Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-05 / 234. szám
1987. október 5., hétfő Somogyi Néplap 3 Élénkül a munkaerőpiac Interjú dr. Rózsa Józseffel, az ÁBMH főosztályvezetőjével A múlt héten Kaposváron, a Technika Házában, a Szervezési és vezetési tudományos társaság megyei szervezetének rendezésében nagy érdeklődéssel kísért előadást tartott dr. Rózsi József, az Állami Bér- és Munkaügyi. Hivatal főosztályvezetője az időszerű munkaerőgazdálko- dási feladatokról. Munkatársunk az előadást követően kérdezte: — A közvéleményt élénken foglalkoztatja a gazdasági kibontakozással összefüggő racionálisabb munkaerő-gazdálkodás. Milyen munkaerőmozgással számolnak? — Bizonyos, hogy meg fog nőni a munkáltatói kezdeményezésre épülő mozgás — mondta dr. Eózs,a József. — Jelenleg is elég nagy a jövésmenés az országban, de ezek más jellegűek: magunja valaki a cégét, és másikat keres. Most nem erről lesz szó! Hanem arról, hogy a vállalat vagy a szövetkezet a hatékonyabb gazdálkodás, vagy egyszerűen a fennmaradása érdekében kényszerül bizonyos tevékenységek átcsoportosítására, esetleg a létszám leépítésére. A stabilizációhoz ez elengedhetetlen! Persze meggyőződésem, hogy nemcsak az olyan irányú mozgás ,nő meg, hogy elküldenek embereket, hanem, hogy fel is vesznek, mert mindenütt az országban vannak sikervállalatok, sikertermékek, ahol van remény arra, hogy megtartják a pozíciójukat, növelik a termelést és ehhez létszámot keresnek, így egy mozgékonyabb munkaerőpiac lesz már 1988-ban hazánkban. — A munkaerő-gazdálkodásban, a foglalkoztatáspolitikában milyen újszerű feladatokat jelent ez? — A racionalitás és a humánum nagyon sok esetben nem esik egybe. Ennek ellenére a kormányzat alapvető törekvése, hogy a szükséges ésszerű lépéseket humánus módszerekkel tegye meg. Ezért létesítették a foglalkoztatási alapot. A kormányzat több mint egymilliárd forintot szán arra, hogy ha valaki a munkaerő-átcsoportosítás kapcsán elveszti helyét, és nem talál rögtön ugyanolyan másikat, legyen ideje ezzel a helyzettel megbarátkozni, intézkedni saját ügyében. — Az „intézkedési” körhöz tartozik az átképzési támogatás is. Milyen tapasztalataik vannak ebben a tekintetben? — Nagyon jók a tapasztalataink, éppen ezért ez a rendszer továbbra is fennmarad. Tény, hogy nehezen indult, de ma már több ezren élnek vele, több tízmillió forintot fizettek ki a megyei tanácsok döntése alapján a munkahelyeken. Bizonyos, hogy a következő években, ahogy a struktúraváltás erősödik, még többen élnek a lehetőséggel. Ügy gondolom, VÍZVÁLASZTÓ Kaposváron a városi vízmű építésének gondolata a múlt század végén érlelődött meg. 1903—1905 között megépült a Toponári úti vízmű, s mint a városüzemeltetés szempontjából fontos közmű, nagymértékben járult hozzá a kaposvári lakosság életkörülményeinek javításához. Mint munkaadó sem volt közömbös,'hiszen 1910-ben, amikor'alig volt olyan üzem a városban, amelyik húsznál több embert foglalkoztatott, a vízmű huszonöt munkásnak adott megélhetést. Horváth Tivadar, a DRV kaposvári üze aligazgatója harmincöt évig szolgált a vízműnél. A város vízellátásának javítása, korszerűsítése az ő ellenőrzése mellett is folyt. — A felszabadulás után először a falvak villamosítása volt a nagy feladat — — emlékezik Horváth Tivadar. — Ezután a megyei vízellátási program keretében megkezdődött a kistelepüléseken a vízművek építése. Az első törpevízművet én terveztem, és Somogy- gesztiiben egy év alatt épült fel. Ma is működik. A régi grófi kastély kútját alakítottuk át, ez volt a község vízbázisa, napi 40—50 köbméter vizet adott. Ma Somogybán a DRV üzemigazgatóságának területén 116 törpevízmű üzemel, a kisközségi átlagteljesítmény 250—300 köbméter naponta. A kaposvári vízmű megépülése után napi 1500 köbméter vizet adott. 1953-ban már 7000 köbméterre nőtt a teljesítmény. Az ivóvíz- hálózat 17 kilométer hosszú volt, ma 250 kilométernyi csőhálózat erezi be a föld alatt a várost, a vízigény 32 ezer köbméter naponta. Hét vízemel őtelep, valamint a fonyódi regionális rendszer segít a zavartalan ellátásban. A megyében nyolcvan településen nitrát tartalmú a víz, és emiatt közegészség- ügyi szempontból veszélyes területnek számít. Hatvan községben új mélyfúrású közkútakkal oldottuk meg az ellátást. Egy törpevízmű építése 13—15 millió forintba kerül, s nem csekély a lakossági hozzájárulás mértéke sem. Ezért aztán a fejlődés ezen a területen mérsékeltebb, mint a nagyobb városokban, Kaposváron a szükség parancsolta a látványos fejlődést. A nyári vízkorlátozási intézkedéseknek se szeri, se száma nem volt, kritikussá 1967-ben vált a helyzet. Jelentős megyei támogatással Sántoson elkészült a vízmű, 1978-lban pedig a Fonyód— Kaposvár közötti regionális vezeték. 1980-ban üzemigazgatóság lett a Somogy megyei vízmű: bár sarkalatos kérdés maradt továbbra is az ivóvízhálózat rekonstrukciója. A folyamatos korszerűsítés ma is feladat. — Kedves terv volt nekem annak idején, hogy a Dráva természetes vízszűrő- rétegét kihasználva, Barcsról építsünk regionális vezetéket Kaposvárra. Másképp hozta az élet. Most ismét napirendre került a kérdés, s talán megépül ez a vezetékhálózat is, amely korlátlan ideig, korlátlan vízmennyiséget adhat Kaposvárnak. A cseri víztározó és az úgynevezett zónásí- tási program keretében majdan megépülő Csodahegyi víztározó készíti elő ezt a tervet. A vízellátás „csúnyábbik ' oldala a szennyvíz elvezetése és tisztítása. Ezen a területen jócskán akad még tennivaló. A szennyvízhálózat hossza 1945-ben mindössze 24 kilométer volt, ma 105 kilométer. A cseri és a donneri városrészben még mindig nincs ilyen közmű. A napi 20 ezer köbméter kapacitású szennyvíztisztító egyelőre képes megfelelni az igényeknek, a mechanikai tisztítás megoldott. A biológiai tisztításhoz szükséges műtárgyakat most építik, van hát feladat elég. — Az üzemigazgatóság új igazgatója Bóta László, akivel tizenkét éven keresztül dolgoztam együtt. A közösen megkezdett munkát ő folytatja, s én mint' nyugdíjas kísérem figyelemmel a fejlődést. Klie Ágnes hasonló lesz majd a helyzet az új eszközökkel is, amilyen mondjuk a korkedvezménye- nyugdíj, vagy a foglalkoztatási alapból fedezett munkahelyteremtő beruházás. — Vagyis az alapból új munkahelyeket lehet létesíteni? — Igen. Olyan körzetek gondján kívánunk segíteni, ahol különböző okok miatt — vállalkozóhiány, tőkeszegénység, szállítási távolság, közlekedési nehézség stb. —, nincs munkaalkalom, viszont van munkaerő. Természetesen ebből a pénzből olyan beruházást, olyan munkahelyet kell teremteni, ahol tartósan piacképes terméket gyártanak. — Ez a lehetőség enyhíthet a hátrányos helyzetű térségek,gondjain is? — Igen, de nyomban hozzáteszem: ez az alap, nem veszi át más alapok szerepét. •Nem gondolkodik infrastruktúrában, közlekedésben. A körzet népességmegtartó erejének növelését csak kifejezetten a munkahely létesítésével segíti elő. így valójában csak kiegészíti — és hasznosan egészítheti ki — az elmaradott térségek fejlesztésére érvényben lévő kormányprogramot, finanszírozási rendet. — Sokszor elhangzott, hogy az eddigiektől merőben eltérő gondolatokkal, új módszerekkel kell megbarátkozni. Emberek sorsáról van szó, miként tehetik meg a gazdálkodók a leghumánusabban a szükséges és elkerülhetetlen intézkedéseket? — Szerintem nincs az a tanácsadó, az a könyvtár, amelyik egész pontosan választ tudna adni a hogyanra. Egy biztos: konfliktus nélkül ez nem megy! Ennek ellenére én úgy gondolom, akkor lesz kevesebb a zökkenő, ha időben és az érdekeltek bevonásával beszélik meg mindenütt a tennivalókat. Például,' ha valahol megszűnik egy részleg és az ott foglalkoztatottaknak nem lesz munkaalkalma „házon belül”, legalább egy fél évvel korábban meg kell ezt nekik mondani, természetesen tájékoztatva őket a lehetőségekről is. Ez esetben nincs meglepetés. Baj, konfliktus mindig akkor van, amikor egyik napról a másikra kap az ember felmondó levelet. Időt. módot kell adni mindenkinek, hogy a saját testére szabva kereshesse -meg sorsának alakítását. Bizonyos, hogy ez a mozgás ennek ellenére sem lesz ütközésmentes — mint ahogy általában is problémásabb lesz az életünk. Attól tartok, ha semmit nem csinálnánk, még problémásabb lenne — mondta a beszélgetés végén dr. Rózsa János*. V. M. ____ * C sapatzászlót és tűzoltó-gépkocsit kaptak Százéves a tabi önkéntes tűzoltó-egyesület Megalakulásának századik évfordulóját ünnepli a tabi nagyközségi önkéntes tűzoltó egyesület. A centenárium alkalmából pénteken délután a Zichy Mihály Művelődési Központ aulájában Szommer György, a tanács vb-titkára nyitotta meg a tűzoltómúzeum, valamint a kaposvári és a siófoki tűzoltóság által biztosított anyagokból rendezett kiállítást. Az emberiség először kézi erővel és kezdetleges eszközökkel vette fel a harcot a „vörös kakas” ellen. Szükségessé vált a védelem megszervezése, az önkéntes tűzoltóságok létrehozása, a technikai eszközök fejlesztése. A kocsis fecskendőt később a különböző típusú kismotor- és gépjárműfecskendők váltották fel, a vízoltás mellett pedig megjelent az oltóhab és a gázzal- oltás. A mászó- és mentőeszközök sorában pedig megjelentek a létrák, a mentőtömlők, a csúszóponyva, a mentőzsák. A régi eszközök — ez a sorsuk — múzeumi tárgyak lettek. Néhány egyen- és munkaruha a múltban használt kézifecskendő és egyéb eszköz látható a kiállításon. A kiállítás megnyitását követő ünnepségen részt vett Tanai Imre, ,a megyei párt- bizottság titkára, dr. Iharos Csaba, a megyei tanács vb- titkára, dr. Drózdik Sándor tűzoltóezredes, a BM tűzol- tóparancsnokság osztályvezetője, Nagy Tibor tűzoltó őrnagy, megyei parancsnok, és Reidl János országgyűlési képviselő is. Farkas István tanácselnök bevezetője után Molnár János főhadnagy, tabi önkéntes tűzoltó- parancsnok elmondta: — Az önkéntes tűzoltóságok jelentős szerepet töltenek be a társadalmi és az egyéni javak tűz elleni védelmében. Szerény, de sokszor áldozatos, nemegyszer önfeláldozó tevékenységüket ma már társadalmi elismerés övezi. Kiemelte, a tabi tűzoltóegylet megalakulása után legfontosabb feladatának a tüzek tovaterjedésének megakadályozását tekintette. A tabi általános iskola úttörőcsapatának tagjai köszöntötték a közgyűlést ezután, majd Kovács Ferenc elnök adományozott a Béke tsz nevében csapatzászlót a tűzoltó-egyesületnek. A BM országos tűzoltóparancsnak parancsának felolvasása után országos és megyei kitüntetéseket, pénzjutalmakat adtak át. A Haza Szolgálatáért Érdemérem arany fokozatát kapta Kodák Lajos, az egyesület elnöke, a Tűzbiztonsági Érem arany fokozatával pedig Molnár János tűzoltóparancsnokot tüntették ki. Ezüst fokozatát egy, bron fokozatát pedig két önkéntes tűzoltó kapta meg. Országos parancsnoki dicséretben négyen, megyei parancsnoki dicséretben 16- an .részesültek. A szolgálati érdemérem különböző fokozatát 44 önkéntes tűzoltónak adták át. A Városi Jogú Nagyközségi Közös Tanács Gutheil József siófoki nyugdíjas tűzoltóparancsnoknak Tab Nagyközségért emlékérmet adományozta. Szombaton délelőtt a sportpályán a 800-as kismo- torfecskendő-versenyét rendezték meg. Dr. Drózdik Sándor tűzoltóezredes itt adta át a tabi egyesület részére az NDK gyártmányú új 4000 literes tűzoltó-gépjárművet, amely már felszerelt por- és habbaloltó készülékkel is. A vetélkedőt a szuloki önkéntes tűzoltóraj nyerte, a tabi és az ádándi önkéntesek előtt. A verseny után a kaposvári és a siófoki állami egységek tartottak látványos tűzoltási bemutatót. Elektronizáció az élelmiszer-gazdaságban KÉTNAPOS KONFERENCIA KAPOSVÁRON Nagyszabású országos konferenciának ad otthont október 9-én és 10-én az Agrártudományi Egyetem Kaposvári Állattenyésztési Kara. Több rendező szerv, többek között a MÉM, az MTA pécsi központja, a Neumann János számítógéptudományi társaság szakosztálya és megyei szervezete itt rendezi meg ez évi országos fórumát az élelmiszer-gazdaság elekt- ronizációjáról. A kétnapos rendezvény során a résztvevők átfogóan foglalkoznak az ágazat elektronizációs fejlesztésének tapasztalataival, megvitatják a szükséges továbblépés módját és lehetőségeit. A konferencia 9-én plenáris üléssel kezdődik, ahol az elhangzó előadásokban szó lesz a számítástechnika alkalmazásának időszerű kérdéseiről, az elektronizáció szerepéről az élelmiszer-gazdaság stabilizációs programjában, a Somogy megyei tapasztalatokról, és tájékoztatnak az eddigi fórumok tanulságairól. A résztvevők érdeklődési körüknek megfelelően négy szekcióban végzik munkájukat. Az első szekcióban a mezőgazdasági termelés technológiai irányításának elektronizálásával foglalkoznak, a második szekció az élelmiszer-gazdaság szervezeteinek informatikai környezetét tekinti át, a harmadik szekció tématerülete az élelmiszeripari termelés elektronizálása, míg a negyedik szekcióban a számítástechnika és informatika a mezőgazdasági vállalatoknál alkalmazott új eljárásait, az ezekkel kapcsolatos tapasztalatokat ismertetik. A négy szekcióban több mint száz előadás hangzik el, majd a második napon ismét plenáris ülésen érté kelik a tapasztalatokat és elfogadják a 87-es fórum ajánlásait. Az elméleti konferenciához kapcsolódóan az ál lattenyésztési karon nagyszabású kiállítást is tartanak, több mint tíz kiállító hozza el és mutatja be a gyakorlatban is eszközeit. Őszi vetések előtt Az idei őszön több mint kilencvenegy- ezer hektáron kerülnek földbe magvak Somogybán. A terület kétharmadára búzát vetnek. Képünk a nágocsi termelő- szövetkezetben készült, ahol a kombi- nátor egy száznyolcvan hektáros kenyérgabona-tábla magágyát készíti elő.
