Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-02 / 232. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 2., péntek Mihail Gorbacsov Murmanszkban (Folytatás az 1. oldalról.) kedtek a technikumi és az egyetemi ösztöndíjak. Emelkedett a dolgozók bizonyos kategóriáinak nyugdíja. Növekedett éves átlagban az élelmiszertermelés is. Ugyancsak növekedett a lakásépítés mértéke. Bár egyelőre még csak lassan, nehézségekkel, de változik a közszükségleti cikkek termelése. Bővült a lakossági szolgáltatások köre. A múlt évben 10,7 milliárd rubellel csökkent az alkoholeladásból származó bevétel, ugyanakkor majdnem 8 milliárd rubellel nőtt a teljes áruforgalom. Ezzel sikerült kiegyenlíteni az alkoholeladás csökkenése miatti kiesést, de még mindig nem tudjuk kellő mértékben kielégíteni a megnőtt lakossági keresletet. Van tehát előrelépés, de ha a fogyasztói piac egész helyzetét nézzük, őszintén meg kell mondanunk: ezen a területen még messze vagyunk a gyökeres fordulattól. Szociális területen felelősségteljes távlati és középtávú terveink vannak. E tervek közvetlenül kapcsolódnak a gazdaság fejlesztésének meggyorsításához. Ez azt jelenti, hogy a gazdaság számunkra az átalakítás legfontosabb területe — mondotta a főtitkár. Gazdaságunkban vannak változások, de áttörés még nem következett be. Sokat kell tennünk azért, hogy ez megtörténjen. Nem lehetnek illúzióink, hiszen nem a sarkok kisöpréséről és a falak átfestéséről, hanem az épület átalakításáról van szó. A munka dandárja még előttünk van — hangsúlyozta Gorbacsov. Gyakran felteszik a kérdést: mi is a teendő? Erre azt válaszolhatom: az első szakaszban el kellett igazodnunk a gazdaság egészének és egyes ágazatainak helyzetében, meg kellett határoznunk, mi legyen az első lépés, végre kellett hajtanunk a szükséges strukturális változtatásokat, meg kellett határoznunk a prioritásokat. Ezt a munkát lényegében elvégeztük, elfogadtuk a megfelelő dokumentumokat, amelyeket a párt központi bizottsága a júniusi ülésen jóváhagyott. Ezek közül a legfontosabb vállalati törvény volt. — Most elérkeztünk a következő szakaszhoz. Mindent, amit elhatároztunk, az életben kell alkalmaznunk azért, hogy határozatainkat a nekik pontosan megfelelő gyakorlati lépések kövessék — hangoztatta a párt főtitkára. Ezt a munkát, elvtársak, azzal kell kezdeni, hogy rendet teremtünk a termelési kollektívákban, megszilárdítjuk a fegyelmet és a szervezettséget, határozottan növeljük azt a felelősséget, amelyet az egyes emberek viselnek kötelességük teljesítéséért. E problémák megoldatlansága a múltban nagyon sokba került nekünk, és most, amikor gazdaságunkban radikális reformot hajtunk végre, ez még inkább megengedhetetlen. — Most különösen számítunk a dolgozók kezdeményezésére, aktivitására, elvszerű magatartására — hangsúlyozta az SZKP főtitkára. — A gazdálkodó szervezeteknek, vezető kádereinknek és a pártszervezeteknek abból kell kiindulniuk, hogy a dolgozóknak mindenhez közük van. A kollektívák tagjainak gazdának kell érezniük magukat és ebben a szellemben kell dolgozniuk is. Minden próbálkozást — bárkitől származzon is —, amellyel meg akarják akadályozni e jognak vagy a dolgozók kezdeményezéseinek megvalósítását, határozottan el kell hárítani. A KB januári és júniusi ülésén hozott határozatok lényege, hogy vállalatok minden dolgozóját be kell vonni a rend és a szervezettség megteremtésébe, a kollektívák munkahelyi és társadalmi életének vezetésébe. Ez a lényege a vállalati törvénynek is. — Ezért elvtársak — folytatta Gorbacsov — szeretném hangsúlyozni: a jövőben ne a fentről jövő utasításokat várják. Most már cselekedni kell, ki kell bontakoztatni az alulról jövő kezdeményezéseket. Szeretném külön hangsúlyozni: nagyon fontos, hogy most mindenki jól eligazodjon mindenben, ami a vállalati törvénnyel, az önálló vállalati elszámolással, a csoportos munkavállalással, Vagyis mindazzal kapcsolatos, amit mi új gazdasági mechanizmusnak hívunk. Alaposan fel kell készülnünk arra, hogy a jövő évtől új körülmények között dolgozunk. Az önálló vállalati elszámolás következtében a dolgozók fizetése közvetlenül a termelés végső eredményétől függ majd. Természetes, hogy a dolgozók a legnagyobb mértékben érdekeltek lesznek abban, hogy a vállalatoknál a brigádok, a részlegek, műhelyek élén korszerű gondolkodású, tehetséges emberek álljanak, akiknek kezébe a kollektívák le merik tenni sorsukat. Ez azt jelenti, hogy az önálló vállalati elszámolás bevezetésére való felkészüléshez hozzá tartozik a káderkérdések megvitatása és megoldása is. Mindent a jelenlegi követelmények függvényében és a dolgozók véleményével összhangban — vagyis demokratikusan kell megoldani. — Természetesen nem sikerülhet minden azonnal. Valószínűleg lesznek tévedések, hibák. De mindent nyugodtan, demokratikusan, össznépi szinten, pánik, demagógia nélkül, komolyan kell megvizsgálni. Hiszen amit elterveztünk, az mind az ország társadalmi-gazdasági fejlődésének meggyorsítását, a dolgozók életének javítását célozza — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. Az SZKP KB főtitkára ezután a legszigorúbb takarékosság szükségességéről szólt. Példáiként hozta fel az irányítás területét, amelynek különböző szintjein mintegy 18 millióan dolgoznak: a munkások és alkalmazottak 15 százaléka. A továbbiakban az SZKP KB főtitkára foglalkozott a murmanszki terület problémáival, majd külpolitikai kérdésekkel folytatta beszédét. — A nemzetközi helyzet továbbra is bonyolult, valami azonban mégis megváltozott — hangsúlyozta. — Ennek egyik eleme, hogy ma már Nyugaton is nehéz lenne elhitetni az emberekkel, hogy külpolitikánk, kezdeményezéseink, az atommentes világ megteremtését célzó programunk kizárólag „propaganda”. — Az államközi kapcsolatokban is erősödnek a kedvező tendenciák. A tartalmas, nyílt és közel sem eredménytelen kelet—nyugati párbeszéd a világpolitika szerves részévé vált. Nemrégiben pedig az egész világ üdvözölhette azt a washingtoni tárgyalások során született megegyezést, hogy a "lehető legrövidebb időn belül befejeződik a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakétákra vonatkozó megállapodás kidolgozása és sor ikerül legfelsőbb szintű aláírására. Ily módion hamarosan nagy lépést teszünk a tényleges nukleáris leszereléshez vezető úton. E kétoldalú szovjet—amerikai döntéshez nehéz út vezetett, amelynek fordulópontja a reykjavíki találkozó volt. Az élet bebizonyította, hogy helyesen értékeltük az izlandi fővárosban megrendezett találkozót. Ez a találkozó valóban fordulópontot jelentett a világtörténelemben. Reykjavik után már senki sem tehetett úgy. mintha mi sem történt volna. Számunkra a találkozó bizonyította választott irányvonalunk helyességét, az új politikai gondolkodás konstruktív voltát. Nem akarok jóslásokba bocsátkozni, de nyilvánvaló, hogy a napokban Washingtonban született első eredmények, s az Egyesült Államok elnökével tervezett találkozónk sajátságos békés „láncreakciót” válthatnak ki a hadászati támadófegyverek korlátozása és az űrfegyverkezés megakadályozása terén, s a nemzetközi párbeszéd más aktuális kérdéseit illetően is. A nemzetközi helyet aggasztó, veszélyes momentumairól szólva Mihail Gorbacsov a következőket mondotta: — Felelőtlenség lenne, ha alábecsülnénk azokat a befolyásos, agresszív, a haladás iránti gyűlölettől elvakult erőket, amelyek szembeszáll- nak minden változással. Ezek az erők fellelhetők a nyugati világ legkülönbözőbb köreiben, de a legnagyobb számban azok között, akik ideológiai és politikai téren közvetlenül kiszolgálják a hadiipari komplexumot, s belőle élnek. íme, az egyik legutóbbi példa: az amerikai kongresszus egyesített gazdasági bizottságában szeptember 10-én megkezdődtek a „Gor- bacsov-féle gazdasági reformokkal’ kapcsolatos meghallgatások. A nyílt és zárt körű üléseken szenátorok és képviselők vesznek részt, a kormányzat képviselői, a CIA, a hadügyminisztérium és különféle tudományos központok szovjetológusai kapnak szót. Különféle nézeteket fejtenek ki, köztük egymásnak tökéletesen ellentmondónkat is. Ezek egyike: ha a Szovjetunió eléri az SZKP XXVII. kongresszusán kitűzött célokat, növeli az SZKP belső és külső tekintélyét, ez fokozza az Egyesült Államok nemzetbiztonsága elleni fenyegetést. Sőt: az átalakítás sikere meggyengítheti Nyugat-Európa politikai és gazdasági egységét, mivel a Szovjetunió kilép a nyugati piacra. Az ezt hangoztató elemzők különleges Veszélyt látnak a Szovjetunió növekvő nemzetközi befolyásában, amely fegyverzetkorlátozási kezdeményezéseihez és a közepes hatótávolságú rakétákra vonatkozó megállapodás aláírásának perspektívájához kapcsolódik. Hallgassák meg végül is milyen következtetésre jutnak e gondolatmenet végén: az Egyesült Államok nemzeti érdekeit szolgálná, ha kudarcot vallana az a társadalmi-gazdasági politika, amelyet az SZKP és a szovjet kormány folytat. E kudarc elősegítéséhez a következőt ajánlják: erőltetni kell az űrfegyverkezés keretében a költséges rakétaelhárító rendszerek programját; még több pénzt kell fordítani az űrben telepített költséges és rendkívül pontos fegyverek és fegyver- rendszerek létrehozására; több katonai és egyéb segélyt kell adni az olyan csoportoknak és rezsimeknek, amelyek harcot folytatnak a Szovjetunióval kapcsolatot tartó országok kormányai ellen; meg kell akadályozni, hogy a Szovjetunió gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokat teremtsen más országokkal és nemzetközi szervezetekkel; lehetetlenné kell tenni, hogy a Szovjetunió és más szocialista országok hozzájussanak a korszerű technológiákhoz. Hát így. Nyíltan és cinikusan. Ezt az álláspontot nem hagyhatjuk figyelmen kívül. Annál is inkább számolnunk kell vele. mert a békevágy hangoztatásával egyidejűleg az erő politikájának dicséretét hallhatjuk egyes hivatalos amerikai személyiségektől. Érveik nagyon hasonlóak azokhoz, amelyeket az általam idézett javaslatok szerzőitől hallhatunk. A militarista, szovjetellenes köröket nyugtalanítja, hogy a nyugati országok lakosaiban és politikusaiban a Szovjetunió iránt feltámadt érdeklődés és a szovjet külpolitika egyre jobb megértése eltörölheti azt a mesterségesen létrehozott ellenségképet, amelyet évtizedek óta lelkiismeretlenül kihasználnak. Mihail Gorbacsov beszédének további részében a Szovjetunió északi területének biztonságával és az északi félteke országainak együttműködésével foglalkozott. Megállapította, hogy a fegyverkezés ebben a térségben egyre növekvő méreteket ölt. — Éppen ezért Murmanszkban, a sarkvidék és az észak-atlanti terület küszöbén járva szeretném felkérni elsősorban ennek a térségnek az államait a már rég megoldásra érett kérdések megvitatására. A Szovjetunió a katonai szembenállás szintjének radikális csökkentését kívánja ebben a térségben. Hadd legyen a föld északi területe, a sarkövezet a béke térsége! Minden érdekelt államnak javasoljuk : kezdjünk tárgyalásokat a keleti és a nyugati félteke északi területein folytatott katonai tevékenység korlátozásáról és csökkentéséről. Konkrétan mire gondolunk? Először is egy északeurópai atomfegyvermentes övezetre. Ha döntés születne róla, akkor a Sozvjet- unió, mint már korábban bejelentette, kész garanciákat adni. A résztvevőknek kell eldönteniük, hogy mi a legcélszerűbb formája ennek a garanciavállalásnak: többvagy kétoldalú egyezmények, kormánynyilatkozatok vagy egyéb. A Szovjetunió kész megtárgyalni valamennyi érdekelt állammal vagy államcsoporttal minden, az atommentes térség kialakításával kapcsolatos kérdést, többek között azokat is, amelyek szovjet területeket érintenek. Készek vagyunk meglehetősen messzire elmenni, egyebek között kivonni a Balti-flotta kötelékéből a ballisztikus rakétákkal fölszerelt tengeralattjárókat. Másodszor: üdvözöljük a Mauno Koivisto finn államfő kezdeményezését, hogy korlátozzák a haditengerészeti tevékenységet az északeurópai tengereken. A Szovjetunió javasolja, hogy a Varsói Szerződés és a NATO kezdjen konzultációkat a katonai aktivitás mérsékléséről, a haditengerészet és légierő katonai tevékenységének korlátozásáról a Balti-, az Északi-, a Norvég-, a Grönlandi-tengeren és a bizalom- erősítő intézkedések kiterjesztéséről ezekre a területekre. Ezzel egyidejűleg tárgyalásokat javaslunk a haditengerészeti tevékenység betiltásáról a nemzetközi tengerszorosok közösen meghatározott területein és áltaKambodzsa kormánya a minap igent mondott hét, egykor magas rangú khmer politikus javaslatára, s kész tárgyalóasztalhoz ülni a vele szemben álló fegyveres frakciók vezetőivel. A találkozó gondolatát támogatja az a Szihanuk herceg is, aki az ENSZ-ben a Kambodzsai Népköztársaság helyét bitorló „Demokratikus Kambodzsa kormányának” vezetője. Egy ilyen találkozó létrejötte akár áttörést is jelenthet a délkelet-ázsiai feszültséggóc felszámolásában, hiszen a felek eddig csak a harcmezőn találkoztak. Igen hosszú volt az út, amit a népi Kambodzsának az esetleges megegyezés kapujáig kellett megtennie. Nem jött el a várva várt béke azóta sem. Iában a forgalmas hajóuta- kon. Ennek érdekében találkozót lehetne szervezni az érintett országok képviselőinek részvételével, például Leningrádban. Harmadszor: A Szovjetunió nagy jelentőséget tulajdonít a békés együttműködésnek az északi területek és a sarkkör nyersanyagainak kiaknázásában. Megállapodást javaslunk Észak-Euró- pa egységes energetikai programjának kidolgozásáról. Érdekeltek vagyunk abban, hogy közös vállalatokat alapítsunk kanadai és norvég cégekkel az Északi-tenger talapzata gáz- és olajkincsének kiaknázására. Készek vagyunk erre más országokkal is. Negyedszer: az egész emberiség szempontjából nagy jelentősége van az északi sarkvidék tanulmányozásának. Javasoljuk, hogy 1988- ban az északi államok tartsanak értekezletet a terület tudományos feltárásának összehangolásáról, egy közös arktiszi tudományos tanács létrehozásáról. Az értekezlet színhelye Murmanszk is lehetne. Ötödször: nagy jelentőséget tulajdonítunk az északi országok környezetvédelmi együttműködésének. A Szovjetunió javasolja az északi területek átfogó környezet- védelmi programjának kidolgozását. Hatodszor: az Arktiszon át vezet a legrövidebb út Európából a Távol-Keletre, a Csendes-óceánra. A nemzetközi viszonyok rendeződése mértékében megnyithatjuk az északi-tengeri hajóutat külföldi hajók előtt is és jégtörő-kíséretet biztosíthatunk számukra. hogy 1979-ben vietnami csapatok segítségével megdöntötték a három millió 300 ezer kambodzsai halálában bűnös Pol Pót rezsimjét. Voltak hatalmak, amelyek kelletlenül fogadták az egységes, szocialista Vietnam létrejöttét, s a három haladó rendszerű indokínai ország összefogásának perspektíváját. Anakronisztikus, politikailag tarka koalíciót kovácsoltak össze a letűnt rendszerek egymással is harcoló híveiből. S pénzzel, fegyverrel támogatták a törvényes kambodzsai kormány ellen vívott háborújukat. Kambodzsát az elmúlt évtizedek csapásai a világ legszegényebb államainak sorába taszították. Nyilvánvalóvá vált, hogy kegyetlenül meg- ritkitott népe kizárólag a békétől remélheti új felemelkedését. Ez a felismerés vezette el a népi Kambodzsa kormányát a nemzeti megegyezés politikájához. 1984- ben, majd figyelembe véve az azóta elért sikereket, így az ellenzék belföldi katonai támaszpontjainak felszámolását, s a külföldre menekült khmerek meginduló hazatelepülését, idén augsztusban újra összefogásra szólította fel a kambodzsaiakat. Phnompen egységpolitikája olyannyira rugalmas, hogy a megegyezésből kizárólag a „bűnös Pol Pofot és közeli cinkostársai némelyikét” re- kesztené ki. Az esetleges kiegyezés messze túl mutatna az ország határain. Ezért a kambodzsai kormány döntését a fegyverbarát Vietnam és az ázsiai térség biztonságában olyannyira érintett Szovjetunió azonnal üdvözölte. A júliusi vietnami—indonéz tárgyalások tanúsága szerint az Asean-ban is erősödnek a politikai rendezést sürgető hangok. A kambodzsai kibontakozási folyamat azonban most olyannyira reményteljesnek tűnik, hogy nyomására a megegyezés gátjai akár meg is roppanhatnak. P. D. Földcsuszamlás temette maga alá a kolumbiai Medellin város egyik nyomornegyedét. Az elemj csapás halálos áldozatainak száma az első becslések szerint a százat is elérheti Csütörtök esti kommentár Kambodzsa: búcsú a fegyverektől?
