Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-22 / 249. szám
1987. október 22., csütörtök Somogyi Néplap 3 Jót termelni nem érdem, hanem kötelesség A kormány stabilizációs munka- programját szeptemberben elfogadta az Országgyűlés. A Központi Bizottság július 2-i határozatára építve elkészítették gazdaságpolitikai programjaikat a pártszervezetek is. Kerek- asztal-beszélgetésünk résztvevői arra adtak választ, hogy miként készülnek a vállalatok, szövetkezetek. A stabilizációs program sikere az ő munkájukon múlik. A beszélgetésen Boros József, a Kaposgép vezérigazgatója, dr. Fenyő István, a megyei pártbizottság osztályvezetője, Mészáros Győző, a Balatonboglári Mezőgazdasági Kombinát vezérigazgatója és Vétek József, a göllei Béke Tsz elnöke vett részt. Szerkesztőségünket dr. Kercza Imre képviselte. Vétek József Mészáros Győző Boros József Dr. Fenyő István /Kerek* \ \ asztal/ SZERKESZTŐSÉG; — A kormány stabilizációs programja mindenki előtt ismert. Ez a kormány fel- adatait rögzíti. Ehhez kapcsolódva, erre építve a gazdálkodó egységek milyen programot dolgoztak, dolgoznak ki? _____________ B OROS JÓZSEF: — Azt gondolom, hogy a komolyan, szakmailag helyesen vezetett vállalatnál már korábban felfigyeltek arra, hogy milyen tendenciák érvényesülnek a gazdaságban és meghatározták, hogy -melyek a legfontosabb feladatok, amelyek a vállalat előtt állnak. Az ötéves és éves terveknek feltétlenül tartalmazni kellett azt, hogy mi a teendő. A kormányprogram alapján mi újra áttekintettük a helyeztünket. Ennek során megnéztük például az 1979-ben megfogalmazott gyártmányfejlesztési programunk végrehajtását és azt állapíthattuk meg hogy az 1979-ben megtervezett fejlesztési témák, új termékek közül csak kettő nem valósult meg. A többi közben már megvalósult vagy jelenleg van folyamatban a megvalósítása. Azt gondoljuk, hogy a jelenlegi körülmények között sem indokolt változtatni ezen a stratégián. Az én véleményem az, hogy a vezetői munkából adódó kötelezettség észrevenni, folyamatosan értékelni azokat a külső impulzusokat, körülményeket, amelyek a vállalatot érik és meghatározni, hogy miként változnak a teendők, megfogalmazni a változtatás mértékét és irányát SZERKESZTOSEG: — A kormányprogram milyen késztetést adott a változtatások gyorsítására ésmi- lyen ösztönzést a másként való gondolkodásra? ______ B OROS JÓZSEF: —Késztetést egyrészt azzal adott, hogy még inkább tudatosította az egész népgazdaság helyzetét. Ezt nagyon őszintén tárták fel. Másrészt a kilátásba helyezett, eltervezett szigorító intézkedések a feltételrendszerek változása — amelyek között dolgozni kell majd — mindenkit arra kényszerítenek, hogy csináljon önvizsgálatot, vegye figyelembe ezeket a körülményeket, a változó feltételeket, és döntsön arról hogy most miként kell a korábban elhatározottakon módosítani, hogyan lehet igazodni a változó körülményekhez. A cél — azt gondolom — nem lehet más, mint hogy talpon maradjon a vállalat. SZERKESZTOSEG: — Valószínű, hogy a piac igényeinek változásáról á következő időszakban sokkal gyorsabban — és talán egyértelműbben — értesülnek a vállalatok.__________ M ÉSZÁROS GYŐZŐ: — A mezőgazdaságban a nagy szerkezetváltást nem úgy kell elképzelni, hogy most abbahagyunk valamilyen termelést és helyette mást csinálunk. Inkább úgy, hogy amit eddig csináltunk, azt még jobban a világszínvonalhoz és a világpiac igényeihez igazítjuk. A bogiári kombinátnak évek óta van „kibontakozási” programja és ennek a koncepciónak megfelelően dolgozunk. Ennek a programnak a helyességét — azt hiszem — a kormányprogram megerősítette és ' szeretnénk még bátrabban folytatni azt, amit eddig csináltunk: Európa-hí- rűvé tenni termékeinket, a világszínvonalhoz igazítani a termelést, a minőséget. SZERKESZTOSEG: — Ez új termékeket jelent? MÉSZÁROS GYŐZŐ: — Amilyen terméket a szőlő- termelő ágazatban el lehetett képzelni — az üdítő- utaltól a pezsgőig, a vermutig — mindent csinálunk már. Ebben a struktúrában maradva nekünk jobban kell biztosítani a termékeink hírnevét, márkanevét, és ezek adják áz alapot a világpiaci kívánalmakhoz való igazodáshoz. Azt gondoljuk, hogy olyan szőlőfajtákkal, gyümölcsültetvényekkel kell dolgoznunk, amelyeket mindenütt a világon ismernek. Mert hiába mondjuk például azt, hogy a kövidinka nagyon jó szőlőfajta, ha a kö- vidinkát nem ismerik sehol és nem lehet eladni a világban. Az első lépés tehát azt volt, hogy a fajtaösszetételt ehhez az igényhez igazítsuk. Jó pár év kellett ahhoz, amíg kialakulnak a mennyiségek is a jó fajtából. BOROS JÓZSEF: — Eddig az egész ország a kibontakozásról, az ország általános nagy gondjairól, bajairól beszélt, mindenki azzal volt elfoglalva. Az igazi feladat most következik: mindenkinek az üzemben a saját problémáival és a saját tennivalóival kell foglalkoznia. Azt vizsgálni, hogy az eddig kialakított pályán kell-e változtatni vagy sem. Ami jó, azt hagyjuk meg, ahol igazítani kell, ott pedig nyúljunk bátran hozzá. Nem szabad az egész ország, az egész népgazdaság gondját mindenkinek a vállára vennie és közben elfeledkezik arról, hogy az üzemben, gazdaságon belül mit kell tennie. MÉSZÁROS GYŐZŐ: — A lényeg az, hogy mindenki — minden cég és ember — jól csinálja azt, amit csinál. Nem beszélni kell, okosakat mondani, hanem megtanulni precízen, jól dolgozni. Ehhez csöndes, kemény hétköznapokra van szükség. BOROS JÓZSEF: — A kormány felelőssége az, hogy most tényleg olyan legyen a szabályozó, arjiely kényszerít és józan belátásra bír: azt ösztönzi, hogy a helyes irányba forduljon a gazdaság. VÉTEK JÓZSEF: — Mi nem akarunk szerkezetváltozást csinálni Göllében, mert amit eddig termeltünk, az elég magas átlagokkal fizetett. Nem csökkentettük a műtrágya adagját az árak miatt sem, hanem növeltük. Az idén nem hozta mégsem a várt eredményt a gazdaság, de ez sok tényező — szakmai hiányosság, nem kellő odafigyelés, időjárási viszonyok — következménye. Amit mi eddig csináltunk, azt ezután jobban, olcsóbban és gazdaságosabban akarjuk csinálni. Én várom a kormányprogram megvalósítását segítő szabályozókat, mert addig nem tud az ember konkrétan lépni. Biztos, hogy drágább lesz az élet és jobban oda kell figyelni minden fillérre. A göllei tsz- nek van 30 millió forint tartaléka, és ez jó indulást teremt. Gyakran mondják, hogy drágán "termel a magyar mezőgazdaság, de hiába akarunk olcsón termelni, ha az ipar termékei, amelyeket felhasználunk, drágák. Szövetkezetünkben műtrágyából 11 millió, alkatrészből 9 millió forint értékű fogy évente. Ha fölmegy az áruk, nekünk akkor is meg kell venni. A mezőgazdasági árak pedig államilag szabottak. FENYŐ ISTVÁN: — Azokra a gazdaságokra, amelyeknek a vezetői itt ülnek az asztalnál, eddig is jellemző volt a megújulásra, a folyamatos alkalmazkodásra való törekvés. A Kaposgép, a bogiári kombinát, és a göllei téesz is régen kezdte az alkalmazkodást; ennek az eredménye, hogy ilyen a pozíciójuk. Van egy olyan vállalati, termelőszövetkezeti kör is a megyében, amelynek — sem a szakemberállományt, sem a pénzügyi helyzetet tekintve — nincs ilyen lehetősége: ott most izgatottan várják a szabályzókat, s számolják, hogy mit hoz nekik a jövő. Fel kell készülni arra, hogy az eddiginél szigorúbb -pénzügyi kondíciók, szabályozók között kell talpon maradni, és eredményesen gazdálkodni. A pártszervezetek a maguk cselekvési programját korábban megcsinálták: az a tapasztalatunk, hogy megfelelő politikai követelményeket támasztottak a vállalati vezetéssel szemben, és ennek alapján a vállalati vezetésnek kell a konkrét cselekvési programot kidolgozni. Ez a helyes: a politika támasszon követelményeket és segítse a végrehajtást. SZERKESZTOSEG: — A szabálySzókról sok mindent nem tudunk meg. Egyet azonban biztosan: a nor- mativitása lényegesen erősebb lesz, mint eddig bármikor. Az új adórendszer minden gazdálkodó számárra egyforma követelményeket jelent. _________________ B OROS JÓZSEF: — Véleményem szerint ez arra ösztönöz, hogy a nehezebb vagy más körülmények, feltételek között is mindenki maga keresse a boldogulás útját, a megoldás módját. Ha a szabályozás normativi- tása erősödik, ez azt is jelenti, hogy az eddig agyontámogatott vagy más oknál fogva nem jövedelmezően gazdálkodó szervezetek közül sokan kerülnek nehéz helyzetbe. Ez társadalmi feszültségeket is teremt. A tartalékok itt leginkább a gazdasági szférában vannak. SZERKESZTOSEG: — A Kaposgépnél sokféle terméket kellett megszüntetnie és sok új terméket vezettek be. A műszaki problémákon túl ez egzisztenciális gondokat is felvetett. BOROS JÓZSEF: — Két- három évenként jelentős mozgás volt a vállalatnál, ez a vezetést is és a termék- szerkezetet is érintette. Ebből nem csinálunk kampányt, a korszerűsítés folyamatos. Most is bemutattuk az új termékeinket, amelyekkel a jövőben a piacon meg akarunk élni. Ezekre a termékekre megvan az igény. SZERKESZTOSEG: — Az a gazdálkodó jár jól, amelyik megveszi mindazt, amire szüksége van. BOROS JÓZSEF: — A vásárlóerő biztosan csökken: a vállalatok jobban meggondolják, hogy mire adják a pénzt. A mi piacpolitikánk gyártmányfejlesztésünk ezt is figyelembe veszi. Termékeinkkel szemben követelmény, hogy a felhasználási területük nagyon széles legyen, ne csak egyes speciális műveletre vagy ágazatra legyen alkalmas, másrészt arra törekszünk, hogy olyan jó gépeket csináljunk, amelyeket feltétlenül megvásárol a felhasználó, mert érdeke, hogy pénzt költsön rá. SZERKESZTOSEG: — A bogiári kombinátban a fagy több éven át okozott gondot. Mégis fejlesztenek, uj szőlőket telepítenek, beruháznak. Ez optimizmust vagy tudatos gazdaságpolitikai jelent? _______________ M ÉSZÁROS GYŐZŐ: — Az utóbbi három év az egész szőlőágazatban sok kárt tett, s közben még a piaci lehetőségek is csökkennek. A szovjet megrendelések például erősen korlátozottak, illetve 1990-től meg is szűnhetnek. Viszont az ország borkészlete a szőlőtermelés helyzete megkívánja azt, Jjogy a kipusztult területeket pótoljuk. Mi is megpróbáljuk az utóbbi három évben kiselejtezett 500 hektár szőlő pótlását. A terület nagyságát meg akarjuk tartani: úgy ítéljük meg, hogy erre a szőlő- illetve bormennyiségre szükség van a belföldi és a külföldi piacokon. Az értékesítés lehetősége kizárólag azon múlik, hogy milyen minőséget tudunk produkálni. Elhatároztuk, hogy fejlesztjük a másik ágazatot, a gyümölcs- termelést is. A fejlesztésre fordítható pénzeinket eddig elnyelte a szőlő- és a bortermelés, és a gyümölcstermelésre kevés marad csak. Ha nem ilyen fagyos telek lettek volna, akkor már szépen kifejlődött volna a gyümölcságazat is. Most úgy látjuk, hogy ezt az ágazatot majdnem olyan szintre kell kifejleszteni, mint ahol a szőlő- és bortermelés van ma. SZERKESZTŐSÉG: — Ez az időjárás okozta kényszertelepítés változatlan struktúrát jelent, vagy alkalmat ad a fajtaválaszték korszerűsítésére is? MÉSZÁROS GYŐZŐ: — A fajtaválasztékot tovább korszerűsítjük és a legjobb fajtákat telepítjük. A másik lehetőség a termőhely kiválasztása: ahol kifagytak a szőlők, ott egyértelművé vált, hogy nem lehet biztonsággal szőlőt termelni. Ezért olyan területeket keresünk, ahol biztonságos lesz a kővetkező húsz—harminc évben a szőlőművelés. SZERKESZTOSEG: — Termelni nehezebb mint eladni? ___________________ M ÉSZÁROS GYŐZŐ: — Mindkettő nehéz, de ahogy most a piacot látjuk, az eladás lesz a nehezebb. Alap- követelmény, hogy jót termeljünk. Az, hogy valaki jót termel, nem érdem, az a dolga, azért kapja a fizetését. A módját ennek meg kell találni: a szőlőtermeléshez sok kéz kell, s a munkaerő csökken. Bérmunkásokkal nehéz jó munkát csináltatni. Ezért az egyéni érdekeltséget akarjuk bevezetni, a feldolgozásban pedig korszerű technikát alkalmazni: olyat, amelyik minden piacon eladható terméket tud produkálni. Ha ezek a feltételek megvannak, a kereskedelmi „háborút” meg lehet kezdeni. Nehéz ám jól eladni ebben a szakmában, el kell hitetni a fogyasztóval, hogy a termékünk jó. Egy gépnek vannak paraméterei, amelyeket objektiven mérni lehet, egy italt az ízlés minősíti. SZERKESZTŐSÉG: — A látszólag ________változatlan s truktúra sok változást takar. Vannak azonban gazdálkodók — és ilyen a göllei tsz is — ahol a gazdálkodás struktúráján nem kívánnak változtatni. Miben látják az előrelépés tortaléllát? VÉTEK JÓZSEF: — Mi a rossz időjárás esetén is megtermelünk 70—80 mázsa gabonát hektáronként. A feladat, hogy olcsóbbá, gazdaságosabbá tegyük a termelést. Hogy miként? Intézkedtünk például, hogy az összes szervestrágyát, ami Göllében keletkezik, ki kell hordani. Az érdekeltség korszerűsítése is nagyon fontos, nálunk a szövetkezetben kétmillió forint haszon is elmaradhat, ha nem figyelünk kellően oda. A költségekkel lehet takarékoskodni. Ha a traktoros többször hazamegy naponta, az sok pénzbe kerül. Január 1-jétől önelszámoló egységeket alakítunk, s eredményük befolyásolja jövedelmüket. Nem egyenlősdit akarunk, hanem ésszerűt gazdálkodást. Ha most bemegy a traktoros és gumikat kér, senki sem kérdezi meg, hogy miért akar újat: nem kell érte fizetni sem. Ha jövőre megy be, a raktárba akkor is kap, de megterheljük vele az önelszámoló egységet: a gazdálkodás jövedelmezőségét befolyásolja ez. A bértömeggazdálkodásban is bízom egy kicsit: nálunk van kb. 30— 40 „vattaember”. A megyében több éven keresztül elsők voltunk gazdálkodást tekintve: a bérszínvonalban a hatvannyolcadikak, a jövedelemszínvonalban ötven- egynéhányadikak voltunk. Most végre fölmentünk a nyolcadik helyre, de azért 7 millió 30 ezer forint regulativ adót (munkadíj adót) fizettünk. Zárszámadáskor nem mondhatom a tagoknak, hogy jól dolgoztak, csak éppen nem tudunk fizetni. Most 71 ezer forint a bér- színvonalunk, de legalább 80—85 ezer forintnak kellene lenni. A termelési tanácskozáson is bejelentettük már, hogy aki dolgozik tisztességesen, az maradhat, aki nem, az elmegy január 1-jé- vel. Megvan a lista is azokról, akiktől meg kívánunk válni. A másik dolog a háztáji, amelyet segíteni kötelesség. Majdnem mindent megcsinálunk a háztáji termelőknek. Ezzel próbáljuk segíteni őket, hiszen itt tud majd többletjövedelemre szert tenni a tsz-ben dolgozó is. Nem csináljuk azt, amit néhány szövetkezet, hogy a 360 forintos kukoricát a tagjainak négyszázért adja. Ha akarom, hogy legyen kistermelés meg háztáji, akkor azt segíteni is kell. Az eredmény nem marad el. FENYŐ ISTVÁN: — Mi arra számítunk, hogy a nor- mativitás feltétlenül tovább differenciálja a termelőüzemeket, és az üzemek meghatározott körének — itt elsősorban néhány tsz-re és ipari szövetkezetre gondolok — újféle cselekvéssel kell reagálni az új helyzetre. Arról van szó, hogy az eddig kapott vagy biztosított biztonsági háló megszűnik, vagy meggyengül, nem lesz egyedi támogatás, ilyen vagy olyan jogcímen juttatott pénz, és mindenféleképpen szorosabb lesz a késztetés a felszámolásra, a szanálásra az eredménytelen gazdálkodás esetén. Ez a vezetést is, a közösséget is hatékonyabb munkára ösztönzi. Meg kell értetni, el kell fogadtatni az emberekkel, hogy ez komoly dolog és nincs kibúvó, nem lehet a dolgokat kijárni. Ez nagy kényszerítő erő lesz és nem felülről kell várni a megoldást, a más kertjét nézegetni, hanem saját program alapján keresni azokat a kitörési lehetségeket, amelyek a boldoguláshoz vezetnek. Valamennyiünk — még a jól dolgozó üzemek — számára is, keményebb lesz az élet, de a követelményeknek mindenféleképpen meg kell felelni. BOROS JÓZSEF: — Azok, akik jobb helyzetben vannak vagy lesznek, elvárják azt, hogy olyan légkör alakuljon ki, amely a jól prosperáló cégeket bátorítja. Ez egyúttal óriási differenciálódást is hoz majd. És igen nagy politikai feladat az, hogy a társadalommal elviseltessük ezt a differenciálódást. Lesznek a jelenleginél rosszabb helyzetbe kerülő vállalatok és családok is és jobb helyzetbe kerülők is. A megoldás az, hogy olyan légkört kell teremteni, amelyben a differenciálódás természetes nemcsak a vállalatok, hanem családok között is. Nem az elvégzett munka mennyisége, hanem minősége és hatékonysága alapján kell elviselni, hogy egyesek kiugróan jó jövedelemhez jutnak. Ez ösztönző is. VÉTEK JÓZSEF: — A termelési tanácskozáson elmondtam, hogy ne féljen senki a személyi adózástól; aki nem fizet adót, annak kevés lesz, de aki fizet, annak marad is. És a jövedelemmel gazdálkodni is tudni kell. Nekünk van kereskedelmi hitelbanki részvényünk 4 millió forint. Erre kapunk évi 11 százalék alapkamatot, meg osztalékot kb. 23—24 százalékot. Szerintem jó üzlet ez, de tőke kell hozzá. Megszüntetjük a juhágazatot, mert nem tudtam senkit meggyőzni arról, hogy a birkát ki kell tenni a legelőre egész évben, akkor gazdaságos lesz. A pénzt használtuk hitelbanki célra. Gazdálkodunk azzal is, hogy december 31-én a számlánkon 26—28 millió forint szokott lenni, s ha ezt márciusig, áprilisig lekötjük, akkor már hoz pénzt. Ilyen üzletekkel évi 3 millió forintot tud hozni a közösség. FENYŐ ISTVÁN: — Hosz- szú távon a társadalom nem bírja el, hogy ennyi gyengén gazdálkodó, ráfizetéssel működő szervezetet tartson el a jók rovására. Ennek megváltoztatását célozta meg a kormányprogram is, minden hatásával együtt. A politikai munka jelentősége óriási mértékben növekszik. A magasabb követelmény- rendszert stagnáló vagy csökkenő életszínvonal mellett kell elfogadtatni a garantáltan jobb jövő reményében. A garancia a saját munkánk. Ezért a vezetőknek és a kommunistáknak nagyon nagy a felelősség^ és feladata.
