Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-02 / 232. szám
1987. október 2., péntek Somogyi Néplap 3 Folyamatos fejlesztés az FMV-ben Okosabbak a robotnál Az idén a tavalyi szintnek megfelelő termelési tervet készítettek a Finommechanikai Vállalat kaposvári gyárában, s most már látható, hogy elképzeléseiket valóra is váltják. Ebben a gyárban szokatlan, hogy csupán megismétlik az előző esztendő eredményét, ám ha figyelembe vesszük, hogy tavaly 25 százalékkal növelték termelésüket 1985-höz képest, már érthető, hogy az idéir elegendőnek - találták a korábbi szint megtartását. — Nem lehet minden évben „ugrálni” — mondta Molnár László igazgató, s még hozzátette: — A változatlan termelésmennyiség adatai is fejlődést takarnak, hiszen több termékünk korszerűbb, mint volt, és a jövedelmezőség is javult. A kaposvári FMV-gyár- ban a gyártmányok 80 százaléka mondható új terméknek, s ez kiugróan jó arány. Mind a szocialista, mind a tőkés piacon eladható termékeik világszínvonalúak és az ötéves terv végéig jól értékesíthetőek lesznek. De már készülnek a fejlesztési tervek, hiszen a gyáriak jól tudják: ami ma korszerű, az holnap már elavult. A kö- ■ vetkező tervidőszakot a digitális technika alkalmazásával kívánják megkezdeni. • — A mikroelektronika legújabb vívmányait mindig igyekszünk fölhasználni, hosszabb távú terveink tehát nyitottak. Fölmértük az igényeket több évre előre, s így fejlesztőmunkánk nyugodt, nem kényszerülünk kapkodásra. Ugyanakkor gyártás közben is végzünk gyártmányfejlesztést, tehát régebbi termékeink folyamatosan javulnak. Ezzel együtt meglehetősen nagy ugrás lesz majd a digitális mikrohullámú tv- és telefonösszeköttetések létesítésére alkalmas berendezések meghonosítása. Készülünk rá, hiszen a piac követeli tőlünk. így berendezéseink néhány év múlva a mostaniaknál jóval kisebbek lesznek, sokkal kevesebb energiát fogyasztanak majd, megbízhatóságuk növekszik s természetesen a teljesítményük is nagyobb lesz. Ebben az iparágban a fejlesztés nem elhatározás kérdése, hanem egyszerűen kényszer. Vannak könnyebb területek, ahol ideig-óráig a régebbi gyártmányokkal is el lehet éldegélni. Mi rögtön megbuknánk, ha nem újítanánk állandóan. Az igazgató beszélt arról is, hogy mikrohullámú berendezéseiket mindeddig csak exportra vitték, ám az idén először belföldre, a Magyar Postának is szállítottak. Újdonság az is, hogy régebben a vevők telepítették s kezdték el üzemeltetni a Finommechanikai Vállalattól vásárolt mikrohullámú láncokat, most pedig a kaposvári gyár követi termékeit. Itthon is az efemvések szerelik és indítják be azt a láncot, amely Pécs és Kaposvár között 1800 csatornás telefonösszeköttetést teremt majd. A berendezések próbaüzeme 1988 januárjában kezdődik. — Tudják-e tartani a korábbi fejlesztési ütemet? Milyen újdonságot várhat a piac a kaposvári gyártól 1988- ban? — Mikrohullámú mérőműszereinkből például évente kihozunk új típusokat. Jövőre két továbbfejlesztett változatot dobunk piacra. Ezek már olyan mérőműszerek, amilyenekkel a műholdas távközlési rendszereket is ellenőrizni lehet. — Ha már szóba kerültek a műholdak: tervezik-e, hogy velük kapcsolatban a fogyasztói piacra is bekerüljenek? — Nem. Eszünkbe jutott ugyan, de elvetettük a gondolatot. Gyártmányszerkezetünk kialakult, elég nagy feladat a meglevő termékek folyamatos megújítása. Nem lehet mindenbe belekapni, nem aprózhatjuk el erőinket. A vállalkozókedvre manapság nagy szükség van, de az is igen fontos, hogy a vállalkozás megfelelően célzott legyen. Nem illik bele a terveinkbe, hogy fogyasztási cikkeket — ez esetben parabolaantennákat és egyéb apróságokat — gyártsunk. Nemcsak termelő-, hanem fejlesztőkapacitásunk is le van kötve; van elég gond, amin törhetjük a fejünket, újabbat már nem csinálunk magunknak. — Miképpen ösztönzik szakembereiket, hogy mind nagyobb szellemi teljesítményre törjenek? — A piac ösztönzi az egész céget. Ennek megfelelően már évek óta megkülönböztetett figyelmet szentelünk a műszaki apparátus munkájára, és amennyire lehet, anyagilag is elismerjük a műszaki értelmiségieket. Hogy a szellemi munka eredményeit a gyakorlatban is jól kamatoztathassuk, folyamatosan korszerűsítjük a gyártást. A nagyobb termelékenység érdekében mind több program- vezérelt termelőeszközt használunk. — Robotokat is munkába állítanak? — Mi nem tudunk robotokkal dolgozni. Gyártmányaink, bár hasonlítanak egymáshoz, mégis mind egyedinek tekinthetők. Nincs olyan nagy sorozatunk, amelynek a gyártásakor a robotra szükség volna. Nálunk nem a gépiesség a korszerűség fokmérője. A robot nagyszerű eszköz, de csak a maga helyén. Mi — legalábbis egyelőre — okosabbak vagyunk nála. L. P. TÁJKÉP MÉHEKKEL A tábla mellett villámsújtotta fa, a településre vezető út foltozott hátán döc- cen.ve jár az autó. Színesedő lombok erezik a fákat, a kertek aljén hideg sóhajtással mutatja létezését az erdő, s Fleith Ferenc azt mondja, éjszakánként már szarvasbő- gés teszi éberré az álmot. Fleith Ferenc Kisberény elöljárója. Háza a falu végén áll. Mehetett volna innen már sokszor, jobb, szebb körülmények közé, de hát hogyan ölelje magáihoz akkor a Kócsi-gáti erdőt, hol talál március havában gyöngyvirágot, honnan gyűjtsön ízletes rókagombát? Maradt hát Berényben, s most, a hívatlan vendégnek egy pillantásra mutatja csak a házát: amott, az sárga falú, ott lakom, de menjünk inkább Tóth Lajosékhoz; tudja, az asszony elvitte a kulcsot, nem tudnánk bemenni hozzám. A Tóth-portán kíváncsi várakozással áll a házaspár a kerítés mellett: ugyan, kit hozott jó sorsa látogatóba? Margit asszony kötényébe törli a kezét, kézfogásra nyújtja; Tóth Lajos a nyári konyha felé irányít beszélgetésre. Könnyen indul a szó. Nyílt és egyenes emberek Tóthék; ahogyan Lajos bácsi mondja, másképp ez nem is lehet, aki méheikkel foglalkozik, annak szint kell vallani. Tóth Lajos 1943-ban vett két méhcsaládot, azóta számuk százra szaporodott. Budapestről tért vissza Kisbe- rénybe, látta, a népek öt killó krumplival .gyalog tértek vissza vidékről a fővárosba, gondolta, minek haljon éhen. itt a szülői ház, a méh és z- kedési lehetőség. Margit asz- szony Vácott dolgozott, gyárban, falusi életről tán sosem hallott, most azonban elképzelni sem tud mást. — Az embereket nem tehet kényszeríteni: na, te tarts tehenet, te meg lovat, te méhészkedj, te meg túrd a földet — mondja Tóth Lajos. — Ha valaki kedvét nem találja a falusi életben, tönkreteszi magát is, a környezetét is. Mondom én itt a társaknak, azért, mert kis településen élünk s olykor másodirangú állampolgárnak számítunk, az igényeinket nem kell feladni. Került módunk nekünk is fürdőszobára, de aki megelégszik a pllőh lavórral, az egy szál szoknyával, rólunk állít ki szegénységi bizonyítványt. Jön a városi ember, aztán csak legyint ránk, no, falusiak, mit is várhatunk tőlük. Utakat építenek Boglárlellén Bogdániéllén a várossá válás sok-sok örömet szerzett és sok gondot is okoz a tanácsnak. Balatonboglár és Lelle egyesítése csupán az első adminisztratív lépést jelentette, ahhoz azonban, hogy a településen lakók szintén Úgy érezzék: valóban városban élnek, még igen sok a tennivaló. S nemcsak a tanács részéről... Sós Zoltán, a városi tanács városgazdálkodási osztályának megbízott vezetője mondja: — Igen intenzív a településfejlesztés a több mint 11 ezer lakosú városban. A tanács az elengedhetetlen fejlesztéseket önerőből nem tudja megoldani. Ezt belátja a lakosság is, és részt vállal a város fejlesztésében. — Tavaly a megyében a második helyen végeztünk a társadalmi munka eredményével — kapcsolódik a beszélgetésbe Baricz Ferenc társadalmiimunka-előadó. — bogilárlelileiek 1986-ban majdnem 16 és fél millió forint értékű társadalmi munkát végeztek. Ez azt jelenti, hogy egy lakosra több mint ezerötszáz forint értékű jutott. — A legfontosabb feladatunk három témakör köré csoportosítható — veszi át újra a szót Sós Zoltán. — A csatornaépítés, a gázvezeték-fektetés és az úthálózat korszerűsítése, illetve kiépítése. A szennyvízelvezetésről 1983-tól kormányhatározat rendelkezik. Kiemelt, célcsoportos beruházásban megépült Boglárlellén a főműrendsizer. A nyolcezer köbméteres kapacitású új szennyvíztisztító telepet 1986 tavaszán helyezték üzembe. A tervek szerint 1992-ig még további kétszer nyolcezer köbméteres teljesítménnyel bővül, s Boglárlel- lén túl, Szemestől Bélate- lepig gyűjti a tisztítandó vizet. Boglárlellén 1985-ben alakult meg a csatornamű- társulat mintegy 180 érdekelttel. Ma 810 a létszám, s a III. ütemben még az idén további 400, majd újabb 1500 lakos csatlakozik a társulathoz. A csatornahálózat kiépítése társulati beruházásban 1985—86-ban kezdődött, 2600 méter valósult meg akkor, főként a Balatonhoz közeli részeken. A második ütemben 1988 végére újabb mintegy 20 kilométer csatorna építése szerepel a terveinkben, s a Szabadság üdülőtelep és a csúsztat lakóterület sízennyvízdlvezetését oldja meg. Ennék a második ütemnek a szervezése több mint egy éviig tartott. Nem egyszerű 800 ingatlantulajdonos meggyőzése, beszervezése. A társulati tagság 35 ezer forintba kerül, Boglárlellén ugyanakkor egy ingatlan szennyvízelvezetése a kedvezőbb területeken 80—90, a talaj vizes részeken több mint 100 ezer forint. A hiányzó pénzt a tanács, aBIB, a Pécsi Vízügyi Igazgatóság és a megyei tanács egészíti ki. A tervezett harmadik ütemre az előző 65 millió forint helyett 120 mi,Mot kalkulálunk. A társulati bővítés — a pénzügyi források miatt — egyelőre bizonytalan, jóllehet a lakosság és az üdülőtulajdonosak nagy többsége szeretné, ha mielőbb megvalósulna. 1985 végén 18,5 százalékos volt, 1990-ig mintegy 50—60 százalékos lesz a város szenyvízcsator- na-ellátottsága. Az idén várhatóan mintegy 20 millió forintért építenek gázvezetéket a városban; ez 7,7 kilométer hosszú lesz, s több mint 500 családot érint. A vezeték nagy részét a leilei részen építik meg az év végére. így összesen 2400— 2500 család jut vezetékes gázhoz Boglárlellén. A munkába a lakosság is bekapcsolódik; társadalmi munkában végzik el az árokásást és a föld visszatöltését. Boglárlellén 1986-ban több burkolt út épült, mint a korábbi öt évben: összesen 3,7 kilométer közút és körülbelül egy kilométer hosszú járda. A lakosság az út- és járdaépítésből is kivette részét, hiszen összefogással jött létre majdnem három kilométer; 800 méter állami beruházásból valósult meg, s emellett 670 méter földutat murvával tettek járhatóbbá. S még az idén körülbelül hétszáz méter hosszú szilárd burkolatot építenek néhány utcában. Az úthálózat kiépítésével párhuzamosan felújíttatják a közvilágítást. A munkát az idén kezdték, s még ez évben szeretnék befejezni. A Dédásszal közösen 300 új, korszerű fényforrást szerelnek föl. Gy. L. Kisberényben valamikor 450—500 ember élt, ma 240 a lélekszám. Üres ház csak egy van a faluban; omladozó falán ' őzikés tájkép. A harmincas években élt egy szobafestő Berényben. tehetséget érzett a művészethez, ő alkotta a festményt. Sok házat adtak el fővárosiaknak, akik hétvégi tanyának használják ezeket. A valamikori iskola-kápolna melllett hosszú épület, nyolc néző nyolc ablaka nyitva. Itt is pestiek vertek tanyát, az udvarukon, sorsukra várva régi tűzoltó készségek: lajtos kocsi, rézszerelékkel. Az elöljárónak minden házhoz, minden lakóhoz van mondanivalója. Aztán kicsit szégyenlősen vall: —Becsaptam én magukat. Nincs is feleségem. Egyedül élek, de tartottam tőle, talán kigúnyolnának érte. — Fleith Ferencet nem gúnyolja ezért senki. Nyugdíjas már, mégis bejár dolgozni a tótii tanácsra, s hogy az emberek bíznak benne, szeretik, bizonyítja: elöljárójukká választották. Közös vállalkozás volt az út megépítése, 170 ezer forintot adtak a községiek, ötszázezret a tanács. Van itt könyvtár, az orvos kéthetente jár, a közlekedésre pedig nem lehet panasz. A munkásbuszon kívül hajnalitól kora estig kilenc busz jár a községbe. Az egyik kerítés mögött maszatos szőke gyereket hin- táztat egy asszony. Pedig ,<1^01*€* Sándorné Biharnagybajomból került Kisberénybe. három gyereke van. Fiatalok. Most még jó itt. a férje öreglakon a tehenészetben dolgozik. az asszonynak ad elég munkát a kert, meg az állatok, a gyerekek. De később, álmodozik Pedigné, jobb lenne Öreglakon egy kis ház, ugye, az mégiscsak más. — Amott Czárék. ők is fiatalok — mutat tovább az elöljáró —, ők talán megmaradnak. Ez itt Nász János háza, özvegyember, a MÁV- nál dolgozik. Mikor a nagy jégverés a nyáron betörte az ablakait, fogta magát, s egyszerűen befalazta az utcára néző ablakokat. Békés simogatással becéz az őszi nap. Fényében fellángolnak a kiskertek virágai, bódító rózsaillat száll valahonnan. Tóthék portájáról egy-két méhecske kalandozik az útra. A tájképes ház tömésfalából bogáncs ágaskodik méter magasra, az út szélén három asszony, arckifejezésükből ítélve fontos és felháborító dolgot tárgyal éppen, öregasszony suhan amott a kert végén, öregember pipázik itt a kerítést támasztva. Apró udvar, magasra nőtt dáliák között; a ház zsalugáteres ablaka zárva. — Itt is fiatal házaspár lakik — kommentál az elöljáró —, de ők is gyűjtik a pénzt, és elmennek majd innen.. . Pedig, de szép ez a failiu, ez az erdő. Hát mondja, mi bajuk lehet a népeknek, hogy mind a városba kívánkozik? Klie Ágnes Csepeli program a robotgyártásra A Csepel Művek Egyedi Gépgyárában a következő években továbbfejlesztik a két éve licenc alapján készülő robotokat, s bővíteni kívánják robotexportjukat. Elsősorban a hazai és a szocialista piacra, de Nyugat- Európába is szállítanak. Egyebek között ezt tartalmazza a vállalat hosszabb távra kidolgozott szerkezet- átalakítási programja. A gyár évek óta figyelemmel kíséri a külföldi robotgyártók fejlesztéseit. Világszerte elsősorban az anyag- mozgatás automatizálására törekednek. Egyes munkaterületeken azonban elmaradtak a robotok alkalmazásával, például a kovácsolásnál és az öntészetnél. Az Egyedi Gépgyár ezért olyan partner után nézett, amelyik ezt a „rést” igyekszik kitölteni, így született meg már évekkel ezelőtt a megállapodás a japán Daido céggel, az ilyen munkákat automatizáló robotrendszerek előállítására. Mintegy két évet vett igénybe a honosítás, a sorozat- gyártásra való felkészülés; 1985-ben elkészítették az első csepeli robotokat. Azóta már 50 millió forint értékben gyártottak robotrendszereket. Szállítottak belőlük más csepeli üzemekbe, így például a Vasműbe, valamint több más hazai kohászati nagy- vállalatnak, s robotrészelemeket nyugat-európai cégeknek. Októberben újabb robotrendszert szerelnek föl a Dunai Vasműben és a Csepeli Vas- és Acélöntöde öntvénytisztító üzemébe. A csepeli robotok, robotrendszerek elismerést váltottak ki a piacon. Erre alapozva alakították most ki a robotok fejlesztési-értékesítési programját. A licenc alapján gyártott, s rövidesen továbbfejlesztésre kerülő típusok ezer kilo- grammnyi anyag ki- és berakására, egyenletes mozgatására is alkalmasak. A robotok hidraulikáit és vezérlését a Danuvia és a Vilati készíti és szállítja Csepelre. Jelenleg ugyan gondot jelent a robotokhoz szerelhető import szerszámok beszerzése — ebben főleg devizális okok játszanak közre — de a gyár már keresi az új beszerzési forrásokat, egyebek között NDK-beli cégek körében. Az Egyedi Gépgyár alaposan felmérte a piacot, mielőtt a japán partnerei is egyeztetett fejlesztésekbe vágna. Azzal számolnak, hogy robotjaik iránt jelentősen megnő a kereslet belföldön, hiszen a nehéz fizikai munka felértékelődése minden bizonnyal a gépesítés, a technikai fejlesztés fokozására serkentheti a felhasználókat. Hosszú távon ez várható a többi szocialista országban is. így ha időben jelentkeznek a piacon korszerű gépeikkel, jövedelmezően értékesíthetik őket. Emellett bővíteni szeretnék konvertibilis eladásaikat. A gyár tervei szerint évente 10—15 komplett robotrendszert állítanak elő.
