Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-05 / 234. szám
AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 234. szám Ára: 1,80 Ft 1987. október 5., hétfő Nemzetközi megfigyelők szovjet katonai bázison Példa nélküli gesztus Bemutató a vegyi fegyverekről, megsemmisítésük módszeréről A Márciusi Frontra emlékeztek Makón A kultúra környéke Évtizede is elmúlt annak, amikor a művelődésben, közművelődésben dolgozó szakemberek vitákba kezdtek, áru-e a kultúra? Az e területen dolgozók még ma is állást foglalnak a kérdésben, mintegy munkájukból, hitvallásukból adódóan. Vannak, akik egyértelműen állítják, és megcáfolhatatlan ténynek tartják a kultúra ki- árusíthatóságát, míg szelí- debb lelkületű közművelők makacsul kitartanak — dacolva minden ténnyel — amellett, hogy az igazi kultúra nem válhat pénzmozgatta mechanizmussá. A viták elcsendesedtek, mert újabb problémák adódtak, új kérdésekkel kellett szembenéznie a vitatkozóknak, amikor már nem az volt a kérdés, hogy mennyire bír áru jelleggel a kultúra, hanem az; mennyire képes megőrizni befolyását, szerepét az egyre nehezedő gazdasági körülmények cseppet sem kedvező légkörében. ' Űjabb vélemények születtek, hangoztatva, hogy a gazdasági problémák közepette, kevesebb anyagi erők bevonásával is működtethetők a kulturális területek, míg szélsőséges nézetek szerint nagyobb elvonással, átcsoportosítással a kultúrára szánt összegeket csökkenteni lehet. Sajnos nemegyszer a gyakorlatban is láthattunk példákat arra, hogy mit jelent a támogatás hiánya. Van statisztika arról, hogy mennyi amatőr művészi csoport szűnt meg az elmúlt években, mennyi fiatal szakított hobbijával, kedvenc időtöltésével emiatt. Bizonyára kedvezőtlen kép alakulna ki az amatőr művészeti csoportok létszámáról, ha csak ezeket a számokat nézzük. Sajnos az anyagi gondok tovább tartanak, s félő, hogy sok helyütt ezt újból érvként használják föl ahhoz, hogy megszűnhessen egy-egy hagyományokkal rendelkező amatőr együttes, csoport. Nem szabad, hogy ez egyfajta bevált receptté váljék, hiszen ezek' az együttesek nem kerülnek akkora összegekbe, amelyek meg ne térülnének. Természetesen itt nem anyagi értelemben számíthatunk haszonra, hanem abban, hogy közösség ková- csolódik, hasznosan töltik el a szabadidejüket a fiatalok, alkotó, kreatív, ezáltal művészeteket jobban értő és kedvelő emberekké formálódnak ezekben a kis közösségekben. Sokkal inkább arra van szükség, hogy megtalálják a támogatók és a támogatottak azokat a kölcsönösen előnyös megoldásokat, amelyek biztosítják a csoportok működését, és nem fenyegetik egy- egy vállalat, gyár költségvetését, és ezáltal megmaradhatnak az együttesek. Aki került már kapcsolatba amatőr művészeti csoportokkal, együttesekkel, s tanúja volt annak is, hogy ezek közül valamelyik megszűnt, az tudja azt is: évek múltán az esetleges újrakezdést sokkal nehezebb megszervezni, mint annak előtte. Mert az utánpótlás itt is úgy nevelkedik, hogy az elődök munkáját veszi mintául. Varga István A szovjet vegyi fegyverek típusbemutatója, illetőleg megsemmisítésük technológiájának ismertetése ilyen széles nemzetközi részvétellel eddig példa nélkül álló esemény volt, s fontos lépésnek tekintendő a genfi leszerelési értekezleten a vegyi fegyverek betiltásáról folytatott tárgyalásokon — hangsúlyozta vasárnap, a siihani katonai objektumon tartott kétnapos bemutatót értékelve Rolf Ekeus svéd nagykövet. A genfi leszerelési. értekezlet vegyi fegyverekkel foglalkozó bizottságának elnöke várakozáson felülinek minősítette a szovjet vegyi fegyverekkel való ismerkedést, s a jelenlévő, 45 országot képviselő 110 diplomata, katonai szakértő nevében köszönetett mondott Vlagyimir Pikalov vezérezredesnek, a szovjet vegyi csapatok parancsnökának, s rajta keresztül a sihani objektum összes tisztjének a kitűnő szervezésért, az átfogó és kimerítő tájékoztatásért, a teljes nyíltságért és nagy együttműködési készségért. Utalt arra, hogy a rendezvény elősegíti a helyszíni ellenőrzés kérdéseinek megoldását, s a kölcsönös bizalom erősítését szolgálta a Genfben tárgyaló küldöttségek között. Max Friedensdorf amerikai nagykövet a katonai kísérleti bázison tartott rövid beszédében elégedettségét hangoztatta a bemutatót követően, s köszönetét mondott azért a lehetőségért, hogy meglátogathatta a sl- hani objektumot, valamint elismeréssel méltatta a szovjet vegyi csapatok tisztjeinek munkáját, amivel hozzájárultak a genfi tárgyalásokhoz. A Volga partjától alig húsz kilométerre lévő vegyi kísérleti telepen, Szaratov- tól 150 kilométerre északkeletre vasárnap a vegyi fegyverek megsemmisítésének szovjet technológiájával ismerkedtek a genfi tárgyalásokon résztvevő országok képviselői, köztük hazánk háromtagú küldöttsége. A siihani objektum főtisztjei részletesen ismertették a 10 gépjárműből álló, mozgatható komplexumot, amely lakott területtől távol telepítve képes vegyi töltetek semlegesítésére és megsemmisítésére. A technológia, és az eszközök, biztonsági és környezetvédelmi előírások részletes ismertetését követően egy 250 kilogrammos, Sarin (C4H10FO2P) vegyi anyagot tartalmazó légibombát semmisítettek meg. A külföldi megfigyelők gázálarcban, ^gy üvegfalú helyiségből, * közvetlen közelről 5—6 méterről — figyelhették a műveleteket, egészen a semlegesített anyagok elégetéséig. A helyszínen jelenlévő magyar szakértők rendkívül pozitív, előre mutató lépésként értékelték a szovjet vegyi fegyverek nyílt bemutatóját. Sihaniban a külföldi képviselők között egyöntetűén az a vélemény alakult ki, hogy szovjet részről minden szükséges információt készségesen a rendelkezésükre bocsátottak. A jelenlévő húsz külföldi újságíró — köztük az MTI tudósítója — örömére mindent és mindenkit lehetett fényképezni, megérinteni — kezdve a kiállított vegyi rakétatöltettől, a vegyi kézigránáttól, egészen a megsemmisítő komplexumban dolgozó kezelőszemélyzet vegyvédelmi felszereléséig. A külföldi megfigyelők is éltek a — hallgatólagos — engedéllyel, mindent fényképeztek, még a vegyi felderítő terepjáró belső berendezéseit is, sőt, a sihani objektum területén lévő katonai gyakorlóteret. A genfi tárgyalóküldött- • ségek képviselői tegnap visz- szaérkeztek Moszkvába. Hétfőn a szovjet fővárosban nemzetközi sajtóértekezletet tartanak, amelyen a sihani látogatás során felmerült újabb kérdésekre adnak váA Hazafias Népfront Csangrád megyei bizottsága, más szervekkel együttműködve szombaton Makón megemlékezett a Márciusi Front vezetőinek ötven évvel ezelőtti makói találkozójáról, a márciusi program továbbfejlesztését jelentő úgynevezett Makói Kiáltvány megfogalmazásáról. Az eseményen ott voltak a népfrontmozgalom vezetői élükön Kállai Gyulával, az Országos Tanács elnökével, a Márciusi Front egykori alapítói, szervezői, valamint Csongrád megye és Makó város párt-, állami és társadalmi szervezeteinek képviselői. A makói József Attila Múzeumban Apró Antal, CsongAz őszi mezőgazdasági munkákhoz szükséges gépek jórészéből tartalékokkal is rendelkezik a kereskedelem. Az AGROTEK Mezőgazda- sági Termelőeszköz Kereskedelmi Vállalatnál elmondották: folyamatosan érkeznek a nagy teljesítményű importgépek. A kukorica betakarításához jelenleg is több mint 500 arató-cséplő gépet kínálnak a gazdaságoknak, s az év végéig még további mintegy 200 kombájn érkezik a Német Demokratikus Köztársaságból. Géphiány biztosan nem akadályozza majd a kukorica betakarítását, mert a rád megye országgyűlési képviselője, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának J,agja nyitotta meg a fél évszázaddal ezelőtti eseményekre emlékeztető dokumentumkiál- ilítást. Az ötvenéves évforduló alkalmából emléktáblát avattak, majd a szálló nagytermében emlékülést tartattak. Ppzsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára megnyitó beszédében többek között elmondotta, hogy a mostani ülés tiszteletet jelent az akkori Makó önállósági és függetlenségi szellemű lakosai iránt, akik a haladás és a hazafiság eszméjét jól tudták összeegyeztetni. hazai mezőgép-kereskedelem a búza aratásáig idén 720 kombájnt értékesített, s ezek — kisebb átszerelés, és a megfelelő karbantartás után — a kukorica betakarításában is részt vesznek. Erőgépekből a tavalyinál is többet kínálnak az őszi mélyszántáshoz. Végre győzelem K. Rákóczi—Videoton 3-1 (1-1) Mitagadás, most már vártuk, joggal -reméltük, hogy végre megtörik a Rákóczi nyeretlenségi sorozata. Hogy mi táplálta ezt a hitet? Egyrészt az ellenfél, a már csak nevében félelmetes Videoton jelenlegi tudásszintje, no és azok a biztató jegyek, amelyek az utóbbi mérkőzéseken már fellelhetők voltak a Rákóczi játékában. És szombaton délután megtört a jég, a nyitány óta másodszor fordult elő, hogy a Rákóczi lőtte a mérkőzés első gólját. Ez aztán olyan energiákat szabadított fel a játékosokban, amely lényegében meghatározta az egész mérkőzés kimenetelét. Ezzel az első győzelemmel természetesen nem űzték el a labdarúgók a gondok felhőit, de ezen a délutánon végre egy kicsit kisütött a nap, s rámosoly- gott az eddig sok csalódást megért szurkolóseregre. Talán egy kicsit tisztult az ég, már nem látjuk olyan sötétnek a jövőt, holott tudjuk, csak egy aprócska lépést tett csapatunk a felemelkedés felé. Hogy miként? Tudósításunk a 4. oldalon. Folyik a zöldségfélék őszi betakarítása. A csepeli Duna Tsz- ben szedik a karfiolt, majd a feldolgozó üzembe szállítják (MTI-fotó: Kerekes Tamás felvétele—KS) laszt a szovjet szakértők. • Történelem a milliókban A hét végén Madách- napot rendeztek múlt századi nagy írónk c sesztvei otthonában, halálának immár 123. évfordulóján. A rendezők az alkalmat a Nemzeti Színház fönnállásának másfél évszázados évfordulójával kötötték ösz- sze, amit az is indokol, hogy Madách művét, Az ember tragédiáját 1883 szeptemberében itt mutatták be először. Ilyenkor sajnálhatjuk igazán, hoffy mindennapjainkban olyannyira dobálózunk a fogalmakkal, kategóriákkal, jelzőkkel. Kár, mert a Tragédiának bizton kijárna a „zseniális” állandó jelző. Nincs még irodalmunknak egy alkotása, amely any- nyira magyar tud lenni, s annyira egyetemes egyidejűleg, mint Madách műve. Irodalomtörténészek és egyszerű olvasók próbálkoznak titkai megfejtésével, ám hiába elemzik az eredeti szöveget, hiába filológusok azirányú kutatása, mennyire változott meg Arany János kezén a mű: a szövegben mindig talál valami új gondolatot a figyelmes olvasó. Természetes hát, hogy a csesztvei Madách múzeumban lezajlott eszmecserén elsősorban arról folytattak vitát a szakemberek, milyen új értelmezési módjai lehetségesek a Tragédiának. Az, hogy adott korokban más és más értelmezése lehet az igazán nagy müveknek — hiszen kiállni az idő irgalom nélküli próbáját csak ezek képesek — egyértelmű. Bizonyára megjelenik majd a tanácskozás vitaanyaga irodalmi szaklapokban is, ám engem mégis makacsul az érdekel: mit jelenthet az egyszerű olvasó számára ma Az ember tragédiája? Jó lenne tudni, milyen érzésekkel telítődik az olvasó, amíg eljut a szállóigévé lett: „Ember küzdj, és bízva bízzál"-ig. Érdekes lenne tudni, hányán gondolnak arra: a felszólítás egyben utasítás is, amely után nem lehet több kérdést föltenni, nem lehet visszakérdezni, hogy például: meddig küzdjünk, miben bízzunk stb. Egy biztosnak látszik ma: a nagy mű még nincsen kész, s a gép kerékfogát olykor „újítani” kell. Nagy tanulsága a Tragédiának, ami máig érvényes, s az lesz eljövendő századi értelmezésekben is bizonnyal: a történelem a milliókban, az egyén szívében él. A mű nagyszerű eszméje pedig nem más, mint az, amit egyik elemzője, Szász Károly írt: „az egyén viszonya az egészhez: összes fajához, amelynek csak közös alapsajátságait tünteti föl különböző árnyalatokban, korához, s a társadalomhoz, melyben él, s melyet ha vezetni vél is, csak »vezettetik általa. Az egyén küzdelme: érvényre jutni — ha megtörik az erösb ellenében.” Lucifer szavaival bizonyíthatjuk ezt a megállapítást: „Hiú törekvés. Mert egyént sohasem / Hozandsz érvényre a kor ellenében... / Kiket nagyokat mond a krónika, / Mind az, ki hat: megérté századát,! De nem szülé az új fogalmakat.” Az ember létének nem a küzdés a célja, de életének olyan természetes velejárója, hogy éppen ez a küzdés tűnhet föl előtte kiindulási pontnak, célnak. S ez a küzdés ezer változatban ismétlődik meg a Tragédiában, s mindannyiszor újra is kezdődik. „A tanulság mindig megszületik, s mindig elmarad — írja egy régi elemzés. A küzdés első része mindig remény, ábránd, lelkesülés — s íz utolsó mindig csalódás, s lehangöltság —, hogy a haro kezdetén mindig van erő s végére sohasem marad, — ím éppen ez benne a tragédia.” Mindenesetre Madách Imre, kinek évfordulóját a napokban ünnepeljük, immáron tragédiátlan magasságokba emelkedve elégedetten biccenthet küzdésünket látva, s szomorkás mosollyal figyelheti a művét magyarázókat. Egyedül ő tudja, hogy miféle furcsa szabály szerint ismétlődnek a dolgok ... Varga István Őszi gépellátás
