Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-17 / 245. szám
Somogyi Néplap 1987. október 17., szombat Zöldség, gyümölcs tárolása Új raktár épült Több mint 20 százalékkal több zöldségfélét tárolnak az idén a Zöldért böhöriyei tároló- és savanyítóüzemében, mint tavaly. Nagy István, a kirendeltség vezetője elmondta, hogy ez a mennyiség elegendő a lakosság zavartalan ellátásához. Eddig 8 vagon vöröshagymát, 7 vagon fejes káposztát raktároztak el. Gyökérből és sárgarépából egyaránt 3 vagonnal került a raktárakba, s kisebb tételben kelkáposzta is. Az egyéb zöldségfélék tárolását október második felében kezdik. A tervezett 8—10 vagon alma már a napokban megérkezik. Burgonyát a nagyatádi tárolók fogadnak nagyobb tételben, összesen 400 vagonnal. Szállításán most dolgoznak, 200 vagonnal a helyére is került. A savanyítóüzem a várható 23 vagon káposztából 18 vagonnal feldolgozott. Az áru nagy része Kaposvárról, a Latinca tsz-ből érkezett, de szállítottak más megyéből is. Sokkal kisebb tételben tesznek el télre alma alakú paprikát és zöldparadicsomot. A magtisztító szomszédságában másfél millió forintos beruházással új raktárt építettek az idén; itt 8—10 vagon — tőkés exportra szánt száraz borsót tárolnak. Az új létesítményre azért volt szükség, mert a száraz borsó kiszállítására szakaszosan, jövő májusig kerül sor. Ebben az évben forgalmazott először üdítőitalokat a böhönyei kirendeltség. Az idén 4 millió palackot vittek — illetve az év hátralevő részében visznek — innen a környék boltjaiba. Jövőre várhatóan ennél sokkal nagyobb forgalmat sikerül lebonyolítaniuk, mivel a mostani időszak még a piac- felméréssel telt el. Mindenesetre — mint elmondták — a körzetükben nem volt hiány üdítőkből. VAN TÜZELŐNK Nem érhet bennünket váratlanul a tél — Érhet-e bennünket váratlanul a tél? — kérdeztük Tarján Róbertét, az Ipari Minisztérium osztályvezetőjét. — Remélem, hogy nem — felelte. — A felkészüléskor igyekeztünk minden kombinációt végiggondolni: tehát, hogy mit tegyünk egy enyhébb, mit egy átlagos vagy egy rendkívüli, kedvezőtlen időjárás esetén. Menetrendet dolgoztunk ki arra az esetre is, ha bármilyen oknál fogva mégsem sikerül a fogyasztók energiaigényeit kielégíteni. Több brikett, kevesebb szén — Kedvezőtlen első félév után kell felkészülni az előttünk álló télre. Milyen programot állítottak az energiatermelő ágazat elé? — A szénbányászat az igényeknek megfelelően termel, s ki fogja tudni elégíteni a termelőüzemeket és a lakosságot. — Köztudott, hogy folyik a mecseki és a tatabányai szénbányák szanálása, s a többiek is — a veszprémi bányák kivételével — súlyos gazdálkodási problémákkal küszködnek... — A szanálás a vállalatok pénzügyi helyzetét kívánja rendezni, s eközben a termelés folyamatos. Más kérdés, hogy a bányászat szerkezetének átalakítása milyen hosszú távú feladatokkal jár, és más az, hogy ha hideg van, akkor kell a szén. — Végül is tehát a szénbányászat nem okolható majd akkor, ha a tüzép-te- lepeken megismétlődnek a korábbi sorbaállások? — Válasszuk külön az igényeket! Az erőműveknél több mint egymillió tonna a szénkészlet; ez szükség esetén biztosítja, hogy teljes kapacitással működhessenek. A belkereskedelem ellátása mennyiségben megfelelő lesz, hiszen biztosítva vannak az importszenek is, legalábbis a szerződések szerint. Ám választékot érintő reklamációk biztosan lesznek, mert a fogyasztók évek során megszokták, hogy a hazai szénbányászat, termelésének a 70—75 százaléka szén, míg a 25—30 százaléka brikett. Ma ez az arány a brikett javára eltolódott. Jól ismertek a brikettel kapcsolatos minőségi kifogások, de úgy látjuk, ha nem is teljes megelégedésre, ám javítottak ezen a gyártók. Szénféleségekből tehát a belkereskedelem készletei ma kielégítöek. minden telepen van tüzelőanyag. Felkészültek a csúcsfogyasztásra — Hallani, hogy a tavaly átadott új kokszolómű Dunaújvárosban nem üzemel teljes kapacitással és a szakemberek szerint több a koksz, mint az igény. A vásárló pedig gyakran hiába keresi. — Az új kokszolóművet 8—9 éve terveztük, akkor még szó se volt a vaskohászat szerkezetének átalakításáról, és arról sem, hogy ezzel összefüggésben csökken az igény a koksz iránt. Velünk egyidőben felépült egv-egy új kokszolómű Csehszlovákiában, Lengyelországban és a Szovejtunió- ban. Valóban igaz, hogy míg 5—6 éve kokszhiány volt, ma a kokszolható szénből van kevés. Ám, ha a téli felkészülésről beszélünk, hadd mondjam el: a dunaújvárosiak által gyártott koksz minősége rosszabb, mint a szomszédainké, és majdnem kétszer annyiba kerül. A piacon a kokszhiánynak mégsem ez az oka, hanem az, hogy lengyel partnereinkkel egyelőre nem tudunk megegyezni a szállítás feltételeiben. Tehát míg papíron számolunk ezzel a mennyiséggel is, a gyakorlatban hiányzik. — Évente 80 ezer lakást kapcsolnak be a gázellátásba. Hogyan akarják kivédeni — például az idén — az ebből adódó feszültségeket? — Míg nyáron alig 20 millió köbméter gáz fogy naponta, télen 50 milliónál is több. A csúcsfogyasztásra egyszerre többféle módon is készülünk. A gáztermelésben vannak kimondottan csúcsüzemek, amelyek a hidegebb napokban 40—50 százalékkal is növelhetik termelésüket. és a föld alatti tárlóinkban októberig' 1,2 milliárd köbméter gázt gyűjtöttünk össze. Innen naponta 12—13 millió köbméter használható fel; a tárolók kapacitása a 7 milliárd köbméter évi gáztermelésnek jelentős része, a 17 százaléka. "Hosszú lejáratú államközi egyezmények biztosítják az importot. Ez a hazai mennyiségnek a 70 százaléka. De mert minden előkészítés ellenire is számítani kell — például a vePIACI KÖRKÉP Simogató napsütésben hatalmas tömeg hullámzott tegnap a kaposvári hetipiacon. Az árak ugyan nem nagyon indokolták a nagy érdeklődést. A zöld almapaprika ára például tíz perc alatt „ugrott” a kilónkénti 18-ról 20 forintra. Lehetett kapni lecsónak valót 6- ért, mások 10-15-20 forintért adták a hibátlan darabokat. A paradicsom 10, az uborka 20 forint volt, fözőtököt 6-ért árultak. A saláta darabja nagyságától függően 6-8 forint volt, s harmatosán kellette magát. Tojásos nokedlihoz ez az igazi! S akadt, aki vállalkozott is rá, noha a tojást 2,40—2,60-ért adták. A karalábé 10, a karfiol 15—20, a zöldbab ugyancsak 20 forint volt. Parajt, sóskát 20—25 zetékckben — műszaki problémákra, a fogyasztói oldalról is beavatkozhatunk a rendszerbe: a szénhidrogé- nes erőművek bármikor átállíthatok gázról olajra, és így a lakosság nem érzi meg a kiesést. — Említette az olajat... — Az energiagazdálkodás racionalizálására szolgáló intézkedések nyomán a népgazdaság olajfogyasztása az elmúlt öt évben csaknem 2 millió tonnával csökkent. Ezen belül a lakossági tüzelőolaj-fogyasztás 1 millió tonnáról visszaesett a felére. Akik mégis megmaradtak ennél az energiahordozónál, azok is nyugodtak lehetnek, mert mind a hazai termelés, mind az import tervszerűen alakul. A lakosság is takarékoskodhatna — A villamosenergia-f elhasználás viszont jelentősen túlhaladta az év első felében a számítottat. — Mégse kell áramkorlátozásokra gondolnunk: a Paksi Atomerőmű negyedik blokkjának határidő előtti belépése ugyanis nagy biztonságot ad, hiszen így az igények egynegyedét már az atomerőmű elégíti ki. A felét pedig hagyományos erőműveink állítják elő; a fennmaradó részt importáljuk. E. E. Őszi kínálat forintért adtak, savanyúkáposztát ugyancsak ennyiért, a fehér szárazbab 35—40 forint volt, a tarka 50—60 forint. A fejeskáposztát 6—8 forintért, a késő őszi kelkáposztát 10-ért kínálták, a sárgarépa ára 10—12, a fehérrépáé 16 forint volt. Tartja magát a burgonya ára: még mindig 10—12 forint egy kiló. (Volt, aki ennél többre tartotta, ám úgy, ahogy kihozta, haza is vitte áruját.) A vöröshagyma kilója 15—20, a lila hagymáé 20 forint, a fokhagymát 120- ért adtak. Egy helyen jég- csapretket árultak: 5-ért csomóját. A padlizsán kilója 50 forint. Tetszetős póréhagymát lehetett kapni, darabját 3-ért. K. Á. SZOVJETUNIÓ: A 70. ÉVFORDULÓ A legsúlyosabb megpróbáltatás szolgáltatták az államnak, Az antanthatalmak és az Amerikai Egyesült Államok uralkodó körei 1918 márciusában a londoni konferencián döntést hoztak a Szov- jet-Oroszország elleni nyílt katonai intervencióról, ugyanebben a hónapban az antant csapatokat tett partra Murmanszkban, áprilisban pedig Vlagyivosztokban. Stratégiai tervet dolgoztak ki arra, hogy csapataik a belső ellenforradalom erőivel megsemmisítik a szovjet köztársaságot. Május végén föllázadt a hadifoglyokból álló csehszlovák hadtest. Az imperialisták készítették elő a lázadást, s ez tovább aktivizálta a szovjetellenes erőket. A polgárháború ismét óriási méreteket öltött, kiterjedt Szovjet-Oroszor- szág egész területére. Fokozódott a külföldi intervenció északon — ahol angol, amerikai, olasz és francia csapatok elfoglalták Arhan- gelszket —, és Távol-Keleten. Sok helyen baloldali- eszerlázadások törtek ki. Végül is 1918 nyarának végére a Szovjetköztársaság a frontok gyűrűjébe került. A helyzet elemzéséből Lenin arra a következtetésre jutott, hogy ebben a helyzetben a stratégiai irányvonalnak kelet felé kell irányulnia, s intézkedéseket javasolt a keleti front erősítésére. Ugyanakkor óriási munka folyt az országban a fegyveres erők szervezésére, erősítésére. A szovjethatalom saját fegyveres erőinek megteremtésékor szigorúan tartotta magát az osztályelvekhez. Nemcsak katonai területen volt szükség rendkívüli intézkedésekre; el kellett látni a hadsereget fegyverrel és ruházattal, élelmiszerekkel, a dolgozókat, a munkásosztályt meg kellett menteni az éhínségtől. Ezeket a feladatokat voltak hivatva megoldani azok az ideiglenes, kényszerű intézkedések, amelyek az 1918— 20-as években meghatározták a szovjetállam gazdaságpolitikáját és később a „hadikommunizmus” elnevezést kapták. A polgárháború következtében tovább pusztult az ország gazdasága, nőtt az élelmiszerhiány. Ez arra kényszerítette a bolsevikok pártját és a szovjet kormányt, hogy fokozatosan, a konkrét helyzetből kiindulva változtasson gazdaságpolitikáján. Rendkívüli élelmezésügyi és egyéb rendelkezések léptek életbe. Milyen vonásokat öltött a „hadikommunizmus” politikája? Az egész ipari termelés az állam kezében összpontosult. Az egyéni és gazdálkodási célokra megállapított normán felüli terményfölösleget a parasztok benem piaci, hanem megszabott beszolgáltatási áron. Az állam osztotta el az ipari termékeket és az élelmiszereket, ez utóbbiakat jegyrendszer és „aki nem dolgozik, ne is egyék” elv alapján. A magánkereskedelemnek megtiltották a jegyrendszerbe tartozó termékek árusítását. A pénzforgalmat természetbeni juttatások helyettesítették. Az egész munkaképes lakosságot munkába állították a munkakötelezettség alapján. A „hadikommunizmus” módszerei segítették a szovjethatalmat, hogy az ellenség szétverésére mozgósíthassa erőit. Ezek a módszerek tették lehetővé, hogy a szovjethatalom mind politikailag, mint gazdaságilag letörje a burzsoáziát, s győzelmet arasson az intervenciósok és a fehérgárdisták fölött. Németországnak és szövetségeseinek veresége után gyökeresen megváltozott a helyzet. Ezt akarták kihasználni az antant-országok. Miután meggyőződtek róla, hogy a szovjethatalom megdöntésére irányuló addigi kísérletek nem vezettek semmire, 1918 november közepén Jasiban ültek össze tanácskozásra. Ott azt határozták el, hogy saját hadseregeik szabaddá vált erőivel és a fehérgárdista csapatok segítségével szétzúzzák Szovjet-Oroszorszá- got. Az angol—francia csapat- szállító hadihajók november végén befutottak Oroszország déli kikötőibe: Novo- rosszijszkba, Szevasztopolba és Ogyesszába. Valamivel később az angol csapatok elfoglalták Bakut és Batumi! Ám teljes kudarcot vallottak az antant kísérletei, hogy Oroszország déli részén csapatai tért hódítsanak. Az antant-országok dolgozói aktívan tiltakoztak a szovjet-oroszországi intervenció ellen; megmutatkozott ez a csapatok hangulatán is. 1919 áprilisában felkelés tört ki a Fekete-tengeren állomásozó francia flottánál, s a francia hadvezetés kénytelen volt visszavonni a csapatait. Ez a győzelem, amely a nemzetközi proletariátus támogatásával született, az antant stratégiájának kudarcát jelentette. Lenin a legfontosabb győzelemnek nevezte, mivel az orosz forradalom a maga oldalára állította az antant katonáit. A fiatal Vörös Hadsereg tehetséges katonai vezetőinek irányításával szétverte Kolcsak admirális csapatait keleten, Gelnyikét délen, Vrangelét a Krímben. Ez az intervenciósokat csapataik visszavonására kényszerítette. A háború végén már 5,5 millió ember küzdött a Vörös Hadsereg soraiban. A győzelmek lelkesítője és szervezője a kommunista párt volt, amely ebben az időben „hadviselő párttá” alakult át. Az internacionalista harcosok a Szovjet-Oroszország dolgozói iránt tanúsított szolidaritásukkal és testvériességükkel felejthetetlen oldalt írtak be a polgárháború történetébe. Mint hadifoglyok az első világháború éveiben sokan voltak Oroszország területén (körülbelül 2,2 millió ember, beleértve a mintegy félmillió magyar hadifoglyot.) Az internacionalisták soraiból emelkedett ki a nemzetközi kommunista és munkásmozgalomnak több olyan kimagasló személyisége, mint Kun Béla, John Reed, J. Broz Tito és sokan mások. A polgárháborúban több mint 370 kisebb-nagyobb létszámú önkéntes internacionalista alakulat harcolt a Vörös Hadsereg kötelékében, összesen mintegy háromszázezer külföldi. A polgárháború a szovjethatalom számára a legsúlyosabb megpróbáltatás volt; nyomorúságba döntötte a népet. A népgazdaságban mintegy 50 milliárd aranyrubel értékű kár keletkezett, az ipari termelés a különböző ágazatokban 1913-hoz , viszonyítva 4—20 százalékra esett vissza. A munkásosztály száma körülbelül a felére csökkent. Az éhségtől, a betegségektől, a fehérgárdisták terrorja miatt és a polgárhábo'rú csatáiban 8 millió ember pusztult el, közülük egymillió a Vörös Hadsereg harcosai közül. Ilyen elmondhatatlanul nehéz körülmények között kellett az országnak hozzálátnia az új élet építéséhez. (Folytatjuk.)
