Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
Néplap 1987. október 17., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA Követelmény a tudományos munka Bűnüldöző orvosszakértők Csütörtökön és pénteken Siófokon a BM-üdülőben tizedik alkalommal rendezték meg a rendőrorvosok tudományos ülését. Kiss Sándor rendőr vezérőrnágy, belügyminiszter-helyettestől kérdeztük: — Hogyan alakult ki, miként fejlődött hazánkban az igazságügyi orvos- szakértői szolgálat? — Európában egyedül a Magyar Népköztársaság rendőrségének van hivatásos rendőrorvosi szolgálata. E tevékenységnek hazánkban több mint százéves múltja van, de a felszabadulás után a rendőrséggel párhuzamosan a rendőrorvosi szolgálatot is újjá kellett szervezni. 1949—50-ben valósult ez meg. Akkor azonban a rendőrorvosi szolgálat egymaga még nem volt képes a bűnüldöző és igazságügyi szervek igényeit teljes egészében kielégíteni. A bűnügyi orvosi szolgálat elkülönülésének feltételei 1950-re alakultak ki: először a Budapesti Rendőr-főkapitányság egészségügyi osztályán alakult speciális rendörorvosi feladatok ellátására bűnügyi csoport. A vidéki hálózat fejlesztésének eredményeként 1960-ban a rendőrorvos szakértők már jelentős részt vállaltak az igazságszolgáltató szervek orvosszakértői igényeinek kielégítéséből is. A kezdeti tudományos közlemények, kevés és kissé bátortalan előadás után 1964- ben kezdődött el önálló rendezvényként a rendőrorvosi tudományos ülések sorozata. Előbb két-, később négyévenként. Az első időkben esetek ismertetésére, bemutatására szorítkozott a tanácskozás. Ma már a magyar igazságügyi orvostan elismert szakmai fóruma. Az idén a rendőrorvosi tudományos ülések történetében először — az előadok nagy száma miatt — két szekció megrendezésére is sor került. — A bűnüldöző és bűnmegelőző munkában az igazságügyi szakértők, közöttük — elsősorban igénybevételük gyakorisága miatt — az orvosszakértők szerepe fokozódik; a felgyorsult fejlődés azt követeli, hogy ezek a szakemberek folyton képezzék magukat...- — A rendszeres továbbképzés lehetővé tette a szakmai mérce magasabbra állítását. A személyi állomány állandósulása pedig a bűnügyi orvosi munka színvonalának fejlődését, teljesítőképességének növelését. A szakértők számára először csak lehetőség volt, később követelmény lett a tudományos munkába való aktív bekapcsolódás. Bűnügyi rendőrorvosi szolgálatunk ezen a területen éppúgy, mint a néha idegőrlő és igen nagy fizikai igénybevételt jelentő napi rutinmunkában kiválóan megállja a helyéi. — Melyek voltak az idei ülésen a legfontosabb újdonságok és milyen haszna van vagy lehet egy-egy ilyen tanácskozásnak ? — Meggyőződésem, mind az orvosi tevékenység szakértői elemzése, illetve a cser- benhagyásos közlekedési balesetek szakértői vizsgálata olyan téma, amely nemcsak a szakembereket, hanem a társadalom széles rétegeit is fokozottan érdekli. A témaválasztás jelentőségét az is fokozza, hogy Magyarországon ilyen formában még egyik kérdéscsoport sem szerepelt tudományos ülések fő témájaként. A rendőrorvosi tudományos rendezvények jelentőségét növeli az is, hogy alkalmat ad az új kutatási eredmények szélesebb körű megismertetésére, a tapasztalatok kicserélésére, közös állásfoglalás kialakítására és baráti beszélgetésekre is. Az eddigi ülések szakmai. színvonalának elismerését jelenti, hogy az ideire több külföldi résztvevő is jelentkezett: fogadásuk feltételeit azonban még nem tudtuk biztosítani. A következő rendezvényeken azonban már a megtisztelő nemzetközi érdeklődés kielégítését is biztosítanunk kell. Gyarmati László KEPEK LITVÁNIÁBÓL Vitalijus Butyrinus kiállítása A litván fiatal művésznemzedék sorából Vitalijus Bu- tyrinust ismerheti meg a kaposvári közönség a Kilián György Városi Művelődési Központban rendezett fotókiállításon. A nemzetközi rangú alkotó mesterien kezeli íötóapparátusát — e technika egész arzenálját — a képalkotásban. A látvány is csupán arra ösztönzi, hogy segítségével megteremtse saját világát. A fotóművészet azon ágát műveli, amelyik közelebb áll a grafikusi tevékenységhez, s nem idegen tőle a szürreális kifejezésmód sem. Sajátos kompozíciókban ölt formát természetszeretete. Művészete nemcsak a képzőművészettel rokon, hanem a költészettel is. Az ember és a tenger témakörét úgy dolgozza föl, hogy sikerült megtalálnia a közös vonásokat. Aktjai nem illusztrációk csupán, hanem részei a természetnek. Noha képi szerkesztésében a fotótechnika fontos szerephez jut, mégsem válik öncélúvá Vitalijus Butyrinus- nál, a játékosságot annál inkább fölfedezhetjük képein. Nem akar meghökkenteni, csupán gondolatokat kíván ébreszteni a nézőben. Sirályok, tengerparti tájak, különös felhők, kövek és kagylók rendeződnek együvé képein, kifejezve az alkotó gondolatvilágát. A fantasztikum nem a menekülést jelenti számára, inkább az ismeretlen iránti érzékeny kíváncsiság bujkál képei mögött. Ezer fotóját publikálták a különféle szaklapok, kétszáz díj, elismerés fűződik munkásságához, a külföldi fotógalériák őrzik munkáit. Kaposvári kiállítása a hónap végéig tekinthető meg a Kilián György Városi Művelődési Központban. H. 15. EGY VÁLTOZAT Csaknem három óra hosz- szat tartó műsorral kívánta — alcímében is bevallottan — szórakoztatni a hallgatóságot hétfőn este a Petőfi rádió, kihasználva, hogy a televízióban adásszünet van. Bár a nem túl Ipleménves Show, ami show cím nem sok mindent árult el a tartalomból, a rádióújságot böngészve mégis több betét az érdekességet ígérte. Ezek közül is kiemelkedik az első, amelyik egy, a Mikroszkóp színpadon készült hangfelvétel volt, s a címe Ki ül a székben? Ebből már az interjúkat rendszeresen hallgatók, nézők tudták is: ha székről van szó, akkor Mester Ákos a kérdező. Beszélgetőtársa pedig ezúttal: Szokolay Sándor zeneszerző volt. A műsor hallatán eltűnődhettünk: mi is a titka egy interjú sikerének. Valószínű, hogy kell egy jó riportalany. Ilyen sok akad a különböző műsorokban, ám nem mindig maiad a riport emlékezetes. Akkor bizony- nyál kell egy jó riporter is. Ilyen is van a rádióban és televízióban; ha nem is sok, de akad. Ám gyakorta vagyunk fül- és szemtanúi: több munkájuk végződik sikertelenül. Akkor az előzőekből egyenesen következik: jó téma is kell a beszélgetéshez. Azért még ez sem garancia, de ha a három szükséges feltétel együtt van, akkor már van esély arra, hogy jó műsort hallhatunk. Beszélgetőpartnerét Mester Ákos ezúttal életének történetéről faggatta, így észrevétlenül is izgalmas, érdekes műsor kerekedett az adásból. Az elmúlt néhány évben több alkalommal volt szerencsénk megcsodálni Mester Ákos kérdezőképességét, most ' bebizonyosodott: akkor is feladata magaslatán áll, amikor nem kell — úgymond — rázós kérdéseket föltennie, hogy ama szólásbeli nyulat „kiugrassa" a bokorból. Szokolay Sándor rendkívül nyílt személyisége — és mindenekelőtt finom humorérzéke — • végig élvezetessé varázsolta az egy órát. Bizonyára vannak olyanok, akiknek azért tetszett a műsor, mert egy életen, egy sorson keresztül az elmúlt évtizedek történelme is fölrajzolódott. S ha ezt egy beszélgetés vállalni tudja, már eleve dicsérendő. Ám közelebb járunk az igazsághoz, ha azt mondjuk: a történelemből ragadott ki egyetlen embert a műsor, hogy lássuk: milyen volt kapcsolatuk. Természetesen szó esett a jelenről is, amikor Szokolay Sándor már köztiszteletben álló zeneszerző, s ezzel annyi társadalmi funkció is jár, hogy mindegyik fölkérésnek eleget tenni nem képes. Ezért döntött aztán úgv, hogy lassan valamennyin túlad s felszabadult idejét a munkának szenteli. A műsor sikerének titka lehet az is, hogy a nyilvános felvételen mindig közönség előtt folyik a beszélgetés. Ez további kedvező felhangot ad a riportoknak, hiszen a közönség reagálása nem lehet közömbös az interjúalanynak, a riporternek, de még a hallgatónak sem. Változatok a szórakozásra — olvashatjuk a műsor alcímében. A Ki ül a székben? pedig olyan változat, amely magas mércét állítva, igényesen szórakoztat bennünket. Mester Ákos műsora után Marilyn Monroe életéről hallottunk összeállítást: azt követően pedig Dajka Mar- git-emlékműsort sugárzott a rádió. Kár, hogy a két — amúgy kitűnő — műsort egymás mellé parancsolta a szerkesztés, mert így önkéntelenül is hasonlóságok és különbségek keresésére ösztönözte a hallgatókat. Ebben az esetben pedig ennek nincs semmi létjogosultsága. Varga István Újdonságok — minden témakörben Műszaki és közgazdasági könyvnapok _L Bőséges kínálattal jelentkezett e hónapban a Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó; Antal Teréz boldogsága Kongresszusra készül a Magyar Vöröskereszt. A Somogy megyei szervezet ma tartja küldöttértekezletét, melyen az elmúlt évek munkájáról ad számot a vezetőség. A vöröskeresztesek nagy családjait a cselekvő humanizmus fűzi szorosra. Segítenek a családban, a munkahelyen, a települések tisztaságának megőrzésében, a környezetvédelemben éppúgy, mint a legönzetlenebbek, a véradók a bajba jutott embereken. A népes család egyik tagja Antal Teréz nyugdíjas tanítónő, akit somogytarnócai otthonában kerestünk föl. Hetvenkilenc évesen is vállal még feladatokat a Vörös- keresztben ; egykori tanítványait sem csak a betűvetésre tanította, hanem beléjük plántálta a közösségért érzett felelősségtudatot is. Sokukat megtaláljuk a Vörös- kereszt helyi szervezetében. Antal Teréz törékeny alkatát évtizedekig szívós belső erők fűtötték. Otthona ma is az iskola. A kisiskola tanári szobájában ültünk le beszélgetni, amelyet egy ajtó választ el magánlakásától és a két tanteremtől, ahonnan kiszüremlett a foglalkozás csendes zaja. — Ezerkilencszázhuszan- kilencben kerültem Vas megyéből a somogytarnócai Szé- chenyi-birtokra nevelőnek. 1938-ig egytanerős iskola működött a településen. Szapora volt a gyerekáldás, az iskolába mind többen iratkoztak be. Az egy tanterem mellé újabbat kellett építeni, és szükség volt még egy tanítóra. Kértem az áthelyezésemet. Itt tanítottam 1972- igAntal Teréz olyan tanítója volt a falunak, aki ahol kellett, segített. Pályájának elején megalakította a helyi vöröskeresztes alapszervezetet. A barcsi alapszerve- zethez tartozott a maroknyi csoport; asszonyok, diákok töltötték meg tartalommal a szervezet életét. Egy fénykép is előkerült az emlékeket őrző asztalfiókból — tízegynéhány tar- nócai asszonyról készült a felvétel. — 1941-ben már tanfolyamot szerveztünk; ezt Wolf Erzsébet barcsi vöröskeresztes ápolónő vezette. A bajban közelebb kerülnék egymáshoz az emberek. A második világháború idején összefogtunk mi, tarnócai asszonyok is, a frontra katonáinknak érmelegítőket, sálakat küldtünk. Szabad időnkben kötöttük ezeket. \ gyerekek összeadták megspórolt kevés pénzüket, süteményt vásároltunk, ez került még a küldemény mellé. Nemcsak tarnócaiaknak jutott belőle: a nemzetközi Vörös- kereszten keresztül a rászorulók is kaptak az ajándékból. Boldogok voltunk, amikor a postás köszönőleveleket hozott; a katonák hálásan köszönték, amit értük tettünk. — önálló szervezeti életet 1950-től élt a tarnócai. — Az éjjel azt álmodtam, hogy tovább nőtt a taglétszámunk. Magukat vártam; a szervezet foglalkoztatott lefekvés előtt. Ez lehet a magyarázata, hogy még álmomban is a Vöröskeresztre gondoltam. Száztizenöten vagyunk tarnócaiak a szervezetben. 1961 óta az elnökünk dr. Cseke István körzeti orvos. Egészségügyi előadásait, hasznos tanácsait szívesen hallgatjuk. — Itt is több idős korú ember lakik. — Először mi szerveztük meg különböző rendezvényeink bevételéből az öregek napját Somogytarnócán. Azóta patrónusunk a Dél-somogyi Mezőgazdasági Kombinát tarnócai kerülete és a helyi gazdálkodó egység. Sokat változott az elmúlt évtizedekben a település, amely Barcshoz tartozik. Gombamódra nőnek ki a földből a szebbnél szebb épületek. Antal Teréz örül a gyarapodásnak. Együtt emlegette nevezetességként a jól működő sertéstelepet, az ott folyó munkát és a helyi asszonykórust, amelyet megyeszerte ismernek. A pusztaszerű település ma előváros. — Nem érzi magát egyedül az iskolai magánlakásban? — Mindig a nép között szerettem élni. Az emberek szeretnek. A tanítási órák szünetében pedig elbeszélgetek a gyerekekkel. Itt vagyok közöttük; sosem tudnék elmenni Tarnócáról. Nem tudnám itthagyni az embereket. Horányi Barna csaknem nyolcvan kötetet jelentetett meg a műszaki és közgazdasági könyvnapok idei eseménysorozatára. Minden bizonnyal a legkeresettebbek közé tartozik a több mint tíz év után újra napvilágot látott Közgazdaság- tan című munka, amely frissességében fölülmúlja a hasonló szakkönyveket. A teljes sorozat három kötet lesz; a második kötet még az idén a boltokba kerül. A gazdaságpolitikai könyvektől kevésbé megszokott szatirikus hangvétellel kelti föl a figyelmet Angyal Ádám könyve, A szabályozók másik oldalán címmel. Izgalmasnak ígérkezik Móczár József munkája is, amelyből a japán gazdaság- irányítás ‘ kulisszatitkairól olvashatunk többek között a Mitsubishi cég bemutatása során. Több kötet foglalkozik pénz- és hitelügyekkel, valamint statisztikával és szociológiával. A jogtörténet köréből Frank Ignác A közigazság törvénye Magyarhonban című, reprint kiadásban megjelenő könyve lesz a „sláger”. Frank Ignác korának egyik legnagyobb jogtudósa volt; munkájában a feudális magyar jog feldolgozását adja, részletesen elemezve Werbőczi Hármaskönyvét. A könyvnapi kiadványok között azok/is találnak fontos köteteket, akik a matematika, a fizika legújabb eredményei vagy az ipari robotok és számítógépek iránt érdeklődnek.
