Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)

1987-10-20 / 247. szám

1 Somogyi Néplap • <? 1987. október 2Ó., kedd Tanácskozik a Legfelsőbb Tanács (Folytatás az 1. oldalról.) első két évének előirányza­tait összességükben teljesíte­ni fogják. Egyes ágazatok­ban — elsősorban a gép­gyártásban és a könnyűipar­ban — mindazonáltal nem sikerült elérni a kitűzött cé­lokat. A következő évben ezért 9,2 százalékban meg kell újítani a gépipari ágazatok termékeit, a termelés meny- nyiségének pedig 7,1 száza­lékkal kell emelkednie. A mezőgazdaságban a megtermelt termények táro­lására fordítják a fő figyel­met, s a feldolgozási, rak­tározási és szállítási felada­tok végrehajtására költik az ágazatban előirányzott beruházási összegek jelentős részét. Külön figyelmet for­dítanak a szociális progra­mok megvalósítására. Intéz­kedéseket hoznak a közfo­gyasztási cikkek gyártásá­nak bővítésére, a kiskeres­kedelmi forgalom növelésé­re. Az egészségügy, az ok­tatás, a társadalombiztosí­tás, a nyugdíjkifizetések, az ösztöndíjak, a különféle juttatások és kedvezmények finanszírozására fordított társadalmi-fogyasztási ala­pokból a következő évben 3.5 milliárd rubellel többet fizetnek ki, mint azt az öt­éves terv 1988-ra előirá­nyozta. A terv értelmében gyorsí­tott ütemben fejlődik a la­kásépítés: 1988-ban mintegy 11.5 millió ember lakáskö­rülményeinek javítása válik lehetővé — mutatott rá az előadó. A Szovjetunió 1988. évi költségvetését az elvileg új pénzügyi politika alapján dolgozták ki — mondta a Legfelsőbb Tanács üléssza­kán Boriz Gosztyev. A szov­jet pénzügyminiszter a jövő évi költségvetés tervét elő­terjesztve kifejtette, hogy a tervezetet az állami válla­latokról szóló törvény elő­írásaival összhangban alakí­tották ki, megteremtve a szükséges feltételeket a tel­jes önelszámolás rendszeré­nek széles körű bevezetésé­hez. Gyökeres változások tör­ténnek a költségvetési be­vételek terén — mondta a- miniszter. Az új gazdálko­dási körülmények között a bevételek újraelosztása a vállalatok javára történik. Az előirányzat szerint jövő­re több mint 100 milliárd rubelt fordítanak az önelszá­moló termelésre és a szo­ciális fejlesztésre. Csökkent a költségvetés­ben a forgalmi adóból szár­mazó bevételek aránya, hi­szen nagymértékben — mintegy 12 milliárd rubellel — csökkent az égetett sze­szes italok eladásából szár­mazó bevétel. , Minőségileg változik a költségvetési kiadások szer­kezete. A vállalatok saját pénzügyi forrásainak növe­kedésével egyidejűleg csök­kennek a költségvetési ki­adások a beruházások, a fo­gyóeszközök terén. Ennek nyomán megnő a bankhite­lek szerepe. Jövőre erőteljesebb lesz a szovjet költségvetésben a szociális szféra szerepe. Minden forrást egybevetve Mitterrand az NSZK-ban Tegnap négynapos hivata­los látogatásra az NSZK-ba érkezett Francios Mitterrand francia köztársasági elnök. A vendéget, akinek a koráb­bi számos NSZK-beli tartóz­kodása és a bonni vezetők­kel való gyakori tárgyalásai ellenére hivatali ideje alatt ez az első ilyen jellegű ál­lami látogatása, Richard von Weizsäcker elnök fogadta. Hivatalos bonni körökben a látogatástól Franciaor­szág és az NSZK szoros vi­szonyának, barátságának jel­képes értelmű megerősítését várják. Mitterrand mostani útja Bonn és Párizs általá­nos érintkezésének abba a sorozatába illeszkedik, amely szeptember végén a „Szem­telen veréb” közös nyugat­németországi hadgyakorlat Kohl és Mitterrand által történt együttes megtekinté­sével kezdődött. NAKASZONE HELYETT TAKESITA Takesita Noboru, a Japán­ban kormányon lévő konzer­vatív Liberális Demokrata Párt 63 éves főtitkára lép Nakaszone Jaszuhiro pártel­nök október 30-án megürese­dő helyére. Az LDP az októ- ber 31-re összehívott köz­gyűlésén erősíti meg Takesi- tát a pártelnöki poszton. Hétfőn éjfélkor Nakaszo­ne Jaszuhiro jelentette be, hogy a párt jelenlegi, 63 éves főtitkárát jelöli utódjául. jövőre 402 milliárd rubelt fordítanak a különböző la­kossági igények kielégítésé­re — lakásépítésre, fogyasz­tási cikkek előállítására, a kereskedelem és a szolgál­tatások fejlesztésére —, s ez 22 milliárddal több a folyó évinél. Tíz és fél milliárd rubelra nő a környezetvéde­lemre fordított összegek mértéke. A katonai kiadásokról szólva a szovjet pénzügy- miniszter a következőket mondta: a szovjet fegyve­res erők személyi állomá­nyának eltartására, nyugdí­jak fizetésére, katonai épít­kezésekre és egyebekre for­dított összegek az ez évi, az­az 20,2 milliárd rubeles szinten maradnak. A jövő évi népgazdasági terv és költségvetés terve­zete feletti vita konkrét vol­tát elősegítette, hogy a kép­viselők előzetesen megis­merhették az előterjesztése­ket, s a képviselők százai részt vettek a dokumentu­mokat előkészítő bizottságok munkájában. A szovjet népről való gon­doskodás — amely tükröző­dik a Legfelsőbb Tanács ülésszakán előterjesztett jövő évi népgazdasági és költségvetési tervekben — a peresztrojka ismertetőjele, az SZKP és a szovjet állam erőteljes szociálpolitikájá­nak jellegzetessége — mond­ta Sztyepan Salajev. A Szov­jet Szakszervezetek Közpon­ti Tanácsának elnöke a Leg­felsőbb Tanács hétfői vitá­jában az elsők között szólalt fel. 1988-ban 9,1 százalékkal többet fordítanak oktatásra, egészségügyre, társadalom- biztosításra. Az ilyen célú kiadások a szovjet állam történetében még sohasem nőttek ilyen ütemben — je­gyezte meg a szakszervezeti vezető. Az 1988-as népgazdasági terv sajátossága — amint azt több hozzászóló is hang­súlyozta —, hogy abban nagy mértékben csökken a központi mutatók száma, növelve a helyi kezdemé­nyezésekhez a mozgásteret. A költségvetés tervezetében sok iszó esik arról, hogy a bevételek újraelosztásában a vállalatok javára történik változás. A saját eszközök­ből megvalósuló beruházá­sok összege jövőre 55,5 mil­liárd rubelt tesz ki. Ez azt jelenti, hogy az üzemek és vállalatok maguk vásárolják meg a szükséges technikát. Ennek — mint a vitában rá­mutattak — van egy örven­detes gazdasági „mellékha­tása”: a saját eszközökből mindenki csak a valóban szükségeset fogja megvásá­rolni. A terv jellegzetessége az is, hogy előtérbe kerülnek a helyi szempontok. A jövő évtől kezdve a köztársasá­gok, körzetek és területek helyi hatalmi szervei saját területükön önállóan dolgoz­zák ki és hagyják jóvá a komplex terveket. Mihail Gorbacsov, az SZKP KB főtitkára hétfőn Moszkvában találkozott az oroszországi föderáció nem feketeföldi övezetéhez tarto­zó területek és autonóm köztársaságok területi párt- bizottságainak első titkárai­val. E hatalmas térség jelentős szerepet játszik a Szovjet­unió életében, hiszen itt ha­talmas ipari központok, nagy mezőgazdasági körze­tek, tekintélyes tudományos erők, a múlt és a jelen sok kulturális értéke találhatók. A beszélgetés végén Gor­bacsov a területi pártbizott­ságok és pártszervezetek rendkívüli felelősségéről be­szélt az átépítési folyamat továbbfejlesztésében és el­mélyítésében, mindazoknak a lehetőségeknek az aktív kihasználásában, amelyek a gazdasági életben, a demok­ratizálás és a „glasznoszty” politikája révén tárulnak fel. Megsemmisítettek két fúrótornyot (Folytatás az 1. oldalról.) hogy az akció után iráni mentőhajók SOS-üzeneteket küldtek további mentőoszta­gokért. Függetlenül attól, hogy valósak-e a tornyok katonai lehallgató- és figye­lőszolgálatába utaló ameri­kai magyarázatok, öböl men­ti polgári források jelezték: mintegy 300 munkás, közöt­tük több külföldi dolgozott az olajtornyokban. Ismere­tessé vált a független hajó­zási forrásokból az is, hogy iráni mentőhajók többször kérték rádión az amerikai hadihajókat: mielőtt újból tüzelnének, engedjék eva­kuálni a sebesülteket. Reagan elnök hétfőn köz­zétett írásos nyilatkozatá­ban „jogos önvédelemnek” minősítette az iráni plat­form megsemmisítését. A rövid nyilatkozat szerint az akció „mérsékelt, arányos és korlátozott” volt és az Egye­sült Államok „arra töreke­dett, hogy minimális mér­tékben okozzon vesztesége­ket”. Az elnöki nyilatkozat is­mételten hangoztatja, hogy az Egyesült Államok „nem akar katonai konfliktusba keveredni Iránnal”, de Te­heránnak „tisztában kell lennie azzal, hogy az Egye­sült Államoknak megvan az elhatározása és a képessége is arra, hogy megvédje ha­jóit a ki nem provokált tá­madások ellen”. Az elnöki szóvivő hozzá­fűzte, hogy Washington dip­lomáciai csatornákon több ízben is figyelmeztette erre az iráni kormányt. Négy amerikai hadihajó hétfőn — közép-európai idő szerint délben — megsem­misített egy iráni tengeri olajfúró platformot a Per­zsa-öbölben. Ezt Weinberger hadügyminiszter jelentette be Washingtonban, két órá­val az esemény után, a Pentagonban megtartott sajtókonferenciáján. Indiaiak latinában Az indiai csapatok már Jaffna belterületein lövik az elszántan védekező tamil „tigrisek” állásait. Katonai közlemények sze­rint az indiai erők több he­lyütt is áttörték a Tamil Eelam Felszabadító Tigrisei (LTTE) nevű szervezet külső védelmi vonalait. Katonai hírforrások szerint a szerve­zet főparancsnoka, Velupillai Prabhakaran fejére az in­diaiak egymillió rupiás — több mint 300 000 dolláros — vérdíjat tűztek ki. Egy indiai parancsnok tart eligazítást A hadügyminiszter szerint Washington az ügyet ezzel „lezártnak tekinti” és nem óhajt további fegyveres kon­frontációt” Iránnal; ám le­szögezte, hogy „nem lehet büntetlenül támadni a békés polgári céllal közlekedő ha­józást”. Weinberger közölte: az ak­cióban négy romboló vett részt. A rádión leadott fi­gyelmeztetés után mintegy húsz perccel tüzet nyitottak: körülbelül ezer lövést adtak le öt hüvelykes ágyúkból és megsemmisítették a platfor­mot. A hadügyminiszter azt mondotta, hogy a személyzet „legalább részben” elhagyta a tornyot a rádiófigyelmezte­tés után. Az elnöki szóvivő este el­ismerte, hogy valóban két fúrótornyot semmisítettek meg az amerikai hajók. Irán elleni fegyveres ag­ressziónak és a harccselek­mények kiterjesztésének mi­nősítette hétfőn a TASZSZ a két iráni olaj-fúrótorony el­len intézett amerikai táma­dást. A szovjet hírügynökség kommentárja összefüggésbe hozza az ügyet az úgyneve­zett Irangate-tel, vagyis az Egyesült Államok titkos irá­ni fegyverüzlete körüli bot­ránnyal. A szovjet kommentár vi­tatja azt az amerikai állás­pontot, amely szerint a fegy­veres megtorlások a hajózás szabadságának védelmét szolgálják. Az Egyesült Álla­mok elvetette, hogy az ENSZ védnökségével szavatolják a Perzsa-öbölben a szabad ha­józást és az Egyesült Álla­mok a hajózás védelme ürü­gyén hadihajókat küldött az öböl térségébe, a környező országokban pedig igyekezett állandó katonai támaszpon­tokhoz jutni — írja a TASZSZ. A kommentár megálla­pítja, hogy az amerikai—irá­ni fegyveres összeütközés im­már kész tény. Ezzel kapcso­latban figyelmezteti az ame­rikai kormányzatot: ne vár­ja, hogy az újabb katonai kaland politikai hasznot hoz számára. Mint az MTI kairói tudó­sítója jelentette, a kilencta­gú iráni legfelsőbb nemzet- védelmi tanács — az ország katonai és politikai vezetőit tömörítő magas rangú testü­let — hétfői rendkívüli ülé­se után Hamenei Ali állam­elnök a teheráni rádióban beszédet mondott. Hamenei hangoztatta, hogy Irán az amerikai lépést nem hagyja válasz nélkül. — Reagan igen súlyos hibát követett el — mondotta. Állásfoglalása szerint a megtámadott olaj­ipari létesítmények nem vol­tak katonai célpontok, és vé­delmi eszközzel nem voltak ellátva. ÓVATOS ALBÁN AJTÓNYITÁS Albánia óvatosan bár, de egyre inkább megnyitja ha­tárait kíváncsi külföldi uta­zók előtt. „Üdvözöljük a külföldieket” — így kö­szöntött bennünket Skelkin Begari, a külföldi újságíró­kat fogadó hivatalos albán tisztviselő, s hozzátette: „Al­bánia nem elzárt ország.” Szervezett utazások kere­tében jelenleg mintegy 3000 külföldi látogat évente a kis balkáni országba. Né­hány évvel ezelőtt mind­össze tucatnyian lehettek. A zömmel nyugat-európai turisták hetente 300—400 dollárt fizetnek, s lassacs­kán kezdenek hozzáférni Albánia rejtelmeihez: az egzotikus romokhoz, a rom­latlan, környezetszennye­zést még nem látott termé­szethez és az egyedülálló politikai berendezkedéshez. A viszonylagos elszigetelt­ség után, amelyet volt szö­vetségeseivel — Jugoszláviá­val, a Szovjetunióval és Kí­nával — való keserű szakí­tások okoztak, Albánia most bővíti külkapcsolatait, így több üzletember, diplomata és újságíró is eljut ide. Tiranában jelenleg a ma­gyar, a román, a jugoszláv és a svájci légitársaság in­dít hetente egyszer járatot, így Albánia lassan felkerül a világ utazási térképeire is. A jugoszláv határnál vol­taképpen két albán határál­lomás fogadja az érkezőt. Kevés a formalitás: egysze­rű formanyomtatvány, a gépkocsi futólagos átvizsgá­lása, mosoly és integetés a kínai típusú zöld egyenruhát viselő határőrtől. A második határ néhány száz méterrel odébb, a kanyar mögött vár hatalmas vaskapu formájá­ban. E hermetikus zár mi­att szerezte Albánia a bun­kerek országa hírnevet. A katonák közömbösen tekerik vissza a félelmetes vasszer­kezetet. Szögesdrót és bunkerek sora húzódik végig a hegyes horizonton. Szamárháton ülő parasztok bámulnak le az utazóra. A Tiranából a ho­mokos adriai tengerpartra vezető út mentén bunkerek ezreinek boltozatos kupolá­ja pettyezi be a vidéket. Néhányban szamarakat tar­tanak, másokban gabonát, sokat közülük benőtt már a buja délszaki növényzet. Al­bánia néhai vezetője, az 1985-ben elhunyt Enver Hodzsa építette ezeket a föld alatti óvóhelyeket felté­telezett külföldi támadás el­len. A zöld hegyvidéket me­csetek, fehér minaretek, vö­rös zászlók és a vezetők arcképei ékesítik. A mecse­teket Hodzsa 1968-ban be­zárta, a világ egyetlen hi­vatalosan nem hívő orszá­gává változtatva Albániát, ahol betiltották a vallást. A turista „Skanderbeg” konyakot szopogatva, krém­tortát eszegetve cseverészhet a durresi Adriatic Szálló te­raszán, sütkérezhet a tiszta fövényen, úszkálhat az Ad­riában, vagy kóborolhat a homokdűnék között elszór­tan domborodó bunkerek között. A jugoszláv határtól Ti­rana felé vezető út mentén fekvő Elbasan egykori török erődítményben, ma nagyobb ipari központban a pénzvál­tásnál ismét ráébred az em­ber Albánia és a külvilág különbségére. Az avitt banképületben nincs őr, sem számítógép. Bent egyszerű pult, rajta ócska irodasze­rek, körülötte pedig csevegő női tisztviselők serege. Dol­láronként hét lek és néhány kindarka árfolyamon hatal­mas 50 lekes bankókat nyújtottak át néhány alu­mínium érmével. Fekete egyenruhás isko­láslányok lepik el az utcát délután, hazafelé tartanak a délutáni pihenőre, ami minden földközi-tengeri or­szágban elmaradhatatlan. Az emberek edényekben töltöttpaprikát és kenyeret visznek sütésre a helyi pék­ségbe, amelynek falait al­bán újságok kivágásai és Hodzsa képei díszítik. A macskaköves mellékut­cákban, a még mindig la­kott citadella melletti fehér házaknál tizenéves fiúk kí­nálkoznak idegenvezető­nek. Mutatják a bezárt ka­tolikus és ortodox templo­mot, golyóstollat és rágógu­mit kunyorálnak. Tiranában a Szkander bég tér biciklistákból és ke­vés autóból álló forgalmára sztálini stílusú komor köz­épületek tekintenek alá. A Dajti Szállóban, amelyet még Mussolini olasz diktá­tor emeltetett, 350 lekért ki­rályi méretű, rádióval, tévé­vel, telefonnal és modern fürdőszobával ellátott szo­bákban pihenhet az utazó. Nem tolonganak egyelőre, zsúfoltságnak, ideges nyüzs­gésnek nyoma sincs. A mo­dern élet a maga terheivel és kellemetlenségeivel alig legyintette még meg ezt az országot. A külföldiekkel megérkeznek majd ezek is.

Next

/
Thumbnails
Contents