Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-05 / 234. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 5., hétfő \ Együttműködés a világűrben a föld békéje nevében Sevardnadze argentínai sajtóértekezlete A leszerelés a kérdések kérdése A kölcsönös egymásrautaltság és a kapcsolatok elmélyülése nyomán az ember tevékenysége a világűrben összhangban lesz minden nép és állam vágyaival és érdekeivel. Egyebek között ezt tartalmazza az a nyilatkozat, amelyet az „Együttműködés a világűrben a föld békéjének nevében” elnevezésű nemzetközi tudományos tanácskozás résztvevői fogadtak el vasárnap a háromnapos fórum záróülésén. Az első szputnyik felbocsátásának 30. évfordulója alkalmából megrendezett .tudományos eszmecserén harminc ország tudósai, űrhajósai, közéleti személyiségei, újságírói vettek részt. A felhivás javasolja, hogy 1992-t nyilvánítsák a világűr nemzetközi évének. A résztvevők hangsúlyozták, hogy a világűr „iparosítása” és az űrtechnika hasznosítása segíti az oktatás és az egészségügy céljainak elérését is. A találkozó résztvevőinek meggyőződése, hogy az összehangolt erőfeszítések a világűrben nyereséget hoznak minden országnak, beleértve a fejlődő országokat is, amelyek a kutatások eredményeit is hasznosítva oldhatják meg saját társadalmi, gazdasági gondjaikat. A fórum utolsó napján a résztvevők közvetlen televíziós kapcsolatba léptek a MIR-űrállomás két űrhajósával, Romanyenkovail és Alekszandrowal. * * * A moszkvai tanácskozásról Szegő Károly, a KFKI tudományos igazgatója elmondta; A moszkvai tanácskozás több témával is foglalkozott, de a legnagyobb érdeklődés — amit azt a televízió szombati műsorában sugárzott A múlt hét végén Los Angeles Pasadena nevű városrészében súlyos károkat okozott a földrengés. Romok és összetört autók jelzik a pusztulást (Telefotó: AP—MTI—KS) szovjet—amerikai tévéhíd is mutatta — a Mars kutatásával összefüggő kérdések iránt nyilvánult meg. A nemzetközi űrkutatás legközelebbi monstre vállalkozása a Mars kutatása. Egyelőre nem került érdemben szóba a Mars-utazás, mert a tudósok ma ezt még századunkban megvalósít- hatatlannak tartják. Foglalkoztak azonban a bolygó jobb tudományos megismerésének néhány olyan konkrét programjával, amelyben kibontakozhat egy átfogó nemzetközi együttműködés. A nemzetközi fórum mindvégig tisztában volt vele, hogy a tanácskozás eredményeinek, a tudományos együttműködés fejlesztésének politikai közvéleményformáló hatása is van. A három nap munkája a szervezők várakozását messze felülmúlta. A tudományos együttműködésre való készség, a szovjet politikában kibontakozó folyamatok hatása olyan távlatokat tárt fel a nemzetközi együttműködés előtt, amelyek valóban hozzájárulhatnak ahhoz, hogy ez a közös munka a jövő évezred elejére az egész emberiség javára csak békés célokat szolgáljon. „Köszönöm önnek, Sevardnadze úr, munkáját, melyet a közép-hatótávolságú fegyverrendszerekkel kapcsolatos szovjet—amerikai szerződés létrehozásáért végzett” — mondta Dante Caputo argentin külügyminiszter szovjet vendégének a két ország közti megállapodások ünnepélyes aláírását követően. A szovjet külügyminiszter nemzetközi sajtóértekezleten vonta meg argentínai látogatásának mérlegét. Sevardnadze a békéért, a fejlődésért, a harmadik világ népeinek felemelkedéséért való összefogásban jelölte meg közös tennivalójukat. Elmondta, hogy mindkét fél a leszerelésben határozta meg a kérdések kérdését Egyetértettek abban, hogy a fejlődést,- az adósságprobléma megoldását visszavethetik a csillagháborús tervek, a fenyegető „technológiai imperializmus”. A világűr egyetemes vagyon — mondta Sevardnadze, majd bejelentette, hogy Argentínával egyezményt készítenek elő a világűr békés kutatásában és felhasználásában való együttműködésről. A Malvin-szigetekkel kapcsolatban támogatásáról biztosította Argentína álláspontját a kérdés tárgyalásos rendezését illetően. A brit ellenőrzés alatt álló maivinasi katonai támaszpontról kijelentette: minél előbb felszámolják, annál jobb lesz. Elmondta, hogy kormánya véleménye szerint közeledtek egymáshoz a közel-keleti nemzetközi konferencia összehívását támogató országok álláspontjai. A Biztonsági Tanács összes állandó és ideiglenes tagja, az arab országok, sőt, sok izraeli politikus is mellette van. „Mi előkészítő bizottság felállítását javasoltuk a Biztonsági Tanács állandó tagjaiból, de más megoldást is el tudnánk fogadni” — mondta. Arra a kérdésre, hogy a Szovjetunió miért nem állította helyre konzuli kapcsolatát Izraellel, Sevardnadze kijelentette, hogy de facto szovjet konzuli csoport dolgozik Tel-Avivban, képviselve az ott élő szovjet állampolgárok érdekeit és gondozva az Izraelben lévő szovjet vagyont. Munkájukhoz jó feltételeket biztosítanak — fűzte hozzá a szovjet külügyminiszter. SZEMÉLYCSERÉK ROMÁNIÁBAN Űjabb .négy minisztert váltottak le .posztjáról Romáriában — jelentette az Agenpres román hírügynökség. A hírügynökség felsorolja, hogy elnöki dekrétummal menesztették hivatalából a műszaki-anyagellátási és állóalapgazdálkodás-ellenőr- zési tárca, valamint elektrotechnikai minisztérium vezetőjét. (Petre Preoteasa, illetve Alexandra Necula helyére loan C. Petre, illetve Nicolae Vaidescu lépett.) A belügyminiszter, George Homostean tisztségét Tudor Postelnicu vette át. Ö korábban belügyminisztériumi államtitkár és az állambiztonsági hivatal vezetője volt. Az igazságügy-miniszter (Ghe- orghe Chivulescu) helyét szintén az eddigi helyettes (Maria Bobu) vette át. Iulian Vladot nevezték ki belügyminisztériumi államtitkárnak és az állambiztonsági hivatal vezetőjének. A hírügynökség nem fűzött kommentárt a kormány újabb átalakításához. Mint emlékezetes, szerdán Petres- cu miniszterelnök-helyettest és a villamosenergiaügyi minisztert menesztették „az energetikai szektorban tapasztalt hiányosságok miatt”. Ágyútenger Az ágyúk tengőre lett a Perzsa(Arab)-öböl. A nyugati lapok karikatúráin egyre többször ismétlődik a kezdetben viccesnek szánt, ma már egyre komolyabb kép: a viszonylag kis kiterjedésű vízfelületen minden hullám hátán hadihajó ring, úgyhogy másnak már nem is jut hely. Iráni nyilatkozatok az amerikai—iráni háború közeli kezdetéről szólnak. Washingtonban leszögezik, a hajók maradnak és ha megtámadják őket, lőnek. Ez utóbbi egyébként támadás nélkül is lehetséges, mint például az állítólag aknákat telepítő iráni hajó esetében történt. A helyzet valóban egy löporos hordóra hasonlít, ahol a kanóc már a robbanóanyagtól néhány milliméterre parázslik: bármelyik pillanatban bekövetkezhet a katasztrófa. Az Egyesült Államoknak egy csatahajója, két repülőgéphordozója, tíz fregattja, nyolc aknaszedője és kilenc ellátóhajója van a térségben, s nyilvánvalóan szorosan együttműködik a brit, francia, belga, olasz, holland egységekkel. Ezzel szemben Iránnak csak hét fregattja van a számos kisebb rohamcsónak mellett. A számok tehát nagy amerikai fölényre utalnak. Csakhogy pusztán tengeri és légi eszközökkel nem lehet megvívni egy háborút, s Iránnak megvannak a lehetőségei az ellenállásra, akar hosszabb időn keresztül is. A szárazföldön telepített rakéták pedig komoly fenyegetést jelentenek minden hajó számára az öbölben és közvetlen környékén. A veszély tehát nagy. az ágyútenger már önmagában is kockázatokat hordoz. Az emberiség érdeke, úgy tűnik, ismét a háttérbe szorul egyes államok szándékai mögött. Pedig józan, előrelátó tettekkel és szavakkal még el lehetne kerülni a bajt. Ehhez azonban legalább két fél jóakaratára lenne szükség. Nakaszone és a „háromkirályok" Tokiói számháború Számiháború a „Csütörtök- klubban”? Félreértés ne essék, a furcsa kifejezés ezúttal korántsem egy táborozásra készülő úttörőcsapatra vagy egy játékos kedvű fiatalokból álló egyetemi diákkörre vonatkozik. Ellenkezőleg. a lehető legmélyebben politikai vonatkozású; Tokióban ugyanis e némileg gúnyos, ám kétségtelenül találó hasonlattal illetik azt az egyre kiélezettebb frakcióharcot, amely a kormányzó Liberális Demokrata Párt (LDP) vezető köreiben Nakaszone Jaszu- hiro miniszterelnök utódlásáért folyik. Példátlan hosszabbítás A könnyebb megértésért valószínűleg 'tanácsos — ha csupán dióhéjban is — áttekinteni a Felkelő Nap országa politikai irányításának jellemzőit. Japánban — amely hosszú idő óta két- ségbevonhatat'lanul a tőkés világ második legerősebb gazdasági hatalma, s kereskedelmi sikerei révén egyre több területen szorítja védekező pozícióba amerikai és nyugat-európai partnereit — egy sajátos vezetési szisztéma érvényesül. Miután immár több, mint három évtizede (pntosabban 1955- től) megszakítás nélkül az LDP tartja kezében a kor- mányrudat, e konzervatív párt elnöke válik automatikusan az ország miniszter- elnökévé is. Elvileg kétévenként kerül sor a poszt megújítására, vagyis ekkor kezdődik újra minden alkalommal — a jórészt kulisszák mögött zajló, a kívülállók számára szinte követhetetlen — belharc a hatalom megszerzéséért, illetve megtartásáért. Nakaszone hosszú esztendők óta az első olyan politikus, akinek — kivédve a trónkövetelők rohamát — sikerült elérnie mandátuma kiterjesztését, sőt tavaly (erre már nemigen találni hasonló esetet elődei között) ismét ő kerekedett felül. Igaz, e példátlan, másodszori hosszabbítás ezúttal már nem két, hanem csak egy évre szólt, vagyis bizonyosnak látszik, hogy a konzervatív kormányfő számára a mostani, október végi határidő immár végleges: ezúttal csakugyan át kell adnia a helyét valamelyik ellenlábasának. Utódjelöltekben és önjelöltekben természetesen korábban sem volt hiány, sőt az utóbbi hónapokban még tovább is nőtt a miniszter- elnöki posztért csatasorba állók száma. Valódi esély- ive! köztük persze alig néhányan rendelkeznek. A szakértők legtöbbször Takeshita Noboru (63 éves, az LDP főtitkára), Abe Sinta- ro (62 éves, az LDP végrehajtó tanácsának elnöke, külügyminiszter), Mijszava Kiicsi (67 éves, egykori kül-, jelenlegi pénzügyiminiszter) nevét emlegetik,- de a „háromkirályok” csoportja mellett sűrűn szóba kerül. Ni- kaido Szuszumo (77 éves, az LDP legnagyobb frakciójának elnöke, volt párt- és kabinetfőtitkár) is. Esélylatolgatás Az utód jelöltek számbavétele persze még nem sokat mond a valódi esélyekről':, hiszen a sajátos japán politikai játékszabályoknak megfelelően egy-egy kormányfői kinevezés elnyerésekor nem annyira a személyes adottságok, sokszor még nem is a konkrét program a döntő, hanem a párt különböző szárnyai és szeEllenzéki tüntetés a korrupció és a bürokrácia ellen mélyiségei között folyó belharc, az a kifinomult taktikai küzdelem, hogy ki képes maga mögé állítani minél több támogatót, létrehozni azt a remélt kompromisszumot, ami a harmonikus továbbhaladás ígéretét hordozhatja. Ebiből a szempontból a megfigyelők Takeshita No- borut vélik a legvalószínűbb befutónak. Stílusa ugyan jócskán eltér Nakaszonéétől, sokkal inkább „csapatjátékos”, mint a jelenlegi, inkább az „elnöki kormányzás” elveit és gyakorlatát követő kormányfő. Ügy tűnik azonban, hogy Japán külgazdasági és kereskedelmi érdekeit, szövetségeseinek megnőtt érzékenységét figyelembe véve épp e kiegyensúlyozottabb vonalvezetésre lesz a közeljövőben szükség. Akadnak azonban olyan tényezők is, amelyek alaposan megnehezítik a tisztánlátást, a megalapozott esély- latolgatást. Takeshita például ugyanabba a frakcióba tartozik, mint az utód jelöltek korelnöke, Nikaido. Ez az úgynevezett „Csütörtökklub”, amely vitán felül a legbefolyásosabb politikai erőnek számít, elvégre önmagában több parlamenti képviselő tartozik bele, mint mondjuk Japán legnagyobb ellenzéki pártjához, a szocialistákhoz. Háttérben a királycsinálók? Felmerült annak lehetősége is, hogy — saját ambícióiról legalább átmenetileg lemondva — Takeshita mellett sorakozik fel Abe Sinta- ro, aki koránál fogva még jó néhány kormányfői perióduson át versenyben maradhat, lévén ő e négyesfogat legfiatalabb tagja. Ebben az esetben egy Takeshita—Mija- zava párharc tűnik a legvalószínűbbnek. Nem érdektelen utalni arra a szerepre is, amelyet az LDP „nagy öregjei”, vagyis korábbi miniszterelnökei és más vezetői töltenek be ebben az egész, bonyolult, gazdasági és politikai érdekekkel átszőtt, színfalak mögött lejátszódó hatalmi kötélhúzásban. E „királycsinálók” közt korábban egyértelműen Nakaszone, a leköszönő kormányfő hagyományos nemzeti viseletben. Háromszor választották meg Tanaka ex-kormányfő számított a legtekintélyesebbnek, ám őt a Lockheed-botrány és megromlott egészségi állapota hátrébb szorította. Ez nem jelenti ugyan még letűnését a politika színpadáról, de azt igen, hogy nyíltabbá vált a frakciók vezetéséért és befolyásolásáért folytatott játszma. Az elterjedt feltételezés szerint hasonló pozíció megszerzését tervezi maga Nakaszone is, így igyekezvén — legalább közvetve — továbbra is kezében tartani a gyeplőt. Sokkal kevesebb szó esik ugyanakkor arról, milyen kül- és belpolitikai módosulással, esetleges átrendeződéssel járhat ennek vagy annak a jelöltnek a megválasztása. Pedig a személyes ellentétek, a frakciók között folyó „számháborúzás” mellett ez az a szempont, ami a Felkelő Nap országának szomszédait, partnereit és a külvilágot igazán érintheti és érdekelheti. Szegő Gábor Japán legjelentősebb iparága az elektronika. A munkát hallatlan pontosság jellemzi
