Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-06 / 235. szám

2 Somogyi Néplap 1987. október 6., kedd Koivisto Moszkvában Lehetőség nyílt az előrelépésre MAGYAR-KÍNAI KAPCSOLATOK (Folytatás az 1. oldalról.) Viktor Karpov nagykövet, a szovjet külügyminisztéri­um fegyverzetellenőrzési és leszerelési főosztályának ve­zetője kiemelte, hogy elő­ször került sor sokoldalú be­mutatóra, s ez egyben fel­hívás is a többi résztvevő- höz a sokoldalú információ- csere megindítására. A diplo­mata nem becsülte le a két­oldalú bemutatók jelentősé­gét sem. Közölte, hogy szov­jet szakértők utaznak az amerikai Tooele-be egy ve­gyi bemutatóra, s szovjet— brit információcserére is sor kerüL Az MTI tudósítójának kér­désére válaszolva Jurij Na- zarkin nagykövet, a szovjet tárgyalóküldöttség vezetője rámutatott, hogy a genfi tárgyalásokon vizsgálják a leendő konvencióhoz csat­lakozni nem szándékozó, ve­gyi fegyverrel rendelkező ál­lamok helyzetét is. Szovjet vélemény szerint a konven­ció már az után életbe lép­hetne, hogy 40 állam ratifi­kálta. Más vélemények ér- te'mében ehhez legalább hatvan aláíró ország szüksé­ges. de Nazarkin értékelése szerint ennek kivárása méa- inkább elodázná a konven­ció életbe lépését. Pikalov tábornok az MTI kérdéséhez hozzáfűzte: az ENSZ lehetőségeinek, kere­teinek felhasználásával meg lehet találni azokat a for­mákat, amelyekkel a világ­szervezet nyomást gyakorol­hat a konvenciótól távol maradó államokra a csat­lakozás érdekében. A Szovjetunió és Argenti­na igen elégedett Eduard Se- vardnadze szovjet külügymi­niszter argentínai látogatá­sának eredményeivel — tar­talmazza a Buenos Airesban tegnap kiadott közös közle­mény. A két kormány elhatároz­ta, hogy a jövőben új for­mákban is együttműködik: termelési kooperációkat ke­res, közös és vegyes vállala­tokat alakít. A szovjet—ar­gentin gazdasági vegyes bi­zottság küszöbönálló Buenos Aires-i tanácskozásán kidol­gozzák a technológiai együtt­működés módozatait, különös tekintettel a csúcstechnoló­giai eljárásokra. Mindketten állást foglaltak egy olyan új nemzetközi gazdasági rend kialakítása mellett, mely sza­vatolná az államok gazdasá­gi biztonságát. Argentína és a Szovjetunió véleménye megegyezik a nemzetközi politikának egy sor kulcskérdésében: a lesze­relésben, az atom- és más tö­megpusztító fegyyerek fel­számolásában'. A vezérezredes más kér­désekre válaszolva határo­zottan cáfolta a szovjet ve­gyi alakulatok objektumai­ról, a vegyi haderő nagysá­gáról Nyugaton terjesztett állításokat, s rámutatott, hogy lényegében egyensúly van e téren az Egyesült Ál­lamok és a Szovjetunió kö­zött. Az államok nem kö­zöltek eddig hivatalos ada­tokat vegyi fegyvereik mennyiségéről, de a célba- juttató eszközök számának, tulajdonságainak ismerete egyértelműen erre a követ­keztetésre készteti a katonai szakembereket. A tábornok utalt arra, hogy a szovjet vegyi csapatok felépítése lé­nyegében megfelel a NATO hasonló alakulataiénak. A szovjet diplomaták és katonai szakértők hangsú­lyozottan szóltak a bináris vegyi fegyver gyártásának veszélyeiről. Kiemelték: amennyiben az Egyesült Ál­lamok mégis hozzákezd e minőségileg új fegyver gyár­tásához, akkor a vegyi fegy­verkezési hajsza új szaka­szához érkezik, s a 'leendő konvenció betartásának gya­korlati, helyszíni ellenőrzése rendkívül megnehezül, s más államok is könnyen hozzáférhetnek e veszélyes tömegpusztító fegyverhez. Az amerikai álláspont a ve­gyi fegyverek kérdésében nem fejlődött az utóbbi idő­ben — hangsúlyozták a szovjet diplomaták, de re­ményüket fejezték ki, hogy az év végén Genfben, illető­leg Bernben tartandó kétol­dalú konzultációkon sike­rül közelíteni az állásponto­kat. A Szovjetunió és Argentí­na szerint a Malvin-kérdés- re az Angliával folytatandó és az ENSZ közgyűlésének határozatain alapuló tárgya­lásokon kell igazságos és vég­leges választ találni. Mind­ketten támogatják a dél-at­lanti térség béke- és együtt­működési övezetté nyilvání­tását. Példaként állítják az emberiség elé az Antarkti- szon folyó együttműködést. Az Antarktisz a világ első demilitarizált és ökológiailag tiszta térsége a történelem­ben — írják. Sevardnadze kormányának támogatásáról biztosította a közép-amerikai válság meg­oldását célzó Arias-tervet. Szükségesnek tartják egy közel-keleti nemzetközi konferencia összehívását. Nemzeti és nemzetközi esz­közökkel folytatandó határo­zott fellépést hirdettek a ká­bítószer-kereskedelemmel és -fogyasztással, és más hason­lóan veszélyes társadalmi devianciákkal szemben. Maurvo Koivisto, a Finn Köztársaság elnöke a szov­jet vezetés meghívására hét­főn hivatalos látogatásra Moszkvába érkezett. Az ál­lamfőt útjára elkísérte fele­sége is. A finn vendéget a repülőtéren Andrej Gromiko, az SZKP KB PB tagja, a Legfelsőbb Tanács Elnöksé­gének elnöke, valamint Nyi­Az új hét két első napján Moszkvában tárgyal Ma unó Koivisto, a Finn Köztársa­ság elnöke. Ez az az eset, amikor kockázat nélkül megkockáztatható a jöven­dölés, hogy jó légkörű, ered- mériyes megbeszélésekre le­het számítani. A szovjet— finn viszonyt ugyanis több szempontból mintaszerű, „modell-kapcsolatnak” mi­nősíti a világsajtó. E barátságos kapcsolat in­tenzitása (a Szovjetunió ki­emelkedően Finnország leg-, nagyobb gazdasági partne­re) alighanem példátlan egy nagy lés egy .kis, egy szocia­lista és egy tőkés ország között. Az érintkezést meg­könnyíti, hogy szomszédok­ról ivan szó, A cári Oroszország „nagy- hercegségi”, tehát alárendelt státusban tartotta Finnorszá­got, amelynek függetlensége nem véletlenül éppúgy most lesz hetvenéves, mint a nagy októberi szocialista forrada­lom. A finn nép . 1987-ben kegyelettel emlékezik arra, hogy országa függetlenségi dekrétumát 1917-ben Lenin írta alá. Ennek ellenére e században kétszer is háború­zott a két ország. Az igazi rubikon 1948: Moszkvában és Helsinkiben — immár a történelmi ta­pasztalatok maradéktalan levonásával — ebben az esz­4 kolaj Talizin, a Politikai Bi­zottság póttagja, a kormány első elnökhelyettese köszön­tötte több más hivatalos sze­mélyiség társaságában. A repülőtérről Koivisto el­nök és kísérete a Kremlbe hajtatott, ahol a György-te- remiben ünnepélyes külsősé­gek között fogadta a vendé­get Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára. tendőben írták alá a vi­szonyt valóban minőségileg új alapokra helyező ok­mányt. E szerződés betűjé­nek és szellemének jegyében nemcsak a kétoldalú, de a nemzetközi együttműködés is harmonikus a két főváros között. Ez fokozottabban! igaz az északi térséggel kapcso­latos békekezdeményezé­sekre. A téma most, Mihail Gorbacsov emlékezetes mur- manszki beszéde után külö­nösen aktuális. Ismeretes, hogy az SZKP főtitkára az északi térség atommentesí­tésének fontosságát hang­súlyozta. Finnország szintén régen küzd e cél megvalósí­tásáért: Koivisto nagy előd­je, Kekkonen elnök még 1963-ban hirdette meg az atomfegyver-mentes Ésítik- Európáért vívott küzdelem szükségességét. A mostani államfői láto­gatás mind a kétoldalú kap­csolatok továbbfejlődése, mind az egyetemesebb jel­legű kérdések megoldása te­kintetében hasznosnak ígér­kezik. , Fidzsi alku Eredménytelenül zárult hétfőn a Fidzsin puccsal ha­talomra került Rabuka ezre­des találkozója a szigetország volt főkormányzójával és két másik politikai vezetőjével, mivel Bavadra volt minisz­terelnök nem fogadta el Ra­buka követeléseit. A találkozó célja a* volt, hogy kompromisszumra jus­sanak a szigetország jövőbe­ni politikai irányításával kapcsolatban. Az AP jelen­tése szerint az indiai szárma­zású lakosok érdekeit képvi­selő Timoci Bavadra volt miniszterelnök elfogadhatat­lannak nevezte Rabuka ez­redesnek azt a követelését, hogy az alkotmányban olyan módosításokat hajtsanak végre, amelyek egyszer s mindenkorra biztosítják a fidzsi őslakosság többségét a parlamentben. Rabuka ezredes múlt csü­törtököm érvénytelennek nyilvánította az ország alkot­mányát és államfővé nevez­te ki magát. Kereken — szinte napra pontosan — harminc eszten­dő telt el azóta, hogy Kádár János párt- és kormánykül­döttség élén látogatást tett a Kínai Népköztársaságban. Akkor, 1957 szeptemberében, októberében Magyarország számára rendkívül értékes volt a kínai testvérpárt, a ba­ráti kínai nép segítsége és szo­lidaritása, s ígéretesnek tűnő távlatok rajzolódtak ki a két ország további kapcsolatai­ban is. Kontaktusaink várt fejlődése azonban a kínai politikában bekövetkezett szélsőséges változások, a „kulturális forradalom” kö­vetkeztében hamarosan meg­tört. Az elhidegülés megle­hetősen tartósnak bizonyult, majd két évtizedig tartott. Ez idő alatt is a magyar külpolitika számtalanszor adta jelét annak, hogy a bel- ügyekbe való be nem ayat- kozás elvei alapján, bizo­nyos nemzetközi kérdések­ben létező ellentétek dacára rendezni kívánja az állam­közi kapcsolatokat Kínával. Ennek lehetőségei akkor ér­lelődtek meg, amikor a Kí­nai Kommunista Párt felül­vizsgálta korábbi, türelmet­lenül ultrabalos politikáját, s 1978 decemberi központi bizottsági ülésén elhatározta a gazdaság és a társadalom megújítását, belső reformot, s nemzetközi nyitást hirde­tett meg. E változásokkal magától értetődően új megvilágítás­ba került hazánk, s a Kínai Népköztársaság viszonya is. A Kínai Kommunista Párt 1982-ben tartott XII. kong­resszusát követően fokozato­san új életre keltek a meg­szakadt kapcsolatok: az élén­külés folyamatát politikusok, gazdasági szakemberek, tár­sadalmi és tömegszervezeti aktivisták kölcsönös látoga­tásai, illetve a kulturális, a műszaki—tudományos együtt­működés bővülése, s minde­nekelőtt a gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatok erősö • dése fémjelezte. A politikai kapcsolatrendszer normali­zálásában, s ezt követő to­vábbfejlesztésében jelzés ér­tékű volt, hogy a Kínai Kom­munista Párt Központi Bi­zottsága táviratban köszön­tötte a Magyar Szocialista Munkáspárt XIII. kongresz- szusát. A pártközi kapcsola­tok helyreállítását a külön­böző szintű vezetők kölcsö­nös eszmecseréi után Havasi Ferencnek, az MSZMP Poli­tikai Bizottsága tagjának idén januári látogatása tette teljessé. Az eszmecseréken mindkét részről hangozta: - ták, hogy az immár hivata­losan is rendezetté vált párt­kapcsolatok nyomán új hely­zet nyílhat a két ország együttműködésének történe­tében. S hogy ez valóban így van, azt Csao Ce-jangnak, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága megbí­zott főtitkárának, az Állam­tanács elnökének 1987 jú­niusi, magyarországi látoga­tása is bizonyította. A magyar—kínai tárgyalá­sok összegzéseként nyilvá­nosságra hozott közlemény örömmel nyugtázta kapcso­lataink gyors ütemű fejlődé­sét és kedvező hatását szo­cialista építőmunkánkra. A tárgyaló felek megkülönböz­tetett figyelemmel vizsgálták a kétoldalú gazdasági, keres­kedelmi kapcsolatok alaku­lását is, s elégedetten szól­tak az utóbbi években elért eredményekről. Az elégedett­séget tények támasztják alá: különösen szembeötlő a ke­reskedelmi forgalom elő­irányzatainak jelentős mér­tékű növekedése. Az 1982-es 100 millió svájci frank érté­kű összforgalommal szem­ben 1986-ra már 747 milliós forgalmat terveztek. Hasonló értékeket rögzít az évtized végéig szóló, 1985-ben aláírt hosszú lejáratú kereskedel­mi egyezmény is. Ugyanak­kor a kölcsönös áruszállítá­sok alakulását vizsgálva a szakemberek felhívták a figyelmet arra, hogy az elő­irányzatok teljesítése nehéz­ségbe ütközik; a kínai és a magyar partnerek nem töltik ki a megállapított kon­tingenseket. Ebben az árak egyeztetésének problémái mellett a minőségi kifogások és az ütemtelen szállítások is szerepet játszanak. A for­galom fenntartása, esetleges növelése mindkét részről újabb árualapok felkutatá­sát, az együttműködés új formáit teszi szükségessé. Ezért is született meg idén júniusban a magyar—kínai hosszú távú gazdasági és tu- domány os-műszaki együtt­működés főbb irányait meg­határozó dokumentum. A 2000-ig szóló program az együttműködés kereteit kije­lölve mindenekelőtt a köl­csönösen előnyös ipari kap­csolatok elmélyítését szor­galmazza. Elsősorban a gép­ipar, a hírközlés, az elektro­nika, a műszeripar, az ener­getika, a közlekedés, a szál­lítás területén határozza meg a fejlesztés főbb célja­it, foglalkozva természetesen a mezőigazdaság és a tudo­mány szerepével is a kon­taktusok bővítésében. Az egyezmény jó lehetőséget ad a még fel nem tárt lehető­ségek felkutatására, új, kor­szerű együttműködési for­mák kialakítására és a ha­gyományos forrnák még kö­vetkezetesebb alkalmazásá­ra. A magyar fél kifejezte készségét a Kínai Népköz- társaság iparfejlesztési és korszerűsítési programjá­ban, egyebek között az autó­buszgyárak rekonstrukció­jában való részvétre. Hangsúlyoztuk érdekeltsé­günket a gépipari te-mékek. különösen az energetikai be­rendezések kivitelének nö­velésében, valamint a Kíná­ból származó áruk választé­kának, a magyar piaci igé­nyekhez jobban igazodó cik­kek behozatalának bővíté­sében. E vonatkozásban nem utolsó szempont, hogy ex­portunk áruszerkezete 1985 óta kedvezően alakul: a gép jellegű termékek aránya 80 százalék körül van, míg im­portunkban jelentős hánya­dot tesznek ki a nyersanya­gok és a fogyasztási cikkek. Szorosabban a gazdasági té­makörhöz tartozik, ám túl­mutat azon, s az élet más területeit is érinti: a kínai munkaerő magyarországi foglalkoztatására vállalat- közi megállapodást kötött a gvőri Rába MVG, s ennek keretében az esztendő végé­ig 350 kínai szakmunkás érkezik a Rába-parti város­ba. A gazdasági együttműkö­déshez hasonlóan eredmé­nyesen fejlődnek kulturális kapcsolataink is, amelyet 1984 óta együttműködési munkaterv szabályoz. A kon­taktusoknak keretet adó do­kumentumot az idén hosz- szabbították meg az évtized végéig. A megállapodásnak meg­felelően művészegyüttesek kölcsönös vendégszereplé­sei és a képzőművészet jeles alkotóinak tárlatai . hozzák közelebb a magyar, illetve a kínai közösséghez a két or­szág kulturális értékeit, s ösztöndíjasok cseréje, vala­mint oktatási és művészeti küldöttségek látogatása fűzi szorosabbra a kulturáilig kapcsolatokat. Nagyobb fi­gyelmet szentelnek a továb­biakban az együttműködésre az alkalmazott és a műszaki tudományokban, a hungaro­lógiai és a sinológiai kuta­tó sokban. Most, hogy — rövid né­hány héttel a Kínai Kom­munista Párt soron követke­ző, XIII. kongresszusa előtt Kádár János, a Magyar Szo­cialista Munkáspárt főtitká­ra a kínai párt Központi Bi­zottságának meghívására hi­vatalos, baráti látogatásra készül, minden bizonnyal újabb ösztönzést kap párt­jaink és országaink együtt­működése, a látogatás hoz­zájárul sokoldalú kapcsol­taink további elmélyítéséhez, népeink hagyományos barát­ságának erősödéséhez. Összetört autók, ego épületek: utcakép a Ihászai zavargásról. Szerzetesek egy csoportja Ti­bet függetlenségét követelte. A rendőrség fellépését követően az összegyűlt tömeg rombolt és gyújtogatott. A képet az Üj Kínai Hírügynökség juttatta el Londonba (Telefotó: AP—MTI—KS) Szovj et—argentin közös közlemény A/ újabb kaliforniai földrengés miatt megrémült lakot sag az utcákon töltötte az éjszakát. Képün'áin: a Sandoval család Los Angeles-i lakóháza előtt (Telefotó: UPI—Reuter—MTI—-KS)

Next

/
Thumbnails
Contents