Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-08 / 211. szám

1987. szeptember 8., kedd Somogyi Néplap 5 Négy­színű világ Kiállítás az Oktatási Igazgatóságon Pedagógus végzettségű al­kotók csoportos kiállítása nyílt tegnap ' Kaposváron a/. Oktatási Igazgatóság épüle­tében, ahol megszokott prog­ram a hasonló rendezvény. Á tanév elején a szezonnyi­tó tárlaton Barna Árpád. Dunainé Pszota Mária, Hal­mos Klára és Tibol László szerepel. Barna Árpád kékjei a tó­part hangulatát idézik, a textillel foglalkozó Dunainé Pszota Mária a nemes anyag gyapjúszínét megőrző mun­kákkal lepi meg a látogatót, Halmos Klára a grafikai el­járások fekete-fehérével ad képet fejlődéséről, Tibol László a falusi hangulat me­leg barnáját kedveli. A négyszínű világ gazdag­sága ragadja meg a nézőt az oktatási igazgatóság első őszi tárlatán. Az alkotók ismerő­sek a megyében, önálló és közös kiállításon gyakorta találkozhattunk munkáikkal. A pedagógus-képzőművészek táborát gazdagító fiatalok sorában olyan alkotókat ta­lálunk — ilyenek a most be­mutatkozók —, akik a vi­zuális nevelésért sokat tesz­nek. Általános iskolában, művelődési házban, a tehet­séggondozásban, a közműve­lődésben. Tibol László' pedagógiai, vizuális nevelést szolgáló szervező és irányító munká­ja példa Somogybán. Nem­csak az általános iskolai ok­tatásban, hanem egyéni al­kotói tevékenységében is szép sikerekét ért el. Az ak- varell lazúros meleg színei­vel képes feloldani a beállí­tott csendélet merevségét, fényben fürdenek tárgyai. Olajképein is oldottságra tö­rekszik, kedvelt témája az öregség, s annak ábrázolásá­val nem szánalmat, de meg­értést ébreszt a nézőben. Halmos Klára grafikái szin­tén a líraiság jegyében szü­lettek, ő is érzékenyen fog­lalkozik a magányossággal, amit öreg tárgyakon keresz­tül fogalmaz meg számunk­ra. Élettel teliek, líraiak az apró megfigyeléseket összeg­ző virágábrázolásai épp úgy, mint a falusi udvarhangula­tot megragadó grafikái. Raj­zi tudása meggyőző, ugyan­akkor nem fitogtató, hanem a választott téma kibontását szolgáló. Barna Árpád gya­korló pedagógus, akinek pasztelljei Kéthely Balaton- közelségéről vallanak. A kékben fürdő képek a tó hangulatát ragadják meg, néhányuk a látványon túli világról is beszél. Hogyan fér meg egymás mellett a grafika, a pasztell, az akvarell, olaj és a textil? Ebben az esetben nem két­séges: Dunainé Pszota Má­ria szőtteseinek a világa ro­kon az előbbi alkotók más műfajban született műveivel. Az anyag egyszerűségének varázsával hatnak használati tárgyai, a szőttes kabát, a te­rítő, a futó. A díszítő szín­nek csak annyi szerepet szán, amennyi a forma kibontásá­ban segít. Kiállításuk szeptember 25- ig tekinthető meg Kaposvá­ron a megyei pártbizottság Oktatási Igazgatóságának épületében. H. B. Kameraközeiben Belmondo­sorozat Filmszínész, akinek nép­szerűsége alig hasonlítható össze bárkiével is. Bálvány, akinek külseje ■— nyomott bokszoló-orra, barázdált áb­rázata — minden, csak nem ui eál i s. V i Lágs ztár,. ak i ről már szinte mindent megír­tak. ötvennégy esztendős. Fi­guráján, játékán nemigen venni .észre, hogy már túl van a legszebb férfikoron. Legfeljebb azok a bizonyos barázdák lettek mélyebbek az arcán. Filmjeit világszer­te szinte állandóan játsszák a mozik. Nálunk is. Kisgyermekkorában alig­ha hihette róla bárki, hogy az lesz, akivé lett. Nem volt angyali (szépségű fiúcska. Amikor aztán egy iskolai ve­rekedésnél betörték az orrát, a szülei így vigasztalták: nem szépnek, jónak kell len­ni. De hogyan lesz az em­ber jó, és főként hogyan ve­szik ezt mások is észre? — kérdezte. Nos, a választ az­óta már megtalálta. Egy képességvizsgáló pszi­chológus úgy találta a fiatal fiúról, hogy bolond. Brumot mester, a Comédie Francaise tagja a tehetségnek a szik­ráját sem tudta benne fel­fedezni. De Raymond Girard tanítványául fogadta a tizen­nyolc éves fiút. Rövid szín­padi próbálkozás után a Conservatoire-ban folytatta tanulmányait, közben meg­nősült, és megszületett első gyermeke. Szerepre szóló színházi szerződések követ­keztek — egyszer hopp, más­szor kopp. Első filmszerepét 1956-ban kapta. Aztán kap­csolatba került az „újhullá­mos'’ rendezőkkel. A Cahiers du Cinéma című folyóirat köré csoportosult ifjú ren­dezők — Louis Malle, Claude Chabrol1, Francois Truffaut és Jean-Luc Godard — kí­sérletei a francia film új korszakát nyitották meg. Belmondo eszményi partne­rük .lett, s Godard Kifulla­dásig című filmjének fősze­repével egycsapásra világhí­rű. Huszonhat éves akkor. A Larousse .Lexikon szerint „a létezés nehézségeinek szimbólumává” vált. Alig három esztendő múl­va már filmek sorát tudta maga mögött. Abban az idő­ben még a kpmoly, igényes alkotások és szerepek voltak túlsúlyban, a Moderato Can­tabile szerelmes munkásától az Oscar-díjas Egy asszony meg a lánya félszeg értelmi­ségije alakításáig. A rende­zők névsora, akikkel dolgo­zott, előkelő: Peter Brook, Alberto Lattuada, Marcel Carné, Vittorio de Sica, és sokan mások. Ugyanígy a partnerek is, ez majd a so­rozatból is kiderül. Aztán egyre inkább a kalandfil­mek, krimik foglalják el a főhelyet. Belmondo hol üldö­zött, hol üldöző, kemény ök- ’lű, félelmet nem ismerő. Magánélete nem ilyen moz­galmas. Botrányaitól nem hangos a sajtó. Emberi port­réjához tartozik, hogy éve­kig töltötte be Gérard Phi­lipe halála után a francia színészszakszervezet elnöki tisztét, és nemcsak tisztelet­beli, pozíciónak tekintette. Mi pedig tíz filmjében lát­hatjuk viszont a képernyő jóvoltából. A sorozat szep­tember 9-én indul a 2-es programban, este 21.35 órai kezdettel, a Moderato Canta- biíével. Ezt követi a Riói kaland, Az aranycsempész, az Egy hindi viszontagságai Kínában, A nagy zsákmány, az Egy férfi, aki tetszik ne­kem, a Borsalino, A betörés. Az örökös és az Egy válás meglepetései. A menet élén fiatal pap kar­ingben; mindenütt templomi zászlók, a magyar szentek képmásával: Szent István. Imre, László, Erzsébet. Mar­git... az Árpád-háziak ... ; szekérderéknyi pünkösdi ró­zsa a szűzanya előtt. .. Igen .. . Hála néki, amiért buzgó imádat meghallgatta, és köz­benjárt értem szent fiánál; boldok vagyok, hogy boldog­nak tudlak anyám, hogy föl­szentelésem, régi vágyad be­teljesülése enyhítette első­szülött fiad elvesztése miatt érzett nagy fájdalmadat. Ígé­rem, hogy akárcsak most, első szentmisémben, életem minden napján meg fogok emlékezni róla, buzgón ese­dezem majd az Üristenhez, szegény jó fivérem üdvözü­léséért . . . Édesapám, oldódjék ben­ned a feszültség, szabadulj meg szorongásaidtól, terem­jen végre békesség a szíved­ben. Hiszen tudod, mennyire szeretlek! Minden erőmmel arra törekedtem, hogy -meg­feleljek elvárásaidnak. Azt akartam, hogy büszke légy rám is, aki -nem a mezei munkában, érett búzatáblá­kon kaszát villogtatva vol­tam első, legyőzhetetlen, mint Gyuri bátyám, hanem szűk iskolapadban latin dolgozat­füzet fölé hajolva vagy szú- rokfeketén csillogó tábla előtt krétával a kezemben, apám, te nem tudhatod, so­hasem tudhatod meg, milyen vacogtató egy szigorú latin­vagy matematikatanár órája, mint például a mindenkit minden órán feleltető Bene­dek atyáé, vagy az örökké szivarozó, lehamuzott reve- rendájú Bonifác atyáé, aki még az óraközi szünetekben, a folyosón sem hagyja békén a diákokat mennyiségtani vil­lámkérdéseivel. Édesapám, én sokszor kívántam, bár­csak megtudhatnád, milyen nagy dolog ezeknél a szigo­rú tudósoknál jelesre felelni; sokszor elképzeltem, hogy láthatatlanul ott állsz a tan­teremben, és miközben a fe­leletemet hallgatod az arcod ugyanúgy fölragyog, mint amikor Gyuriról mondják a szomszédok, hogy „derék fia van Simon bácsi; ez aztán nem ijed meg a saját árnyé­kától, és senki sem bír nála többet a tarlón!”; ne hidd, hogy irigyeltem megboldo­gult bátyámat, csak szeret­tem volna, ha nemcsak a ta­náraim tudják, mit érek, ha­nem te is, apám; tüdőm, sok­szor megpróbáltál behatolni abba a számodra idegen vi­lágba, ahová a kisebbik fi­ádat rendelte a sors: emlék­szem, amikor a bizonyítvá­nyomat nézegetted, az egy­más alá írt tantárgyak és a jelesek láttán suta röstelke- déssel kérdezgetted, hogy melyik, mit jelent?; mi az, hogy kémia, fizika, miről szól a természetrajz, a magyar irodalom?, azután az érdem­jegyekről: hogy van-e a je­lesnél különb minősítés, s ha van, akad-e a társaim között olyan, aki a jelesnél jobbat kapott (az elemiben öt jegy volt, mondtad gyanakvó pil­lantással) ; elmagyaráztam, hogy a gimnáziumban a leg­jobb kalkulus az egyes, vagyis a jeles, és a legrosz- szabb, a négyes, az elégtelen, vagyis a szekunda; az utób­biból mindig bőséges a ter­més a premontrei atyák gimnáziumában, viszont a színjeles bizonyítvány ritka, mint a fehér holló; az osz­tályban rajtam kívül csak egy fiú volt „vastagbetűs’'; viszolygok az öndicsérettől, de azt akartam, hogy meg­értsd: abban a számodra ide­gen világban, ahol nem asze­rint méretik meg az ember, hogy mekkora búzászsáíkkal ■képes fölszaladni a padlásra, hanem hogy például mennyi idő alatt tud lefordítani Taci- tustól egy jókora bekezdést hibátlanul — megálltam a helyem; azt is szerettem vol­na megértetni veled, hogy ez számomra egyáltalán nem volt könnyű ... (Folytatjuk.) TV-NÉZÖ Omega előtt — és után Egy nappal az Omega ju­bileumi. kisstadionbeli kon­certje után a két és fél órás műsorból egyórás összefogla­lót adott a televízió szomba­ton este. Erre a napra esett a Tv-néző írójának a válasz­tása, estétől műsorzárásig néztem az adást Az NSZK bűnügyi tévéfilmsorozatban Az ismeretlen nőt ismerhet­tük meg. A történet egy ön­bíráskodó nőt állított a cse­lekmény középpontjába, aki felbujtóvá változik. A gyil­kosságot a megszerzett- férfi­val követteti el, mert már nem bízik magában az egyetlen sikertelen akciója miatt. A bűnügyi történetek, krimik megszokott sablona, hogy a tett elkövetésének mozgatórugójától kapunk a legkevesebbet. Ezeknek a filmeknek a célja az, hogy a nyomozásba avassa be a nézőt, ezen keresztül teremt­sen feszültséget. Tudjuk, hogy a tettes nem kerülheti el a sorsát, a kérdés csupán az, hogy mikor kattinthatják rá a bilincset; a tett elköve­tésétől eddig terjedtek az ef­féle izgalmas történetek. Ar­ca így csupán a nyomozóha­tóság képviselőinek van, ró­luk tudunk a legtöbbet; nemcsak a történetek írója jóvoltából, hanem azért is, mert visszatérő szereplők a krimiképernyőn. Az ismeret­len nő nem volt se jobb, se rosszabb az átlagnál, de a műsorszerkesztés jóvoltából utólag bosszúságot okozott. Hogy miért? Erre az Omega hangverseny összefoglalója után jöttem rá. A huszonöt éves együttes­sel sokan ünnepeltek együtt, a siófoki „főpróba” szerint — amit magam is végighall­gattam — nemcsak a mi „nemzedékünk”, a mai negy­venesek, hanem a zenét sze­rető fiatalok közül is sokan .gyújtottak gyertyát. Amit az élő előadásban tapasztaltam, azt adta vissza a televíziós közvetítés is. Az Omega leg­nagyobb sikerű számai a hatvanas-hetvenes években születtek, ezekre emlézünk a legszívesebben. (Ugye, a Gyöngyhajú lány.) A megérdemelt ünnep kapcsán azonban el kell azt is mondanunk, hogy az együttes magasszintű techni­kai, pontosabban műszaki Fórum az iskolai Megnyílt a Évekig csak álom volt az a csendes, nyugodt hely, ahol rendszeresen találkozhatnak a város középiskolás diákjai, ahol kulturált, olcsó szóra­kozási lehetőségek, érdekes programok várják őket. A KISZ Kaposvári Városi Bizottságának szervezésében tavaly megnyílt a diáktanya. Az első kísérleti év sikeres­nek bizonyult. A diákok körében népsze­rűkké váltak a heti egyszeri foglalkozások. Délután négy­től kilencig mindenki talál­hat kedvére való programot a kaposvári Dorottya szálló bárjában, a hónap utolsó vasárnapján pedig a szálló nagytermében. A kedvezményesen kínált üdítők és sütemények mellé a városi KISZ-bizottság munkatársai és az iskolai KISZ-bizottságok gondoskod­nak színes, érdekes progra­mokról. A délután első per­cei beszélgetéssel, ismerke­déssel telnek, majd egy-egy középiskola mutatkozik be az érdeklődők előtt. A szel­lemi vetélkedőkön, ügyessé­gi versenyeken kívül helyet kapnak a könnyű- és ko­molyzenei bemutatók, a szí­nielőadások is. Az estig tartó programban pedig a diszkó előtt filmvetítések, politikai, egészségügyi, kul­felszereltsége nem segítette a zenéjüket, sok esetben ki­mondottan hátránnyá vált. Az élő előadásban is segít a stúdiófelivétel, a hangerőről pedig jobb nem beszélni. Siófoki hangversenyük más­napján is úgy éreztem, mintha az egyik fülem be­dugult volna. A televízió előnye, hogy a hangerőt mindenki maga szabja meg... Az ünnep végül is feldo­bott, frissen néztem végig a késő esti filmet, a Meddőhá­nyót. Ebben a filmben is egy különös nővel találkozhat­tunk, aki egy kis település életét olyannyira felborzol­ta, hogy gyilkosság gyilkos­ságot követett. A kitűnő da­rab nagyszerű színészi ala­kításokra adott alkalmat. Az életet szépítés nélkül ábrá­zoló ír származású angol író, O’Flaherty Az aranyház cí­mű regénye nyomán készí­tett film brutális jelenetei a .nézőben katartikus élményt váltottak ki — ezt a művé­szi erőt hiányolhatjuk a kri­mikből. Udvaros Dorottya, Wirgilius Gryn, Marek Wal- czewski, Cserhalmi György, Jordán Tamás, az egy jele­netben felvillanó Lukáts An­dor maradandó művészi él­ményt nyújtott. Ki is ez az író, akit alig ismerünk? A Meddőhányó ördögi pap alakjáról ki gondolná, hogy a szerző gyerekkorában pap­nak készült? A dublini ír nemzeti egyetemet válasz­totta végül is O'Flaherty, aki elhagyva hazáját Angliában, Amerikáiban telepedett le, hogy írói munkásságának él­jen. Első könyve 1924-ben jelent meg Fekete lélek cím­mel, két óv múlva A besúgó követte, a Tavaszi vetés cím­mel napvilágot látott novel- láskötetében a természet és az ember élethalálharcát áb­rázolta. Az Aranyház 1935- ben jelent meg. A naturalisz- tikus elemekkel lírai ábrá­zolásmód vegyül írásművé­szetében, A Meddőhányó­ban is ezek az írói értékek jutottak kifejezésre. A két különös nő szombat esti megjelenése a képernyőn csupán szerkesztői figyelmet­lenségből fakadhatott. Ezért bosszantott utólag az NSZK bűnügyi film. Horányi Barna demokráciáról diáktanya turális előadások szerepel­nek. A szervezők arra töreked­nek, hogy politikai ismere­tekhez is hozzájuttassák a résztvevőket. Fórumot ren- deznek az iskolai demokrá­ciáról, a KISZ-mozgalom sarkalatos kérdéseiről, hogy ezzel is közelebb hozzák a fiatalokat a mozgalomhoz. Az otthonos, barátságos hangulatot tavaly azzal is növelték, hogy szeszmentes hellyé nyilvánították a ta­nyát, az idén pedig a do­hányzást tiltó tábla is kike­rült a korábbi felhívás mellé. Tavaly gondot okozott a diáktanya anyagi fenntartá­sa. Bár a megyei tanács öt­venezer forint támogatást adott, ez kevés volt az egész évi költség fedezésére. A vá­rosi KISZ-bizottság ezért az idén pályázatot nyújtott be a KISZ KB, valamint az Ál­lami Ifjúsági és Sporthivatal vezetőihez. A pályázat el­nyerése után a diáktanya újabb ötvenezer forinthoz jutott. Ezt az összeget az októberi őszi vígság rendez-, vénnyel kívánják tovább nö­velni. A nyári szünet után a di­áktanya, a korábbi elképze­léseket folytatva, múlt hé­ten ismét megnyitotta ka­puit.

Next

/
Thumbnails
Contents