Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-24 / 225. szám
4 Somogyi Néplap 1987. szeptember 24., csütörtök Együttes ülést tartott a baranyai és somogyi népfrontelnökség ŐSZI BNV A megyehatár nemcsak Fontosságát sokan és sokszor hangsúlyozták, mégis csak nehezen bontakozik ki a megyék közti együttműködés. S bár számos gond könnyebben volna orvosolható a közös térségi érdekek elsőbbsége alapján, a megyék közti kapcsolatokban máig is a formális elemek dominálnak. Alig van ugyanakkor példa a fejlesztések összehangolására. A kapcsolatok érdemibbé tételét szolgálta a Baranya és Somogy megyei népfrontelnökség tegnap Gálosfán tartott együttes ülése. A megyehatár menti elmaradott térségek felzárkóztatási programjának kezdeti tapasztalatairól és további feladatairól tájékoztatták egymást, keresve a közös lehetőségeket. Felzárkóztatási program A Hazafias Népfront kezdettől fogva fölemelte szavát a.„szerep nélküli település” kifejezés, s a mögötte meghúzódó, korábbi területfejlesztési szemlélet ellen, s egyik kezdeményezője. volt az Országgyűlés által tavaly elfogadott felzárkóztatási programnak is. Azóta már nem használják ezt a fejlődésbeli egyenlőtlenséget szentesítő kifejezést, ám változatlanul létezik a településeik történelmi múltba visszanyúló, ám a szocialista fejlődés évtizedei alatt sem mérséklődött esélyegyenlőtlensége. Ennek jövőbeni kiegyenlítése, a halmozottan hátrányos helyzetű! térségek fejlődésének felgyorsítása olyan feladat, amely kti is kényszeríti az érintett megyék közös erőfeszítéseit. Dr. Horváth Endre, a Baranya Megyei Tanács osztályvezetője egyebek közt az úthálózatfejlesztés . kapcsán mondott erre példát. Már a minisztériumban van a Szentlászlót Somogyhársá- gyon át Visnyével összekötő út pályázati terve, mely nyilván pezsdítőleg hat majd a ma még „eldugottnak" számító települések fejlődésére. Somogy elmaradott térséelválaszt geinek munikaerő felesi ege meghaladja az 1800 főt. Dr. Kis László, a Somogy Megyei Tanács osztályvezetőhelyettese arról számolt be, hogy az érintett körzetekben már megkezdett fejlesztések 700 munkahelyet teremtenek, ö szólt arról is, hogy a lehetőségek ismert szűkössége ellenére sem kívánnak visszalépni a vízprogram megyei céltámogatásában. A tervek szerint elsősorban Potony, Tótújfalu, Drávagárdony, Drávatamási és -Zselickisfa- lud ivóvízgondját akarják megoldani. Az elmaradott térségek tsz-eineik szalkemberellátott- sága csak 60-70 százaléka a megyei átlagnak. Dr. Kanyar József ennek kapcsán emellett érvelt, hogy mindenekelőtt e térségek szellemi hátrányát kell felszámolni. Dr. Novák Ferenc megyei népfronttiitkár a felzárkóztatási programba vont települések körének folyamatos felülivizsgálatát tartotta indokoltnak. Mint mondta, a valóság olykor eltérhet a számítógépek által összegezett mutatóktól, önkritikusan szólt arról, hogy ez a program egyelőre inkább gazdasági, mint társadalmi, s hogy a népfrontnak sok tennivalója van még az emberek tájékoztatásában, szemléletének formálásában. Városhiányos térségek Stadler József szerint adottak a feltételek Tab és Csurgó várossá nyilvánításához. E lépés elengedhetetlen e városhiányos térségek fejlődésének felgyorsításához. Ádám Antal professzor, baranyai népfrontelnök a vitát összegezve egyebek -közt az önkormányzat fogalmának új tartalmáról szólt, amely jóval1 többet takar, mint a tanácsok munkája. Mint mondta, a szélesebb értelmű önkormányzat érvényre jutásához anyagi alapokra is szükség van. Köztük új, az érdekeltséget és az önállóságot fokozó tulajdonformákra is. B. F. Eszem-iszom díjasok A vásárlátogató érzékszervei az élelmiszer-pavilonokban vannak kitéve a legnagyobb megpróbáltatásoknak. És persze itt erőlködik a legjobban a memória is: mi az, amit tavaly is, tavalyelőtt is bemutattak, s mégsem leltünk rá a boltokban. Annyi mindenbe belekóstolnánk ...! A 96 nagydíjas és díjas terméknek mintegy fele enni- és innivaló. A látogatónak az az érzése: lehetett volna még elsöprőbb is az élelmiszerek fölénye a többi árucikkhez képest, ha mondjuk teljes vállszélességgel részt vettek volna a nagy bemutatón a somogyi gazdaságok. Az egyik plakáton ugyan olvasható a Balatonboglári Mező- gazdasági Kombinát és a Siófoki Állami Gazdaság neve, ám a plakát alatt a pulton mindössze egy-két bogiári dobozos üdítő és Sió rostoslé található. Még a legfelületesebb közértlátogató is tudja, hogy e két gazdaság választéka nem merül ki ebben a néhány termékféleségben. A Kaposvári Cukorgyár termékei a szerencsivel, az ercsivel, a sárvárival, a sar- kádival, a hatvanival, az ácsival és a mezőhegyesivei együtt láthatók. Kóstolásra, összehasonlításra nem vállalkozhattunk. Annyi bizonyos : mindegyik fehér. Egy helyen találhatók a Tejipari Vállalatok Trösztjének termékei. A Tejgazdasági Kísérleti Intézettel együtt 15 „tejes” kínálatából válogathat — a tekintet. Nagydíjat kapott a baranyai Piknik szendvics túrókrémcsalád és a veszprémi Prím jégkrém- család. Díjazták a budapesti Danette csokoládés és vaníliás krémpudingot és a csongrádi sajtkrémet. A hagyományos termékek és az utóbbi évek újdonságai között ott találhatók a kaposvári üzem tejkészítményei is. Az állami tejipar körülbelül 200 féle tejterméket gyárt. Az idén növekedett a kereslet az ízesített tejitalok, a savanyított tejkészítmények, valamint a sajtok iránt. Az egy főre jutó tejtermékfogyasztás éves szinten 200 kilogramm körül van. Miközben újdonságokat keres az ember, meglepődve látja, hogy nagydíjat kapott egy százéves ital: az XJnicum is. — A korábbi években nem versenyeztettük az Unicu- mot — mondta el Marosi Zsuzsanna, a Budapesti Likőripari Vállalat marketing csoportvezetője. — Úgy gondoltuk azonban, hogy a jubileum alkalmával benevezzük. A mintegy 30 féle gyógynövény kivonatából készített ital ma is ugyanazzal a gon19. Keservesen nézett maga elé. — Hova lett a legkisebb fiú varázserejű kardja?! A káplán sóhajtott. — A sárkány él. És fújja a tüzet. Rosszkedve támadt. Ledől» a priccsre, szeme a pókhálós mennyezeten. Nemsokára itt az ősz, gondolta a ködszínű pókhálók láttán. Vajon mit hoz az idei ősz? Ősz . . . 1918 októbere . . . Elviselt zubbonyok, foltos bakancsok, lábszárvédők, különös, nyugtalan tekintetek ... Odüsszeusznál hosz- szabb. és keservesebb utat megjárt parasztlegények, asztalossegédek, hivatalnokok, akik, ha nem viselnék a kincstári gönczöt, akkor is mindenki tudná róluk, hogy nemrég érkeztek haza a frontról, a fogolytáborból: másként mozognak, beszélnek, mint azok, akik a háborút itthon vészelték át; úgy tetszik, nem találják helyüket se az anyjuk, se a feleségük mellett, mindig az utcán kóborodnak vagy csoportokba verődve izgatottan tárgyalnak valamit. Rekedtes hangok úsznak a reggeli párában a mogorva kinézetű házakhoz, a templomhoz, a plébániához, beosonnak az ajtóréseken, a szellőztetés céljából kitárt ablakokon; mintha nyirkos mezőkről lölrebbenő varjak vinnék egyik községtől a másikig a szokatlan színű, zamatú szavakat, az izgatottságot, a csigaszeges bakancstalpak fülsértő csosszanását, a kővel bedobott ablakok csörömpölését idéző váratlan felkiáltásokat; a levegőnek keserű dohányfüstíze van, a szélben szállongó leveleken, csüggedt bokrokon ökörnyál villódzik, esténként a repedtfalú sarki kocsma udvarán, a jégveremig nyújtózó kuglipálya szélén emberformájú árnyékok sorakoznak: a frontokon, fogolytáborokban eltűnt katonák árnyai; „ott kugliztak, mulattak utoljára”, súgja a gyóntatószék rácsán keresztül egy besüppedt arcú öregasszony, „köztük van a Jóskánk, meg a Ferink is; mondják, még a kalapot is ugyanolyan hetykeformán viselik, mint amikor regruták voltak: jaj, daliás, két szép legény fiam!; mondják, tisztelendő úr, mondják, akik a kocsma felé laknak, hogy minden áldott este látják őket, nem is tudom .. . talán kuglizni akarnak, azért jönnek vissza olyan messziről minden este?; mondok, hát miért nem jönnek haza inkább, ha ők azok valóban, nem bánom, ha árnyékok, kísértetek is, az én fiaim ők, az enyémek; kérdem, nem lenne-e jobb nekik az anyjuknál, mint a kocsmaudvaron?!” Az együgyű lelkek fájdalmát kábító hiedelmek enyhítik, de egyre nagyobb erőre kap a vád hangja; a fakó, homlokba húzott katonasapkák alól mogorva, dacos szemek merednek az. égre, s az ég ónszínű, közönyös, és nincsen rajta ablak, egy áttetsző halványkék négyzet a mennyek urának minden kínt, kétséget, homályt eloszlató tekintetével; „régóta tudom, tisztelendő uram, hogy az Isten nem hajlandó tudomást venni rólunk”, ingatja a fejét egy hajlott hátú férfi, aki csak suttogva tud beszélni, és a hátralévő napjai meg vannak számlálva; „látja, hazavergődtem”, suttogja erőlködve; „haza . . . haza .. . mindig csak ezt sulykoltam, ezt mondogattam magamnak ... és most itt vagyok, itthon, a szülővárosomban, anyám, feleségem, fiam mellett, csakhogy roncsként, halálra ítélt betegként... meg kell halnom, tisztelendő úr, nincs segítség . . .’ ezerszer meghalhattam volna odakint is, de nekem most kell meghalnom, most. . . hát tehet ilyet a jó Isten ... egy olyan Isten, aki tud rólam, és meghallgatja az imámat?!” Egyre többször, és egyre keservesebben csap föl a „miért” kormozó lángja; „miért kellett ennyit szenvedni?!, miért kellett elvesztenem fél karom, fél lábam, fél szemem, miért kellett nyomorékká lennem, miért?!, miért kell minden éjjel kísértetekkel viaskodnom, a kezem által kioltott ismeretlen felebarátom kísértetével, miért?!, miért kellett gyilkossá lennem, olyanok gyilkosává, akik sohasem bántottak engem, miért a lemos- hatatlan vér a kezemen, s az üveges szemű, örök fintorba dermedt sok ezer pillanat a harctereken?!, miért kellett meghalniuk az életükért, gyerekeikért, szülőföldjükért remegőknek, miért nem jöhetnek ők is haza, és miért kellett elmenniük hazulról, egyáltalán, miért?!, miért?!; talán, hogy kevesebben maradjunk a szomorúságra, a még kisebb kenyérre, a szolgasorsra, hogy kevesebben szeressünk asszonyt, csináljunk gyereket — annak is ennie kell! — vagy csak azért, mert bűnösök vagyunk mindahányan, aki szegény, az bűnhődik, valami szörnyű nagy bűnért, bűnhődik, amit talán nem is ő maga, hanem az apja, nagyapja, dédapja követett el valamikor régen, ködös-homályos múlt időben?!; tisztelendő uram, mit gondol, mit tart rólunk, szegényekről, bűnösökről az Isten, vajon mi a terve mivélünk?; lehet, hogy egyszer megenyhül irántunk, megsajnál bennüket és jóságával feledteti sok kínszenvedésünket, elesett bajtársaink arcát, kenyérre, meleg ruhára vágyakozó gyerekeink szívfacsaró tekintetét?!” (Folytatjuk.) dossággal készül, mint születésekor. Nagydíjat kapott az élelmiszerek közül a hevesi bú- zatöretes kenyér, a zalai piknik-sonka, a kecskeméti bébiitalcsalád, a debreceni pulykakolbász és a szabolcs- szatmári párizsi, virsli, sza- faládé. Figyelmet és kóstolást érdemelhet a BNV-díjasok közül a komáromi ízesített tepertökrémcsalád, az orosházi fóliás kakassonka. a miskolci Milky tejszinlikör, valamint a dunakeszi frigi- dair kenyér. Az utóbbi érdekessége, hogy megfelelően- hűtve hónapokig eltartható, tartósítószer nincs benne. K. Gy. Bejelentetlen alkalmazottak ÉJJEL MENTEK AZ ELLENŐRÖK „Álbére" volt a szakácsnak A Megyei Társadalombiztosítási Igazgatóság nyári ellenőrzéssorozatát a magán- munkáltatóknál az idén is a Balaton-parton, az igali, a csisztapusztai, a csokonyavi- sontai fürdőre összpontosította, A szerződéses üzleteket azonban az egész megyében ellenőrizték. Most készült el a június 15-e és augusztus 31-e között tartott mintegy ezerötszáz ellenőrzés tapasztalatának összegezése. Tihanyi Péterrel, a Megyei Tásadalombiztosítási Igazgatóság ellenőrzési osztály- vezetőjével arról beszélgettünk, javult — vagy romlott a helyzet az előző évekhez képest. — Azt tapasztaltuk, hogy a magánmunkáltatók jelentési kötelezettsége javult. Ebben szerepe van az 1982-ben elkezdett felvilágosító-ellen- őrzési tevékenységünknek. Aztán a magánmunkáltatók töBbsége már gondol a jövőre, az új adójogszabályokra, ezért bejelenti alkalmazottját, mert majd elszámolhatja ezt az összeget kiadásként.- Ezenkívül érezhető bizonyos „félelem” azoktól, akik kilépnek tőlük. Szezon után több közérdekű bejelentést kapunk — az idén például már tíznél több ilyen esetünk volt —, hogy bejelentés nélkül dolgoztak a magán- munkáltatónál. — Milyen vastagon fogott az ellenőrök ceruzája? — Elég vastagon. Sajnos, az ellenőrzött munkáltatók tíz százalékánál eltérést találtunk a bejelentés és a valóság között, ezért százötvennégy fizetési meghagyást hagytunk náluk több mint egymillió-százhetvenezer forint összegben. A magánkereskedők, kisiparosok mintegy harmincmillió forintnyi társadalombiztosítási járulékkal tartoznak, így ellenőreink arra is rákényszerültek, hogy még ebből is behajtsanak, amennyit tudnak. — Hallottuk, hogy a legmeglepőbb időpontokban is elmentek a magánmunkáltatókhoz. — Ez így van. Ellenőreink folytatták a jól bevált szombat—vasárnapi, aztán munkaidőn túli — elsősorban éjszakai — ellenőrzéseket. Többen meglepődtek, amikor éjjel 2-kor megkezdődött a vizsgálat. Ez a módszer most is eredményes volt. Sokszor előfordult ugyanis, főleg este, hogy az állami, szövetkezeti vendéglátóhelyen dolgozók a napi nyolcórás munka után éjfélig ott főztek vagy felszolgáltak egy-egy vendéglőben, büfében. A magán- munkáltatók azért nem jelentették be a társadalom- biztosítási igazgatóságnak az alkalmazottai, mert szerintük „nem kell két sztk-t fizetni”. Mindenesetre kíváncsiak vagyunk, vajon miként tud teljes értékű munkát végezni a főmunkaidőben az, aki hónapokon keresztül tizennégy—tizenhat órákat dolgozik. — Hol találták a legtöbb szabálytalanságot ? — Akárcsak eddig, most is a magán-vendéglátóiparban. Biztató viszont, hogy a szerződéses üzletekben negyedére csökkent a fizetési meghagyások száma. Egyébként az esetek kétharmadában az alkalmazott bejelentését mulasztották el. Sokan pedig rövidebb időre, alacsonyabb bérrel jelentették be az alkalmazottakat. Szerintem még egy átlagember sem hinné el, hogy a jó forgalmú vendéglátóhelyen napi tizenhat órát dolgozó szakács bére kétezer forint. — Hogyan fogadták az ellenőrzéseket? — Négy esetben a munkáltató nem akart tudomást venni róla, máshol az okmányok nem kerültek elő. Súlyos esetnek tartjuk, hogy a bélatelepi szerződéses zöldségbolt vezetője minősíthetetlen szavak kíséretében tagadta meg a vizsgálatot. Erről tájékoztattuk a vállalatát is — mondta Tihanyi Péter befejezésül. L. G.
