Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-20 / 247. szám
1987. október 20., kedd Somogyi Néplap 3 A meleg étel: Siófokon próbatétel Mindennapi főtt ebédünk FésEekroham Mély fájdalommal tudatjuk, hogy dr. Kassai János, a megyei tanács nyugalmazott vb-titkára, a megyei tanács tagja 62 éves korában, 1987. október 17-én súlyos betegségben elhunyt. Temetése 1987. október 26-án 12 órakor lesz Kaposváron, a Keleti temetőben. Somogy Megye Tanácsa kicsit drága a fuvarral együtt. Tegnap két vagon gömbfát is kaptunk. Talán tíz darab hever a kerítés tövében. Nemcsak fa nincs: ajtóablak is összesen négyszáz lehet. A legtöbb már senkinek sem kell. Vagy indokolatlanul drága vagy be- építhetetlen. Tavaly — mondja Tápi József —, kétezer darab volt mind a kettőből. A tüzép-telep egyik eldugott sarkában óriási sóderhegy áll. Senki sem viszi, mert ez már innen köbméterenként 420 forint. Ehhez jön a felrakás, a lerakás, plusz a fuvar. Ezer forinttal lenne több, mintha az ember maszekkal hozatja. Az áruházban sem jobb a helyzet. Kauer József, a műszaki osztály vezetője: — Színestévéből, hűtő- szekrényből, hűtőládából, videóból, bojlerből, gázkazánból és gázégőfejekből most nagyon sokat el tudnánk adni. Óriási a kereslet, az emberek mindent pakolnak a kosarukba. — Mit tudnak ígérni? — Könnyebbet kérdezzen. Videót például ígér a kereskedelem karácsony előttre, negyvenezer forintért, de ezt meg kell érni. Az akadozó ellátásról beszél Héra Gáborné, a vegyiosztály vezetője is. Nincs elég külső-belső falfesték, fehér színből például csak egyféle zománcfesték van Meséli, a napokban jött fatapaszt például el kellett dugni a közületek elől, hogy több vevőnek jusson, mert akkor egy cég megvette volna az egészet. Békés József A szocialista magyar köz- igazgatás odaadó munkása távozott el: dr. Kassai János tudományos alapossággal végezte napi feladatát és emberséggel oldotta meg a legnehezebb és legbonyolultabb ügyeket is. Munkája szolgálat volt: a közigazgatás aktahegyei között mindig azt kereste, hogy milyen döntés szolgálja leginkább az embert, teszi szebbé környezetét, könnyebbé életét. Miközben a munkáját végezte, sorsok százait ismerte meg, tanúja volt bánatnak és örömnek, és mindig lelkes támogatója a sorsot jobbító törekvéseknek. Somogyi ember volt. Itt a megyében, Taranyban született 1925. január 31-én, és élete végéig minden munkahelye és tevékenysége ehhez a megyéhez kötötte. Az éledtet a taranyi cselédsoron ismerte meg, és érettségi után — húszévesen már Lábod község irodatisztje, majd segédjegyzője. Innen 1950- ben Kötcsére került körjegyzőnek — és a tanácsok megalakulásakor — a tanács- vb elnökévé választották. 1951—53. között Tabon volta járási tanács-vb titkára. Innen került a megyei tanács vb-titkári székébe és ezen a poszton dolgozott felelősséggel, elkötelezettséggel 33 éven keresztül. Mindig sok munkája mellett tanult és szerzett jogászdoktori végzettséget. E gyakorlati tapasztalatokra építve, az élet által felvetett problémákra keresve a megoldást vált az államigazgatás-tudomány művelőjévé. Előadásokat tartott és szakmai folyóiratokban adta közre tapasztalatainak értékelését, az embert formáló napi munka jobbítására tett javaslatait. Generációk nevelkedtek a keze alatt és lettek a magyar szocialista közigazgatás felelősséggel dolgozó munkásai. Sürgette és mindig támogatta a tanácsoknál az érdek- képviseleti munka kibontakoztatását, az önállóság, az öntevékenység kialakítását. Hirdette és minden erejével támogatta annak az elvnek a megvalósulását, hogy az emberekért ott lehet és kell a legtöbbet tenni, ahol élnek: a községekben, a városokban. Arra törekedett, hogy mindig hasznosítható segítséget adjon az ott dolgozók ügyintézőinek munkájához, tevékenységük színvonalának javításához. 1945-ben lett a párt tagja és több mint négyévtizedes tanácsi tevékenységét a párt politikája iránti elkötelezettség irányította. A nyugdíjkorhatárt 1985- ben elérte, de továbbra is áldozatosan és intenzíven dolgozott. Az ember bírta a terhelést, a szíve azonban nem: egyértelmű és szigorú parancsot adott a pihenésre. 1987. június 30-cal vonult nyugdíjba. Élete munkájának is szólt az elismerés, amikor 1985-ben — sok egyéb kitüntetés, közöttük a Munka Érdemrend arany fokozatát követően — a Szocialista Magyarországért érdemrendet adományozta részére az Elnöki Tanács. A munkásévek után a pihenésre nem hagyott időt a sors dr. Kassai Jánosnak. Munkájának eredményei — az embert szolgáló közigazgatási módszerek — nemcsak megőrzésre, hanem továbbfejlesztésre is érdemesek és alkalmasak. A kereskedő „boldog órái és a türelmetlen vevők A tégla, a cserép, a betongerenda, a faáruk piacán akadozó volt eddig is az ellátás, most azonban már képtelenség beszerezni ezeket az anyagokat. A termelők szállítása is egyenetlen, akkor amikor a vevők mindent megvennének. A kaposvári Fészek áruház a megye legnagyobb Tüzép- telepe. Tápi József, a telep igazgatóhelyettese mondta: — Kereskedőként most boldog órákat élünk át: a tavalyi hasonló időszak napi forgalma kilencszázezer— egymillió forint között mozgott. Most naponta négy— ötszázezer forintjai több kerül a kasszánkba, pedig kevesebb az árunk, kisebb a választékunk. Az emberek mindent vesznek, amihez hozzájutnak. Aki jövőre, esetleg két év múlva építkezik, már most befekteti a pénzét építőanyagba. — A rossz ellátás miatt inkább csak befektetné ... — Ehhez én nem tudok hozzászólni, ez a termelők dolga. Nehéz kibogozni, miért van ez az anarchikus helyzet. Valószínű, a termelők is gondolkodnak, hogy mit érdemes piacra dobniuk ebben a két hónapban, de más is közbeszól: a betongerendákat gyártó nagyvállalat például egyszerűen munkások nélkül áll. Nekünk a lekötött mennyiség felét nem - szállították le ... Amíg beszélgetünk, féltucat vásárló lép be az ajtón. Az emberek egyszerűen nem fogadják el a pénztárnál, a kiszolgálóknál hallott információkat, és idejönnek. Egy hölgy Dombóvárról már harmadízben keres E—42-es gerendát, egy fiatalember Lengyeltótiból E—48-asra vadászik: országjáró körút végén érdeklődött a Fészekben. „Természetesen” sehol, így itt sem kapott. Próbálkoznak az emberek. Van, aki pénzt ígér, van aki italt, van aki a komája nevét mondja, van aki egyszerűen „valakiket” emlegetve fenyegetőzik. Hiába. Ennyi áru van, ennyit lehet szétosztani. Az emberek azt gondolják nekünk kell, azért nem adjuk. — Milyen az ellátás a többi áruból? — A cementellátás a többhetes hiány után kriminális. Heggel nincs, tizenegy órakor jön egy szállítmány, arra ipár ötvenen várnak. Harc, kiabálás, feszültség. Napi 1200 mázsa sem elég. A cserepünk a harmadik negyedévben csupán tíz építkező számára volt elég. Ennyi diszpozíciót kaptunk. A tégla iránt is rettenetesen megnőtt a kereslet: négymilliót adunk el egy évben tizenkét fajtából, de szinte soha nincs. Most a Rába-falazóblokk — a kőröshegyi téglagyár új terméke — talán enyhít a helyzeten. Ebből van, a hőszabványnak is megfelelő, csak Télre való takarmány A Kutasi Állami Gazdaság eredményeit a szarvasmarha-tartással érte el. Négyezer-nyolc- száz tehén téli takarmányozására harmincezer tonna szilázst kell elkészíteniük ezekben a napokban. A munkákkal félidőben tartanak, bőven van mit betakarítaniuk, jól sikerültek a másodvetésű kukoricák. Dr. Kassai János 1925—1987 Szolgáltatások Barcson Sok vitát keltő témáról tárgyalt legutóbbi ülésén Barcs tanácsának végrehajtó bizottsága. A testület tagjai arra voltak kíváncsiak, hogy eddig milyen intézkedések születtek a munka- időalap védelmére, milyenek a szolgáltatások, mennyi időt kell fölöslegesen föláldozni azért, hogy valaki ügyesbajos dolgait elintézhesse. Egy példa: Nagy Sándor, a városi tanács titkársági osztályának vezetője elmondta, hogy több kilós lemezjátszója elromlott. A Dráva ipari szövetkezetnél azt mondták neki: vigye be a szervizbe, a kisiparos azonban késlekedés nélkül kiment a lakására. A szolgáltatásra hivatott szövetkezet vajon miért nem vállalta ugyanezt? Dr. Papp Ferenc, a Dráva elnöke igyekezett cáfolni az őket illető panaszok jogosságát, de nem tudta meggyőzni a testület tagjait. Mert lehet, hogy ráfizetéses a szolgáltatás, rosszak a kereskedelembe kerülő termékek, hiányoznak az alkatrészek, de jobb hozzáállással sok mindenen lehetne változtatni, s az ügyfélnek sem kellene fölöslegesen sétálgatnia munkaidőben. A barcsi posta helyzete már-már kriminális. Nem Ki vigyázzon a munkaidőre? lehet — vagy csak nagy nehézségek árán lehet — telefonálni. Változásra egyelőre senki sem számíthat. Az viszont meglehetősen furcsa, hogy — mint Tasnádi József említette — este nyolc óra után nem tudtak feladni egy sürgős táviratot. És azt is nehéz megmagyarázni, hogy a nyújtott ügyfél- fogadási időben a tanácson és a rendőrségen sem lehet érdemben intézni ügyeket, mert nem lehet okmánybélyeget kapni. A barcsiak szerint a Kögáz már-már kiváltságos cégnek számít. Olyan a nyitva tartási rendje, hogy csak munkaidőben tudják bejelenteni a gázóra állását is ... Dr. Németh Jenőtől, Barcs tanácselnökétől is hallottuk tegnap: az elmúlt hónapokban sok minden történt a munkaidő védelmében, de a legnagyobb gond még mindig az, hogy a munkahelyi vezetők sincsenek tisztában azzal, mit mikor lehet elintézni. Hiába jelent meg a barcsi műsorfüzetben a tanács ügyfélfogadási rendje, a panaszosok többnyire munkaidőben érkeznek hozzájuk. Nagy Sándor elmondta, hogy a megkérdezett vezetők közül mindössze hét ismerte a különböző szolgáltató nyitva tartási rendjét. S nem a teljesítménybérben dolgozó munkások járnak napközben a dolgaik után, hanem az adminisztratív munkakörben levők. A testület elé kerülő jelentésben olvastuk: hatvanegy megkérdezett közül tizenötnek minden további nélkül megengedte a munkahelyi vezetője, hogy munkaidőben intézze dolgait. Az igazság kedvéért viszont azt is el kell mondani, hogy a hatvanegy dolgozó közül huszonöt azt válaszolta: érdemi változások történtek a munkahelyén, szigorúan vagy szigorúbban veszik a munkaidő kihasználását. A testület állásfoglalása szerint szükséges a tüzép, a posta, a Dédász és a Kögáz nyitva tartási, ügyfélfogadási rendjének megváltoztatása. Szigorúbban kell föllépni a mulasztókkal szemben, ne járjanak ki mondvacsinált ügyekkel az emberek a gyárkapun. Nem kis próbatétel manapság gondoskodni a mindennapi főtt ebédről. Erről győzött meg bennünket a közelmúltban a Siófoki Városi Tanács-vb ülése, ahol nem oszlottak meg a vélemények arról sem, hogy Siófok közétkeztetése napjainkban nem csekély gondokkal küszködik. Szarka József, a városgazdálkodási osztály vezetője tényekkel támasztotta alá a túl sok örömre okot nem adó helyzetet. A hozzászólások a jövőt sem tüntették föl sokkal kedvezőbben. A városi tanács 34 munkahelyen végzett felmérést, s a 10143 dolgozó közül csak 3202 vesz igénybe közétkeztetést. Ez kevesebb, mint a korábbi években volt. Mivel magyarázható a visszaesés? Elsősorban a mennyiségi, minőségi kifogásokkal, az egyre magasabb térítési díjakkal, a tárgyi föltételek elavultságával és nem utolsó sorban a rövidített ebédidővel, amely — főként a nyári idényben — lehetetlenné teszi az étel elfogyasztását a csúcsforgalmi időszakban. Az. elmúlt években a legtöbb gondot a városközpontban lévő irodák, üzletek, szolgáltató egységek dolgozóinak étkeztetése jelentette. 1985-ig az itt dolgozók nagy része a BM konyháját vette igénybe. A konyhán ekkoriban 1000 személyre főztek. Mivel a körülmények a közegészségügyi föltételeknek nem feleltek meg, a Köjál a főzési kapacitást 1986 júniusáig 800, majd 1987 februártól 700 adagra szállíttatta le. A létszámcsökkenés miatt az üzemeltető, a siófoki áfész már 1986-ban az itt étkezők munkáltatóitól plusz hozzájárulást kért, s az újbóli csökkentés újabb költségkihatást jelent. A vállalatok egy része nem tud további terheket vállalni, az áfész pedig — érthető módon — nem kíván veszteséget termelni. A vb-ülés a megoldást egy ésszerű, mindkét fél, valamint a dolgozók részére is elfogádható kompromisszumban látja. A vizsgált munkahelyek közül tíznek van önálló konyhája, nyolc melegítő konyhája, a többiek dolgozói eljárnak étkezni munkahelyükről. A meglévő konyhák fölszereltsége, az eszközök, gépek, üstök nagy része elavult, s ennek is „köszönhető”, hogy az adagok nagyságával és minőségével a megkérdezettek 18 százaléka elégedetlen volt, 31 százalék pedig részben kifogásolta. Több vállalatnál okozott gondot, hogy a GOV konyhája, illetve a Fogas étterem nem tudta teljes létszámban fogadni a közétkeztetésre jelentkezőket. Kényszerszülte megoldás az is, hogy többen az áfész által üzemeltetett Park bisztrót kénytelenek igénybe venni annak ellenére, hogy ott még leülni sem tudnak. Akad persze jó példa is! Kedvező a helyzet a Siófoki Állami Gazdaságnál, a November 7. Tsz-ben, valamint a Mezőgépnél, nekik ugyanis saját konyhájuk van. Milyen megoldásokkal lehetne enyhíteni a feszítő gondokat? A jövő útja kétségtelenül az, hogy a vállalatok minél nagyobb önállósággal igyekezzenek gondoskodni dolgozóik étkeztetéséről^— akár úgy is, hogy kisebb kapacitású konyhákat létesítenek. Alapvető változást remélnek a szakemberek az új Pannónia Étteremtől, amely a tervek szerint a város központjának gondját oldaná meg. Hogy mikortól? A kérdésre egyelőre nehéz lenne válaszolni! A jelenlegi árak szerint az étterem mintegy 60 millió forintba kerülne, plusz a 40 millió forintos forgalmi adó... S ha mindehhez kiszámítjuk, hogy a már elkészült létesítmény évente néhány millió forint mínuszt termel, akkor nem nehéz rádöbbeni: ezt a mai gazdasági szemlélet mellett csak a Pannónia Vállalatnak lehetetlen finanszírozni. Nagyobb szabású városi, vállalati összefogásra lenne szükség ahhoz, hogy ez a gondokon enyhítő létesítmény mielőbb valóra válhasson. Addig azonban a meglévő lehetőségeket kell legalább szinten tartani Gyarmati László