Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-03 / 207. szám

4 Somogyi Néplap 1987. szeptember 3., csütörtök Üj telephelyen a Szövaut Kiegészítő tevékenységek ÓVJUK A BALATON-PARTOT A legnagyobb veszteség az elmaradt haszon A közelmúltban új telep­helyet vett birtokba a Szö­vetkezeti Szállítási és Szol­gáltató Vállalat kaposvári üzemegysége. Az Izzó utca végén, a mintegy 2 hektá­ros területen most alakítják ki a gépjárművek javításá­hoz, tárolásához, üzemelte­téséhez szükséges létesítmé­nyeket. Zsillé László, a kirendelt­ség vezetője így összegezi a változásokat: 75—80 teherautó zavartalan üzemeltetését szolgáló mun­kákat végezzük majd itt. Mivel a kocsipark egy ré­szét költségtérítési formá­ban kiadtuk üzemeltetésre, a műhely várhatóan nem lesz kihasználva, ezért sze­retnénk szolgáltató tevé­kenységet is folytatni. Ha­szonjárművek és személy- gépkocsik bizományosi érté­kesítésére vállalkozunk; most intézzük az engedély beszer­zését. egy gmk-csoportunk sokszor hétvégén is dolgozott. Több­ször jogosan panaszkodtak az ott élők. A mostani költözés lehe­tővé teszi, hogy kedvezőbb szolgáltató tevékenységbe kezdjen a Szövaut a Május 1. utcában. Autóalkatrésze­ket és felszerelési cikkeket árusító boltot kívánnak nyit­ni. L. R. Ülést tartott tegnap dél­előtt a megyei Népi Ellen­őrzési Bizottság. Többek kö­zött megvitatta A balatoni üdülőkörzet fejlesztésére tett intézkedések végrehaj­tásának utóellenőrzése című vizsgálat anyagát. A KNEB irányításával a megyei tes­tület munkatársai az 1981— 1983 között három szakasz­ban vizsgálták a tó regio­nális rendezési tervének végrehajtását szolgáló in­tézkedések megvalósulását. A jelenlegi vizsgálat célja annak a megállapítása volt: milyen eredményekkel jár­tak a hosszú távú fejleszté­si programra vonatkozó ha­tározatok, valamint az, hogy a módosított intézkedéseket milyen tényezők gátolták, illetve segítették. Sebők József vizsgálatve­zető szóbeli kiegészítésében elmondta: a Minisztertanács 1983-ban, majd 1986-ban határozatot hozott a Balaton vízminőségének javításáról s az ezzel összefüggő fela­datokról. Az adatok hiánya miatt azonban nem kaphat­tak (most sem) teljes képet arról, mennyire javult a tó vízének minősége, csak azo­kat az intézkedéseket rög­zíthették, amelyek a tiszta­ság javítására, megtartásá­ra hatottak, összehasonlításra a megyei köjál adatrend­szere nem ad alkalmat. Szóba került a tanácsko­záson az is, hogy a Balaton­part szociális és idegenfor­galmi intézményeinek fenn­tartása. üzemeltetése egyre -több gondot okoz. 1983 óta az állandó lakosok száma mindössze 3 százalékkal emelkedett, s nem elegen­dő a munkaerő. Hosszú tá­von „idegenlégiósokkal" megoldani az intézmények üzemeltetését nem lehet, ezért tanácsos volna olyan intézkedéseket tenni, ame­lyek a munkaképes, fiata­labb generáció állandó lete­lepedését szorgalmaznák a körzetben. A településrendezési ter­vek sem alkalmazkodnak megfelelően az üdülőövezet követelményeihez. Ahelyett, bogy a parti sávot felszaba­dítanák, ez a terület egyre zsúfoltabbá válik. Bírálták a Balaton-parti tanácsokat, mert egyre jobban töreksze­nek arra, hogy a szabad­strandokat fizetőstrandokká alakítsák. Ez egy olyan egészségtelen folyamatot in­díthat el, amelynek hatása csak távlatokban mérhető. Az egyre kisebb területű szabad fürdőhelyek zsúfoltsága nagy gondokat okozhat. Az általános érdekekkel ellen­tétes intézkedések és az, hogy különféle elképzelései: érvényesülnek a különböző tanácsi területekért, végső­soron kárára van az üdülő­körzet fejlődésének. Sebők József hangsúlyoz­ta, hogy a testület szakem­bereinek kötelessége a ta­pasztalatok alapján olyan javaslatot tenni: csakis ak­kor kezdjenek a tanácsok fejlesztésekbe, ha rövid időn belül hasznosítani tudják. Ellenérzést kelt a Balaton- parti lakosság és az üdülők körében, hogy hiába fizetik a magas üdülőhelyi díjat, vajmi kevés eredményt ta­pasztalnak környezetük ja­vulásában. A szóbeli kiegészítést élénk vita követte. Dobos István, a KNEB elnökhe­lyettese öszegzésében el­mondta: szükség van arra. hogy a megyei bizottság tagjai egységes szemléletet alakítsanak ki. A testület feladata a vizsgálat, s en­nek kapcsán a szükséges in­tézkedésekre az illetékesek figyelmét személy szerint is fölhívják, s időről időre el­lenőrizni kell: történt-e vál­tozás. A megyei bizottság ülé­sén, a vita után, elnöki be­számoló hangzott el a kö­vetkezendő időszak tenni­valóiról. Ezután ünnepélyes keretek között elbúcsúztat­ták Sebők Józsefet, a me­gyei NEB elnökhelyettesét; nyugdíjba vonulása alkal­mával a KNEB Kiváló Mun­káért kitüntetését vette át. A megyei NEB új elnökhe­lyettese Lóki János lett. K. A. SEGÍT A LAKOSSÁG A jelzés a fontos — Eredetileg 100 gépkocsi számára tervezték a telepet. Időközben azonban több lett a fuvarozó, mint amennyit a szállításra váró áru meg­követelt, a magánszektor is bekapcsolódott ebbe a tevé­kenységbe, s közben kezd­ték visszafogni a beruházá­sokat is. Az új központ ezért szerényebb lett, mint ahogy eredetileg terveztük. A rossz fekvésű területen először nagy mennyiségű földet kellett megmozgatni, majd a vizet vezették be. Csatornákat, kerítést építet­tek; elkészült egy ideiglenes szociális helyiség. Most a műhelyt alapozzák a Tanép szakemberei. — Az első terv 110 mil­lió forintos beruházással számolt. Eddig 15 milliót használtunk föl, s a terve­zettnél kisebb műhely 10 millióba kerül. Előregyártott vasszerkezetből készítik. A A Szövautnál nagy szük­ség van a kiegészítő tevé­kenységre, mert a vállalat­nak csak fixplatós gépkocsi­jai vannak, s azokkal csupán a kereskedelem számára tudnak szállítani. Ez indo­kolja, hogy kereskedéssel is próbálkozzanak. A .Koszig Vállalat által forgalmazott Mátra gázbeton téglát és az ehhez szükséges ragasztót, valamint különféle perlit- termékeket értékesítenek. — Itt, a régi teleppel el­lentétben, van területünk mindenhez. A régi a Május 1. utcában, a kórház szom­szédságában kapott helyet, s az udvart négy-öt családdal is meg kellett osztanunk év­tizedekig. Dízelgépeink han­gosak is, öregek is, mivel a gépkocsiállomány rekonst­rukciója sem folyik olyan ütemben, mint kellene. A zaj zavarta a lakókat, sok volt a javítanivalónk, ezért SEGÍT A LAKOSSÁG Társadalmi ellenőrző és véleményező bizottság meg­alakulását szorgalmazta ta­valy a Kaposvári Ingatlan- kezelő Vállalat. Az elmúlt évek során nem ez az első olyan kezdeményezésük, amely országosan is úttörő vállalkozásnak számít. Em- bersics János, a vállalat igazgatója elmondta, hogy egyelőre csak Kaposváron működik ilyen szervezet. — Ahihoz, hogy erre vál- lalkozhasunk, szükség volt arra, hogy „megizmosodjon” az IKV — mondta az igaz­gató. — Megfelelő szervezet es személyek állnak a belső ellenőrzés rendelkezésére, de éppen az úgynevezett „vállalati vakság” elkerülé­se miatt gondoltum; a bi­zottság megalakítására. Az elképzelést nem követte ál­talános egyetértés: fölme­rült, talán nem helyes, ha a vállalat belső életébe ilyen nagymérvű betekintést engedünk. Végül is eldön­töttük: ahhoz, hogy a bér­leményszolgáltatás, üzemel­tetés színvonalát emelhes­sük, szükség van arra, hogy a bérlő szemével is lássuk a hibákat. S merjük kimon­dani, ha valamilyen problé­mán nem tudunk azonnal és hatékonyan változtatni. Lényegéiben kísérletről van még csak szó. Együttműkö­dünk a Kaposvári Városi Tanáccsal is, közös elképze­lésünk az: a bizottság mű­ködése alkalom a lakóbi­zottságok és a tanács össze­hangoltabb munkájára. A társadalmi ellenőrző és véleményező bizottság ta­valy októberben alakult meg. A bizottság vezetője Kovács Lajos. Az ellenőrző és véleményezési tevékeny­ség célja a szolgáltatási és üzemeltetési tevékenység ja­vítása. Az észrevételeket az IKV köteles harminc napon belül kivizsgálni, s jogállása szerint csakis .a vállalat in­tézkedhet. A kaposvári IKV vezető­sége időről időre tájékoz­tatja a bizottság tagjait a vállalat előtt álló feladatok­ról s az elvégzett munkáról Az augusztus 24-én megtar­tott közös ülésen a társa­dalmi bizottság önálló ellen­őrzési jogot kapott. A lakosság segítségével Megtalálták az eltűnt kislányokat Lakossági bejelentés alap­ján szeptember 1-jén a rendőrség megtalálta, s szü­leikhez visszavitte Szőke Mó­nika 15 éves keszthelyi és Tóth Beatrix 13 éves zala­egerszegi tanulót. A két leány augusztus elején tűnt el Keszthelyről. A rendőr­ségi vizsgálat megállapítot­ta, hogy a gyerekek saját el­határozásukból, szüleik tud­ta nélkül távoztak otthon­ról. Mindketten egészsége­sek. Fémfelületek védőbevonata 2. Simon József (miközben a jól begyakorolt latin szöve­get mormolja) magában: Uram, hát itt vagyok, itt ál­lok előtted! A szenyéri temp­lom legszebb miseruháját ad­ták rám, azt a ruhát, amit az öreg plébános úr is csak nagy ünnepeken, például ka­rácsonykor, húsvétkor viselt; Istenem, ugye emlékszel, hányszor megcsodáltam fi­nom selymét, arany díszeit miinistráns koromban!; sze­rettem volna megtapintani is, de nem mertem, még a sekrestye félhomályában sem, ahol egy óvatlan pilla­natban hozzáérhettem volna; vajon hányán viselték már előttem, meg az öreg plébá­nos úr előtt, aki tavaly halt meg, szegény (sajnos, nem érhette meg, hogy a kézve­zetőm legyen az újmiisémen); adj örök nyugodalmat neki Uram! Ő híven szolgált téged itt, a földön, illetve a földgolyó egyik kis elrejtett zugában: Szenyéren; ő tanított hittan­ra engem is az elemi isko­lában, ő választott ki mi- nistránsnak, ő közvetítette legkegyelmesebb kívánságo­dat, mégpedig azt, hogy szí­vesen látnál áldozópapjaid sorában; én már csak öreg­nek láttam őt, talán mert korán megőszült: szép, bo­zontos pátriárka feje volt, és mélyen zengő hangon pré­dikált; szerette a gyerekeket (soha senkit sem vert meg az iskolában), akár csak a fákat, a madarakat, szeretett a kertjében kapálgatni, gyü­mölcsfát metszeni, gyönyörű őszibarackok, körték termet­tek a kertjében; ó, azok a csodálatos barackok!; gyü­mölcséréskor még a szom­széd faluból is átjöttek a gyerekek, s a papiak körül játszadozva izgalommal les­ték, mikor nyílik az utca­ajtó; nem kellett sokáig vár­niuk: zörrent a kilincs, csi- kordult az ajtó és már hal­lani is lehetett a jól ismert revenendasuhogást; dicsér­tessék ... hangzott kórusban; mindörökké, fiacskáim, mindörökké, látom szépen játszadoztok, jól van, fiaim, jól van, az a fontos, hogy nem civakodtok, megfértek egymással... No de — csa­pott a homlokára —, most jut eszembe ..., mondjátok, nem segítenétek egy öreg, fájós derekú plébánosnak gyümölcsöt szedni?! (hamis- kás mosoly derengett a szája szögletében), nos, fiaim?! A gyerekek, persze, nem ké­rették magukat. Az utcaaj­tón át bezúdultak a plébánia petúniás udvarára, onnét a kertbe, hogy leszedjék az érett barackot; egyetek, amennyi belétek fér, mond­ta a plébános úr, csak az ágyúsokat ne tapossátok ösz- sze, mert kikapunk Bori né­nitől (a testvérhúga vezette a háztartását, ő is elpihent már, nyugodjék békében!); alázatosan kérlek. Uram, add, hogy az ő örökébe lép­hessek!; kis falusi plébániát szeretnék magamnak virágos udvarral, barackfákkal, mé­hessel; noha tanítóm, a tu­dós atyák azzal biztattak, hogy sokra vihetném az egy­házi hierarchiában, mert fé­nyes tálentumokkal ajándé­koztál meg, én nem álmo­dom lila cingulusról, espe- rességről, püspöki méltóság­ról, dús javadalmakról; nem vágyom híres székesegyházak szószékére, a hittudomány katedráira; jelölj ki máso­kat főpapnak, híres nagy­hatású hitszónoknak, pro­fesszornak, én majd aláza­tosan meghajlok előttük; hadd legyek én csak falusi pap, szerény állású lelki- pásztor halálomig.- Afféle „paraszt-tisztelendő” akarok lenni (mint ahogy a mi jó plébános urunkat is nevez­ték), hiszen én csak egy egy­szerű parasztfiú vagyok... Széttárt karját a feje fölé emeli. Glória in excelsis Deo! Az orgona mély lélegzetet vesz, majd újult erőfel föl­szárnyal a hangja. Az újmisés pap szülei az első padban ülnek. Mellet­tük, és a hátuk mögött, a népes rokonság: helybeliek és a környék falvaiból ér­kezett parasztemberek. Sze- nyér és a szomszédos közsé­gek apraja-nagyja a temp­lomban szorong, még az ajtón kívül is sokan állnak. Simon Jánosné (sovány, sok könny nyomát őrző, ba­rázdált arcú parasztasszony; fekete fej kendője keskeny árnyékot vet a homlokára; feltűnően nagy, sötét Szemét egy pillanatra sem veszi le a fiáról; előtte nyitott ima­könyv, összekulcsolt kezén rózsafüzér (magában: Iste­nem, hát mégis megértem ... itt van előttem a fiam, az én fiam, a kisfiam.... itt, az oltár előtt! Misézik. Jaj, nem álmodom?!, akár a töb­bi plébános urak, aranyos miseruhát visel, és ide-oda sétálgat, középen térdet, hajt, papi nyelven énekel, és ami­kor kifordul, elhallgat az orgona. (Folytatjuk.) A külső felületeknek meg­felelő bevonatrendszerek feladata az, hogy elszigetelje az acélfelületet a környeze­ti korróziót okozó hatások­tól. Ennek egyik legrégibb módja a vas- és acéltárgyak hofganyzása. Üjabban igazi méretekben mind több he­lyen végzik a tűzi úton alu­míniummal való bevonást is. Egy másik módszer szerint az alapfém tuskót fedőle­mezzel borítják, s a hegedé­si hőmérsékleten végzik a további hengerelést. A le­mezek egymáshoz tapadását a diffúzió segítj elő. Az acél alapanyagot rézzel, nikkel­lel, sárgarézzel és alumíni­ummal szokták plattírozni. Különösen jelentősek e be­vonatok a kémiai nagyipar­ban. Képünkön: egy cellu- lóz-szulfit tartály felső ku­polarésze plattírozott lemez­ből készül.

Next

/
Thumbnails
Contents