súlyosan elitéit fogoly egy rabolt teherautóval megszökött nyílik alkalom a szovjet pártfőtitkár és az amerikai elnök, illetve a két küldöttség eszmecseréire. A közvetlen érintkezést, mint Genf és Reykjavik példája is igazolta, semmi más sem helyettesítheti. Azonban egy csúcstalálkozót gondosan elő kell készíteni, már előzőleg közelíteni kell az álláspontokat Ezért mától szerdáig három szovjet—amerikai külügyminiszter-helyettesi konzultációra kerül sor, olyan ismert politikusok, diplomaták, mint Voroncov, Adamisin, Armacost, Ghite- head, Kampelman találkoznak egymással. Az asztalra kerülő témák megegyeznek a csúcsértekezlet anyagával: leszerelési kérdések, a helyi válságok problematikája, a kétoldalú kapcsolatok feladatai, humanitárius, emberjogi kérdések. Teljes az üzem, mindenekelőtt Genfben, ahol elvégzik az utolsó simításokat a kettős nulla-megoldás valóra váltásán, az 5500—1000, valamint az 1000—500 kilométer hatótávolságú rakéták betiltását és megsemmisítését illetően. Az elvi egyetértés ellenére még mindig vannak viták, főként az ellenőrzés részleteivel kapcsolatban. Az volna meglepő, ha nem lennének, hiszen a második világháború óta az első, valóban érdemleges atomleszerelési megállapodásra kerülne sor. Amerikai részről, szándékos kiszivárogtatásokkal némileg túl is dramatizálták a héten a genfi menetet, szovjet oldalról viszont intettek, hogy nem lenne értelme minden részérvnek túl nagy visszhangot adni, nyilvánvalóan vannak s a következő napokban is lesznek még ütközések a kompromisszumkeresés során. Egyébként az sem zárható ki, hogy a csúcs „megmászásának" folyamatában szükség lesz még egy újabb, rendkívüli szovjet—amerikai külügyminiszteri értekezletre is. Tempósabb lett a vita a vegyi fegyverek eltiltásának ügyéről is. Amerikai részről azonban különböző híreket repítettek föl, miszerint a Szovjetunióban 500 ezer tonna harci vegyi anyagot tárolnak. A katonai glasz- noszty újabb példájaként Vlagyimir Pikalov vezérezredes, a szovjet vegyvédelmi alakulatok parancsnoka nyilatkozott Moszkvában és szavaiból kitűnt, hogy az említett mennyiség 30 ezer tonna körül van, megfelel az amerikai szintnek. Az eltúlzott becslések viszont nehezítik a megegyezéseket. A világ természetesen nagy érdeklődéssel követi nyomon a csúcs felé mutatkozó mozgást: ezt fejezte ki az MSZMP KB üléséről kiadott közlemény is, amely népünk támogatásáról biztosította az enyhülés érdekében és irányában tett lépéseket. Mi történt Tunéziában? „Talán előbb le kellett volna mondanom...” — jegyezte meg egy szemtanú szerint Habib Burgiba, amikor miniszterelnöke, Zin El- Abidi Ben Ali közölte vele elmozdítását és azt, hogy átvette az államelnökséget, valamint a kormányzó szocialista Desztur párt irányítását. Különös hatalomátvétel zajlott le a tuniszi elnöki palotában s véget ért a több mint három évtizede tartó Burgiba-korszak. A független Tunézia fejlődését valóban meghatározták ezek az évek: Burgiba 1956 márciusa óta töltötte be az elnöki tisztet és sok haladó intézkedés fűződött nevéhez. Mérsékelt Nyugat-barát politikát folytatott, ugyanakkor hol konfliktusos, hol baráti kapcsolatokat tartott fenn arab szomszédaival; a gazdasági mutatók tekintetében Tunézia a negyedik helyet foglalta el Afrikában; több reformot valósított meg, például a nők jogainak biztosítását. Ugyanakkor az elmúlt esztendőkben a ma már 84 éves politikus egészségi állapota, politikaiszellemi szintje erősen leromlott, nem tudott kellőképpen szembenézni a kor új kihívásaival. Az alkotmány szerint élete végéig az elnöki poszton kellett volna maradnia, s amikor ezzel kapcsolatosan az elégedetlenség jelei mutatkoztak, személycserékkel próbálta személyi hatalmát fenntartani. Végül is saját bizalmi emberei buktatták meg, rlletve váltották le, hiszen Ben Ali volt belügyminisztert (hosz- szú ideig az elnök biztonsági kísérője is volt) nemrég maga Burgiba nevezte ki miniszterelnökké. Az új vezetés változásokat ígér, áramvonalasítást minden vonatkozásban. Hogy ebből mi és hogyan valósul meg, arra majd a jövő ad választ. Az arab csúcson, Am- manban már az új tunéziai vezetés képviseltette magát. Igaz nem a legfelsőbb szinten. (hatalomátvétel után jobb egy ideig otthon maradni!), hanem külügyminiszterrel. Réti Ervin Magyar—belga kapcsolatok A Magyar Népköztársaság és a Belga Királyság közötti kapcsolatok alapvetően problémamentesek, a két eltérő társadalmi rendszerű ország viszonyát nem terhelik zavaró tényezők. Diplomáciai kapcsolatot 1947 óta tart fenn a két állam, a politikai kontaktusok a 60-as évektől élénkültek meg. Kádár Jánosnak, az MSZMP főtitkárának, az Elnöki Tanács tagjának küszöbön álló brüsszeli látogatása várhatóan újabb ösztönzést ad e viszony további fejlődéséhez. Az utóbbi években rendszeressé vált a magas szintű párbeszéd Magyarország és Belgium államférfiai között. A kapcsolatok mérföldkövét jelentette Lázár György egy évvel ezelőtti brüsszeli útja, hiszen személyében 1945 óta első ízben járt magyar miniszterelnök a Belga Királyságban. A miniszterelnöki találkozóra Wilfried Martens belga kormányfő 1984-es magyarországi látogatásának viszonzásaként került sor. Ugyancsak az elmúlt esztendőben köszönthettük Magyarországon Albert trónörököst, aki üzletemberekből álló gazdasági küldöttséggel járt hazánkban; s magas szintű tárgyalásokat, megbeszéléseket folytatott vállalati vezetőkkel. Gyarapodtak a szakminiszter! találkozók, rendszeressé váltak a politikusok konzultációi. A pártközi kapcsolatok sorában jó viszony alakult ki az MSZMP és a Belga Kommunista Párt között. Rendszeresek a pártok képviselőinek találkozói: 1984-ben Havasi Ferenc, egy esztendővel később Aczél György, a Politikai Bizottság tagjai folytattak megbeszéléseket Belgiumban. Az 1885-ben alakult Belga Szocialista PártCsao Ce-jang nyilatkozata Kína üdvözli a közepes hatótávolságú, valamint a hadműveleti-harcászati rakéták kérdésében elért szovjet—amerikai elvi megállapodást és a két ország vezetőinek csúcstalálkozóját — jelentette ki tegnap Peking- ben Csao Ce-jang miniszter- elnök, a KKP KB főtitkára újságírók előtt. Csao Ce-jang aláhúzta, hogy Kína független és békés külpolitikát követ. Ennek megfelelően, a szovjet— amerikai viszonyban bekövetkező változások nem érintik a kínai—amerikai, vagy a kínai—japán kapcsolatokat. tál (szétválása után a vallon, illetve flamand szocialista párttal) 1973 óta tart fenn hivatalos kapcsolatot az MSZMP. A két ország közötti egyezményes kapcsolatok sokrétűek is; 1986-ban Budapesten írták alá a magyar—belga beruházásvédelmi megállapodást, amely közös érdekeltségű magyarországi vegyes vállalatok létrehozását hivatott elősegíteni. Gazdasági kontaktusunknak a Belga—Luxemburgi Gazdasági Unióval 1975-ben kötött és 1986-ban meghosszabbított hosszú lejáratú gazdasági, ipari és műszaki együttműködési megállapodás ad keretet. Gazdasági-kereskedelmi kapcsolatainkat tekintve a fejlett tőkés országok sorában Belgium a 10. helyet foglalja el. Árucsereforgalmunk értéke viszonylag csekély, az utóbbi időszakban azonban jelentős növekedés tapasztalható; tavaly például 100 millió dolláros forgalmat bonyolítottunk le. A két ország árucsereforgalmának szerkezetére jellemző, hogy a belga importunk négyötöde anyag és félkésztermék, s exportunknak több mint a fele is ugyanilyen cikk. A magyar vállalatok főképpen kohászati termékeket, színesfémeket,, vegyipari anyagokat, gumiipari gyártmányokat vásárolnak Belgiumból, míg a belga cégek vegyipari, gyógyszeripari alap- és segédanyagokat, izzólámpákat, fénycsöveket, szintetikus selymet, mezőgazdasági cikkeket szereznek be Magyarországról. Hazánk és a nyugat-európai ország között negyven kooperációs szerződés van érvényben. Egymás életének, kultúrájának jobb megismerését célozzák az emberek közvetlen találkozásai. A bővülő idegenforgalmat jelzi, hogy tavaly több mint húszezer belga látogatott Magyarországra, s honfitársaink közül is többezren utaztak belga tájakra. A kultúrában elsősorban zenei életünk, a magyar zenepedagógia iránt mutatkozik érdeklődés Belgiumban. Ennek méltó megnyilvánulása volt a Liszt-centenárium ottani, megünneplése. A magyar—belga kulturális kapcsolatok folyamatosságára példa a „Planctus Sanctae Mariae”-nek, a XVIII. században egy leuve- ni hártyakódex hátlapjára íródott első nyelvemlékünknek, az Ömagyar Mária-si- rálomnak a hazakerülése, amelyet pár esztendeje már az Országos Széchényi Könyvtár őriz. A PAMPA KAPUJÄBAN Uruguay egyik legfőbb érdekessége, idegenforgalmi látványossága a La Plata folyó tenger-torkolata. A tölcsértorkolat kezdete csupán 11 kilométer széles, a főváros Montevideo magasságában már 30 kilométer, nyílása a tengeröbölnél viszont 323 kilométer. A középen haladó hajók utasai nem is látják a partokat. Joggal nevezték az első spanyol hajósok a felfedezések korában édesvízű tengernek. A La Plata — mint mondják a helybeliek —, nem folyó, hanem a Paraná, a Paraguay és az Uruguay folyó közös tölcsér-torkolata: a „Pampa kapuja". A La Plata ráadásul határfolyó is, hisz északi partja Argentínához, míg a déli Uruguayhoz tartozik. S még egy kuriózum: az országnak nevet adó Uruguay folyó jelentése: a tarka papagáj folyója. Uruguay latin-amerikai méretekkel — s hatalmas szomszédaival összevetve — kis ország, ám területe még így is két magyarországnyi. Az. itt élő,. jobbára európai ősök leszármazottai büszke, érzékeny emberek, nehezen viselik, ha akár az argentinokhoz — ez a gyakoribb—, akár a brazilokhoz hasonlítják őket. Pedig a számtalan közös, vonás, az összekötő történelmi múlt önmagáért beszél. Jellemző momentum, hogy Buenos Airesből Mon- tevideoba egy „belső” repülőtérről, az Aeroparque-ról lehet eljutni, sőt a La Platán át akár szárnyashajóval is eljuthat az ember egyik fővárosból a másikba. A rokonságot még hosszan emlegethetnénk, ám elég emlékeztetni, hogy a két országban szinte egy időben kerültek hatalomra a katonák, s a Cono Sur (Déli Kúp) demokratikus fordulata, a' polgári pártok uralmának visszaállítása is gyakorlatilag egybeesett. Van viszont lényeges különbség is, amelyet előszeretettel hangoztatnak az uruguayi politikusok: a XX. század elején a La Plata északi partján nem egyszerűen felvilágosult polgári erő állt a kormányrúd mellé, mint Argentínában, hanem ez a vezető réteg korának talán leghaladóbb szociálpolitikai intézkedéseit vezette be. Negyven órás, sőt egyes esetekben 35 órás munkahetet, korszerű társadalombiztosítási- és nyugdíj-rendszert. Sok vonatkozásban megelőztük a világot a „jóléti állam” modelljével — mondogatják nosztalgikus óráikban az uruguayiak. Fejlettségükre jellemző adat, hogy a nemzeti jövedelem több, mint felét már az ötvenes évek elején . a szolgáltató-ágazat állította elő. A katonai diktatúra utóbbi tizenegy éve gyökeresen megváltoztatta Uruguayi. Ez már nem az egykori jóléti társadalom, hanem az ‘ elszegényedett középréteg és a harcos munkásosztály társadalma. Az életszínvonal az utóbbi évtizedben egyhar- madával esett vissza. San- guinetti elnök a két és fél évvel ezelőtti hatalomváltás idején helyreállította ugyan a demokratikus játékszabáÜzletsor Montevideoban lyokat, a gazdaság megreformálásában azonban csak szerényebb sikereket mondhat magáénak. A kis Uruguay számára döntően pozitív változást a Brazíliával és Argentínával formálódó gazdasági integráció hozhat, hisz áruinak piaca a két hatalmas szomszéd jóvoltából kontinensnyire duzzadhat, s a számára fontos import jó részét is innen hozhatja be. Az együttműködés hatása máris érzékelhető: 1986-ban újra 1 milliárd dollár fölé emelkedett az uruguayi export értéke, egy év alatt 23 százalékos növekedést produkálva. Ez idő alatt Braziliába 134 százalékkal, Argentínába 36 százalékkal, a nyugat-európai országokba pedig 72 százaJulio Sanguinetti elnök lékkai több uruguayi áru került a megelőző évinél. A szándék: még tovább bővíteni a politikai és gazdasági együttműködés körét, különösen a szocialista országok irányába. A kapcsolatok elmélyítése Európa keleti felének is érdeke, a közeledés tehát a kölcsönös előnyökre alapozódik. Seres Attila
