Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-07 / 210. szám

V.Pf" *

Somogyi Néplap

5

1987. szeptember 7., hétfő

Vetélytársnők harag nélkül

ŐSZI NAPFÉNY

Kenyere javát megette, de [ vére ma sem hagyja nyu- | godnk Egy kis kacsintás ide, egy kis mosoly oda, s minden asszonyszív meglágyul. Tavaly Szűcs Mihályné volt a kedvenc, az idén azonban riválisa is akadt. Kula Györgyné jó néhány évvel fiatalabb vetélytársnőjénél, alig van túl a hatvanon, így minden esélye megvan arra, hogy az idén ő legyen Józsi bácsi menyasszonya.

— Szeretem a fiatal menyecskéket, ötven felett igazán asszony az asszony. A fiatalabb túl éretlen — mondja huncut mosollyal Turk József, aki korát nem hajlandó elárulni. Mit számít az, amíg fiatalnak érzi magát az ember? S ha futóversenyen már nem is, a táncparketten még mindig megállja a helyét. Szűcsné- vel is ott ismerkedtek meg néhány évvel ezelőtt.

— Három éve tűnt fel. hogy milyen fiatalos a mozgása, milyen ügyesen ropja a táncot — emlékszik vissza Józsi bácsi.

A menyasszony azonban letorkolja.

— Nem úgy van az, három éve egy igali emberrel táncoltam. Két éve láttalak először, akkor indultunk a Ki mit tud?-on is. Nagy sikerünk volt, mindenféle táncot rögtönöztünk — mondja Szűcsné, aki cseppet sem restelli, hogy elszólta magát. Vőlegénynek a korábbi udvarlóról beszélni nem túl szép dolog.

Az őszi napfénytáborban

azonban ez is megengedett. A táborlakók rég túl vannak az első szerelmen, unokáik, dédunokáik képeit mutogatják büszkén egymásnak, s közben tréfálkoznak. Idejükből futja, hiszen a balaton- fenyvesi nyaralás tíz napjának ez az egyik -legfontosabb célja: ismerkedési lehetőséget, szabadidős programokat teremteni több mint száz idős embernek, akik az öregek napközi otthonaiból, az idősek klubjaiból érkeztek.

Többségük nem először élvezi a Balaton-part szépségét, az öt éve,indított táborba sok a visszatérő lakó.

— A kollégámtól hallottam erről a táborról, vele jöttem, most vagyok itt először — mondja Kovácsics János, aki az első nap délutánján még egyedül ücsörgött a tábori pihenőn. Az esti hajókirándulásra azonban már néhány víg kedélyű öregúrral ment, akik szívesen maguk közé fogadtak bárkit. Társtalanul senki sem lézeng, ismerkedni, beszélgetni nem nehéz, közös téma mindig akad.

A tábori orvos rendszeresen tart előadásokat a leggyakoribb időskori betegségek megelőzéséről, gyógyításáról, az egészséges életmódról, a testedzésről. S hogy mindez ne csupán üres szó legyen, a táborban ügyességi vetélkedők, sportrendezvények várják a vállalkozó szelleműeket. Aki elfáradt, azt könyv- és kerámiavásár, filmvetítés, színházi előadás várja. Mindenki megtalálhatja a kedvére való programot. De annak sem kell szégyenkeznie, aki csupán üldögélni, olvasgatni szeret a tábor hűs fái alatt: itt mindent lehet, csak egyet nem: keseregni, hogy elmúlt felettünk az idő, hogy nem vagyunk már fiatalok. Az időskor szépségére, a nyugdíjaskor örömeinek élvezetére tanít ez a tábor. Nem eredménytelenül.

Horváth Éva

5.

Gondolja meg, Simon gazda ... Nem volna okosabb egyben tartani ezt a kis gazdaságot? A Gyurit az Isten is magának teremtette, min-' den jel arra vall, hogy méltó utódja lesz az apjának. De Jóska többre hivatott. Neki tanulnia kell ... Ne féljenek a költségektől, mert csak az első évben lesz szükség egy kis áldozatra. Jóska minden kedvezményt meg fog kapni a premontrei atyák gimnáziumában. Ebben biztos vagyok. Ismerem a fiú képességeit.

Mindenben igaza volt a tanító úrnak. Én mégis úgy

éreztem, ellent kéne mondanom neki. Nem szóltam persze, mert, mint mondottam, a tanító úrnak igaza volt. Tagadhatatlan, Tiogy jobb, ha a tízholdas gazdaság egyben marad, mintha ketté válik, és azt sem lehetett vitatni, hogy a Gyurit az Isten is gazdálkodónak teremtette. Ez már gyerekkorában megmutatkozott. Először tizenkét éves korában kaszált, és nem töltötte be a tizennyolcat, amikor már minden paraszti munka a kisujjában volt, átvehette volna tőlem az egész gazdaságot. Az is beteljesedett, amit a tanító úr a kedvezményekről mondott. Jóska már a második évben tan- díjmentes lett, és kedvezményt kapott az internátusbán is. Mondom, a józan eszemre hallgattam, nem arra a hirtelen támadt, oktalan ellenérzésre, amely azóta sem múlt el, bár mindent elkövettem, hogy megfojtsam magamban. Csak sejteném, mivégre ez a szorongató rossz érzés! Kérdem, vajon, miért nem tudok most sem örülni úgy istenigazából, teljes szívemből az újmisés pap fiamnak, az egyetlen fiamnak, aki végre révbe érkezett? Talán Gyuri miatt? Nem. Gyuri, sajnos, itt hagyott a tíz holdammal, és most már senki

sem lesz, aki a helyemre álljon a gazdaságban. Rettenetesen fáj! De ez az érzés valami más. Hiszen én szívesen megosztottam volna a gazdaságot is, ha a sors úgy hozza, hogy a Jóska itthon marad. Botorság, tudom, de inkább megosztottam volna, minthogy Jóskát most papnak kell látnom. Talán attól tartok, hogy olyan magasra emelkedik majd az urak világában, hogy szégyellni fogja egyszerű származását, földtúró apját, kérges kezű anyját, rokonait?! Ettől én nem félek. Nem fog bennünket szégyellni, tudom. Ismerem. Dé ha mégis csalódnék benne, istenem, hát elviselném. Apa vagyok, aki a gyereke boldogulásáért a legrosszabbat is el tudja viselni. Hát akkor?! Uram, aki a lelkem mélyére látsz, és nincs titok előtted, se földön, se égen, csakis te tudhatod, mivégre bennem ez a makacs érzés, és csakis neked van ahhoz hatalmad, hogy kiűzzed belőlem.

Hoc est enim corpus meum.

Mellette bókol a kézvezetője, a marcali esperes plébános. Holnaptól ő a principálisa, ugyanis a püspök úr Marcaliba rendelte káplánnak. A manuduktor korpu- lens alkatú, középtermetű,

Nyárbúcsúztató Szentjakabon

A rendezők mindvégig az eget kémlelték tegnap délután a kaposvári nyár idei rendezvénysorozatának zárónapján. Kérdéses volt ugyanis, hogy a két órakor kezdődő programok helyett nem rendez-e másfajta produkciót az időjárás.

A kaposvári Móricz Zsig- mond művelődési ház előtti téren a kaposvári Koncert fúvószenekar lépett föl, és térzenével szórakoztatta a közönséget. Közben elindultak a körhinták, kinyitottak a céllövöldék. Ezernyi búcsúfiával térhettek haza a látogatók, hiszen volt bábos, ajándékos is a búcsú alkalmával jócskán.

A kulturális programok közül nagy sikerrel szerepelt a Kilián György Városi Művelődési Központ társastánc-csoportja, még akkor is, ha az esti diszkón kevés figurát láthattunk viszont még a táncra legfogékonyabb közönség részéről is.

— Sokszor okozott derültséget, szerzett önfeledt szórakozást a kaposvári ifjúságii színpad is, amely egy alkalomhoz illő vidám darabot, a Parasztdekameront Vitte a szentjakabi szabadtéri színpadra. Sok fejtörésre kényszerítette az érdeklődőket Szerecz Róbert bűvészmutatványaival.

A szentjakabi búcsúval tehát véget ért a kaposvári nyár .rendezvénysorozata. Már csak abban bízhatunk, hogy „programok nélkül” az időjárás engedélyez számunkra még egy kis nyarat.

V. I.

BESZÉLGETÉS KEREKES ÉVÁVAL

Sok szerep keres egy lányt

Nemcsak a közelmúltban ' vetített Nyolc évszak tévé- fiimsarozaitból tudjuk: a színművészeti főiskolára bekerülni nagyon nehéz. Ke- • rekes Éva viszont azok közé . tartozik, akiket az első nekirugaszkodás után fölvet- .tek. A kaposvári Táncsics Gimnázium irodalmi színpadában annak idején sok produkcióban láthattuk dr. Klujber László tanítványát, az országos Arany »János balladamondó verseny második helye pedig egyértelműen jelezte: a szakemberek is tehetségesnek vélik Kerekes Évát. A szakmai nagy áttörés már egy éve elkezdődött. Az esetre így emlékszik vissza a most negyedéves főiskolai hallgató: — Osztálytársaimmal az István, a királyban játszottunk kisebb szerepeket a , Nemzeti Színházban. Egy előadás előtt szóltak, hogy majd kifelé nézzem meg a Légy jó mindhalálig szeötven év körüli pap. Az arca feszes-piros, tekintete hűvös, közönyös. A szertartásban unottan, kelletlenül vesz részt. Az oltár jobb oldalán mély áhítatba merülve Simon József egykori osztály- főnöke, János atya térdél. Öt szónoknak kérte fel. A premontrei paptanár keskeny, szemüveges arca éppen egy lezúduló fénynyaláb útjába esik.

Simon József (higgadtan, immár az izgalom legcsekélyebb jele nélkül teszi a dolgát) magában: Hallom,

anyám a szavaidat, a tieidet is édesapám: valami különös kegyelem ez, meglehet, egyszeri képesség, mely az első szentmisém elmúltával minden bizonnyal megszűnik majd ... Most azonban ide- ‘ hallok mindent, amit hangtalanul mondotok: igen.

anyám, emlékszem szomorú szemedre, mely gyerekkorom lázas álmai fölött őrködött fátyolosán, emlékszem az andocsi búcsúra is, a kalocsai népviseletbe öltözött Boldogasszonnyal; magam előtt látom a nyikorgó szekereket, a szélrózsa minden irányából érkező proces- siókat, a kis somogyi falvak porlepte, éneklő népét...

(Folytatjuk.) I

reposztását. Nem kis boldogsággal olvastam, hogy Nyilas Misi szerepét nekem szánta Békés András rendező.

Az esetről sok szó esett azóta színházi berkekben. Általában elismerően nyilatkoztak Kerekes Éva alakításáról, nem mulasztották el megemlíteni a kritikusok, hogy a fiatal lány nem eljátssza, hanem megéli Nyilas Misi sorsát! Esetenként voltak fanyalgó megjegyzések is, mondván: egy főiskolás lány ne főszerepeket játsszon a Nemzeti Színházban, hanem tanuljon, készüljön a szakmára.

— Az igaz, hogy nagyon elfoglalt vagyok, hiszen a tanulás mellett -például májusban huszonegyszer álltam este színpadra. A munkát viszont annyira élvezem, és jó kedvvel csinálom, hogy nem fárasztó.

Amit már csak érdeklődésünkre tfesz hozzá Kerekes Éva — de állítását igazolja —, hogy tanulmányi eredményén .nem látszik a sok elfoglaltság. Az évfolyam legjobbjai között van, s bizonyára szerepe van ebben azoknak a tapasztalatoknak is, amelyeket estéről estére szerez a színpadon. Hiszen kevés fiatalnak adatik meg olyan nagynevű színészekkel játszani, mint Kerekes Évának.

— Nagyon jól érzem magam a színpadon, próbák közben, mert mindig mindenki segít. A Légy jó ... premierje előtt is bíztattak, s nem volt ez másként az Énekes madárésetében sem.

Mert a Móricz-darab után az osztályfőnök, Kerényi Imre, Tamási színművében Kerekes Évára osztotta Magdó szerepét. Az itt nyújtott alakítását is kedvezően fogadta a kritika.

— Ha már a kritikánál tartunk: elteszi a megjelent írásokat?

— A Légy jó mindhalálig után még gyűjtöttem, de mostmár nem. Van úgy, hogy nem is kerül a kezembe egy-egy írás, s osztálytársaim, barátaim figyelmeztetnek rájuk.

— Milyen darabokban láthatjuk legközelebb?

— Huszti Péter rendezi a Windsori víg nőket, ebben Sürge aszony szerepét alakítom. Szabó István új filmjében, a Prófétában is va/n egy kisebb szerepem.

— Végezetül nem lehet elkerülni egy kérdést. Hiszen Kerekes Éva kaposvári : ebben a tanévben befejezi a főiskolát. Hova menne szívesen dolgozni?

— Egyelőre még nincsenek határozott elképzeléseim. Nem is nagyon értem volna rá foglalkozni a gon-' dolattal. Majd ez a tanév eldönti.

— Szóba jöhet Kaposvár is?

— Jaj, nagyon szóba jöhet. Dehát ez sok mindentől függ, és még nem is volt róla szó.

Akkor hagyjuk a döntést a tanév végére, abban a reményben,, hátha gyakran láthatja majd színpadon a kaposvári közönség.

Varga István