Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-09 / 212. szám

Somogyi Néplap 1987. szeptember 9., szerda Ingyen van, mégsem éri még... A gyógynövénypiac betegségei A mezőgazdaságban is kulcskérdés az export. Csak­hogy a növénytermesztés ha­gyományos cikkeinek világ­piaca részben telített, s !tt kevés mód nyílik a mennyi­ség növelésére. Több, az ága­zat jövőjét vizsgáló országos fórumon — legutóbb az Or­szággyűlés mezőgazdasági bizottságának ülésén — el­hangzott azonban, hogy je­lentősek a gyógynövényex­port lehetőségei. Ebben So­mogy adottságai kedvezőek. 160 féle gyógynövény terem itt meg, amiért csak le kell hajolni. S bár a dolog nem mindig ilyen ésszerű, na­gyon is kérdéses, mennyiben használjuk ki e lehetősége­ket. Könnyű volna bizonyítani, hogy jobban már nem is le­hetne. Mintegy 25 millió fo­rint értékű gyógynövényt vá­sárolnak fel évente összesen a megyében. A vadon termő gyógynövényeknek több mint a fele innen kerül a feldol­gozóba. Országos elsők va­gyunk tehát, más tények mégis azt mutatják, a lehe­tőségeknek csak a töredékét használjuk ki. A megyében mintegy 800- an foglalkoznak — nagyrészt alkalomszerűen — gyógynö­vénygyűjtéssel. Jó jövede­lemkiegészítésre adna ez mó­dot például a nyugdíjasok­nak, csakhogy az emberek többsége egyszerűen nem is tud erről. Mások szakértelem híján nem mernek belevágni. Megoldást jelenthetne a hozzáértők köré tömörülő szakcsoportok létrehozása. Domonkos József, a Herbá­ria alkalmazásába!^ álló me­gyei gyógynövény-felügyelő öt év alatt sem tudta elérni, hogy ilyen alakuljon. Gyűjteni csak nagyban éri meg. Ez esetben azonban a nagy zöldtömeget szállítani, szárítani, esetleg növény­részenként válogatni kell. Ezután kerülhet a gyógy­növény-felvásárlással foglal­kozó 21 áfész-telepre. ahol az árréshez képest ugyancsak sok vele a vesződség. Kifize­tődővé akkor válna, ha meg­felelő tároló és elsődleges feldolgoz^ volna, ilyen azon­ban csak' elvétve akad. A fejlesztéshez, mint mondják, kicsi a haszon és túl nagy a kockázat. Mácsai Ádám, a Mészöv tanácsosa egy dél­alföldi tsz példáját említet­te, amely svéd exporta ter­mesztett „liget szépét". A külföldi cég tönkrement, a drága termék tonnaszám romlott meg a gazdaság rak­táraiban. A hasonló példák sora többnyire arról szól, miért nem érdemes, s nem arról, hogyan lehetne mégis előre­lépni. Nem vitatható, hogy a gyógynövények ára és árrése esetenként szerény. Akkor viszont miért éri meg az or­szág másik sarkában lévő cégnek, hogy a helyi árakra ráígérő felvásárlót küldjön Somogyba? Miért alakult ki ádáz árverseny 6—7 felvá­sárló között? Domonkos József szerint ezek a versenytársak a má­sok által kikapart gesztenyé­re csapnak le. — Az erdőgazdaságnak és a közúti igazgatóságnak te­rületbérleti díjat fizetünk, a tagszövetkezeteknek vissza­térítést adunk, részt válla­lunk a fejlesztésekből, gyógy­növénygyűjtő tanfolyamok diját fizetjük. Mindemellet' szabottak az áraink és maga­sabbak a minőségi követel­mények. A Herbária a fele­lős ugyanis a hazai gyógy­szer-alapanyag utánpótlásért. E terhek és kötelmek nél­kül könnyen ígér rá az ára­inkra például a közvetlenül exportáló Mátradrog. Vadontermő gyógynövényt bárki külön engedély nélkül is gyűjthet, s aki kellő jár­tasságra tesz szert, naponta 5_600 forintot is megkeres­het. Csakhogy a közvélemény és a tanácsok illetékes szer­vei is hajlamosak közveszé­lyes munkakerülőnek tekin­teni azt, aki ebből él. Akkor is, ha semmit sem vét, sőt akkor is, ha van gyűjtői iga­zolványa. Alapvető szemlé­letváltozásra van tehát szük­ség. Számolni kell ugyanis azzal, hogy a szakképzetlen munkaerő iránti kereslet mérséklődésével, az ismert elhelyezkedési gondok mel­lett többen próbálkoznak majd gyógynövénygyűjtéssel. S azzal is, hogy jövedelmük kiegészítése érdekében mások is meglátják majd e nép- gazdasági szempontból hasz­nos tevékenységben a lehető­séget. Más kérdés, hogy a je­lenlegi „aki bírja marja”- gyakorlat helyett jó volna szervezettebbé tenni a gyűj­tést. Egy szakcsoportnak ér­dekében állnak, hogy mond­juk a hársfákat ne csak „ko­passzá”, hanem pótolja is. Ilyen csoportok szervezésé­ben érdekeltebbé kellene tenni az áfészeket is. Ennek az a föltétele, hogy rend le­gyen a felvásárlói piacon, s az is, hogy az árrések tükröz­zék, hogy jó távlatóú ex­portcikkről van szó. Jobb tájékoztatással érde­mes volna szélesíteni a gyűjtők táborát. Sajnos, ma a nagyüzemek zöme sem is­meri a szántóföldi gyógynö­vénytermesztés lehetősége­it. Márpedig sok a megyé­ben az olyan kedvezőtlen adottságú, vagy vadkáros tsz, amely a viszonylag sze­rény jövedelmezőség ellenére is jobb eredménnyel termel­hetne néhány tábláján ba­zsalikomot, koriandert, mint kukoricát. Sejthető, hogy hamarosan sok helyen kényszerülnek majd fölfedezni a fűben-fá- ban rejlő jövedelmet. A ke­reslet nyilván itt sem kor­látlan. ezért az jár jobban, aki előbb mozdul. B. F A tübb mint tízezer hektáron gazdálkodó rábapozdányi Rába menti Vadásztársaság előnevelő telepén kétezernél több fá­cáncsibét gondoznak. A nemrégiben kikelt — a képünkön kéthetes — fácán még az infralámpa hője alatt fejlődik. A mesterségesen keltetett és nevelt csibéket később az őszi va­dászati idényre szabadon engedik (MTI Fotó: Matusz Károly—KS) 7. Osztálytársaim, az úri­gyerekek lenéztek, megve­tettek, „büdös paraszt" volt az én nevem sokáig a gimnáziumban. Hiába voltam eminens diák. hiába a tanár urak elismerő szavai, és az év végi nyilvános dicséretek . .. „Büdös paraszt", mond­ták. és a szemembe nevettek. Fojtogató emlék ... De hadd idézzem inkább az itthon töltött gyönyörű vakációkat! Karácsonytájt. havas regge­len milyen jó volt az öreg. szúette ágyban a kazalnyi dunyha alatt fölébredni! Ahogy kinyitom a szemem, és rádöbbenek, hogy nem az internátusbán vagyok, átjár a jóleső melegség, összeku­corodom, mint kisgyerek kq- mmban és azt kívánom, mi­nél tovább tartson ez a cso­dálatos érzés . .. Kintről a hólapátolás csosszanó neszeit hallom, s az ablakon át be­zúdul a tél friss, sugaras fe­hérsége. Tudom, hogy te la­pátolsz odakint, édesapám, miután még viharlámpa fé­nyénél elláttad a jószágot. Gyerünk, nógatom magam, ki az ágyból, jól fog esni egy kis lapátolás!; mezítláb sza­ladok át a dermedt szobán, a konyhában duruzsol, pattog a tűz: anyám tojásrántottát készített reggelire, vagy tej­fölös lángost, ha kenyeret sütött. Mielőtt nekilátnék, megkeresem az „orvosságos- üveget” (te nevezed így a pá­linkás bütyköst), és lenyelek egy köhögtető kortyot (téged utánozlak: te kezded a napot mindig egy kupica pálinká­val). Sietek a reggelivel, az öltözködéssel, hogy maradjon nekem is lapátolni való. Ma­gam is elbírok vele, mondod egy kissé meglepődve, ami­kor váratlanul melletted ter­mek lapáttal a kezemben. Tudom, felelem, de én is szeretnék lapátolni. A mara­dékot engedje át nekem. Nagyot nézel, szemedben, bajuszodon a jó érzés csillá­mai. No csak, mondod. A fiatalúr „dúgozni" akar? Hát­ha akar, tessék. „Dúgozzon"! És levered a havat a lapá­todról . . . Gyuri... Tudom. Ha nem mondod, akkor is .. . Utód nélkül maradtál, apám. így akarta Isten, s az ő akarata szent, szándékai kifürkészhs- tetlenek . . . Ita, missa est! A lezúduló fénykötegek szétbomlott szálai összeku- szálódnak az izgalomból vib­ráló levegőben. A mellékol­tárok aranyozott angyalai csökött szárnyaikat lebegte­tik, a keresztúti stációkat ábrázoló színes nyomatok megmozdulnak a falon: Ve­ronika kezéből, úgy tetszik, kihull a kendő Jézus keser­ves arcmásával. Cirenei Si­mon válláról pedig lecsúszik az otromba kereszt; az or­gona hangja idegesen meg- megbicsaklik, mintha a kán­tor ujjai eltévesztenék a billentyűket. A szertartás fénypontja, az „újimisés ál­dás" következik. A hívek a visszafogott tü­relmetlenség fojtott csend­jében haladnak a padsor kö­zött a szentély felé. Elöl a szülők, mögöttük a legköze­lebbi rokonok, azután a tá­voli, majd a mégtávolabbi atyafiság: Szenyér és a kör­nyékbeli falvak népe. Az akupunktúra — a tű- szúrásos gyógymód — sokat yitatott eljárás. Története év­ezredekre nyúlik vissza. A kínai szakértők a bőrön 365 olyan pontot határoztak meg amelyek megszúrása révén reflexes gyógyhatás érhető el. A kutatók azt is meghatá­rozták, hogy melyik pont megszúrása melyik szervre gyakorol hatást. Képünkön az egyik nyugatnémet klini­kán végrehajtott akupunktu- rális altatást láthatjuk. A be­teg fülében két tűt helyeznek el, amelyeket gyenge elektro- stimulátorral kötnek össze, így mindaddig fenntartható az alvó állapot, amíg az ára­mot ki nem kapcsolják. Tűk a fülcimpában Életveszélyes tévedések A múlt hónapban ha­zánkban 145 gombamér- gezéses eset történt. Mi­vel egy-egy „eset" egész családot is érintett, össze­sen 277-en betegedtek meg. Közülük 62-en gyil­kos galócát ettek. A ha­lálesetek száma hét. A gomba ősidők óta ked­velt eledelünk: jó ízű és tápláló. Kedvező időjárás esetén hazánkban is nagy mennyiségben terem, és kü­lönösen esőzések után lepi el tömegesen az erdőket, mezőket. Szezonja kora ta­vasztól késő őszig tart. Vannak, akik ma is egy régi tévhiten alapuló „vizs­gálati módszerrel” igyekez­nek kiszűrni a mérges gom­bákat. Azt gondolják, hogy a mérges fajok rossz szagúak, vagy a színük riasztó, ha el­törik, a törés helyén megfe­ketedik, vagy megkékül. Má­sok arra esküsznek, hogy a mérges gomba főzőlevében megfeketedik az ezüstkanál. Mindez babona. Méghozzá annak is a legveszélyesebb fajtája. De ugyanígy életve­szélyes megbízni az úgyne­vezett „állatpróbában”. Esze­rint, ha a háziállat nem pusztul el tőle, az ember is nyugodtan eheti. Az sem igaz, hogy — akár többszö­ri — forrázás után minden­féle gomba veszély nélkül fogyasztható. Mindezt — sa­ját érdekünkben — felejt­sük el! Vajon a régi öregek ta­pasztalatai semmit sem ér­nének? Bizonyos gombák, gombacsoportok esetében né­mely felismerésük megállja a helyét. A bökkenő ott van, hogy éppen a legveszélye­sebb ellenségünkre, a gyilkos galócára nem érvényes e'gyik sem! Méreganyagát ugyanis nem oldja ki a forróvíz, nem feketíti meg az ezüst kana­lat, és ha meggondoljuk, Simon József kifordul. Egy pillanatig megáll két nyurga gyertya között, majd lassan, ünnepélyesen elindul a lép­csőn lefelé. A FOGHÁZBAN A sekrestye ajtaja előtt álltak. Terebélyes hársfa tartott árnyékot, s a magas­ból motyogás, sutyorgás hal­latszott — szellő matatott az ágak, levelek között —, s a fojtott, tompa neszek közül időnként egy-egy élénk ma­dárhang röppent fel. Jobb­ján a marcali esperes, ki­domborodó pocakkal, kopott, feszülő reverendában, balján vakító fehérben, széles kék cingulussal karcsú derekán a szerénységében is imponá­lóan elegáns János atya. Egy­két percig álltak így együtt, s nézték a templomudvaron szétszéledő népet. Ömlött, szinte zuhogott a fény a sír­dombokra, a fejfákra, a kő­ből faragott síremlékekre; a fehéren izzó levegőben ken­dők, kalapok, szénfekete folt­jai, a szeszélyesen kanyargó ösvényeken, elkószált bokrok közt asszonyok, férfiaik, gye­rekek igyekeztek egy-egy sír felé. (Folytatjuk.) hogy az állatok emésztő­rendszere jelentősen eltér az emberétől. az állatpróba eredményében sem bízha­tunk. Mit tegyünk hát? Csak el­lenőrzött gombát szabad vá­sárolni, fogyasztani! Az or­szág minden nagyobb piacán, vásárcsarnokában gomba­vizsgáló ellenőrzi az árut. Házalótól, zugárustól egyál­talán ne vásároljunk, és ajándékként se fogadjunk el. A saját szedésű gombát pe­dig kizárólag vizsgázott A kis furgon hatalmas szállítmánnyal érkezik: pa­pír, ócskavas, s néhány több­ezer kilométert futott autó­gumi. Gyors mázsálás, számlázás, s tulaj máris néhány száz fo­rinttal gazdagabban távozhat a MÉH-telepről. A forgalom ezekben a na­pokban különösen nagy, hisz a múlt heti leltár után hétfőn nyitotta meg ismét kapuit a Dél-Dunántúli MÉH Nyersanyaghasznosító Vál­lalat kaposvári telepe. Pataki Tamás telepvezető elégedetten mutat körbe az udvaron. Rend, tisztaság min­denütt. Több száz tonna hul­ladékvasat és papírt szállítot­tak el a múlt héten, s útra- készen áll már a következő rakomány is. A legnagyobb gond ezekben a hónapokban az értékesítéssel van. A du­naújvárosi kohó az import­anyag-felhasználás óta egyre kevesebb hazai hulladékva­sat igényel, s a papírszállítás is akadozik. A külön bálák­ba csomagolt újság, hullám- és egyéb papír egy részét szintén Dunaújvárosba szál­lítják, a maradékból pedig a bábolnai állami gazdaság készít tojástartókat. Az agyonhasznált, kopott au­tógumik egy részét újra fu- tóztatják, a teljesen selejt szakértő véleménye alapján fogyasszuk! A gombás ételt még aznap fogyasszuk el, addig is hű­tőben tároljuk, és fogyasz­tás előtt mindig forraljuk fel. Ha valaki rosszullétet, fejfájást, gyomorgörcsöket észlel, azonnal forduljon or­voshoz. A diagnózist segíti, ha a gomba maradékát az orvos rendelkezésére tudjuk bocsátani. Az egyetlen tökéletes „el­lenméreg" a megelőzés. A tét: az életünk, lehet! A. Gy. darabok pedig a beremendi kohót fűtik. A törvényszerű­ség, amely szerint az anyag nem vesz el. csak átalakul, itt különösen érvényes. A te­lepen a fóliától a színesfé­mig, a bőrtől a műanyagig mindent átvesznek a magán- személyektől és a vállala­toktól. A kisebb tételeket mindenkinek magának kell behoznia, a nagyobb gyárak­ba, üzemekbe pedig a MÉH- vállalat dolgozói mennek ki gépkocsijaikkal. Színesfém­ből hatalmas mennyiségek érkeznek a Kaposvári Villa­mossági Gyárból, az építő­ipar eltört, vagy bontott üve­gek mázsáját szállítja a te­lepre, míg a vágóhidak mar­ha- és sertésbőrrel érkeznek az átvevőhöz. A forgalom nagyon válto­zó, sok függ az időjárástól. Esős. hideg időben még a vállalatok sem szívesen gyűj­tik össze a fölösleges, de még hasznosítható hulladékaikat. Tanévkezdéskor s tavaszi jó­idő beköszöntével az iskolák is megkezdik rendes évi hul­ladékgyűjtésüket. A lelkes úttörők és kisdobosok több­száz mázsa papírral lepik el a telepet, ahol nemcsak a hulladékanyagok átvételével, hanem annak magánszemé­lyek részére való értékesítés­sel is foglalkoznak. Építkezők figyelmébe ajánljuk, hogy a SOMOGYÉP Kft. megkezdte a VÁÉV—BRAMAC tetőrendszeL £** és ISOLYTH szigetelő anyagok ÉRTÉKESÍTÉSÉT jövő évi szállítással is A megrendeléseket a SOMOGYÉP Kft., Kaposvár, Kanizsai u. 54. sz. alatti telephelyére kérjük. ______________________________ (100125) T ojástartó a hulladékból KÁR KIDOBNI

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents