Somogyi Néplap, 1987. október (43. évfolyam, 231-257. szám)
1987-10-16 / 244. szám
2 Somogyi Néplap 1987. október 16., péntek Kádár János hazaérkezett Kínából Sevardnadze Latin-Amerikában A „peresztrojka" üzenete sevardnadze Uruguay látogatása során, a montevidcái városnézés közben egy kislányt tart karjaiban (Folytatás az 1. oldalról.) vezetője, Medgyessy Péter pénzügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, és Iván László, hazánk pekingi nagykövete, aki állomáshelyén maradt. Kádár Jánost és kíséretét a Ferihegyi repülőtéren Lázár György, az MSZMP főtitkár- helyettese, Szűrös Mátyás, a Központi Bizottság titkára, Várkonyi Péter külügyminiszter, Kamara János belügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, Urbán Lajos közlekedési miniszter és Őszi István, a KB Külügyi Osztályának helyettes vezetője fogadták. Jelen volt Csen Csi-liu, a Kínai Népköztársaság budapesti nagykövetségének ideiglenes ügyvivője. * * * Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkára a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottságának meghívására október 10—14. között hivatalos, baráti látogatást tett a Kínai Népköz- társaságban. Kíséretében volt Óvári Miklós, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Központi Bizottság titkára, Kótai Géza, a Központi Bizottság osztályvezetője, Medgyessy Péter pénzügyminiszter, a Központi Bizottság tagjai, valamint Iván László, hazánk pekingi nagykövete. Kádár János találkozott Teng Hsziao-pinggel, a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága Tanácsadó Testületének elnökével, tárgyalásokat folytatott Csao Ce-janggal, a KKP KB megbízott főtitkárával, a KNK Államtanácsa elnökével, valamint látogatást tett Li Hszien-niennél, a Kínai Népköztársaság elnökénél, és Peng Csennél, az Országos Népi Gyűlés Állandó Bizottságának elnökénél. Találkozott a kínai politikai, társadalmi és gazdasági élet több más vezető személyiségével, és ellátogatott Tien- csinbe, ahol felkereste a Gazdasági-Fejlesztési övezetet. Kótai Géza és Medgyessy Péter megbeszélést folytatott kínai partnerével. A Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárát és kíséretét mindenütt szívélyes, baBékefenntartók ily keményen még nem harcoltak, mióta egyáltalán ismerik ezt az intézményt. Az indiai kormány által Sri Lankára küldött csapatok egy-két hónap békeőrzés után most példátlanul véres csatákban gyűrik le a tamil gerillákat Jaffnában és környékén. Sri Lankán az egykori Ceylon- sziget legnagyobb északi települése ez a város, amely mindig is a tamilok fő bástyája volt. Az elszakadás jelszavát zászlóra tűző szélsőséges erők Jaffnában látják a leendő független Tamil Köztársaság fővárosát. Jaffnában jelenleg házról házra törnek előre az indiai ejtőernyősök, elkeseredett közelharcról szólnak a jelentések, s a jelek szerint a technikai és létszámfölényben levő indiai erők hamarosan beveszik a Tamil Tigrisek utolsó sáncait is. A leghíresebb és kegyetlen terrorakcióiról leghírhedtebbé lett tamil gerillaszervezet így vérzik el a tigriscsapdában, amelyet voltaképpen maga teremtett magának. Mert, amikor a nyáron — hosszú évek rengeteg áldozatot követelő polgárháborúja után — végre sikerült békeegyezményt kötni a Sri Lankát kormányzó szingalé- zek és a minimum nagy ön- kormányzatot követelő tamilok között, akkor éppen a Tamil Tigrisek nevű csoport volt az, amely felborította a megbékélést. Nem csupán ráti fogadtatásban részesítették. A tárgyalásokon mélyreható véleménycserét folytattak a két ország társadalmi-gazdasági helyzetéről, az MSZMP és a KKP közötti kapcsolatok alakulásáról és távlatairól, a politikai, gazdasági, műszaki-tudományos és kereskedelmi együttműködés fejlesztésének lehetőségeiről, valamint a nemzetközi helyzet időszerű kérdéseiről. Kádár János tájékoztatást adott hazánk belső helyzetéről, a gazdasági-társadalmi stabilizációs és kibontakozási programról, s az annak megvalósítása érdekében eddig végzett és tervezett munkáról. Csao Ce-jang ismertette a KKP XII. kongresszusán hozott határozatok végrehajtásának eredményeit, a gazdaság modernizálásában, a társadalmi élet fejlesztésében érvényesített elveket és gyakorlatot, továbbá a párt közeli napokban megnyíló XIII. kongresszusának előkészületeit és az azon megvitatásra kerülő, az átfogó politikai és gazdasági reformok meggyorsítására és elmélyítésére irányuló terveket. Az MSZMP főtitkára nagyra értékelte azokat a sikereket, amelyeket a kínai nép a KKP vezetésével a szocialista társadalmi rendszerben rejlő lehetőségek feltárása érdekében, a reformok körültekintő alkalmazásával a gazdaságfejlesztésben, a nép életszínvonalának emelésében, a szocialista demokrácia kibontakoztatásában elért. A kínai vezetők elismeréssel szóltak az MSZMP és a magyar társadalom megújulási készségéről, a szocialista gazdaságirányítás folyamatos korszerűsítésére irányuló intézkedésekről és sikereket kívántak az átfogó gazdasági és társadalmi kibontakozást célzó törekvésekhez. A két párt vezetői megelégedéssel állapították meg, hogy a kölcsönös tisztelet és megbecsülés, a két ország elkötelezettsége a béke, a nemzetközi biztonság, a szocializmus és a társadalmi haladás ügye iránt, egyetértése több fontos nemzetközi kérdésben, azzal, hogy nem adta át fegyvereit — a megállapodásnak megfelelően — az indiai békeellenőrzőknek, hanem főleg azzal, hogy e fegyvereket a politikailag versenytársnak tartott más tamil szervezetek ellen fordította. A korábbi terrorháborúból, amely a szingalézek- ből álló Sri Lanka-i hadsereg és a tamil gerillák között folyt, a megbékélési szerződés nyomán, éppen a tigrisek „érdemeként” tamil bel- harc lett, amelyet az indiai katonaság csak egyre nagyobb erőbevetéssel volt képes korlátozni. Így kerültek nyílt háborúba az indiai katonák és a tamilok legszélsőségesebbjei. Mindez nagy kockázat az indiai kormány számára. Hiszen éppen azért közvetített Delhi Sri Lankán, mert a dél-indiai tamil Nadu államban 50 millió tamil lesi aggódva, hogy mi lesz ceyloni rokonaik sorsa. A Gandhi- kormánynak, a szeparatizmus okozta tengernyi gondja közt, nem hiányzik az „importált nyugtalanság” a délvidéken. Reményteli megoldás volt, hogy az erős India kompromisszumra ösztökélte a colombói kormányt és c Sri Lanka-i tamilokat. Ez: torpedózták meg a tigrisek. Gandhiék tehát — mit volt mit tenni — harcba küldték ellenük katonáikat. Csakhogy ettől még aligha lesz igazi megbékélés. A. K. a napirenden lévő kérdések nyílt, elvtársi légkörben történő megvitatása — az egyes témákban megmutatkozó nézetkülönbségek ellenére is — szilárd alapot teremt a magyar—kínai kapcsolatok sokoldalú fejlődéséhez. A két ország közötti államközi kapcsolatok rendezettek, tervszerűen és sokoldalúan fejlődnek. A kétoldalú gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok alakulásáról szólva méltatták az eddig elért eredményeket és hangsúlyozták a még fel nem tárt lehetőségek felkutatására, az új, korszerű együttműködési formák kialakítására, a hagyományos formák hatékonyabb alkalmazására irányuló további kölcsönös kezdeményezések fontosságát. A magyar fél ismét kinyilvánította készségét a KNK gazdaságfejlesztési programjaiban való részvételre, az ipari és mezőgazdasági együttműködés fejlesztésére, valamint a gyártási, szakosítási és egyéb korszerű együttműködési formák kialakítására. Egyetértettek abban, hogy korunk alapvető követelménye a béke megvédése, az atom- és más tömegpusztító fegyverektől mentes világ megteremtése. Hangsúlyozták a világ valamennyi országának felelősségét és feladatát ebben a folyamatban, függetlenül nagyságuktól, társadalmi berendezkedésüktől. A tárgyaló partnerek hangsúlyozták, hogy kétoldalú kapcsolataik fejlesztését külpolitikájuk tartós, szilárd elemének tekintik. Párt- és államközi együttműködésük és annak továbbfejlesztése megfelel a két nép érdekeinek és hozzájárul a nemzetközi béke és biztonság megszilárdításához. A felek megelégedéssel állapították meg, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt főtitkárának és a Kínai Nép- köztársaság párt- és állami vezetőinek tárgyalásai további ösztönzést adnak a két párt, a két ország együttműködésének, hatékonyan járulnak hozzá kapcsolataik bővítéséhez, a magyar és a kínai nép barátságának erősítéséhez. Egy nyugatnémet pilóta indul csütörtökön Moszkvába, hogy megvizsgálja, majd ha- zaszálítsa az NSZK-ba azt a repülőgépet, amelyen Mathias Rust májusban leszállt a Vörös téren. Wilhelm Hollnagel hivatásos pilóta elutazása előtt a DP A hírügynökségnek elmondta, hogy szerdán- megkapta a Szovjetunió hamburgi főkonzulátusától a beutazási vízumot. Moszkvában alaposan megvizsgálja a Cessna típusú repülőgépet, majd egy szovjet navigátor társaságában visszarepítik a gépet az NSZK-ba. Az utazás pontos idejét még nem Ülést tartott az Opus Pads és az OBT Katolikus Bizottsága Ülést tartott az Opus Pads, a Magyar Katolikus Püspöki Kar békeműve Dankó László kalocsai érsek elnökletével. A tanácskozáson —, amelyen megjelent a püspöki kar több tagja — Pregun István rektor, parlamenti képviselő az Országgyűlés őszi ülésszakán elfogadott kormányprogramról és az adótörvényekről adott tájékoztatást. A testület a beszámoló megvitatását követően állásfoglalást tett közzé arról, hogy támogatja az ország előtt álló feladatok megoldását. A dokumentum emlékeztet arra, hogy az Opus Pacis és az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága munkásságának kezdetétől következetesen részt vett minden jó- akaratú, békére törekvő és ezt a közös kincset megőrző tevékenységben. A továbbiakban megállapítja: a közjó előmozdítása minden egyes személynek és közösségnek feladata. „Mindenkor értékeltük hazánk dolgos népének a munkában elért eredményeit, együtt éreztünk a gondok és a terhek nehéz óráiban, mindenkor kinyilvánítva készségünket, hogy sajátos lehetőségeink latba- vetésével rátaláljunk a népünk sorsát előmozdító megoldásra, és ezt mielőbb meg is valósítsuk — hangsúlyozza az állásfoglalás. —Őszinte jóakarattal tesszük ezt most is, amikor jövőnket felelősségteljesen alakítva, az Országgyűlés által elfogadott reformok útjára lépünk. A közös feladat nem csekély: a stabilitás, a gazdasági fellendülés indokoltságát és sürgető szükségerűségét mindannyian valljuk.” Az Országos Béketanács Katolikus Bizottsága csütörtöki országos értekezletén Bíró Imre kanonok, a mozgalom főtitkára vezetésével megtárgyalta és támogatásáról biztosította az Opus Pa1 cis állásfoglalását. rögzítették, az a gép állapotától, az időjárási viszonyoktól, valamint attól függ, milyen útvonalat jelölnek ki a szovjet hatóságok — mondta Hollnagel. Mathias Rustot — mint emlékezetes — illegális határátlépés, a nemzetközi repülési szabályok megsértése és garázda cselekedetek elkövetése miatt négy évi szabadságvesztésre ítélték, és az ítéletben meghatározták, hogy a repülőgépet vissza kell juttatni az NSZK-ba. Rust kegyelmi kérvényt nyújtott be, s azt jelenleg az illetékes szovjet hatóságok vizsgálják. A szokásosnál is nagyobb sajtóvisszhangot kapott Eduard Sevardnadze szovjet külügyminiszter négy latinamerikai országot érintő utazása. A megkülönböztetett figyelem alighanem annak szólt, hogy a külügyminiszteri körutazás — erről nem hivatalosan bár, de nyíltan beszélnek Moszkvában is — Mihail Gorbacsov pártfőtitkár tervezett dél-amerikai utazását volt hivatva előkészíteni. Nem mintha Sevardnadze útja önmagában nem lett volna politikai esemény. Hiszen évtizedek óta nem járt szovjet külügyminiszter a térségben, s a latin-amerikai országok diplomáciavezetői is csak az utóbbi években, a demokratikus fordulatot követően látogattak el Moszkvába. A földrajzi távolság ellenére feltűnő volt a tárgyaló felek álláspontjainak közelsége, legfőképpen a világ fő problémáinak megítélésében. Sevardnadze csomagjában még friss volt a Washingtonnal kötött elvi megállapodás a nukleáris rakéták két osztályának felszámolásáról, amelyet a meglátogatott országokban — Brazíliában, Argentínában, Uruguayban, majd útban hazafelé Kubában — pozitívan fogadtak. A nemzetközi gazdasági kapcsolatok gyökeres átépítésére van szükség — hangzott el Sevardnadze valamennyi megbeszélésén —, már csak azért is, mivel a világgazdasági rendszer további torzulásának súlyos következményei lehetnek, a társadalmi, feszültségek föl- gyülemlése robbanásveszélyes helyzeteket teremthet. Ám a szovjet külügyminiszter és partnerei nem elégedtek meg elvi nyilatkozatok megtételével, s mindenütt komoly erőfeszítéseket tettek a kétoldalú kapcsolatok fejlesztésére. Meg kell hagyni, ezt a helyzet is megkívánta, hisz az utóbbi években jelentősen visszaesett a Szovjetunió és Brazília, valamint Argentína kereskedelmi forgalma. A szovjet—brazil kölcsönös szállítások volumene az 1983-as csúcsévben elérte a 834 millió dollárt, míg tavaly már csak 310 millió volt. Ezen az állapoton akartak változtatni a tárgyaló felek, s ezt szolgálták a gazdasági-ipari-műszaki-tudomá- nyos és kulturális egyezmények is, amelyeket a látogatás alkalmával írtak alá. Az ember azt hihetné, hogy Uruguay új színfolt a Szovjetunió kereskedelmi partnereinek népes tablóján, valójában régi kapcsolatok fűzik össze a két országot. Uruguay ugyanis Latin- Amerikában másodikként vette fel a diplomáciai kapcsolatot a Szovjetunióval, igaz, a húszas évek végétől 1985-ig meglehetősen szűk keretek között folyt az együttműködés. Két és fél évvel ezelőtt — a katonai junták sora után — Julio Sanguinetti elnök polgári kormánya vette át a hatalmat, és ez politikai lehetőséget teremtett az együttműködés elmélyítéséhez. Argentína az előbb említett országokkal szemben lépéselőnyt élvez, hiszen az elmúlt évtizedekben is szoros kapcsolatokat tartott fenn a Szovjetunióval. Ráadásul Raul Alfonsin elnök tavaly októberben járt Moszkvában, s ez a tény újabb lökést adott az egyébként is élénk együttműködésnek. A két ország kereskedelmi forgalma — 1984-es adat szerint — 1130 millió rubelt tett ki, igaz, ez némileg visszaesett, mivel a Szovjetunió tavaly kevesebb gabonát vásárolt Argentínából. A szovjet külügyminiszter kubai útja ezúttal rövid volt, mindössze egy napot töltött a karibi szigeten. Ám a huszonnégy óra is elég volt ahhoz, hogy Fidel Cast- róval áttekintsék a két ország együttműködésének fejlesztési lehetőségeit, s kölcsönösen tájékoztassák egymást a szocialista építés eredményeiről és gondjairól. Sevardnadze uruguayi tartózkodásának volt egy mozzanata, amit a világsajtó azóta is a szenzációknak kijáró jelzőkkel illet. Történt ugyanis, hogy a Szovjetunió montevideoi nagykövetségén tervezett ünnepi vacsorát megelőző percekben a követség előtt tüntetők követelték a Szovjetunióban élő zsidó állampolgárok kivándorlási kérelmének nagyvonalúbb elbírálását. Sevardnadze a házigazdák és a személyes biztonságára felügyelő emberek legnagyobb megrökönyödésére kiment a tüntetők közé és elmagyarázta a Szovjetuniónak a kivándorlással kapcsolatos lépéseit. Sőt még ennél is tovább ment: a tüntetők egyik fő szervezőjét meghívta a Szovjetunióba, hogy győződjön meg maga, miként kezelik a Szovjetunióban az emberi jogokkal kapcsolatos kérdéseket. Amire senki nem számított: a tüntetők megtapsolták a szovjet külügyminisztert. A montevideoi lapok másnap úgy értékelték Sevardnadze tettét, mint a moszkvai „peresztrojka” üzenetét. Seres Attila Csütörtök esti kommentár Tigriscsapda l-riih Haneckcr Belgiumban. A képen: az NDK államfője Wilfried Martens, belga kormányfővel látható, aki közben tenyújtotta kormánya lemondását a királynak Hazaszállítják Rust repülőgépét
