Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

2 Somogyi Néplap 1987. október 5., hétfő \ Együttműködés a világűrben a föld békéje nevében Sevardnadze argentínai sajtóértekezlete A leszerelés a kérdések kérdése A kölcsönös egymásra­utaltság és a kapcsolatok el­mélyülése nyomán az ember tevékenysége a világűrben összhangban lesz minden nép és állam vágyaival és érde­keivel. Egyebek között ezt tartalmazza az a nyilatkozat, amelyet az „Együttműködés a világűrben a föld békéjé­nek nevében” elnevezésű nemzetközi tudományos ta­nácskozás résztvevői fogad­tak el vasárnap a háromna­pos fórum záróülésén. Az első szputnyik felbocsá­tásának 30. évfordulója alkal­mából megrendezett .tudomá­nyos eszmecserén harminc ország tudósai, űrhajósai, közéleti személyiségei, újság­írói vettek részt. A felhivás javasolja, hogy 1992-t nyilvánítsák a világ­űr nemzetközi évének. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a világűr „iparosítása” és az űrtechnika hasznosítása segíti az oktatás és az egész­ségügy céljainak elérését is. A találkozó résztvevőinek meggyőződése, hogy az össze­hangolt erőfeszítések a világ­űrben nyereséget hoznak minden országnak, beleértve a fejlődő országokat is, ame­lyek a kutatások eredménye­it is hasznosítva oldhatják meg saját társadalmi, gazda­sági gondjaikat. A fórum utolsó napján a résztvevők közvetlen televí­ziós kapcsolatba léptek a MIR-űrállomás két űrhajósá­val, Romanyenkovail és Alekszandrowal. * * * A moszkvai tanácskozásról Szegő Károly, a KFKI tudo­mányos igazgatója elmondta; A moszkvai tanácskozás több témával is foglalkozott, de a legnagyobb érdeklődés — amit azt a televízió szom­bati műsorában sugárzott A múlt hét végén Los Angeles Pasadena nevű városrészében súlyos károkat okozott a földrengés. Romok és összetört au­tók jelzik a pusztulást (Telefotó: AP—MTI—KS) szovjet—amerikai tévéhíd is mutatta — a Mars kutatásá­val összefüggő kérdések iránt nyilvánult meg. A nemzetközi űrkutatás legközelebbi monstre vállal­kozása a Mars kutatása. Egyelőre nem került érdem­ben szóba a Mars-utazás, mert a tudósok ma ezt még századunkban megvalósít- hatatlannak tartják. Foglal­koztak azonban a bolygó jobb tudományos megismeré­sének néhány olyan konkrét programjával, amelyben ki­bontakozhat egy átfogó nem­zetközi együttműködés. A nemzetközi fórum mind­végig tisztában volt vele, hogy a tanácskozás eredmé­nyeinek, a tudományos együttműködés fejlesztésé­nek politikai közvélemény­formáló hatása is van. A három nap munkája a szervezők várakozását messze felülmúlta. A tudományos együttműködésre való kész­ség, a szovjet politikában ki­bontakozó folyamatok hatá­sa olyan távlatokat tárt fel a nemzetközi együttműködés előtt, amelyek valóban hoz­zájárulhatnak ahhoz, hogy ez a közös munka a jövő évez­red elejére az egész emberi­ség javára csak békés célo­kat szolgáljon. „Köszönöm önnek, Se­vardnadze úr, munkáját, melyet a közép-hatótávolsá­gú fegyverrendszerekkel kapcsolatos szovjet—ameri­kai szerződés létrehozásáért végzett” — mondta Dante Caputo argentin külügymi­niszter szovjet vendégének a két ország közti megálla­podások ünnepélyes aláírá­sát követően. A szovjet külügyminiszter nemzetközi sajtóértekezleten vonta meg argentínai láto­gatásának mérlegét. Sevard­nadze a békéért, a fejlő­désért, a harmadik világ népeinek felemelkedéséért való összefogásban jelölte meg közös tennivalójukat. Elmondta, hogy mindkét fél a leszerelésben határoz­ta meg a kérdések kérdését Egyetértettek abban, hogy a fejlődést,- az adósságproblé­ma megoldását visszavethe­tik a csillagháborús tervek, a fenyegető „technológiai imperializmus”. A világűr egyetemes vagyon — mond­ta Sevardnadze, majd beje­lentette, hogy Argentínával egyezményt készítenek elő a világűr békés kutatásában és felhasználásában való együttműködésről. A Malvin-szigetekkel kap­csolatban támogatásáról biz­tosította Argentína állás­pontját a kérdés tárgyalá­sos rendezését illetően. A brit ellenőrzés alatt álló maivinasi katonai támasz­pontról kijelentette: minél előbb felszámolják, annál jobb lesz. Elmondta, hogy kormánya véleménye szerint közeled­tek egymáshoz a közel-ke­leti nemzetközi konferencia összehívását támogató or­szágok álláspontjai. A Biz­tonsági Tanács összes állan­dó és ideiglenes tagja, az arab országok, sőt, sok iz­raeli politikus is mellette van. „Mi előkészítő bizott­ság felállítását javasoltuk a Biztonsági Tanács állandó tagjaiból, de más megoldást is el tudnánk fogadni” — mondta. Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió miért nem állította helyre konzuli kapcsolatát Izraellel, Se­vardnadze kijelentette, hogy de facto szovjet konzuli cso­port dolgozik Tel-Avivban, képviselve az ott élő szov­jet állampolgárok érdekeit és gondozva az Izraelben lévő szovjet vagyont. Mun­kájukhoz jó feltételeket biz­tosítanak — fűzte hozzá a szovjet külügyminiszter. SZEMÉLYCSERÉK ROMÁNIÁBAN Űjabb .négy minisztert vál­tottak le .posztjáról Romáriá­ban — jelentette az Agenpres román hírügynökség. A hírügynökség felsorolja, hogy elnöki dekrétummal menesztették hivatalából a műszaki-anyagellátási és állóalapgazdálkodás-ellenőr- zési tárca, valamint elektro­technikai minisztérium ve­zetőjét. (Petre Preoteasa, il­letve Alexandra Necula he­lyére loan C. Petre, illetve Nicolae Vaidescu lépett.) A belügyminiszter, George Homostean tisztségét Tudor Postelnicu vette át. Ö koráb­ban belügyminisztériumi ál­lamtitkár és az állambizton­sági hivatal vezetője volt. Az igazságügy-miniszter (Ghe- orghe Chivulescu) helyét szintén az eddigi helyettes (Maria Bobu) vette át. Iulian Vladot nevezték ki belügy­minisztériumi államtitkár­nak és az állambiztonsági hi­vatal vezetőjének. A hírügynökség nem fűzött kommentárt a kormány újabb átalakításához. Mint emlékezetes, szerdán Petres- cu miniszterelnök-helyettest és a villamosenergiaügyi mi­nisztert menesztették „az energetikai szektorban ta­pasztalt hiányosságok miatt”. Ágyútenger Az ágyúk tengőre lett a Perzsa(Arab)-öböl. A nyu­gati lapok karikatúráin egy­re többször ismétlődik a kezdetben viccesnek szánt, ma már egyre komolyabb kép: a viszonylag kis kiter­jedésű vízfelületen minden hullám hátán hadihajó ring, úgyhogy másnak már nem is jut hely. Iráni nyilatkozatok az amerikai—iráni háború kö­zeli kezdetéről szólnak. Wa­shingtonban leszögezik, a hajók maradnak és ha meg­támadják őket, lőnek. Ez utóbbi egyébként támadás nélkül is lehetséges, mint például az állítólag aknákat telepítő iráni hajó esetében történt. A helyzet valóban egy löporos hordóra hason­lít, ahol a kanóc már a rob­banóanyagtól néhány milli­méterre parázslik: bárme­lyik pillanatban bekövetkez­het a katasztrófa. Az Egyesült Államoknak egy csatahajója, két repülő­géphordozója, tíz fregattja, nyolc aknaszedője és kilenc ellátóhajója van a térség­ben, s nyilvánvalóan szoro­san együttműködik a brit, francia, belga, olasz, hol­land egységekkel. Ezzel szemben Iránnak csak hét fregattja van a számos ki­sebb rohamcsónak mellett. A számok tehát nagy ame­rikai fölényre utalnak. Csak­hogy pusztán tengeri és lé­gi eszközökkel nem lehet megvívni egy háborút, s Iránnak megvannak a lehe­tőségei az ellenállásra, akar hosszabb időn keresztül is. A szárazföldön telepített ra­kéták pedig komoly fenye­getést jelentenek minden hajó számára az öbölben és közvetlen környékén. A veszély tehát nagy. az ágyútenger már önmagában is kockázatokat hordoz. Az emberiség érdeke, úgy tűnik, ismét a háttérbe szorul egyes államok szándékai mögött. Pedig józan, előre­látó tettekkel és szavakkal még el lehetne kerülni a bajt. Ehhez azonban leg­alább két fél jóakaratára lenne szükség. Nakaszone és a „háromkirályok" Tokiói számháború Számiháború a „Csütörtök- klubban”? Félreértés ne es­sék, a furcsa kifejezés ez­úttal korántsem egy tábo­rozásra készülő úttörőcsa­patra vagy egy játékos ked­vű fiatalokból álló egyete­mi diákkörre vonatkozik. El­lenkezőleg. a lehető legmé­lyebben politikai vonatko­zású; Tokióban ugyanis e némileg gúnyos, ám kétség­telenül találó hasonlattal il­letik azt az egyre kiélezet­tebb frakcióharcot, amely a kormányzó Liberális De­mokrata Párt (LDP) vezető köreiben Nakaszone Jaszu- hiro miniszterelnök utódlá­sáért folyik. Példátlan hosszabbítás A könnyebb megértésért valószínűleg 'tanácsos — ha csupán dióhéjban is — át­tekinteni a Felkelő Nap or­szága politikai irányításának jellemzőit. Japánban — amely hosszú idő óta két- ségbevonhatat'lanul a tőkés világ második legerősebb gazdasági hatalma, s keres­kedelmi sikerei révén egyre több területen szorítja vé­dekező pozícióba amerikai és nyugat-európai partnereit — egy sajátos vezetési szisz­téma érvényesül. Miután immár több, mint három évtizede (pntosabban 1955- től) megszakítás nélkül az LDP tartja kezében a kor- mányrudat, e konzervatív párt elnöke válik automati­kusan az ország miniszter- elnökévé is. Elvileg két­évenként kerül sor a poszt megújítására, vagyis ekkor kezdődik újra minden al­kalommal — a jórészt ku­lisszák mögött zajló, a kí­vülállók számára szinte kö­vethetetlen — belharc a hatalom megszerzéséért, il­letve megtartásáért. Nakaszone hosszú eszten­dők óta az első olyan poli­tikus, akinek — kivédve a trónkövetelők rohamát — sikerült elérnie mandátuma kiterjesztését, sőt tavaly (er­re már nemigen találni ha­sonló esetet elődei között) ismét ő kerekedett felül. Igaz, e példátlan, másodszo­ri hosszabbítás ezúttal már nem két, hanem csak egy évre szólt, vagyis bizonyos­nak látszik, hogy a konzer­vatív kormányfő számára a mostani, október végi ha­táridő immár végleges: ez­úttal csakugyan át kell ad­nia a helyét valamelyik el­lenlábasának. Utódjelöltekben és önje­löltekben természetesen ko­rábban sem volt hiány, sőt az utóbbi hónapokban még tovább is nőtt a miniszter- elnöki posztért csatasorba állók száma. Valódi esély- ive! köztük persze alig né­hányan rendelkeznek. A szakértők legtöbbször Ta­keshita Noboru (63 éves, az LDP főtitkára), Abe Sinta- ro (62 éves, az LDP végre­hajtó tanácsának elnöke, külügyminiszter), Mijszava Kiicsi (67 éves, egykori kül-, jelenlegi pénzügyiminiszter) nevét emlegetik,- de a „há­romkirályok” csoportja mel­lett sűrűn szóba kerül. Ni- kaido Szuszumo (77 éves, az LDP legnagyobb frakciójá­nak elnöke, volt párt- és kabinetfőtitkár) is. Esélylatolgatás Az utód jelöltek számba­vétele persze még nem so­kat mond a valódi esélyek­ről':, hiszen a sajátos japán politikai játékszabályoknak megfelelően egy-egy kor­mányfői kinevezés elnyeré­sekor nem annyira a sze­mélyes adottságok, sokszor még nem is a konkrét prog­ram a döntő, hanem a párt különböző szárnyai és sze­Ellenzéki tüntetés a korrup­ció és a bürokrácia ellen mélyiségei között folyó bel­harc, az a kifinomult tak­tikai küzdelem, hogy ki ké­pes maga mögé állítani mi­nél több támogatót, létre­hozni azt a remélt komp­romisszumot, ami a harmo­nikus továbbhaladás ígére­tét hordozhatja. Ebiből a szempontból a megfigyelők Takeshita No- borut vélik a legvalószínűbb befutónak. Stílusa ugyan jócskán eltér Nakaszonéétől, sokkal inkább „csapatjáté­kos”, mint a jelenlegi, in­kább az „elnöki kormány­zás” elveit és gyakorlatát követő kormányfő. Ügy tű­nik azonban, hogy Japán külgazdasági és kereskedel­mi érdekeit, szövetségesei­nek megnőtt érzékenységét figyelembe véve épp e ki­egyensúlyozottabb vonalve­zetésre lesz a közeljövőben szükség. Akadnak azonban olyan tényezők is, amelyek alapo­san megnehezítik a tisztánlá­tást, a megalapozott esély- latolgatást. Takeshita példá­ul ugyanabba a frakcióba tartozik, mint az utód jelöltek korelnöke, Nikaido. Ez az úgynevezett „Csütörtök­klub”, amely vitán felül a legbefolyásosabb politikai erőnek számít, elvégre önma­gában több parlamenti kép­viselő tartozik bele, mint mondjuk Japán legnagyobb ellenzéki pártjához, a szocia­listákhoz. Háttérben a királycsinálók? Felmerült annak lehetősé­ge is, hogy — saját ambí­cióiról legalább átmenetileg lemondva — Takeshita mel­lett sorakozik fel Abe Sinta- ro, aki koránál fogva még jó néhány kormányfői perió­duson át versenyben marad­hat, lévén ő e négyesfogat legfiatalabb tagja. Ebben az esetben egy Takeshita—Mija- zava párharc tűnik a legva­lószínűbbnek. Nem érdektelen utalni ar­ra a szerepre is, amelyet az LDP „nagy öregjei”, vagyis korábbi miniszterelnökei és más vezetői töltenek be eb­ben az egész, bonyolult, gaz­dasági és politikai érdekek­kel átszőtt, színfalak mögött lejátszódó hatalmi kötélhú­zásban. E „királycsinálók” közt korábban egyértelműen Nakaszone, a leköszönő kor­mányfő hagyományos nemze­ti viseletben. Háromszor vá­lasztották meg Tanaka ex-kormányfő számí­tott a legtekintélyesebbnek, ám őt a Lockheed-botrány és megromlott egészségi álla­pota hátrébb szorította. Ez nem jelenti ugyan még letű­nését a politika színpadáról, de azt igen, hogy nyíltabbá vált a frakciók vezetéséért és befolyásolásáért folytatott játszma. Az elterjedt feltéte­lezés szerint hasonló pozíció megszerzését tervezi maga Nakaszone is, így igyekezvén — legalább közvetve — to­vábbra is kezében tartani a gyeplőt. Sokkal kevesebb szó esik ugyanakkor arról, milyen kül- és belpolitikai módosu­lással, esetleges átrendező­déssel járhat ennek vagy an­nak a jelöltnek a megvá­lasztása. Pedig a személyes ellentétek, a frakciók között folyó „számháborúzás” mel­lett ez az a szempont, ami a Felkelő Nap országának szomszédait, partnereit és a külvilágot igazán érintheti és érdekelheti. Szegő Gábor Japán legjelentősebb iparága az elektronika. A munkát hal­latlan pontosság jellemzi

Next

/
Thumbnails
Contents