Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-31 / 257. szám
1987. október 31., szombat 5 I_______________RÁDIÓJEGYZET Tudás és vita Múlt f ■ ■■ rr es jovo 25 éves a kaposvári Ipari Szakközépiskola Fennállásának 25. évfordulója alkalmából jubileumi ünnepséget tartottak tegnap a kaposvári Ipari Szakközép- iskolában. Gémesi Tibor igazgató köszöntötte a vendégeket, a társintézmények és vállalatok vezetőit és az elnökségben helyet foglaló Tóth Jánost, a megyei párt- bizottság titkárát, dr. Balassa Tibort, a megyei tanács elnökhelyettesét, Tóthné dr. Bódi Ilonát, az Ipari Minisztérium oktatási osztályának helyettes vezetőjét, valamint az intézmény volt vezetőit. Az igazgató ünnepi beszédében röviden áttekintette az iskola negyedszázados történetét. 1962-ben 84 fiatalember kezdte meg tanulmányait a kaposvári általános gépipari technikumban, a 25. tanévnyitón pedig már több mint ötszáz tanuló vett részt. E két tanévnyitó között háromezer érettségizett diák hagyta el az iskolát, s a kis nyolcosztályos intézményből tizenhat osztályos iskola lett. Az esti, illetve a levelező tagozaton 32 végzős osztály fejezte be tanulmányait. S az évek során a Rippl-Rónai utcai szükségépületből, több ideiglenes helyszín után 1980-ban beköltözhettek a korszerű, jól felszerelt tantermekkel és műhelyekkel rendelkező új iskolaépületbe. Beszédében ecsetelte az oktatás tartalmi változásait is. A technikus- képzést középfokú végzettségi célú, majd szakmunkás- képzés célú szakközépiskolai oktatás követte. 1985-től új típusú technikusképzés is folyik. E tartalmi változások és az új feltételrendszer megteremtése nehéz feladatot jelentettek a tantestületnek is, amelynek tagjait a tudás és az emberség tette alkalmassá arra. hogy megfeleljenek a követelményeknek. Munkájuk eredményeként jól képzett fiatal szakemberek hagyták el az iskolát. Jelentős részük továbbtanult egyetemeken és főiskolákon, másik részük pedig a munkahelyeken öregbíti az iskola hírét. Mint elmondta, a kibontakozási program sikeres megvalósításának elengedhetetlen feltétele a nevelőmunka javítása, a tanulók tulajdonságainak alakítása, munka- kultúrájuk és erkölcsi színvonaluk emelése. Talán e rövid visszatekintés is segíti a diákokat abban, hogy pontosabban ismerjék iskolájuk múltját, a jövő feladatait. Az ünnepi beszéd után Doktor József, az első évfolyam diákja köszöntötte akkori iskolatársait és tanárait, akik a 60-as evek iskolájának tárgyi hiányosságait emberségükkel, szakmai tudásukkal pótolták. Mit is jelent ez a jubileum? — tette föl a kérdést dr. Sótonyi Sándor, a megyei tanács művelődési osztályvezetője beszédében. Emlékezést, örömöt és sikert, az eredmények számba vételét. Kiemelte az elmúlt 25 év öt igazgatójának jelentős tevékenységét a fejlesztés, az új profil bevezetése és a tartalmi munka javítása terén. Elhivatott munkájukkal jó setüket, hanem az értelmiség számos más csoportja esetében is lezajlott ez a folyamat. A pedagógusok körében tapasztalható leginkább hasonló. Vannak, akik végérvényesen hátat fordítottak a pályának, hivatásuknak, mások a szabad idejüket áldozzák föl. Pedig azt a szabadidőt, ami a rendel- kezésünlkre áll, továbbképzésünkre, pihenésre, a családra, a gyermeknevelésre, a művelődésre kellene fordítaniuk. Mindez elmarad, ha estig nem látjuk együtt a családot. Miniszterelnökünk lengyel- országi útjáról készített riport következett az idézett műsor után. Grósz Károly beszédével részletesen foglalkoztak a varsói lapok, egy témát mindegyik kiemelt, okáról kérdezte a magyar riporter a miniszterelnököt. S lehet, hogy sokakat meglepett a felelete. Arról beszélt, hogy előrehaladásunk, a kormány programjának végrehajtása mindenkitől megköveteli a nyílt vitát. Tehát nemhogy elzárkózott volna a miniszterelnök attól, hogy vitatkozzunk a végrehajtás sikere érdekében, hanem egyenesen arra biztatott: vessük latba tudásunkat. Hiszen érvek — azaz tudás — nélkül nem lehet vitatkozni. A tudás nélküli vita demagógiába csap át. A tudásnak fel kell értékelődnie. Erre már rájöttünk. A gazdaság nem könnyen állítható át, az ideológia azonban segítheti, ösztönözheti. A propaganda — mint tapasztaltuk — már fölismerte, javult a vitaműsorok színvonala, többször kap hangot a közvélemény és néhány esettől eltekintve a válaszra sem kell várni sokáig. Horányi Barna A vendég: Kanyar József technikusokat „ajándékoztak" a megyének és sikeresen készítették föl a diákokat a továbbtanuláshoz. Ezután dr. Balassa Tibor adta át a Kiváló Munkáért miniszteri kitüntetést Christ Lászlónénak, Pabst Bélának és Szebényi Sándornak. Az ünnepség végén a Munkácsy Mihály Gimnázium diákjai adtak kedves műsort. A vendégek ezután megtekintették a kiállításokat, amelyek ízelítőt adtak az iskola életéből, diákjainak munkáiból, s bemutatták a 25. évfordulóra készített saját kivitelezésű eredményjelző táblát. Nagy érdeklődés kísérte az új, kibővített számítástechnikai terem bemutatását is. A nap diákprogramja sportvetélkedőkkel folytatódott és ifjúsági táncesttel zárult. Ritkán kerül sor a rádiójegyzetben a reggeli műsorokra, pedig érdemes odafigyelni a néhány szavas riportokra, beszélgetésekre, jegyzetekre is. Főképp az utóbbi időben lett súlyosabb a rádió, a Kossuth adó reggeli műsora. A minap arról hallottunk beszélgetést — tényleg csak pár percben —, hogy műszaki pályára kevés a jelentkező. Egyes vállalatok már a középiskolában „megfogják" a diákokat, hogy az egyetem elvégzéséig szerződéssel segítsék őket a tudás megszerzésében, illetve hogy szakemberrel tölthessék be az üres álláshelyeket. Az egyik békéscsabai vállalatnál készített beszélgetés résiben tükrözte csak az általános gondot, de itt is elhangzott, hogy bizony, nem nézték jó szemmel a fizikai munkások, amikor a mérnök urak — igen, a mérnök urak, így nevezték őket — lementek a szerelőcsarnokba és keresetkiegészítésért szerszámot fogtak a kezükbe. Arra gondoltak a kétkeziek, hogy bizony, baj lehet, ha a mérnök urak erre fanyalodnak ... A tudás felértékelődéséről folyt tovább a beszélgetés a rádióban. Az utóbbi időben sokszor hallani így: a tudás felértékelődik. Azaz: eddig — az utóbbi időben — nem becsültük meg kellően, ez húzódik meg mögötte. Sok oka lehet, és eléggé tartósnak is bizonyult a tudás leértékelődése, hiszen már az iskolában is elterjedt, a diákok tanulási moráljában fejeződik ki. Éppen ideje, hogy a tudás — az a tudás, amely bizonyító erejű — visszaszerezze rangját. Nemcsak a mérnök urak vonultak ki irodáikból más munkával kiegészíteni kereről lemarad, amit azután már nem pótolhat. Szó volt azután az egyetemi évekről, a második világháború utáni időkről, amikor Kanyar József a parasztpárt egyik jeles személyisége lett, majd Kaposvárra visszakerülve a megyei levéltár élére állt. Az itt eltöltött negyven esztendő megannyi érdekes epizódja azonban szétfeszíti egyetlen beszélgetés kereteit. Kivált így van ez, ha Kanyar József tudományos munkáit vesszük sorra. (Az eseményre egy kis kiállítást is készítettek a szervezők Kanyar József munkáiból. Ott láttuk írásainak bibliográfiáját, amely csaknem háromszáz tételt tartalmaz.) Vörös Károly derűs humorú beszélgetésvezetése révén a tudós ember hétköznapjaiba is bepillanthatott a hallgatóság. Végezetül Kanyar József barátja, Takáts Gyula költő beszélt azokról az évekről, amikor együtt dolgozott Kanyar Józseffel, majd fölolvasta egyik, hozzá írt epigrammáját. Bár az est a fővárosban élő és Somogyból elszármazottak számára szerveződött — mint ahogy a sorozat többi rendezvénye is—, e beszélgetés bizonyította: talán érdemes volna valamilyen formában megörökíteni ezeket. Az utókor számára bizonynyal érdekesek lennének azok a magnótekercsek, amelyeken a megye legújabb kori történelmének meghatározó egyéniségei vallanak életükről, munkájukról. V. I. Csütörtökön este tartotta összejövetelét Budapesten a Magyar—Szovjet Baráti Társaság székházában a Somogy Megyeiek Baráti Körének kulturális szekciója. Hagyomány már, hogy az egyes összejöveteleken neves somogyi vagy a megyéből elszármazott közéleti és tudós egyéniségek vallanak pályájukról, életükről. Ezen az estén Kanyar József, a történelemtudomány doktora, a Somogy Megyei Levéltár igazgatója ült a közönség elé, hogy eseményekben gazdag, érdekes életéről beszámoljon az érdeklődőknek. A vendégeket Fodor András költő köszöntötte — úgy is, mint Kanyar József hajdani falubelije, fiatalabb is- kolatársa. A bemutatást követően átadta a szót a beszélgetés vezetőjének, Vörös Károly történésznek, aki Kanyar József pályájának avatott ismerője és tisztelője. A Somogy Megyei Levéltár igazgatójának tevékenységét a gátfutó teljesítményéhez hasonlította, s hogy e bevezetőben említett hasonlat mennyire találó, a beszélgetés jól bizonyította. Az akadályokkal teli élet egy- egy gátjáról, az iskolákról, a megnehezült történelmi időkről emberközeli képet vázolt Kanyar József. Vallott az újlaki iskoláról, ahol hatodikos elemistaként már jeles előmenetele miatt tanári feladatokkal látták el nevelői, aztán a Somssich gimnáziumban eltöltött évekről, ahol újfent bizonyítania kellett. S hogy a beilleszkedés az új környezetbe nem volt zökkenőmentes, mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy a tanév egyetlen órájáról sem mert hiányozni a Kaposúj- lakról mindennap oda-vissza kerékpározó Kanyar József, annyira erősen élt benne: ha hiányzik, akkor valamiKarlsruhei ifjúsági vezetek tapasztalatcseréié KÖZÉPISKOLÁSOK Harminchat somogyi középiskolást látott eddig vendégül a karlsruhei ifjúsági szervezet, amelynek vezetői a héten Somoggyal ismerkedtek. Ugyanennyi NSZK- beli fiatal érkezett megyénkbe, s a di'l'cokon kívül ifjúsági vezetők is kicserélték tapasztalataikat. Az NSZK- beli delegáció hétfőn az Állami Ifjúsági és Sporthivatal vendége volt, azután Marcaliban, Szőcsénypusztán, Fo- nyódligeten, Csurgón, Kaposváron, Merynén, Szennában gyűjtöttek tapasztalatokat. A vendégeket dr. Balassa Tibor, a megyei tanács elnökhelyettese is fogadta. Tájékoztatóját a vendégek élénk érdeklődéssel fogadták. Reinhold Hess, a delegáció vezetője, a karlsruhei ifjúsági szervezet elnöke válaszolt kérdéseinkre. — A megyei tanács elnök- helyettese tájékoztatójában részletesen szólt az ifjúság helyzetéről is. A gondokat sem takargatta. A vendégek reagálásából kitűnt, hogy az NSZK-ban sem gondmentes az ifjúsággal való foglalkozás. Mikre gondolt? — Azokra az NSZK-beli fiatalokra, akiknek nehéz a megélhetésük. Van egy szűk CSERETÁBOROZÁSA réteg, amely sok szociális nehézséggel küzd. A munka- nélküliség velejárója a bűnözés. Ifjúsági házainkat ugyan látogatják ezek a fiatalok is, de nagyon sok kárt tesznek a berendezésben. Intézményeink egyik fontos feladatuknak tekintik, hogy segítsék ezeknek a fiataloknak a társadalmi beilleszkedését. Ifjúsági házainkban megpróbáljuk kibontakoztatni az öntevékenységet; szakköröket, klubokat működtetünk, hogy a fiatalok hasznosan töltsék szabad idejüket. A mozgássérültek számára is biztosítjuk a közöségi együttlétet, számukra újságot jelentetünk meg, színházi és zenei előadásokat szervezünk. S arra törekszünk, hogy meggyőzzük a fiatalokat a közösségi élet nélkülözhetetlen szerepéről. — Franciaországban működik az a nemzetközi ifjúsági táboruk, ahová somogyi diákok is kapnak kétévente meghívást. Milyen szerepet tölt be ez a tábor? — A mi fiataljaink önként jelentkeznek, nem válogatjuk meg őket. Francia, angol, olasz és magyar fiatalokkal találkozhatnak: a tábor fontos színtere az ifjúsággal való foglalkozásnak. — önnek mi az eredeti foglalkozása? — Egy gépészeti üzemben dolgozom, anyagbeszerzéssel foglalkozom. 1983 óta látom el az ifjúsági szervezetben az elnöki feladatokat. De továbbra is az üzemben van a munkahelyem. Az ifjúsági szervezettel társadalmi munkában foglalkozom. H. B. TABI PANORÁMA A labi szőlőhegyről szép kilátás nyílik a külső-somogyi nagyközségre. Ezt fedezték föl egy évvel ezelőtt az országos természet- és környezetvédő tábor lakói, akik kilátót kezdtek itt építeni. Végül a tanács vállalta a munkák befejezését. A tabiak kedvelt kirándulóhelyévé vált azóta ez a környék. Somogyiak a fővárosban
