Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-26 / 227. szám

8

Somogyi Néplap

1987. szeptember 26., szombat

IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS

Jan Norman kiállítása

MEGOLDÁS

Hagyomány, hogy a budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállítással egyidöben a korábbi díjnyertesnek önálló tárlatot rendeznek. Igv kapott most bemutatkozási lehetőséget Budapesten a Dorottya utcai kiállitóteremben a dán Jatt Norman, aki 1984- ben nyerte el a kiállítási díjak egyikét.

Jan Norman fiatal művész: 1951-ben született Ar- husban. A plasztikát autodidaktaként műveli, ám eredeti tehetségével, jellegzetes látásmódjával hamar a dán

Nem élünk irigylésre méltó körülmények között. Sokat nélkülözünk. Valóságos keltebben lakom a feleségemmel és a két gyerekkel. Evek óta próbálkozunk minden lehetséges hatóságnál, hogy javítsunk a lakáshelyzetünkön, törekvésünk azonban falra hányt borsó. Ráadásul még az óvodába sem vették föl a gyerekeket. Nem marad más hátra, mint ölbe tett kézzel ülni és siránkozni. amit gyakran meg is teszünk.

Egyszer aztán pompás ötletem támadt; ezt meg is osztottam a hitvesemmel. Mint a nőknél már lenni szokott, eleinte hallani sem akart róla. de sikerült a fejébe vernem, hogy nincs más kiút. összehívtuk a családi tanácsot, és az apósék megígérték. hogy egv ideig támogatni fognak bennünket.

Másnap bementem a munkahelyemre. — Hogyhogy?

— csodálkozott a főnököm.

— Maga kitűnő szakember. Fizetésemelést adok.

— Sokkal kecsegtetőbb kilátásaim vannak.

— Ha így van. nagyon sajnálom. Ne feledje, mindig tárt karokkal várom — és búcsúzóul keményen megszorította a jobbomat. Hazafelé beugrottam egy vaskeres: kelésbe. és. vettem egy fejszét.

Éjfélkor aztán fölvertem az egész házat. Fejszével a kezemben kirohantam a folyosóra. és teli tüdőből ordítozni kezdtem: — Megöllek, te céda!

— Segítség! — sikoltozott a feleségem, aki direkt utánam szaladt. A haja csapzott volt. cafatokban lógott róla a ruha. és a kék foltok is egészen élethűen festettek.

— Apuci! Anyuci! — bömböltek a gyerekek.

Rémült arcok tűntek föl a lengőajtó mögött.

— Jobban tenné, ha lecsillapodna, és hagyná aludni a lakókat! — tanácsolta az egyik szomszéd.

— Na majd ... — rontottam rá magasra tartott fejszével. de fürgén becsapta az. orrom előtt az ajtót, amit hamarosan a többiek is utána csináltak.

Az egyik éjszakai botrányt követően egy bizottság keresett föl bennünket. A két nő

szobrászat élvonalába került. Budapesti díján kívül Pa- dovában is elnyerte egy nemzetközi kiállítás díját. Szobrait több hazájabeli múzeum és galéria őrzi. Alkotásai nem a klasszikus értelemben vett szobrok. Nem köböl, fémből vésett, faragott művek. Munkássága azt példázza, hogyan válik műtárggyá a mindennapi élet kelléktára, a természetes anyagok hulladéka, a megégett bőrkabát, az elnyűtt cipő. a fonott kas, a fémhuzal, a szalma.

szánalommal hallgatta a feleségem panaszkodását.

— Otthagyta a munkahelyét. iszik, állandóan botrányt rendez; már öngyilkosságra is gondoltam — zokogta.

— Honnan van pénze pálinkára? — kérdezték.

— Elhordja hazulról. Csak úgy tudom eltartani magamat és a gyerekeket, hogy takarítani járok — füllentett ügyesen.

Beszélgetésünk egész ideje alatt a padlóra hányt rongyokon hevertem, és egy üres vodkásüveg volt a fejem alatt.

A két nő sutyorogni kezdett.

— Holnap jöjjön el a segélyért — mondták.

— A jó isten áldja meg

magukat! — hálálkodott, a

hitvesem.

Ettől kezdve még förtelmesebb botrányokat rendeztem. Főleg a gyerekekre voltam büszke: remekül játszották a szerepüket. Hamarosan egy másik bizottság látogatott meg bennünket. Egy férfi és két nő.

— Fölöttem lakik az a részeg disznó és csavargó — hallottam, amint a szomszéd- asszony útba igazítja őket.

Pálinkát locsoltam a földre szórt rongyokra, és részeg álomba zuhantam.

— Elvonókúrára kellene küldeni — javasolta a férfi.

— Még mindig reményke- dek, hogy megjavul — mondta a feleségem.

— Anyuci, félünk — bújtak a hóna alá az apróságok

— Egész álló nap a részeg apjukat kell nézniük? — rémüldözött az egyik nő.

— Mit. csináljak velük? Óvodába akartam őket adni. de elutasítottak.

— Valami félreértés lehetett, hiszen éppen az ilyen gyerekek valók oda — mondta búcsúzóul a bizottság egyik nőtagja.

Néhány hónap múlva megjött az értesítés, hogy mindkét gyermeknek helyet biztosítanak az. óvodában.

Megittasodván az elért eredmények láttán, még el- rettentőbb tivornyákat rendeztem. A szomszédok panaszt tettek a tanácsnál, és több ízben kijött a rendőrség is. Vártuk tehát a következő bizottságot. Két férfit és egy nőt. összevont szemöldökkel hallgatták végig a feleségem sirámait.

— Hogy lehet kibírni egy ilyen egérlyukban egy notórius alkoholistával összezárva? Ráadásul két gyerek is van! — hitetlenkedett a nő aki valószínűleg a társadalmi testület elnöke volt.

— Legyen nyugodt — Veregette meg a feleségem vállát. -aki kezet csókolt neki.

Egy szó mint száz: hamarosan kétszobás lakást utaltak ki nekünk. Igaz. egy régi házban. a berendezés azonban önmagáért beszél.

A fejszét bedobtam a kanálisba, és újból munka után néztem, de nem hagy nyugodni a gondolat: hátha elhamarkodtam a dolgot, és elszalasztok valamit, amit rendes állampolgárként sohasem fogok megkapni!

Lengyelből fordította: Adamecz Kálmán

Marin Kruszev

Furcsa

ember

Furcsa ember a szomszédom. Gencso Ivanovnak hívják. harmincöt éves, nős, két gyermek apja. Nemcsak én vagyok ezen a véleményen, a ház többi lakója is ezt állítja. A központban lakunk, átellenben a bankkal, így állandó szemtanúi vagyunk Gencso érthetetlen viselkedésének. Különben rendes ember, példás férj és családapa, köztiszteletben álló múzeumi dolgozó, mégis olyan dolgokat művel . . . Például, ha elromlik otthon a villanyradiátor, fürgén a hátára kapja, és habozás nélkül bemasírozik vele a bankba ... Az automata mosógépet is rendszeresen oda viszi javíttatni! Még oltott mészért és sóderért is a bankba jár!

Tegnap meg egy televízióval állított oda! össze is gyűltünk nyomban ■ vagy tizen férfiak, és csak ámul- tunk-bámultunk, míg aztán egyikünk vette a bátorságot, és kérdőre vonta:

— Kedves Ivanov szomszéd, árulja már el, hova szokta vinni a televízióját?

— A bankba!— válaszolta.

— Miért éppen oda? '

— Azért, hogy megjavítsák.

— Érdekes — csodálkozott a kérdező. — Na és megjavítják?

— Nem — felelte Gencso.

— Akkor miért viszi oda?

A remélt válasz helyett váratlan kérdéssel felelt:

— Maguk hol javíttatják a háztartási készülékeiket?

— Természetesen a szervizben.

— És a tévét?

— Azt is ...

— És meg is javítják?

— Nem — válaszoltuk. —- Vagy nincs hozzá alkatrész, vagy pedig minden szerelő szabadságon van.

— Akkor miért mennek oda?

Hát most mit mondjunk neki? A végén még kiderül, hogy neki van igaza! Valóban, mi a fenének járkáljon az ember a városszéli szervizekbe, ha úgysem javítják meg a készülékeit? A bank legalább itt van a közelben . . .

(Bolgárból fordította: Adamecz Kálmán)

Keresztes József

EPIGRAMMÁK

A munka tette állattá az embert, alighogy ember lett a munka által. Méregessük hát kanállal a tengert, takarózva a dialektikával.

*

Élni és élni hagyni. — Szép, szép!

De előbb — hogyha hagynák— élnék.

*

Lenni vagy nem lenni — dilemma. ..Filósan:: szólva: paradoxon.

Dehát a lét — s ez a dilim ma — hagyjam, hogy mindenből kifosszon?

Zichy Mihály két lengyel barátja

A párizsi években Zichy Mihály körül szinte udvartartás alakult ki azokból a művészekből, írókból, akik vágytak a közösségi éleire, tapasztalatok és eszmék cseréjére. Francia, belga, lengyel, cseh, orosz alkotók egyaránt tartoztak baráti köréhez. A múll század hatvanas-hetvenes éveiben egy lengyel festőhöz és egy szobrászhoz különösen meleg kapcsolatok fűzték.

Stanislaw Chlebowski

(1835—1884) volt a festő. Mint a század második felének sok lengyel művésze, ő is kalandokban bővelkedő életet élt. Hazájában főként a Törökországban készült műveit tartják számon. Elsősorban nagy történelmi táblaképeket festett. Zichy- vel való barátságának gyökere valószínűleg Pétervárra nyúlik vissza. Chlebowski ugyanis 1859-ben ott nyerte el a Művészeti Akadémia aranyérmét, amivel együtt •járt hatévi külföldi tanulmányútra ösztöndíj. Öt is Párizs vonzotta, s az biztos, hogy 1862-ben ott találkozott Zichy Mihállyal. Ennek bizonyítékát a zalai Zichy Múzeum őrzi. Egy fényképet, amit a lengyel festő 1863- ban küldött Zichynek. A kép keretszegélyén az alábbi mondatok olvashatók: „A mon ami Zichy Paris. 1863. St. Chlebowski Jean Kocha- nowsky poete polonais. pleu- rant la mórt de sa fiile Ur- sule." (Zichy barátomnak. Párizs. 1863. St. Chlebowski: Jan Kochanowski lengyel költő. Ursula lánya halálát siratja.)

Érdekesség, hogy a lengyel művészettörténészek Chle- bowskinak ezt az alkotását nem ismerték, a'mű lappang valahol, csupán a fénykép adott róla hírt. Az alkotás XVI. századi témát dolgozott fel. Véletlen egybeesés, hogy Jan Kochanowskinak (1530— 1584) ugyancsak volt köze a francia fővároshoz. Tanulmányait külföldön fejezte be, 1557-ben tért haza és Zsigmond Ágost király titkára lett. Később lemondott hivataláról, visszavonult birtokára. Báthori István lengyel királyként megkísérelte aktivizálni, de nem sikerült neki sem. Kochanowski honosította meg a nyugati versformákat a lengyel irodalomban. Párizsból küldte haza Czego chcesz od nas Pánié (Mit kívánsz tőlünk. Uram) című művét. Ez Lengyelországban hihetetlenül nagy lelkesedést keltett. Ezután nevezte Naglowicz a legelső lengyel költőnek. Életét ugyanakkor tragédiák árnyékolták be. 1580-ban írta Treny (elégiák leánya halálára) című ciklusát. Azt tette át a kép nyelvére Chlebowski, és az említett ajánlással másolatát küldte meg Zichy Mihálynak.

A fényképről jól látszik, hogy Chlebowski menrtyi realitással dolgozta fel a témát. A terem berendezése, az alakok öltözéke egyaránt a késő reneszánsz elemek számbavételével készült. A gyász, a megtörtség elementáris erejű az ábrázolásban. Hogy ezt annyi átéltséggel sikerült megalkotnia Chle- bowskinak, abban szerepe volt az 1863-as év tragikus eseményeinek, a felkelés leverésének. Jan Kochanows- ki nagy fájdalmában ott van a festőé is.

Chlebowski életútjának további érdekessége, hogy a hatvanas évek második felében a török szultán udvari festője és pasa lett. Csaknem egy évtizedet töltött ott. Csak 1876-ban, amikor Zichy Mihály is ott tartózkodott. tért vissza Párizsba. Erről levélben idézte az egyik francia barátjuk mondatát: ..ön Chlebowskit említi. ő tehát ismét fölvette az európai nevét?"

Zichy és Chlebowski barátságában szerepe volt a közös sorsnak, s a legyőzött szabadságharcoknak is. A keserűség és a fájdalom közelebb vitte őket egymáshoz. Jellemző, hogy Chlebowski érzelmeit kifejezte történelmi témájú vásznain. Krakkóban, a Nemzeti Múzeumban látható a Várnai csata című festménye. Ulászló király halálát dramatikus és ugyanakkor szinte költői motívumokkal festette meg. A sötét tónus és a megtörtség kifejezése uralja a mezőt. Középpontban a lovával egy üt' földre zuhant uralkodó, akin a kép bal sarkában mozgó vitézek már nem tudnak segíteni ... A kép valószínűleg 1865-ben. nem sokkal a lengyel fölkelés leverése után készült. így érthető, hogy a fájdalom a legerősebb érzelem rajta.

Zichy Mihály párizsi házának. műtermének gyakori vendége volt a festő mellett Cyprian Godebski (1835— 1909) szobrászművész. Az alkotásban ö erőteljesebb egyéniség volt Chlebowski- nál. Munkái közül kiemelkedik: A krími háború emlékműve (Szevasztopol), Az erőszak és az ártatlanság küzdelme (Toulon). Szívesen készített síremlékeket és mellszobrokat neves személyiségekről : Rossini, Berlioz. Theophil Gautier. Mickie- wicz. Zinhy Mihály.

Ugyanssak a zalai múzeum őrzi a Zichy Mihályról 1879- ben készült bronzszobrot. Ezzel a művével bizonyította Godebski, hogy a valóság hű követése mennyi virtuozitást enged az igazán nagy művésznek. A portré pontosan kifejezi Zichy kemény, a nehézségekkel mindig szembenéző egyéniségét. A szobrász Zichy iránti nagyrabecsülését kifejezte a fekete márványtalapzatra vésett jelekben és sorokban. Szemben stilizált festőpaletta és ecsetek, némi levéldíszítés- sel körbefogva. Jobb oldalt pedig a francia nyelvű felirat: „A l eminent Artiste an Grand Patriote son ami Cyp. Godebski 1879." (A kiváló művésznek és nagy hazafinak barátja Cyp. Godebski 1879.)

Más bizonyítéka is van annak, hogy Godebski milyen barátsággal és őszinte nagyrabecsüléssel viseltetett

Zichy iránt. 1877 szilveszterén a párizsi magyar egylet jövedelemszerző tombolaesle! rendezett. Zichy az. alkalomra számos nyereménytárgyat vásároltatott. Godebski pedig nyolc fayence edény; ajándékozott e célra. Erről Zichy Sophie lányának 1877. december 21-én Párizsból keltezett leveléből értesültünk.

Cyprian Godebski más területen is bizonyította, hogy a magyarság iránt mély érzelmei voltak Zichy akkor már nem volt Párizsban, amikor 1886 tavaszán Liszt Ferenc ott látogatást tett. A Vasárnapi Újság 1886, április 11. számában olvasható erről híradás: ..Liszt Ferenc Párizsban nagy ovácziók- nak tárgya volt éspedig nemcsak a nyilvánosság előtt, de magánkörökben is. A többek közt Godebski szobrász is adott estélyt a tiszteletére, mely alkalommal a műteremben Lisztnek mellszobra babérral koszorúzva volt felállítva."

Két lengyel kortársával Zichy Mihályt igy nem csupán a művészet, hanem a sorsközösség és az őszinte barátság érzései is összekapcsolták. Alaposabb vizsgálatra vár, hogy lengyel muzsikusokkal milyen kontaktusa volt.

Laczká András