Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-26 / 252. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 26., hétfő Hegnyílt Pekingben a Kínai Kommunista Párt Szűrös Mátyás hazaérkezett Jugoszláviából A CSÚCSRA MÉG VÁRNI KELL XIII. kongresszusa Tegnap megnyílt a Kínai Kommunista Párt XIII. kongresszusa. A nyolc napig tarló kongresszus nyitó ülésén Teng Hsziao-ping elnököl (Telefotó: Reuter—MTI—KS) (Folytatás az 1. oldalról.) Kínai Kommunista Párt arra a világos és határozott következtetésre jutott, hogy Kína jelenleg a szocializmus kezdeti szakaszában van. Ennek a tézisnek két vonatkozása van: először az, hogy Kínában már szocialista társadalom van. Másodszor: Kína szocialista társadalma még a kezdeti szakaszban van. Ebből a realitásból kell kiindulni és nem lehet átugrani ezt a szakaszt. Az a nézet, hogy át lehet ugrani a szocializmus kezdeti szakaszát, amelyben a termelőerők magas fokú fejlesztésére van szükség, a kérdés utópisztikus felfogása, s a „baloldali” hibák fő tudati gyökere. A beszámoló a szocializmus kezdeti szakaszának hosszú távú irányelveit a következőkben jelölte meg: 1. A korszerűsítésre kell összpontosítani az erőfeszítéseket, s a termelőerők fejlesztését kell az egész munka középpontjába állítani. 2. Ki kell tartani az átfogó reform mellett. A reformon keresztül önmagát újítja meg a szocialista termelési viszony és a szocialista felépítmény. 3. Ragaszkodni kell a külvilágra való nyitás politikájához. 4. Erőteljesen fejleszteni kell a tervszerű árutermelő gazdaságot, amelyben a köztulajdon tölti be az uralkodó szerepet. 5. A demokrácia továbbfejlesztésére kell törekedni a stabilitás és az egység alapján. 6. Folytatni kell a marxizmus irányítása alapján a fejlett kultúrával és ideológiával rendelkező szocialista társadalom építéséi. A ragaszkodás a négy alapelvhez, illetve a reform és a nyitás politikájához, egymással összefüggő és egymástól elválaszthatatlan eleme, szerves része a kínai jellegű szocializmus gyakorlatának. A beszámoló gazdasági fejlődéssel foglalkozó része megállapította: Kínának végre kell hajtania a hagyományos értelemben vett ipari forradalmat, s fel kell zárkóznia a világban végbemenő új típusú technológiai váltáshoz. A beszámoló megállapította: az extenzív gazdálkodásról át kell térni az intenzív gazdálkodásra, majd első helyen szólt a tudományos-műszaki fejlesztés, valamint az oktatás fontosságáról. Kínában a tervezésnek összhangban kell lennie az árucsere elvével és az értéktörvénnyel. A beszámoló ugyanakkor megállapította azt ‘ is, hogy az államnak egyre inkább csak közvetett ellenőrzést kell gyakorolnia a gazdaság felett. A szocialista piaci rendszernek ki kell terjednie a pénzeszközökre, a munkaerőre, a technológiákra, az információra és az ingatlanra is. A szocialista piaci rendszernek nyitottnak kell lennie, teret kell nyitnia a verseny számára. Szűrös Mátyás, az MSZMP KB titkára, a JKSZ KB elnöksége meghívására október 21—24. között hivatalos baráti látogatást tett Jugoszláviában. Megbeszéléseket folytatott Marko Orlandics- csal, a JKSZ KB elnöksége tagjával, és Sztaniszlav Szto- janovics-csal, a JKSZ KB elnöksége végrehajtó titkárával. Fogadta őt Bosko Kru- nics, a JKSZ KB elnökségének elnöke. A találkozókon részt vett Őszi István, a KB külügyi osztályának helyettes vezetője, és Györke Sándor hazánk belgrádi nagykövete. A nyílt, elvtársi légkörű megbeszéléseken kölcsönösen tájékoztatást adtak országaik életéről, a szocialista építés tapasztalatairól, a magyar és a jugoszláv társadalom előtt álló legfontosabb feladatokról. Szűrös Mátyás szombaton hazaérkezett Budapestre. Evangélikus egyházi vezetők beiktatása Ünnepi közgyűlést tartott szombaton a Déli Evangélikus Egyházkerület a Deák téri templomban. A rendezvényen Nagy Gyula, a Magyarországi Evangélikus Egyház püspök-elnöke beiktatta tisztségébe a gyülekezetek szavazatai alapján megválasztott Harmati Béla püspököt és Frenkl Róbert egyházkerületi felügyelőt. Az ünnepi eseményen részt vettek a hazai egyházak vezetői, valamint külföldi egyházak képviselői. Ott volt Johannes Hanselmann püspök, a Lutheránus Világszövetség elnöke is. A hazai állami és társadalmi szervek nevében Miklós Imre államtitkár, az Állami Egyházügyi Hivatal elnöke köszöntötte az új tisztségviselőket, elismeréssel szólt eddigi egyházi és közéleti munkájukról, s biztosította őket az állam bizalmáról és támogatásáról. Az államtitkár méltatta a közelmúltban elhunyt Káldy Zoltán püspök egyházkormányzati és közéleti munkáját, az állam és az evangélikus egyház jó kapcsolatának emélyítésében szerzett érdemeit. Nem kiábrándítani akarta az amerikai vezetést a moszkvai tárgyalásokon Mihail Gorbacsov főtitkár és Eduard Sevardnadze külügyminiszter, csupán egyértelműen és ismét világossá amerikai csúcstalálkozó eredményes megtartásához alapos előkészítésre van szükség, s nemcsak a közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakéták kérdésében, hanem a leszerelés központi problémakörében, a hadászati támadó fegyverek csökkentésében, és a vele szorosan ösz- szefüggő rakétaelhárító rendszerek témájában is valódi eredményekre van szükség. George Shultz tárgyalásaiból — az ezekről megjelent sajtójelentésekből, a két külügyminiszter és a két szóvivő értékeléseiből — ugyanis az derült ki, hogy az amerikai küldöttség úgy érkezett Moszkvába, mintha a következő felső szintű találkozó megtartásához már csak bizonyos technikai részleteket kellene tisztázni. Ez igaz is a közepes és rövi- debb hatótávolságú rakéták kérdéskörében, azt azonban már áprilisban — s éppen Shultz előtt — egyértelművé tette Gorbacsov, hogy legalább egy leendő megállapodás kulcsfontosságú téziseinek és az ABM-szerző- dés előírásai 10 éven át történő megtartására tett egyezségnek is a csúcstalálkozó eredményei között kell lennie. Ennek megismétlésén túl a Szovjetunió ismét fontos lépést tett a siker érdekében: a jelentősen - csökkentett hadászati fegyverkészletek egyes összetevőire vonatkozó küszöbszámokat nagymértékben közelítette az amerikai javaslatokban szereplőkhöz. Nagyjelentősé» gű gesztusként értékelhető a főtitkár javaslata a Krasz- nojarszkban épülő rádiólokációs állomással kapcsolatban. Az Egyesült Államokban annak ellenére az ABM-szerződés be nem tartásával vádolják a Szovjetuniót, hogy amerikai szakértők saját eszközeikkel folytathattak megfigyelést az építkezésen, s győződhettek meg a vádak alaptalanságáról. Gorbacsov most azt javasolta: ne vitatkozzanak az állítás igaz vagy valótlan voltáról, az előrelépés érdeSZOVJET GAZDASAG Az átalakítás szociális következményei Mindenféle túlzás nélkül azt mondhatjuk, hogy az átalakítás végleges sikerére csak akkor lehet számítani a szovjet gazdaságban, ha az ország lakossága látható, érezhető bizonyítékokat kap az élet javulásáról. Sőt, tulajdonképpen az átalakításnak is csak ezzel a feltétellel van értelme. Kevésbé világos ma másvalami; hogy éppenséggel milyen akadályok támadhatnak az átalakítás folyamán. Pontosabban, hogy: milyen konkrét formákban nyilvánulhatnak meg. Egyelőre semmilyen elektronikus számítógép sem képes matematikai modell segítségével megjósolni, milyen magatartást tanúsítsanak majd az emberek tízmilliói. És ez talán még bonyolultabb is, mint az időjárás vagy a kozmikus útvonal kiszámítása. Itt vannak például a foglalkoztatottság kérdései. Egy sajátos példa: az új bérezési rendszerre való áttéréssel kapcsolatban 280 ezer dolgozó , vált fölöslegessé a Szovjetunió vasúti közlekedési hálózatában. A 130 millió dolgozóhoz viszonyítva ez nem túl nagy szám, azonfelül az ország népgazdaságában továbbra is jelentős a munkaerőhiány, például az építőiparban és a szolgáltatások területén. Az egyik ágazatból a másikba történő „átáramlás” látszólag köny- nyen megvalósítható. Ugyanakkor nem feledhetjük, hogy minden ember: élő sors, egyéniség — számára az átképzést, költözést, lakáskérdést jelenti. Eddig, őszintén elismerjük, a garantált elhelyezés problémáját nem dolgozták ki részletesen — tulajdonképpen nem volt szükség rá: maga a munka kereste az embert. Most azonban, az önfinanszírozásra áttéréssel sok vállalat arra törekszik majd, hogy csökkentse a foglalkoztatottak számát. A munkaerőhiány el is tűnhet (bár nem holnap). Annál inkább, mert olyan esetek is lehetségesek, hogy a nem hatékony, veszteséges vállalatokat bezárják — a tervutasításos gazdaság „ernyője” többé nem fogja oltalmazni őket. A Szovjetunióban elvben sem tartják lehetségesnek azt, hogy mun kanélküliség keletkezzen — ez azt jelentené, hogy lemondunk az egyik legfontosabb szociális vívmányról. Következésképp azonban már ma gondoskodni kell a munkaerő-tartalékok irányításában egy olyan rendszernek a létrehozásáról, amely tekintetbe veszi minden ember érdekeit, s nem az absztrakt, bár tömeg jellegű mennyiségekkel törődik. Éppen az ember, nem pedig az átlagos statisztikai egység keresetének kell növekednie az átalakítás következtében. Vagy itt van egy másik, éles probléma, amely közvetlenül szociális következményekkel jár — az árképzés reformja. A mi lesz drágább, mi pedig olcsóbb? — kérdésre Valentyin Pavlov, a Szovejtunió Állami Árbizottságának elnöke szerint, ma nem lehet még válaszolni. Az irány világos: tiszteletben kell tartani a szociális igazságosság elveit, nem szabad csorbítani a fix fizetésű, vagy viszonylag alacsony jövedelmű emberek érdekeit, a konkrét változatokat azonban meg kell tárA moszkvai Gyermekvilág áruházban gyalni és gondosan fontolóra kell venni. Jó néhány más problémát meg lehet említeni, amely a gazdasági szervezet átalakítása során egyre érezhetőbben tárul fel. Megemlíteni — ez nem jelenti azt, hogy megoldani. Az emberek és az idő fogják megoldani őket — a széles körű tévedések összeütközésének légkörében, hiszen új ügy terén senki sincs biztosítva ezekkel szemben. Fontos azonban, hogy nem az élettől elvonatkoztatott módon fogják megoldani őket — ezt a módszert a szovjet gazdaság a legutóbbi évtizedekben már „kipróbálta”, és negatív tapasztalatokat gyűjtött. Ma a gazdasági téren szükséges változások demokratikus struktúrája gyakorlatilag megszilárdul a szovjet társadalomban. Az átalakítás — nem Aladdin bűvös lámpája. Nehezen halad és a jövőben is nehezen megy végbe, mielőtt megújítja a gazdaságot. Ez még ir.kább igazságos állítás a jelenlegi 12. ötéves tervvel kapcsolatban, amely az átmeneti időszak jellegét viseli, amikor a régi módszerek az újakkal egymás mellett léieznek. Célja változatlan marad: az ország nép- gazdasági mechanizmusa szociális hatásának fokozása. Leonyid Korenyev az APN gazdasági szemleírója kében egy évre készek felfüggeszteni az építkezési munkálatokat. Elvárja azonban a Szovjetunió, hogy az amerikai fél hasonlóan döntsön a Skóciában épülő rádiólokációs állomás ügyében. Megfogalmazódtak szovjet javaslatok a tárgyalások legeredményesebb témakörében, a közepes és rövi- debb hatótávolságú rakétákkal kapcsolatban. Abban egyetértés mutatkozott, hogy az INF-szerződés szövegének véglegesítése néhány hét alatt befejezhető és a szerződés aláírásának elvi akadályai nincsenek. Erre tekintettel Mihail Gorbacsov azt indítványozta, hogy ne várjanak az ünnepélyes aláírásra, a két nagyhatalom vállaljon már most moratóriumot a közepes és a rövidebb hatótávolságú rakéták gyártására, a velük való kísérletekre, az új eszközök rendszerbe állítására. A szovjetek mind a tárgyalásokon, mind Sevardnadze külügyminiszter sajtóértekezletén világossá tették: az INF-szerződés aláírása, bármilyen horderejű lenne is, önmagában nem elegendő egy csúcstalálkozó megszervezéséhez. Ehhez szükség van a hadászati támadófegyverek korlátozásában is az előrelépésre. Mint Sevardnadze külügyminiszter megfogalmazta, ennek elmaradása nem jelentené azt, hogy nem írják alá a szerződést, más kérdés azonban, hogy mikor, hol és milyen körülmények között. A szovjet vezetés természetesen szívesen venné, ha sikerülne még a jelenlegi amerikai kormányzattal megállapodnia. Ezt elősegítendő ígérte Gorbacsov, hogy hamarosan személyes megbízottja keresi fel Reagan elnököt, akihez elviszi majd a főtitkárnak a szovjet álláspontot még sokoldalúbban megvilágító levelét. Ahhoz, hogy a moszkvai tárgyalásokat mindkét részről összességében eredményesnek és hasznosnak minősítették, hozzájárult a munkacsoportokban végzett munka is. Nemcsak arról van szó, hogy mint Sevardnadze fogalmazott — Genfben még hosszasan kellett volna a küldöttségeknek dolgozniuk annak érdekében, hogy elérjék az itt született eredményeket, hanem a hagyományos és vegyi fegyvereidről, a nukleáris fegyverkísérletekről, a kétoldalú viszonyról, a regionális válságokról, az emberi jogokról és a humanitárius kérdésekről folytatott eszmecseréről is. Kétségtelen tény, hogy sajtóértekezletén Shultz nem tudta — talán nem is akarta — leleplezni bizonyos csalódottságát. Az igazi „nagy bejelentés” ugyanis elmaradt. Mindazonáltal nem véletlen, hogy Gorbacsov főtitkár már a tárgyalások befejezése előtt figyelmeztetett: a tárgyalások olyan felelős szakaszba jutottak, amikor nem szabad újfent elszalasztani a kínálkozó lehetőséget, mint ahogy az már egyszer — Reykjavík- ban — megtörtént. Hangsúlyozta azt is: mindkét félnek át kell gondolnia az eddigi eredményeket s a továbblépés útjait. Ennek érdekében is hasznos lehet a rendelkezésre álló többi tárgyalási csatorna működésbe helyezése, hozhatnak még további előrelépést az újabb üzenetváltások és kontaktusok. A szovjet— amerikai kapcsolatok nem kerültek tehát völgybe, ahonnan nézve távoli ködbe burkolózik a csúcs, magán a hegyoldalon tudtak előrehaladni, jóllehet — mint bebizonyosodott — nem lesz könnyű a még hátralévő meredek szakasz. M. Lengyel László, Szántó András
