Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-10 / 239. szám
1987. október 10„ szombat Somogyi Néplap 3 A gazdaságilag • /maradotttérségek fejlesztése A KARDZSALI KÜLDÖTTSÉG SIÓFOKON Vágyak és realitások Mint hírül adtuk, szerdán a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságán rendezett aktívaértekezleten dr. Gyenesei István megyei tanácselnök a gazdaságilag elmaradott térségek helyzetéről, a felzárkózás és a fejlesztés feladatairól tartott előadást. Előadását rövidítve közöljük. Látogatás a pártbizottságon és a November 7. Tsz-ben Az átszervezés tapasztalatai itt és ott Bevezetőjében dr. Gyenesei István kifejtette: a kormány stabilizációs programjának végrehajtása tanácsi forráscsökkentéssel is^ jár. A következő három évben körülbelül 37—38 százalékkal lesz kevesebb pénze a megye tanácsainak fejlesztésre, mint amennyivel eredetileg a 7. ötéves tervben erre az időszakra számítottak. Ezt, és az árváltozásokat is figyelembe véve a tanácsok valószínű, a már megkezdett fejlesztéseket lesznek képesek csak befejezni. Esetenként lassítva és nagyon kis mértékben lesz módjuk új beruházások elkezdésére. A gazdaságilag elmaradott térségek fejlesztésére rendelkezésre álló pénz azonban a forráscsökkentések ellenére sem csökken. Ebből következik, hogy jelentősége, szerepe az ötéves terv hátralevő esztendeiben megnövekszik. Az 53 település Somogy 237 települése közül 168-ban ezernél kevesebb ember él. Négyet kivéve valamennyiben csökken a lakosság száma. Az oka ennek — a mostoha természeti adottságokon túl — a társadalmi, a gazdasági változások differenciáló hatásában — és nem ritkán — elhamarkodott központosításokban keresendő. Tény, hogy a települések életének is van fejlődési íve; nem tekinthető tehát katasztrófának egy község elnéptelenedése, vagy funkciójuk megváltozása. Az azonban kötelesség, hogy amíg ott emberek élnek, gondoskodjunk róluk, az alapellátást helyben biztosítsuk, vagy elérhető közelségbe hozzuk. Ha összefüggő térségek egészére jellemző a hanyatlás, akkor nem lehet kétséges, hogy szükség van külső segítségre, megkülönböztetett figyelemre, differenciált támogatásra. A kérdés csupán az, hogy a népgazdaság mennyi terhet bír el. A feladatunk pedig az, hogy az ilyen címen pótlólagosan rendelkezésünkre álló pénzt ne elaprózva, hanem a leghatékonyabban használjuk fel. Somogybán három különálló terület — Csurgó és Tab térsége, valamint a Kaposvártól délre eső terület Baranya megyével határos körzete — került a központilag kijelölt és támogatásban részesíthető elmaradott területek közé. Ezen a területen 53 település van, a megye lakosságának 12 százaléka, a községek lakóinak pedig negyede él itt. A lélekszám ezeken a településeken 1975 óta 15 százalékkal csökkent. Ma 30 településen a lakosság száma nem éri már el az ötszázat, és 100 ember közül 43 foglalkoztatása biztosított. A foglalkoztatás struktúrája kedvezőtlen. Ezen a területen 21. termelőszövetkezet működik, tíz közül 7 kedvezőtlen termőhelyi adottságok között. A gondokat tetézi, hogy a megyei átlagnál kevesebb a szakember is ezeken a településeken. Hiányoznak az összekötő utak, rossz a távbeszélő hálózat. Közművesített vízellátás a települések 35 százalékán van. A térségekben üzemel a megye kereskedelmi hálózatának 13 százaléka, de rendkívül elavulták az üz- iletek. A gazdaság elsődlegessége A hátrányos helyzetű települések felzárkóztatását szolgáló program előkészítése egy évig tartott. A társadalmi viták megerősítették azt az elképzelést, hogy egyszerre nem lehet minden célt megvalósítani, minden települést fejleszteni. Reális programot egy település szerepkörének teljesebbé tétele jelenthet. Somogy a központilag e célra rendelkezésre álló pénzből 1987—90 között 240 millió forintra számíthat. A települések más forrásokból — fejkvótából, megyei cél- támogatásból stb. — származó pénzét is figyelembe véve, a forráscsökkentések után is félmilliád forinttal számolhatnak, és figyelembe vehetik a településfejlesztési hozzájárulást, amelyet az 53 község közül 49-ben megszavaztak, s öt év alatt több mint 30 millió forintot tesz ki. Központi támogatás elnyerésére először 1987—88-ra készítettünk és írtunk ki pályázatot. A támogatás kiírásakor azt kellett eldönteni, hogy a pályázatok elbírálásakor a termelő kapacitás bővítését, vagy a termelő, illetve lakossági infrastruktúrafejlesztést támogatjuk. A véleményünk az volt, hogy a felzárkóztatás feltétele a gazdasági alapok megerősítése; ez hosszabb távon az infrastruktúra javításához is hozzásegíti az ott élőket. A pályázati szempontok közé egy garanciaelem is bekerült. Ennek az a lényege, hogy a gazdálkodó egységek a pályázat során elnyert összeg negyedét — öt éven keresztül egyenlő részletekben — befizetik a székhely szerinti tanácsnak. Ügy tekintjük ezt a pénzt, mint az állammal szembeni tartozást, függetlenül a vállalkozás eredményességétől. Ez az összeg az elmaradott térségekbe sorolt községekben pótlólagos fejlesztési forrás, amely végül is azt jelenti, hogy az 1987- ben és 1988-ban odaítélt támogatás alapján körülbelül 15 millió forint többletbevételhez jutnak az érintett tanácsok. Körzetek versenye A másik kérdés az volt, hogy a három egymástól földrajzilag is elhatárolható körzet között miként osszuk meg a támogatást. Végül is az a döntés született, hogy a források hatékony hasznosítása érdekében versenyhelyzetet kell teremteni. A támogatásnak mindössze tíz százalékát garantáltuk az egyes körzetek számára, és a fennmaradó részt — előre meghatározott mutatók figyelembe vételével — egy operatív bizottság véleménye álapján a megyei tanács végrehajtó bizottsága ítélte oda. A pályázat 1986 decemberében zárult és sok tapasztalattal, hasznos tanulsággal is szolgált. A 82 pályázat közül 17 kapta meg a megyei tanács végrehajtó bizottságától az igényelt támogatást, vagy annak egy részét. A rangsorolásnál fontos szempont volt a fejlesztés gazdaságossága, a településekre és a térségre gyakorolt hatása és az, hogy saját forrás felhasználásával valósítja meg a célkitűzést a pályázó. A 17. pályázó által elnyert 65 millió forint támogatás felhasználásával fejlesszék az ipari, élelmiszer- és faipari, építőipari és mezőgazdasági alaptevékenységet, illetve infrastrukturális jellegű beruházásokat végeznek. A fejlesztés értéke mintegy félmilliárd forint. A pályázatok eltérő színvonalúak és tartalmúak voltak. Emiatt az egyes térségek eltérő arányban részesedtek a támogatás összegéből. A pályázatot benyújtók között is versenyhelyzet volt: ez abból is megállapítható, hogy időközben — pozíciójuk megtartása érdekében — folyamatosan módosították ajánlataikat. Elgondolkodtató tény, hogy a pályázatoknak közel felét mezőgazda- sági üzemek nyújtották be, a helyi tanácsok 30 százalékkal, az ipari üzemek pedig 10 százalékkal részesedtek. Megyén kívülről mindössze 4 pályázat érkezett. A pályázók között nem volt országos, illetve megyei nagy- vállalat. Az 1989—90-es évekre kiírt újabb fejlesztési pályázatok beküldési határideje 1987. szeptember 30-a volt. Ezt a korai határidőt az indokolja, hogy sok időt vesz igénybe a csak koordinációs forrásokból megvalósítható fejlesztések előkészítése. Időre van szükség ahhoz, hogy tisztázni lehessen az országos szervek közreműködésének lehetőségeit és ahhoz is, hogy a vállalkozók jobban felkészüljenek. Az összekötő utak gyorsabb ütemű kiépítése feltétlenül indokolt: a megye gazdaságilag elmaradott térségeiben ennek hiányában a gazdasági tevékenység és a lakosság ellátása költség- és időigényes marad. Ha megépülnek ezek az utak, akkor elérhető közelségbe kerülnek a munkahelyek, és a szolgáltatások is. Az eddigi tapasztalatok alapján a jövőt illetően is elsődleges a gazdaság fejlesztése. Az infrastruktúra fejlesztése a termelés fogadóképességének javítását szolgálja és a települések, valamint a térségek kapcsolatát javítja. A lakosság napi életvitelét befolyásoló fejlesztéseket viszont a helyi tanácsok középtávú terveiben foglaltakhoz kapcsolódva kell megvalósítani. Az alternatív javaslatoknál döntő szempont az, hogy milyen a térségekre gyakorolt hatása. Kiemelt figyelmet fordítanak a tanácsok a fiatalok és a szakemberek letelepedését segítő építési telkek kialakítására, áz elhagyott ingatlanok igénybevételére és a szakemberellátást javító egyéb támogatási formák kialakítására is. Társadalmi feladat A legfontosabb feladata most a program végrehajtásán dolgozó pártszerveknek és tanácsoknak, hogy a helyi erők összefogásával biztosítsák az elképzelések határidőre történő valóra váltását. Hiba lenne, ha a célkitűzések valóra válásának ellenőrzésére nem fordítanának legalább akkora figyelmet, •mint a pályázatok előkészítésére. A program társadalmi jellege nemcsak azt jelenti, hogy széles kört ölel föl, hanem azt is, hogy megvalósítása a program által érintett településen élő illetve az érdekelt emberek aktív közreműködése nélkül lehetetlen. Meghatározó jelentőségű a lakosság folyamatos tájékoztatása, bevonása a program teljesítésébe. Hivatalos baráti látogatásra pártmunkásküldöttség érkezett a hét elején Somogyba Kardzsaliból. A vendégek számára szervezett programokon mód nyílott arra, hogy megismerkedhessenek életünkkel, eredményeinkkel és gondjainkkal. Kérdéseikből egyértelműen kiderült őszinte érdeklődésük mindennapi dolgaink iránt, s ők is szí- , vesen tájékoztatták az asztal másik oldalán ülőket arról, hogy mi foglalkoztatja most a kardzsali vezetőket és a megye lakóit. A régióvá szervezés idején minden olyan tapasztalatot szívesen gyűjtöttek össze somogyi útjuk során, amely elősegítheti az önállóbb, hatékonyabb irányítást, az eredményesebb gazdasági munkáit. Különösen megnyilvánult ez a nyitottság a kaposvári kereskeA megyénkben tartózkodó háromtagú kardzsali pártmunkásküldöttség tegnap Siófokra látogatott. Dimiter Bogdanovot, a Bolgár Kommunista Párt kardzsali megyei bizottságának gazdaság- politikai titkárát, Georgi Bazljankovot, a kardzsali megyei tanács elnökhelyettesét és Pavel Kalendzsievet, a Pneumatikái Gépgyár dolgozóját Tóth János, a Somogy megyei pártbizottság titkára kísérte el e Balaton-parti városba, ahol a siófoki párt- bizottság székházában Balassa Béla, a városi pártbizottság első titkára és Somogyi Gyula tanácselnök-helyettes fogadta őket. Balassa Béla tájékoztatta a vendégeket a város politikai, társadalmi, gazdasági és kulturális életéről, különös tekintettél az idegenforgalommal összefüggő kérdésekre, a többi között a kereskedelmi ellátás, a vendéglátás és a szolgáltatóipar színvonalára. A küldöttség tagjai a kisvárossá csendesedett település láttán minden bizonnyal nehezen tudták elképzelni azt az elképesztően nagy forgalmat, amely néhány hete még valóság volt, s szinte hihetetlennek tetszett számukra az a tény, hogy a lakosság száma (25 ezer) egy-egy nyári hétvégén 200—250 ezerre is felduzzadt az idén. Érdeklődéssel hallgatták az üdülőváros sajátos feladatairól, gondjairól — például a Balaton vízminődelmi pártbizottságon és a Balaton Fűszért raktárházában tett látogatás során. A kardzsali küldöttség vezetője elmondta, hogy Bulgáriában a jövőben az ellátás területén is az eddigieknél sokkal jobban szeretnék kielégíteni a lakosság igényeit. Ezért javasolták, hogy a két megye vállalatai tovább bővítsék árucsere-forgalmukat. Lassan tetőzik az őszi csúcs a mezőgazdaságban. A hétvégi csendes eső jól jött a már elvetett magvaknak, de segíti, könnyíti a talajelőkészítést is. Szinte minden gazdaságban tart a kukorica betakarítása, s a cukorgyár ütemezése szerint szedik a répát. Vége felé közeledik a burgonya betakarítása. Szaporodnak a silóhalmok a majorokban, mindenütt igyekeznek a jó minőségű téli takarmányt biztosítani az állatállománynak. ségének megóvása végett hozott intézkedésekről, erőfeszítésekről — szóló beszámolót, s az elhangzottakkal összevetették hazájukban szerzett idegenforgalmi tapasztalataikat. Több kérdést tettek fel a turisztikai szálláshelyekkel kapcsolatban, a többi között a fejlett fizetővendég-szolgálatot (30 ezer fizetővendég-szoba van a városban) tartották figyelemre méltónak. A tájékoztatóban szó esett a közigazgatás átszervezése óta szerzett tapasztalatokról, a város vonzáskörzetéhez tartozó falvak életéről, mire a bolgár vendégek a hazájukban soron levő feladatokról, a közigazgatási átszervezésről, ennek várható gazdasági előnyeiről beszéltek a siófokiaknak. Érdeklődtek az itteni emberek, a pártszervezetek (6 ezer párttag van a városban és környékén) életéről, különösen a kibontakozási programmal kapcsolatos siófoki tennivalókról. A beszélgetés után meglátogatták a Sió áruházat. Körülnéztek az ABC-ben (ahol most már jóval kevesebben vásároltak, mint egy-egy nyári napon), a műszaki és a ruházati osztályt, majd a városközpont megtekintése után a November 7. Termelőszövetkezet központjába látogattak. Itt Boda János, a tsz elnöke tartott tájékoztatót a 6500 hektáron gazdálkodó tsz eredményeiről, terveiről. A szövetkezet — miMegyeszerte folyik a szőlő- és gyümölcskertek termésének betakarítása is. Az idei szüret sok örömet nem szerez ugyan a termelőknek, sorozatos természeti csapások károsították a szőlőt. Almából is jóval kevesebb termett a kertekben a megszokottnál, jó hír azonban, hogy szilvából több lett az idén. Jó hír a Balaton-parton építeni szándékozóknak az e heti megyei tanács-vb-ülésen született állásfoglalás. Az év végén ugyanis lejár a parton az építési tilalom. Az illetékesek javasolják, hogy a jövőben enyhítsék az építési tilalmat. Ez ügyben foglalt állást a Somogy Megyei Népi Ellenőrzési Bizottság is, mikor vizsgálatai során megállapította: az építési tilalom megtartása jelentős feladatot rótt az építésügyi szakigazként a tájékoztatóban elhangzott — régi kapcsolatot tart a bulgáriai Neszebár lakóival, kölcsönösen látogatják egymást: egy-egy alkalommal 45 tsz-tag utazik autóbusszal a csodálatos szépségű régi városba. A November 7. Tsz'1600 hektáron termeszt kalászost illetve kukoricát. Boda János .elmondta, hogy búzából hektáronként 7,1 tonna, volt eddig a legjobb termésük. Ám nem hallgatta el, hogy az idén az aszály miatt csak 5,3 tonna búzát takaríthattak be egy-egy hektárról. Kukoricából a 9,5 tonnára való hektáronkénti átlagtermés az eddigi legemlékezetesebb eredményük, az idén azonban csak 8 tonna várható. .A küldöttség tagja és a tsz-vezetés között élénk párbeszéd alakult ki. A vendégek több kérdést tettek fel a szövetkezet fejlett ipari tevékenységével, a tagság jövedelmével, életszínvonalával kapcsolatban, majd meglátogatták a központi majorban létesített korszerű gépparkot (ahol traktormúzeumot is berendeztek) a tsz „vetőmaggyárát” s az idegenforgalmi célokat szolgáló régi borospincét, ahol Fridrich György, a szövetkezet szőlészet-borászati ágazatvezetőjs mutatta be a tsz' borait a vendégeknek. A termelőszövetkezetből a Balaton-partra vezetett útjuk, ahol néhány idegenforgalmi létesítményt néztek meg. A kardzsali pártküldöttség ma befejezi programját. gatási szervekre. Mérséklődtek ugyan, de teljesen nem szűntek meg az engedély nélküli építések. A korlátozásokat átgondolt terv szerint kell feloldani, legyen ezeknél szempont a foghíjtelkek beépítése, s a régi, elavult üdülők átépítése. Ezzel elérhetővé válna a városképi és környezetvédelmi szempontból hátrányos állapotok felszámolása. Októberi vígsógban sincs hiány a megyében. Nemcsak a kellemes hangulatú szüreti vígságok, felvonulások színesítik a napokat, gazdag a kulturális kínálat is. Marcaliban megnyitották az őszi megyei könyvheteket, ma délután pedig a kaposvári sportcsarnokban várják sokféle programmal az érdeklődőket. Klie Ágnes A HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA
