Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-05 / 234. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 234. szám Ára: 1,80 Ft 1987. október 5., hétfő Nemzetközi megfigyelők szovjet katonai bázison Példa nélküli gesztus Bemutató a vegyi fegyverekről, megsemmisítésük módszeréről A Márciusi Frontra emlékeztek Makón A kultúra környéke Évtizede is elmúlt annak, amikor a művelődésben, köz­művelődésben dolgozó szak­emberek vitákba kezdtek, áru-e a kultúra? Az e terü­leten dolgozók még ma is ál­lást foglalnak a kérdésben, mintegy munkájukból, hit­vallásukból adódóan. Van­nak, akik egyértelműen állít­ják, és megcáfolhatatlan ténynek tartják a kultúra ki- árusíthatóságát, míg szelí- debb lelkületű közművelők makacsul kitartanak — da­colva minden ténnyel — amellett, hogy az igazi kultú­ra nem válhat pénzmozgatta mechanizmussá. A viták elcsendesedtek, mert újabb problémák adód­tak, új kérdésekkel kellett szembenéznie a vitatkozók­nak, amikor már nem az volt a kérdés, hogy mennyire bír áru jelleggel a kultúra, ha­nem az; mennyire képes megőrizni befolyását, szere­pét az egyre nehezedő gazda­sági körülmények cseppet sem kedvező légkörében. ' Űjabb vélemények szület­tek, hangoztatva, hogy a gaz­dasági problémák közepette, kevesebb anyagi erők bevo­násával is működtethetők a kulturális területek, míg szélsőséges nézetek szerint nagyobb elvonással, átcso­portosítással a kultúrára szánt összegeket csökkenteni lehet. Sajnos nemegyszer a gya­korlatban is láthattunk pél­dákat arra, hogy mit jelent a támogatás hiánya. Van sta­tisztika arról, hogy mennyi amatőr művészi csoport szűnt meg az elmúlt évek­ben, mennyi fiatal szakított hobbijával, kedvenc időtölté­sével emiatt. Bizonyára ked­vezőtlen kép alakulna ki az amatőr művészeti csoportok létszámáról, ha csak ezeket a számokat nézzük. Sajnos az anyagi gondok tovább tartanak, s félő, hogy sok helyütt ezt újból érvként használják föl ahhoz, hogy megszűnhessen egy-egy ha­gyományokkal rendelkező amatőr együttes, csoport. Nem szabad, hogy ez egy­fajta bevált receptté váljék, hiszen ezek' az együttesek nem kerülnek akkora össze­gekbe, amelyek meg ne térül­nének. Természetesen itt nem anyagi értelemben szá­míthatunk haszonra, hanem abban, hogy közösség ková- csolódik, hasznosan töltik el a szabadidejüket a fiatalok, alkotó, kreatív, ezáltal művé­szeteket jobban értő és ked­velő emberekké formálódnak ezekben a kis közösségekben. Sokkal inkább arra van szükség, hogy megtalálják a támogatók és a támogatottak azokat a kölcsönösen előnyös megoldásokat, amelyek biz­tosítják a csoportok működé­sét, és nem fenyegetik egy- egy vállalat, gyár költségve­tését, és ezáltal megmarad­hatnak az együttesek. Aki került már kapcsolat­ba amatőr művészeti csopor­tokkal, együttesekkel, s tanú­ja volt annak is, hogy ezek közül valamelyik megszűnt, az tudja azt is: évek múltán az esetleges újrakezdést sok­kal nehezebb megszervezni, mint annak előtte. Mert az utánpótlás itt is úgy nevel­kedik, hogy az elődök mun­káját veszi mintául. Varga István A szovjet vegyi fegyverek típusbemutatója, illetőleg megsemmisítésük technoló­giájának ismertetése ilyen széles nemzetközi részvétel­lel eddig példa nélkül álló esemény volt, s fontos lé­pésnek tekintendő a genfi leszerelési értekezleten a ve­gyi fegyverek betiltásáról folytatott tárgyalásokon — hangsúlyozta vasárnap, a siihani katonai objektumon tartott kétnapos bemutatót értékelve Rolf Ekeus svéd nagykövet. A genfi leszerelési. érte­kezlet vegyi fegyverekkel foglalkozó bizottságának el­nöke várakozáson felülinek minősítette a szovjet vegyi fegyverekkel való ismerke­dést, s a jelenlévő, 45 orszá­got képviselő 110 diplomata, katonai szakértő nevében köszönetett mondott Vlagyi­mir Pikalov vezérezredes­nek, a szovjet vegyi csapa­tok parancsnökának, s rajta keresztül a sihani objek­tum összes tisztjének a ki­tűnő szervezésért, az átfogó és kimerítő tájékoztatásért, a teljes nyíltságért és nagy együttműködési készségért. Utalt arra, hogy a rendez­vény elősegíti a helyszíni ellenőrzés kérdéseinek meg­oldását, s a kölcsönös biza­lom erősítését szolgálta a Genfben tárgyaló küldöttsé­gek között. Max Friedensdorf ameri­kai nagykövet a katonai kí­sérleti bázison tartott rövid beszédében elégedettségét hangoztatta a bemutatót kö­vetően, s köszönetét mon­dott azért a lehetőségért, hogy meglátogathatta a sl- hani objektumot, valamint elismeréssel méltatta a szov­jet vegyi csapatok tisztjei­nek munkáját, amivel hoz­zájárultak a genfi tárgyalá­sokhoz. A Volga partjától alig húsz kilométerre lévő vegyi kísérleti telepen, Szaratov- tól 150 kilométerre északke­letre vasárnap a vegyi fegy­verek megsemmisítésének szovjet technológiájával is­merkedtek a genfi tárgya­lásokon résztvevő országok képviselői, köztük hazánk háromtagú küldöttsége. A siihani objektum főtisztjei részletesen ismertették a 10 gépjárműből álló, mozgat­ható komplexumot, amely lakott területtől távol tele­pítve képes vegyi töltetek semlegesítésére és megsem­misítésére. A technológia, és az eszközök, biztonsági és környezetvédelmi előírások részletes ismertetését köve­tően egy 250 kilogrammos, Sarin (C4H10FO2P) vegyi anyagot tartalmazó légi­bombát semmisítettek meg. A külföldi megfigyelők gáz­álarcban, ^gy üvegfalú he­lyiségből, * közvetlen közel­ről 5—6 méterről — figyel­hették a műveleteket, egé­szen a semlegesített anya­gok elégetéséig. A helyszínen jelenlévő magyar szakértők rendkívül pozitív, előre mutató lépés­ként értékelték a szovjet vegyi fegyverek nyílt bemu­tatóját. Sihaniban a külföldi kép­viselők között egyöntetűén az a vélemény alakult ki, hogy szovjet részről minden szükséges információt kész­ségesen a rendelkezésükre bocsátottak. A jelenlévő húsz külföldi újságíró — köztük az MTI tudósítója — örömére mindent és min­denkit lehetett fényképezni, megérinteni — kezdve a kiállított vegyi rakétatöltet­től, a vegyi kézigránáttól, egészen a megsemmisítő komplexumban dolgozó ke­zelőszemélyzet vegyvédelmi felszereléséig. A külföldi megfigyelők is éltek a — hallgatólagos — engedéllyel, mindent fényképeztek, még a vegyi felderítő terepjáró belső berendezéseit is, sőt, a sihani objektum területén lévő katonai gyakorlóteret. A genfi tárgyalóküldött- • ségek képviselői tegnap visz- szaérkeztek Moszkvába. Hét­főn a szovjet fővárosban nemzetközi sajtóértekezletet tartanak, amelyen a sihani látogatás során felmerült újabb kérdésekre adnak vá­A Hazafias Népfront Csangrád megyei bizottsága, más szervekkel együttműköd­ve szombaton Makón meg­emlékezett a Márciusi Front vezetőinek ötven évvel ez­előtti makói találkozójáról, a márciusi program továbbfej­lesztését jelentő úgynevezett Makói Kiáltvány megfogal­mazásáról. Az eseményen ott voltak a népfrontmozgalom vezetői élükön Kállai Gyulá­val, az Országos Tanács el­nökével, a Márciusi Front egykori alapítói, szervezői, valamint Csongrád megye és Makó város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői. A makói József Attila Mú­zeumban Apró Antal, Csong­Az őszi mezőgazdasági munkákhoz szükséges gépek jórészéből tartalékokkal is rendelkezik a kereskedelem. Az AGROTEK Mezőgazda- sági Termelőeszköz Kereske­delmi Vállalatnál elmondot­ták: folyamatosan érkeznek a nagy teljesítményű import­gépek. A kukorica betakarí­tásához jelenleg is több mint 500 arató-cséplő gépet kínál­nak a gazdaságoknak, s az év végéig még további mint­egy 200 kombájn érkezik a Német Demokratikus Köztár­saságból. Géphiány biztosan nem akadályozza majd a ku­korica betakarítását, mert a rád megye országgyűlési kép­viselője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának J,agja nyitotta meg a fél évszázad­dal ezelőtti eseményekre em­lékeztető dokumentumkiál- ilítást. Az ötvenéves évforduló al­kalmából emléktáblát avat­tak, majd a szálló nagyter­mében emlékülést tartattak. Ppzsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsá­nak főtitkára megnyitó be­szédében többek között el­mondotta, hogy a mostani ülés tiszteletet jelent az ak­kori Makó önállósági és füg­getlenségi szellemű lakosai iránt, akik a haladás és a hazafiság eszméjét jól tudták összeegyeztetni. hazai mezőgép-kereskedelem a búza aratásáig idén 720 kombájnt értékesített, s ezek — kisebb átszerelés, és a megfelelő karbantartás után — a kukorica betakarításá­ban is részt vesznek. Erőgépekből a tavalyinál is többet kínálnak az őszi mély­szántáshoz. Végre győzelem K. Rákóczi—Videoton 3-1 (1-1) Mitagadás, most már vár­tuk, joggal -reméltük, hogy végre megtörik a Rákóczi nyeretlenségi sorozata. Hogy mi táplálta ezt a hitet? Egy­részt az ellenfél, a már csak nevében félelmetes Videoton jelenlegi tudásszintje, no és azok a biztató jegyek, ame­lyek az utóbbi mérkőzése­ken már fellelhetők voltak a Rákóczi játékában. És szom­baton délután megtört a jég, a nyitány óta másodszor for­dult elő, hogy a Rákóczi lőtte a mérkőzés első gólját. Ez aztán olyan energiákat szabadított fel a játékosok­ban, amely lényegében meg­határozta az egész mérkőzés kimenetelét. Ezzel az első győzelemmel természetesen nem űzték el a labdarúgók a gondok felhőit, de ezen a délutánon végre egy kicsit kisütött a nap, s rámosoly- gott az eddig sok csalódást megért szurkolóseregre. Ta­lán egy kicsit tisztult az ég, már nem látjuk olyan sötét­nek a jövőt, holott tudjuk, csak egy aprócska lépést tett csapatunk a felemelkedés felé. Hogy miként? Tudósí­tásunk a 4. oldalon. Folyik a zöldségfélék őszi betakarítása. A csepeli Duna Tsz- ben szedik a karfiolt, majd a feldolgozó üzembe szállítják (MTI-fotó: Kerekes Tamás felvétele—KS) laszt a szovjet szakértők. • Történelem a milliókban A hét végén Madách- napot rendeztek múlt szá­zadi nagy írónk c sesztvei otthonában, halálának im­már 123. évfordulóján. A rendezők az alkalmat a Nemzeti Színház fönnállá­sának másfél évszázados évfordulójával kötötték ösz- sze, amit az is indokol, hogy Madách művét, Az ember tragédiáját 1883 szeptemberében itt mutat­ták be először. Ilyenkor sajnálhatjuk igazán, hoffy mindennapjainkban oly­annyira dobálózunk a fo­galmakkal, kategóriákkal, jelzőkkel. Kár, mert a Tra­gédiának bizton kijárna a „zseniális” állandó jelző. Nincs még irodalmunknak egy alkotása, amely any- nyira magyar tud lenni, s annyira egyetemes egyide­jűleg, mint Madách műve. Irodalomtörténészek és egy­szerű olvasók próbálkoz­nak titkai megfejtésével, ám hiába elemzik az ere­deti szöveget, hiába filoló­gusok azirányú kutatása, mennyire változott meg Arany János kezén a mű: a szövegben mindig talál valami új gondolatot a fi­gyelmes olvasó. Természetes hát, hogy a csesztvei Madách múzeum­ban lezajlott eszmecserén elsősorban arról folytattak vitát a szakemberek, mi­lyen új értelmezési módjai lehetségesek a Tragédiának. Az, hogy adott korokban más és más értelmezése lehet az igazán nagy mü­veknek — hiszen kiállni az idő irgalom nélküli próbá­ját csak ezek képesek — egyértelmű. Bizonyára meg­jelenik majd a tanácsko­zás vitaanyaga irodalmi szaklapokban is, ám en­gem mégis makacsul az ér­dekel: mit jelenthet az egyszerű olvasó számára ma Az ember tragédiája? Jó lenne tudni, milyen érzésekkel telítődik az ol­vasó, amíg eljut a szálló­igévé lett: „Ember küzdj, és bízva bízzál"-ig. Érde­kes lenne tudni, hányán gondolnak arra: a felszólí­tás egyben utasítás is, amely után nem lehet több kérdést föltenni, nem le­het visszakérdezni, hogy például: meddig küzdjünk, miben bízzunk stb. Egy biztosnak látszik ma: a nagy mű még nin­csen kész, s a gép kerék­fogát olykor „újítani” kell. Nagy tanulsága a Tragé­diának, ami máig érvényes, s az lesz eljövendő száza­di értelmezésekben is bi­zonnyal: a történelem a milliókban, az egyén szívé­ben él. A mű nagyszerű eszméje pedig nem más, mint az, amit egyik elem­zője, Szász Károly írt: „az egyén viszonya az egész­hez: összes fajához, amely­nek csak közös alapsaját­ságait tünteti föl különbö­ző árnyalatokban, korához, s a társadalomhoz, mely­ben él, s melyet ha vezet­ni vél is, csak »vezettetik általa. Az egyén küzdelme: érvényre jutni — ha meg­törik az erösb ellenében.” Lucifer szavaival bizonyít­hatjuk ezt a megállapítást: „Hiú törekvés. Mert egyént sohasem / Hozandsz ér­vényre a kor ellenében... / Kiket nagyokat mond a krónika, / Mind az, ki hat: megérté századát,! De nem szülé az új fogalmakat.” Az ember létének nem a küzdés a célja, de életének olyan természetes velejáró­ja, hogy éppen ez a küz­dés tűnhet föl előtte kiin­dulási pontnak, célnak. S ez a küzdés ezer változat­ban ismétlődik meg a Tra­gédiában, s mindannyiszor újra is kezdődik. „A tanul­ság mindig megszületik, s mindig elmarad — írja egy régi elemzés. A küzdés el­ső része mindig remény, ábránd, lelkesülés — s íz utolsó mindig csalódás, s lehangöltság —, hogy a haro kezdetén mindig van erő s végére sohasem ma­rad, — ím éppen ez benne a tragédia.” Mindenesetre Madách Imre, kinek évfordulóját a napokban ünnepeljük, immáron tragédiátlan ma­gasságokba emelkedve elé­gedetten biccenthet küzdé­sünket látva, s szomorkás mosollyal figyelheti a mű­vét magyarázókat. Egyedül ő tudja, hogy miféle furcsa szabály szerint ismétlődnek a dolgok ... Varga István Őszi gépellátás

Next

/
Thumbnails
Contents