Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-24 / 251. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 24., szombat Szovjet—amerikai tárgyalások — megegyezés nélkül A VILÁG TÖBBET VÁRT! Hawk-rakéták Kuvaitban Delfinek keresik az Öböl aknáit Helikopterkatasztrófa Öt szovjet tábornok életét veszítette Kuvait „Hawk” típusú föld—levegő rakétákat telepített legfontosabb olajátrakóhelyei közelében az iráni rakétatámadások elhárítására — közölte tegnap Kuvaitban egy magát megnevezni nem kívánó illetékes. Mint elmondta, az olajátrakótól 40 kilométerre északra telepített rakéták már bevetésre készen állnak. Hozzátette, hogy a csütörtöki iráni rakétatámadás csupán kisebb károkat okozott a kuvaiti terminálban. Az amerikai hadihajók védelme alatt lévő kuvaiti tartályhajók egy csoportja pénteken áthajózott a Hor- muzi-szoroson. Először keltek át a tartályhajók a szoroson azóta, hogy az Egyesült Államok haditengerészete támadást intézett két iráni tengeri olajkút ellen. Irán kész beszüntetni az öbölbeli olajipari létesítmények, illetve az ott haladó hajók elleni támadásokat, amennyiben az Egyesült Államok és a konzervatív arab államok rábírják Irakot a harcok felfüggesztésére — idézte pénteken az írna iráni hírügynökség Hasemi Raf- szandzsanit, az iráni parlament elnökét. Rafszandzsani szerint Teherán már több ízben felszólította Washingtont, illetve az öbölbeli arab országok vezetőit: tanúsítsanak semlegességet, és saját érdekükben vessék be befolyásukat a bagdadi kormánynál az iráni olajipari érdekeltségek elleni iraki támadások megszüntetése érdekében. Amennyiben Irak továbbra sem hajlandó a felhívásnak eleget tenni, Irán megtorolja a területe elleni támadásokat — mondotta. Ezzel egyidőben folytatódtak a harcok az iraki—iráni fronton. Az iraki katonai főparancsnokság Bagdadban pénteken nyilvánosságra hozott közleménye szerint a front különböző részein felrobbantottak öt lőszerrakHétfőn amerikai hadihajók és helikopterek leromboltak a Perzsái Arab)-öbölben két iráni fúrótornyot, amelyek a Pentagon véleménye szerint katonai célokat szolgáltak. A képen: Weinberger amerikai hadügyminiszter ismerteti az akció körülményeit tárt, megsemmisítettek két lőállást, és felszámoltak egy megfigyelőállást. Az ÍRNA iráni hírügynökség közölte: az iráni parti őrség elsüllyesztett egy iraki őrhajót, egyet pedig megrongált a frontvonal tengerparti részén. Az iráni tüzérség lőtte az ellenség szárazföldi állásait is. Egy .iraki repülőgépről kilőtt rakéta pedig megrongált egy iráni olajszállító tartályhajót Hark-sziget közelében — jelentette az ÍRNA. Robert Merle húsz éve írt, fantasztikusnak már aligha nevezhető, Állati elmék című regényét idéző hírt közölt az AP hírügynökség: az amerikai haditengerészet öt, katonai célra kiképzett delfint szállított az Arab(Per- zsa)-öbölbe, hogy részt vegyenek a víz alatti aknák felkutatásában. Ezt a Pentagon tisztségviselői közölték, kényszerűen elismerve az NBC televízió riportjában előzőleg elhangzott értesüléseket. A Pentagon hivatalos közleménye szerint az öt delfin október 13-án érkezett meg rendeltetési helyére, azaz az Öbölbe. A hadügyminisztérium mindössze annyit ismert el, hogy a „delfineket a Közel-Keleten állomásozó amerikai haderő számára, annak parancsnokának kérésére telepítették ide, a víz alatti ellenőrzés és védelem biztosítására". A közleményben nem esik szó arról, hogy a delfineket lényegében aknakeresésre használják fel. Az NBC erről szóló értesüléseit végül egy olyan személytől szerezte, aki nem nevezte meg információja forrását. Az amerikai haditengerészet lényegében 1962 óta képez ki katonai célra tengeri állatokat, köztük delfineket, cápákat és fókákat. A közel-keleti válság rendezését szolgáló elképzeléseket vitatta meg a térségben tett látogatása során Shultz amerikai külügyminiszter, aki a képen Fahd szaúdi uralkodóval látható Dzsiddá- ban Alijev nyugdíjban A Szovjetunió Legfels Tanácsának elnöksége C dar Alijevet, a miniszte: nács elnökének első hel; tesét saját kérésére felni tette tisztségéből. Gej Alijev egészségügyi okol nyugdíjba vonul. A Rudé Právo az 1968-as események előzményeiről (Folytatás az 1. oldalról.) Génitől, Reykjavíkon keresztül, egészen a mai napig —, azt lehet megállapítani, hogy nem keveset sikerült tenni. Mindkét fél részéről külön kiemelték Reykjavik jelentőségét, amely igazi áttörést, a szovjet—amerikai párbeszéd fejlődése felszálló ágának kezdetét jelentette, s lehetővé tette, hogy a jelenlegi szinten kerüljenek megvitatásra a kérdések. Kialakult a tárgyalások folytatásának gyakorlata. Immár mindkét fél felismerte, hogy a tárgyalásokat a gyakorlati megoldások síkjára kell terelni. Konkrét lépéseket is tesznek egymás irányába. Mindez nagy várakozást keltett mindkét országban, és az egész világon. S most a Szovjetuniótól és az Egyesült Államoktól konkrét és jelentős eredményeket várnak. A megbeszélésen részletesen megvitatták, miként alakult a közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakétákról szóló megállapodás előkészítése, és kölcsönösen meggyőződésüket fejezték ki: a megállapodás aláírása még ebben az évben lehetséges. Annak érdekében, hogy a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakéták felszámolásának kérdésében elért eredményeket megerősítsék. Mihail Gorbacsov javasolta: november 1- jétől jelentsenek be moratóriumot minden olyan munkálatra, amely e rakéták gyártásával, telepítésével és kipróbálásával kapcsolatos, így az egész világ láthatná, hogy ez a megállapodás már jogi formába öntése előtt működik, bizonyítva az e kérdésben elért egyetértés fokát. Mindazonáltal — hangsúlyozta a szovjet vezető — a világ többet vár a Szovjetunió és az Egyesült Államok vezetőinek harmadik találkozójától, arra számít, hogy a nukleáris fegyverekről kötött első megállapodás az általános nukleáris fenyegetés sokkal mélyrehatóbb és lényegibb felszámolási folyamatának kezdetét jelenti majd. Ebből az álláspontból kiindulva határozza meg a szovjet vezetés az Egyesült Államok elnökével való jövőbeni találkozó jelentőségét. A megbeszelesen központi helyet foglalt el a hadászati támadófegyverzet kérdése. Ezt mindkét fél kulcsproblémának tekinti a nukleáris fegyverkezési hajsza beszüntetése és a szovjet—amerikai kapcsolatok fejlesztése vonatkozásában. Az amerikai külügyminiszter rámutatott, hogy e kérdés megvitatása volt moszkvai látogatásának fő célja. Mivel a hadászati fegyverzet csökkentésének kérdése szorosan kapcsolódik az űrfegyverkezés megakadályozásának problémájához, Mihail Gorbacsov konkrét, kiegészítő javaslatokat tett annak érdekében, hogy mindkét fél számára kielégítő megoldásokat lehessen e témakörben találni. Ezek lénvege a következő: az Egyesült Államok vállaljon jogi kötelezettséget, hogy tíz éven keresztül nem lép ki a rakétaelhárító rakéta- rendszereket korlátozó úgynevezett ABM-szerződés megszabta keretekből és szigorúan megtartja a szerződés előírásait. A Szovjetunió beleegyezik abba, hogy külön mennyiségi korlátokat szabjanak meg a két ország különböző fajtájú hadászati támadófegyverein elhelyezett robbanótöltetek számát illetően. Emellett kész arra, hogy — a felek hadászati támadófegyverein elhelyezett robbanótöltetek hatezres maximális mennyiségi keretén belül — a földrészközi ballisztikus rakétákon nem több mint 3000—3300 robbanótöltetet helyezzenek el, a tengeralattjáró-fedélzeti ballisztikus rakéták legfeljebb 1800—2000 robbanótöltetet hordozzanak, a hadászati bombázók által hordozott manőverező robotrepülőgépeken pedig maximálisan 800—900 robbanótöltet maradjon. A bizalom légkörének erősítése érdekében, illetve azért, hogy elejét vegyék mindenféle szóbeszédnek arról, hogy a Szovjetunió a krasznojarszki lokátorállomás építésével állítólag megsérti az ABM-szerződést, Mihail Gorbacsov arról tájékoztatta Shultz külügyminisztert, hogy országa egyoldalúan egyéves moratóriumot vezet be minden itt folyó munkálatra. „Természetes, hogy hasonló intézkedést várunk a skóciai amerikai lokátorállomással kapcsolatban is” — mondotta az SZKP KB főtitkára. Mihail Gorbacsov — figyelembe véve ezeket az új, kompromisszumos kezdeményezéseket — javaslatot tett arra, hogy haladéktalanul aktivizálják a munkát a genfi tárgyalásokon és más fórumokon a hadászati támadófegyverzet és a világűr témakörében képviselt álláspontok egyeztetése érdekében, azzal a céllal, hogy az amerikai elnökkel ez évre tervezett találkozón a közepes hatótávolságú és hadműveleti-harcászati rakétákról szóló megállapodás aláírása mellet megegyezést lehessen elérni a hadászati támadó fegyverzetről és a világűrről a jövőben kötendő megállapodások kulcskérdéseiben — ezeket a megállapodásokat Ronald Reagannek a Szovjetunióban történő viszontlátogatása során lehetne aláírni. Ily módon nagyon tartalmas napirendet lehetne kialakítani a washingtoni csúcstalálkozóra annak a megértésnek a szellemében, amelyet George Shultz előző, ez év áprilisi moszkvai látogatásakor sikerült kialakítani. Mihail Gorbacsov kijelentette: „Remélem, másfél hónak elegendő arra, hogy mindezt kidolgozzák és előkészítsék. Kész vagyok az Egyesült Államokba utazni, de egyelőre engem óvatosságra intenek a várható eredmények.” A találkozón érintették a Perzsa-öbölben kialakult helyzetet. Mihail Gorbacsov utalt az ENSZ Biztonsági Tanácsa által egyhangúlag elfogadott 598-as számú határozatra, s felhívta a figyelmet, hogy ez a határozat egyben az építő jellegű szovjet—amerikai együttműködés eredménye is volt e nagyon súlyos problémában. Az Egyesült Államok azonban mindezek után úgy döntött, hogy „a régi szép időkhöz” hasonlóan fog cselekedni. S mindaz, ami az ENSZ keretén belül kialakult együttműködés eredménye volt, most kérdésessé vált. Ez mindenképpen kiábrándító. Az SZKP KB főtitkára ugyanakkor felvetette a bizalom kérdését is. A szovjet »■ vezetés az új gondolkodás- módnak megfelelő elvekkel és eszmékkel összhangban arra törekszik, hogy az ösz- szes lehetőséget kihasználja a két ország állampolgárai közötti kölcsönös megértés szélesítése érdekében. Eltökélt szándékunk, hogy javítsunk az Egyesült Államokhoz fűződő kapcsolatainkon, készek vagyunk jelentős lépést tenni a gazdasági és a kulturális kapcsolatokban, a humanitárius problémákban is. A szovjet társadalomban nincs előítélet az amerikai nép iránt, ez a társadalom nyitott a kölcsönös megértés és a baráti érzelmek iránt. Itt az ideje, hogy az egymáshoz vezető utat ne csak szovjet, hanem amerikai bulldózerekkel is megtisztítsuk — hangsúlyozta Mihail Gorbacsov. — Szükség van arra, hogy önök is és mi is újfent átgondoljuk mindazt, amit e két nap alatt Moszkvában megvitattunk — mondotta a főtitkár. — A tárgyalások rendkívül felelősségteljes szakaszában vagyunk. Az egyik és a másik fél részéről is maximális figyelmességre és kölcsönös megértésre van szükség ahhoz, hogy ne szalasszuk el azt a lehetőséget, amelyet egyszer már elszalasztottunk. A találkozón szovjet részről jelen volt Eduard Se- vardnadze, Anatolij Dobri- nyin, Szergej Ahromejev, Alekszand Besszmertnih, Ju- rij Dubinyin, illetve amerikai részről Frank Carlucci, Rozanne Ridgway, Paul Ni- tze és Jack Matlock. A tárgyalások végén nemzetközi sajtóértekezleten válaszolt az újságírók kérdéseire a szovjet és az amerikai külügyminiszter. A tájékoztató után George Shultz elutazott a Szovjetunióból. A megbeszélésekről Moszkvában közleményt adtak ki, amely egyebek között hangsúlyozza : A Mihail Gorbacsovnál, az SZKP KB főtitkáránál lezajlott megbeszélésen kialakult elvi egyetértés alapján tárgyszerű, hasznos eszmecsere folyt a biztonság legidőszerűbb kérdéseiről. Lényegében befejezték a közepes hatótávolságú és a hadműveleti-harcászati rakétákról szóló szerződés kidolgozását. A Szovjetunió és az Egyesült Államok tárgyalóküldöttségeinek megbízást adtak, hogy a közeljövőben fejezzék be az említett rakéták felszámolásáról szóló szerződés szövegezési munkálatait. Nagy figyelmet fordítottak arra, hogy közeledjen a felek álláspontja a hadászati támadó fegyverrendszerek 50 százalékos csökkentésében, az ABM-szerződés előírásainak szigorú tiszteletben tartása mellett. A Szovjetunió új kezdeményezései e téren, amelyeket Mihail Gorbacsov terjesztett elő George Shultz- nak, mindkét fél megállapodási szándéka esetén biztosítják az alapot a haladáshoz. A felek megegyeztek abban, hogy november 9-én Genfben szakaszos tárgyalásokat kezdenek a nukleáris kísérletekről, a Washingtonban kialakult egyetértés alapján. Átfogóan megvizsgálták a Varsói Szerződés és a NATO tagállamai között az európai fegyveres erők és hagyományos fegyverzet csökkentésről folytatandó tárgyalások mandátumát, elemezték a vegyi fegyverek teljes betiltásával összefüggő kérdéseket. A tárgyalásokon eszmecsere folyt regionális kérdésekről is. A tárgyalásokon érintettek kölcsönös érdeklődésre számot tartó további kérdéseket is. A tárgyalások végén a két külügyminiszter beszámolókat hallgatott meg és mérleget készített a szakértői csoportok széles körű munkájáról. Helikopterkatasztrófa következtében a szovjet hadsereg öt tábornoka, a jármű pilótája és fedélzeti technikusa vesztette életét október 19-én — jelentette tegnapi számában a szovjet honvédelmi minisztérium lapja, a Krasznaja Zvezda. Szolgálati feladatainak teljesítése közben elhunyt Vlagyimir Sutov vezérezredes, a Szovjetunió fegyveres erői vezérkarának főcsoportfőnök-helyettese, Erlen Porfir- jev vezérőrnagy, a szovjet Déli Hadseregcsoport vezérkari főnöke, Jurij Rjabinyin altábornagy, a szovjet fegyveres erők vezérkarának felelős beosztású munkatársa, Kirill Trófimov altábornagy, a szovjet fegyveres erők híradófőnökének helyettese, Vlagyimir Barda- sevszkij vezérőrnagy, a szovjet fegyveres erők vezérkarának felelős beosztású munkatársa, valamint Alek- szej Gurenkov százados helikoptervezető és Alekszandr Goncsarov főhadnagy, fedélzeti technikus. A tábornokok életrajzát ismertető, szolgálati tevékenységüket és emberi tulajdonságaikat méltató nekrológokat Dmitrij Jazov honvédelmi miniszter, a honvédelmi miniszter első helyettesei és a Szovjetunió más magas rangú katonai vezetői írták alá. (TASZSZ—MTI) Az 1968-as csehszlovákiai társadalmi és politikai válságot megelőző időszak eseményeit értékelte pénteken a Rudé Právo. A lap „Érlelődött a válság’’ című, Marie Boudova tollából megjelentetett cikkében húsz év távlatából követte nyomon a történteket, s egyebek mellett megállapította, több tényező vezetett a válsághelyzet kialakulásához. Az 1962—67 közötti években megfelelő párthatározatokat fogadtak el ugyan egy reális népgazdasági terv kidolgozására, az irányítási rendszer egyszerűsítésére, de ezeket nem valósították meg következetesen. A Rudé Právo írása szerint ugyanakkor már 1963- ban kezdtek megerősödni a jobboldali és az opportunista tendenciák, s a nacionalizmus, a burzsoá ideológia jelei mutatkoztak, a kulturális életben liberalizmus ütötte fel a fejét. A pártvezetés 1967-ben többször foglalkozott az egyelőre csak lappangó társadalmi ellentétekkel, a Rudé Právo szerint azonban nem tett különbséget a jószándékú bírálat és a jobboldali támadás között, és így gyakorlatilag megakadályozta, hogy helyreállíthassák a párt eszmei és cselekvési egységét, megerősítsék vezető szerepét. A lap a hibák forrását a kollektív vezetés elvének megsértésében, az önelégültségben, a szubjektivizmusban, az emberek iránti bizalmatlanságban jelölte meg. Közrejátszott ebben az akkori pártfőtitkár, Antonin Novotny legközelebbi munkatársainak kritikátlan fellépése is. A Rudé Právo megállapította, az 1967-es októberi központi bizottsági ülésen már megmutatkozott, hogy ellentétek vannak a testületben, s egyrészt a hibák gyors és radikális kiküszöbölésére, másrészt a vezetés leváltására van szükség. Ám — mint az 1968-as csehszlovákiai társadalmi és politikai válság tanulságai című, 1970-ben közzétett pártdokumentum végül aláhúzta — a központi bizottság mégsem számolta fel a hiányosságokat, s a csehszlovák társadalom válság felé sodródott.
