Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-16 / 244. szám
1987. október 16., péntek Somogyi Néplap 3 Karód, Kisbárapáti, Nágocs, Törökkoppány Tanácsok kézfogása Előrelépni csak közösen tudnak Négy tanácselnök — Ko- wacsiJc Lajos karádi, Fazekas István kisbárapáti, Horváth Pál nágocsi és Pécseit Gyula törökkopányi — számolt be a megyei tanács végrehajtó bizottságának legutóbbi ülésén a községi tanács munkájáról, a végrehajtó bizottság törekvéseiről, eredményeiről és szólt a gondokról. A négy tanács tizenhárom község ügyeit intézi. Ezek a települések sok mindenben különböznek egymástól. Közös vonásuk azonban, hogy valamennyi elöregedő, elnéptelenedő, mindegyikben alacsony az infrastruktúra színvonala, kedvezőtlenek a gazdálkodáshoz az adottságok. Az is közös bennük, hogy valamennyi csodaszép természeti környezetben található. A tanácselnökök szavaiból kiderült az is, hogy előrelépni, gondjaikon segíteni csak közösen tudnak. A négy tanács irányításában a Tabi Városi Jogú Nagyközségi Tanács működik közre. A községek — négy kivételével — a gazdaságilag elmaradott körzethez tartoznak. Minden harmadik lakójuk 60 évesnél idősebb, és csak minden második ember munkaképes korú. A tizenhárom községből hat — szakszóval élve — zsáktelepülés. Azt jelenti ez, hogy itt véget érnek az utak, továbbmenni szinte lehetetlen. A Balaton közelsége miatt viszont sok idegen megfordul erre, s mindegyik tanácselnöknek volt története az eltévedt idegenek bosszúságáról is. Javaslatuk is közös, mégpedig az, hogy szükség volna Nágocs, Andocs, Zics között kiépíteni az összekötő utat, valamint összekötni Kisbárapátit Jazvinapusztá- val. A másik javaslatuk az volt, hogy a Balaton-partot érintő 7-es főközlekedési út tehermentesítésére épüljön meg a tab—somogymeggyes —karád—marcali út. Mindez jelentősen javítaná a falvakban élő emberek közérzetét, s elősegítené, hogy ott maradjanak, vagy oda költözzenek a fiatalok. Ezeken a településeken ugyanis nemcsak a fiatal munkaerő, hanem a szakember is kevés. Bizonyíték erre, hogy a tanácsok egy részénél a végrehajtó bizottság titkári tisztét sem sikerült betölteni. Az ilyen gondokon egyedül a tanácsok nem képesek segíteni. Együttműködésük javításában azonban jelentősek a tartalékok. Ennek kihasználását a városkörnyéki bizottság segíti, amelynek az a feladata, hogy a tanácsok hatékonyabb együttműködésének feltételeit megteremtse. A közös problémák megoldására ajánlásokat dolgoz ki, meghatározott esetekben pedig segít a közös döntések meghozatalában, illetve azok végrehajtásában. Feladata az is, hogy összehangolja az infrastruktúrával kapcsolatos fejlesztéseket, közreműködjön a közlekedési feltételek javításában, a lakosság ellátásában. Ez a bizottság városkörnyéki alapot hozott létre, és ebből építették meg — a rossz telefonellátást helyettesítő — CB-rádióössze- köttetést a tanácsok között. Andocson hétvégi körzeti orvosi ügyeletet hoztak létre, autót és a sürgősségi betegellátást biztosító műszereket vettek. Kialakulóban van a tanácsok és bizottságaik együttműködése is. Jó példa erre, hogy létrehozták azt a pénzügyi alapot, amellyel a tanácsok és intézmények dolgozóinak lakásépítését, illetve -vásárlását támogatják. Közös feladatok megoldására a négy tanács igazgatási társulásokat is létrehozott. Ennek keretében például intézményrevíziót, árellenőrzést végeznek. A város környéki tanácsok Karád székhellyel szervezték meg az építésügyi hatósági, valamint a közlekedési-kommunális társulást. Tervezik szabálysértési, ügyintézési, valamint a kereskedelmi és iparügyi igazgatás területén is társulás létrehozását. Valamennyi tanácselnök elmondta: munkájukat • a társközségekben egyre jobban segítik az elöljáróságok. A társközségek közéletének szervezése, a helyi erőforrások öntevékeny feltárása és felhasználása, a települések fejlesztése, valamint a lakosság ellátásának javítása elképzelhetetlen nélkülük. Nagy munkát végeztek a településfejlesztési hozzájárulás bevezetését megelőzően a szervezéssel. Szóltak arról is, hogy a tanácsok a működési területükön levő nem tanácsi szervekkel egyre intenzívebb kapcsolatot alakítanak ki. Kiemelkedő ebből a szempontból a fogyasztási szövetkezetekkel és a téeszekkel kialakult kapcsolat. A vitát összefoglalva dr. Gyenesei István megyei tanácselnök is azt hangsúlyozta, hogy ezekben a községekben az előrelépés egyik útja éppen a helyben működő gazdálkodó egységekkel kialakult kapcsolat továbbfejlesztése, a másik pedig a tanácsok együttműködésének javítása. A helyi erők mozgósítása nélkül ugyanis kisebb a valószínűsége jogos igényeik kielégítésének. Születésének 80. évfordulóján MEGEMLÉKEZÉS DEZSŐ JÓZSEFRŐL REPÜLÉS — KÜLSŐ TEHERREL Helikopter dolgozott a Róma-hegyen Harminc éve készült el a kaposvári Róma-hegyen a terület áramellátását biztosító vezetékrendszer. A Dédász kaposvári üzemigazgatósága a jelenleginél kétszer nagyobb keresztmetszetű vezetékre cserélte ki az elavult hálózatot. A korszerűsítési munkák kétharmadával már végeztek; tegnap emelték be az utolsó ütemhez szükséges három tartóoszlopot. A hagyományos hálózat- építő gépekkel azonban lehetetlen volt megközelíteni a családi házakkal beépített területet, ezért a Magyar Néphadsereg segítségét vették igénybe. Hatalmas helikopter érkezett a déli órákban, s megkezdődött a munka. Hasonló vállalkozás másutt nem jelent újdonságot. Jugoszláviában például gazdaságosabb ez a módszer, az üzemigazgatóság dolgozói azonban először kísérelték meg az oszlopok légi beemelését. A rakodóhelyet a dombtetőn jelölték ki. A helikopter kisebb vihart kavarva lebegett a terület fölött — míg rögzítették a 14 méter hosz- szú, kétezer kilogramm súlyú oszlopot —; könnyedén fölemelte a terhet, és az első munkahely fölé szállította. Alattomos szél kapott alá a gépnek, míg a pilóta a megfelelő hely után kutatott — a földről rádión keresztül irányították a manővert. A szikrázóan kék ég alatt darabokra hasadt a csönd a rotorok zajától. Nyolc perc alatt emelték be az új oszlopot a helyére, s további nyolc perc kellett ahhoz, hogy a régi tartó a rakodóhelyre kerüljön. A munka pontos terv szerint készült forgatókönyv szerint zajlott. Még kétszer fordult a helikopter, s mindössze másfél óra volt szükséges ahhoz, hogy a nagy teherbírású tartóoszlopok a helyükre kerüljenek. A néphadsereg katonáinak talán csak az volt szokatlan, hogy lakott terület fölött dolgoztak. Szinte hetente vállalkoznak hasonló munkára; legutóbb a tihanyi templom tetejére helyezték el a keresztet — húsz perc alatt. Mint mondták, ez számukra nem egyéb, mint „repülés, külső teherrel”... Klie Ágnes Fotó: Makai Káro y BALATONI EMBEREK - VÍZBEN HAGYVA Nyolcvan évvel ezelőtt született Dezső József, a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének egyik alapító tagja. Születése évfordulóján sírjánál a Keleti temetőben tegnap délután a kaposvári városi pártbizottság koszorú- zási ünnepséget rendezett. A Himnusz elhangzása után Nagy Norbert, a Táncsics Diákszínpad tagja elmondta Ligeti Károly Végrendeletem című versét. Ezután a veteránok nevében Mautner József emlékezett meg az 1907. október 15-én Lapapusztán született Dezső Józsefről, aki először a cipész-, majd a kőművesmesterséget tanulta ki. — 1934-ben Kaposváron az építőmunkásoknak nagy bérsztrájkja volt, amelyet a mesterek sztrájktörőkkel próbáltak letörni. A sztrájkolok a sztrájktörőket előbb meggyőzéssel, s amikor ez nem vezetett eredményre, keményebb eszközökkel próbálták jobb belátásra bírni, összetűzés támadt, s ebben Dezső József is részt vett. Emiatt a rendőrség elfogatási parancsot adott ki ellene. Az elfogatás elől Svájcba, majd később Ausztriába szökött. Két év múlva jött haza. Dezső József már a felszabadulás előtti időkben is különböző párt- és szakszervezeti tisztségeket töltött be. 1936-tól az építőmunkások kaposvári szervezetének elnöke volt, vezetőségi aktívája az SZDP-nek. 1944 tavaszán a rendőrség két ízben is őrizetbe vette, majd 1944 októberében a nyilasok tartóztatták le, és csak november utolsó napjaiban tudott a letartóztatásból megszökni. — Kaposvár felszabadulása után új szakasz kezdődött életében. Hihetetlen lelkesedéssel vetette magát a munkába, hogy a megalakuló új, demokratikus rendszernek javát szolgálja. Részt vett a demokratikus rendőrség megszervezésében, tagja volt a rendőrség politikai osztályának. 1945 áprilisától a megyei internálótábor parancsnoka volt annak megszűnéséig. Részt vett a Magyar Kommunista Párt helyi szervezetének megalakításában. Később sokfelé dolgozott sokféle beosztásban. Egy azonban biztos: mindenhol egyforma igyekezettel, ereje és tudása teljes megfeszítésével. Mautner József azzal zárta beszédét, hogy a tizenegy évvel ezelőtt elhunyt Dezső József élete, munkássága a jövőben is példakép lesz. A gyászinduló hangjaira kezdődött meg a koszorúzás. Elsőként Weisz Zoltán, a városi pártbizottság titkára, Somogyi János, a Magyar Ellenállók, Antifasiszták Szövetsége országos bizottságának tagja, majd az SZMT nevében Svajda József titkár és Bosznai Mária főmunkatárs koszorúzott. Ezután a család helyezte el a megemlékezés virágait a síron. A fúvószenekar végül eljátszotta az Internacionálét. Sok gondot okoz Fonyód és Boglárlelle közigazgatási területén, hogy a mélyebben fekvő részeken egy-egy nagyobb esőzés és a tavaszi hóolvadás idején a kerteket, a házak pincéit elönti a víz. Egész utcasorok kerülnek időről időre víz alá. Az áradás nem válogat, az állandó lakosság éppúgy szenved miatta, mint sok üdülő tulajdonosa. Több helyütt előfordult már, hogy negyvenötven. centiméter mély tóvá alakult a településrész néhány napra, avagy több hétre. A helybeliek elemi csapásról, katasztrófáról beszélnek és többnyire a helyi tanácsokat szidják. Késhegyre menő viták zajlanak le a tanácsi tisztségviselők és az ingatlantulajdonosok között. A hivatali emberek szerint is katasztrofális a helyzet, ám az okokat és a megoldás módját illetően már nincsenek azonos hullámhosszon a polgárok és az általuk választott vezetők. A heves „veszekedések” az utóbbi nézetkülönbség miatt törnek ki rendszerint. A megoldás pedig hosszú ideje várat magára. Szeptember végén a megyei tanács építési és vízügyi osztálya hívta össze megbeszélésre az érintett tanácsok vezetőit, valamint a pécsi vízügyi igazgatóság képviselőit azzal a céllal, hogy — legalábbis elviekben — pontot tegyenek az ügy végére. Erre a tanácskozásra lapunk is meghívást kapott, mivel már többször foglalkoztunk e több ezer embert érintő gonddal. A szóbeli értesítés úgy hangzott: a megoldás módjáról hírt adó, megnyugtató írás születhet a fonyódi összejövetel után. Nos, a tanácskozás lezajlott. Az említetteken kívül még az OVH képviselője is megjelent a helyszínen; a vita épp olyan heves volt, mint a korábbiak. Elmélyült- nek és tartalmasnak is minősíthető a megbeszélés. Csupán a legfontosabb dolog: a pozitív csattanó hiányzott a végéről. Az ígért és várt katasztrófaellenes receptúra nem született meg. A tárgyaló felek épp olyan bizonytalanságban távoztak az eseményről, mint amilyenben oda érkeztek. Csak any- nyit szögeztek le ismét: a baj létezik és meg kellene szüntetni. Az áradásnak sok oka van. A Balaton tartósan magas vízszintje, az utóbbi telek csapadékos időjárása, a túlzottan sűrű beépítés, a régi vízelvezető árkok betemetése és egyéb tényezők miatt keseríti meg a belvíz az ott élők életét. A fölös víz- mennyiség elvezetésének tervei részben elkészültek, bár némiképp késett a tervezés is. A belterületi vízrendezés — azaz: az elemi csapás elhárítása — szaktudást igénylő munka, nem elég hozzá néhány árkot újra kiásni. Ebből az is következik, hogy a tervezés és a végrehajtás sok pénzbe kerül. A tanácsok anyagi ereje nem elegendő, a társulati formát kellene választani, tehát az ingatlantulajdonosok pénzére is szükség volna, miképpen más esetekben — például gáz- vagy vízvezetéképítéseknél — szokás. Anyagi támogatást adhat a munkához a vízügyi alapból a megyei tanács. Mindez tisztázódott a tanácskozáson. Mégsem született döntés. A huzakodás elsősorban azért folyt: ki tegye meg az első lépést. A megyei tanács kidolgozott programot várna és megszervezett társulást, a helyi tanácsok — főképpen a fonyódi — pedig biztosítékot kérnek a központi támogatásra és csak azután fognának hozzá a szervezéshez. A kompromisszumra hajlandóság nem mutatkozott. Végül a vízügyi igazgatóság képviselői javasolták: legalább egy pontos fölmérés készüljön, hogy hol és mennyi munkát kellene elvégezni s ez hány ingatlant, illetve ingatlantulajdonost érintene. Ennek alapján már meg lehetne becsülni, hogy kinek és milyen szervezetnek mennyi pénzt kell áldoznia a vízrendezésre. Ugyanis vízrendezéshez is három dolog kell: pénz, pénz és pénz. Viszont egy — bármilyen — probléma megoldásához csak a pénz nem elegendő. Szükséges először is a részletes és pontos helyzetelemzés, azután a lényegre törő stratégia, amelyben minden érdekelt fél feladatát pontosan rögzítették. A tóparti áradások ügyében eddig még egyik sem született meg. Nincs pontos tényfeltárás és nincs cselekvési program. A nincshez pedig senki nem fog pénzt adni, legkevésbé a lakosság. . A vizet — a tulajdonképpeni „főszereplőt” — persze mindez nem érdekli. Az csak folyik, lefelé, a fizika vastörvényeinek megfelelően. S legföljebb közben azt locsogja — annak, aki érti —, hogy a társadalmi cselekvésnek is vannak törvényei, amelyek akkor is működnek, ha nem akarjuk. Tehát ha a víz ellen kívánunk cselekedni, akkor nem csupán e sokszor emlegetett vegyületnek kell biztosítanunk a megfelelő folyásirányt. Gátak tornyosulnak — a szó szoros és átvitt értelmében is — a víz előtt. Gátak tehetetlenkedésből, kivárásból, egymásra való mutogatásból. így aztán sok fonyódi és bogiári ember bent maradt a vízben. S kérdi: meddig? Luthár Péter v
