Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-23 / 224. szám

1987. szeptember 23., szerda Somogyi Néplap 3 ŐSZI BNV kaposvill — riasztók és konténer faházak Két önálló somogyi kiállí­tója van az őszi Budapesti Nemzetközi Vásárnak. Az Univerzál és a Kaposvill. Mindketten piaci sikereket remélnek a bemutatkozástól. Érdekes módon az előbbi közületeknek szánt termékét kedvelte meg a lakosság, az utóbbi pedig a magánembe­rek körében kevésbé sikeres, ám a közületek „ráharaptak” ugyanarra a termékre. A BETÖRÖK RÉME A vásár vagyonvédelmi bemutatójának egyik kiállí­tója a Kaposvill. Az egysze­rűbb, ajtónyitásra megszóla­ló szirénától a bonyolultabb, egész üzemeket, irodaháza­kat védő rendszerekig min­denfélét kínál a kaposvári kisvállalat. A vásáron megtudtuk: a magánemberek többsége bí­zik benne, hogy nem hozzá, hanem majd a szomszédjá­hoz megy be a hívatlan és enyves kezű látogató. Nincs kereslet a lakásokba fölsze­relhető riasztóberendezések­re. Pedig egy egyszerűbb szerkezet két-háromezer fo­rintért nyújt biztonságot. Ha eladnak ilyesmit, azt több­nyire akkor teszik, amikor egy panelházat már meglá­togatott a betörő. Hasonló a helyzet az autókat biztosító néhányszáz forintos eszkö­zöknél is, eső után köpönyeg módjára a kárvallottak vesz­nek ilyesmit. Mégsem kopik fel a Ka­posvill álla, mert közületi megrendelésük van tömegé­vel. Az Ibusz és a Noviki például az egész országban a kaposvári céggel szerelteti föl a riasztórendszereket, lyen még a betolakodó test- Ezek között van olyan, ami­hőmérsékletét is rögtön ész­leli és mindjárt riaszt is. A láztalan betörő, de még az egészen hidegvérű tolvaj is fönnakad rajta. GYORSMÉRLEG A FŐSZEZONRÓL k KONTÉNER FAHÁZ Az építőipari szabadterü­leten található az Univerzál kaposvári vas- és faipari kisszövetkezet konténer fa­háza. — Nem véletlen, hogy ezt a faházat hoztuk el — mond­ta Fonyódi Béla elnök. — A tavaszi BNV-n jelentős ma­gánérdeklődés mutatkozott a házikónk iránt. Ez akkor kissé meglepett, hiszen közü­leteknek ajánlottuk az egy­mással összekapcsolható, té­len is üzemeltethető konté­ner faházat. Általában is jel­lemző ránk, hogy elsősorban vállalatok, intézmények meg­rendeléseit teljesítjük, ők a vevőpartnereink. A kisszö­vetkezeti méretekből és adottságokból következő ru­galmasságot azonban kama­toztatni szeretnénk; ezért döntöttünk úgy, hogy enge­dünk a lakossági igények­nek. Elhoztuk a konténer fa- házat az őszi bemutatóra is. A különbség annyi, hogy vállalatok számára főleg fémburkolattal, a lakosság­nak viszont a tetszetősebb faburkolattal kínáljuk a há­zat. — Itt, helyben meg lehet kötni az üzletet. 120—140 ezer forint körüli az ár, at­tól függően, hogy a vevő vil­lanyvezetéket, függönyt, más fölszerelést is óhajt-e a ház­ba, vagy pedig „csupaszon” kívánja elvinni. Áz érdeklő­dők figyelmét fölhívjuk arra is, hogy ablakot a tetszés szerinti helyre nyithatunk, van mód a variációra. Aki akarja, mellékhelyiséget vagy konyhát is kialakíttathat; ezt válaszfallal oldjuk meg. — Az eddigi érdeklődésből mi olvasható ki? — Az hogy elsősorban a Balaton partjáról és a Ve­lencei-tó mellől jelentkeznek vevők. Sokan kérdezték ta­vasszal azt is, lehet-e OTP- kölcsönnel vásárolni. Az őszi válasz: lehet. — Konténerházakból föl­mérték a konkurrenciát? — Van bőven vetélytár- sunk. Mi mozgékonysággal, rugalmassággal igyekszünk versenyben maradni. Kielé­gítjük az egyedi igényeket, a szükségletnek megfelelően alakítjuk a választékot. Luthár—Kovács MEGEMLÉKEZÉS BENCZE LÁSZLÓRÓL Bencze Lászlóra, a megye munkásmozgalmának ki­emelkedő alakjára emlékez­tek tegnap születésének 80. évfordulója alkalmából a Kapos-Volán pártbizottsági ülésén. A jelenlévők közül többen még személyesen is­merték és tisztelték Bencze Lászlót, akinek egy évtize­den át e vállalat volt utolsó munkahelye, 1968-as nyug­díjba vonulásáig, Megemlékező beszédében Tárnái Zoltán, a vállalati pártbizottság titkára fölidézte a harcos életút állomásait. Bencze László 1907 szep­tember 22-én született Ka­posváron. Cselédsorban élő szülei cipészinasnak adták, s így már fiatalon bekapcsoló­dott a Cipész Szakszerveze­tek munkájába. Kanizsán, majd Budapesten dolgozott, s lelkes hallgatója volt a Gömb utcai illegális kom­munista sejt tagjai által tar­tott szemináriumoknak. Részt vett a 20-as évek má­sodik felének bérmozgalmá­ban, majd már mint a párt aktivistája a Horthy-rend- szer elleni röplapokat és új­ságokat terjesztett. Hazatérve Kaposvárra az itteni illegális pártmunka egyik központi alakja lett. Budapesti kapcsolataikat megőrizve egyre nehezebb körülmények között folytat­ták harcukat a fasizálódás ellen. A német megszállás idején többször letartóztat­ták, s nemegyszer élete is veszélyben forgott. Kapos­vár felszabadulásakor azon­nal kezdeményező részese volt a demokratikus átalaku­lásnak és az újjáépítésnek. Nagy érdemeket szerzett egyebek közt a Városi köz­művek gyors beindításában, működtetésében. Résztvevő­je volt a kommunisták me­gyei alakuló gyűlésének, s el­sők között kapcsolódott be a vidéki pártszervező munká­ba. Sokoldalú munkát vég­zett a földreform megvalósí­tásáért. Erre később így emléke­zett: „A parasztok nem mertek közeljönni hozzám, erre én mentem hozzájuk. Biztattam őket, legyenek bátrabbak, hiszen az ő érde­kükben cselekszünk. Féltek, mert akkor a csatazaj még odahallatszott Vitya pusztára és Gamásra”. Később pártis­kolára küldték, s hamarosan a párt városi szervezetének titkára, majd 1951-ig a ka­posvári járási pártbizottság titkára lett. A sok nehézséggel járó irá­nyítómunkát egészségét nem kímélve végezte. Súlyos be­tegségéből felgyógyulva a KIOSZ megyei szervezetében töltött be vezető tisztségeket, ám politikai pályája megtört az akkori túlkapások, s a munkásmozgalom régi harco­sait sem kímélő zaklatások nyomán. Következetesen kiállt esz­méi mellett 1956-ban is, majd a konszolidáció idősza­kában részt vett a párt újjá­szervezésében. Ezután már mint az akkori 13-as Aköv dolgozója. 1967-ig volt tagja az MSZMP városi bizottsá­gának. Több évtizedes mun­kásmozgalmi tevékenysé­géért egyebek közt a Szocia­lista Hazáért Érdemrenddel és a Munka Érdemrend arany fokozatával tüntették ki. 1980-ban Budapesten (hunyt el. Mint megemlékező beszé­de végén Tárnái Zoltán hangsúlyozta, Bencze László a mai nemzedékeknek is pél­dát ad a nehezebb út válla­lásában, a szavakat mind­annyiszor tettekkel is alá­támasztó kommunista helyt­állásban. — Vásárnak, vagy kira­katnak tekintik a BNV-t? Tagkönyvcsere előtt A párttagok véleménye Sok volt a bejelentés nélkül érkező turista A Balatonnál a nyári hó­napokban egyötödével volt nagyobb a vendégforgalom, mint a tavalyi idényben — állapította meg a Balatoni Intéző Bizottság titkársága, elkészítve az üdülővendégek idegenforgalmának idei, fő- szézoni gyorsmérlegét. A külföldiek ismét nagy érdeklődést mutattak a Ba­laton iránt. A vendégforga­lomban legnagyobb arányú a nyugati turisták részaránya volt, bár az összesítések sze­rint növekedett a szocialista országokból érkezők száma is. Jó jel, hogy emelkedett az átlagos tartózkodási idő is. A statisztikai számok azt mu­tatják, hogy a belföldi tu­rizmus viszont némileg csök­kent a Balaton-parton. Az idei nyár különös erő­próbára tette az ellátó háló­zatot és a természeti tájat egyaránt. Az üdülőterület zsúfoltsága július 10-től au­gusztus közepéig .az elvisel- hetőség határáig fokozódott. Ebben az időben tartósan mintegy egymillió ember tartózkodott áfc üdülőtérség­ben. Különösen az okozott gondot, hogy megnőtt az elő­zetes jelzés nélkül, vagyis a nem szervezett turizmus ke­retében érkezők száma. A nyár folyamán gyakran elő­fordult, hogy .legalább tízez­ren nem találtak maguknak kempinghelyet. Ezért, bár megnyitották a szükség-kem­pingeket, s megemelték a táborok telítettségi határait, mégis tömegével alakultak ki vadtáborok, s ez komoly közegészségügyi veszélyeket Okozott A nyári csúcsforgalmat a tó mint természeti, biológiai egység jól bírta. A parti köz- tisztasági követelményeket azonban nem tudták betarta­ni. A közterületek állapotá­nak romlását hetekig nem lehetett ellensúlyozni, bár nagy segítséget nyújtottak a fiatalok környezetvédő ván­dortáborai. A kereskedelem és általá­ban az ellátó hálózat meg­felelt az idegenforgalom igé­nyeinek. Az alapellátásban nem volt gond. A sütőipar elősütéssel és tartós áruval ellensúlyozta a hirtelen meg- növékedett keresletet. A tej- ellátásban jó megoldásnak bizonyult a két parti megyé­ben előállított féltartós tej nagyobb mennyiségű értéke­sítése. A húsellátásban csak nemes húsokból és száraz árukból volt kisebb a kész­let. A minden évben kritikus sörellátásban idén 'már nem volt mennyiségi hiány. Ja­vult a zöldség- és gyümölcs- ellátás is, bár az árak indo­kolatlanul magasak voltak. Az árnövekedések (kihatot­tak a fizetővendég-szolgálat­ra, s minthogy rendkívül sok volt a szálláskereső, gyakori volt, hogy 1200—1400 forintot is elkértek éjszakánként egy kétágyas szobáért. A Balatoni Intéző Bizottság titkársága értékelve az idei tapasztalatokat, a jövő évben fontosnak tartja javítani a szervezett vendégfogadást. Intézkedéseket javasolnak az elő- és utószezon jobb felté­teleinek megteremtésére, az idény meghosszabbítására. Szükségesnek tartják a (kempingek rekonstrukciójá­nak meggyorsítását, a folya­matban lévő kereskedelmi beruházások időbeni befeje­zését, és az egyes helyek ivó- vízhálózatának bővítését. A párt belső életének fon­tos eseménye a tagkönyv- csere, amelyet a Központi Bizottság a június 23-i ülé­sén határozott el. Kovács Jó­zseffel, a megyei pártbizott­ság párt- és tömegszerveze­teik osztályának vezetőjével a tagkönyvcsere jelentőségé­ről és előkészítéséről beszél­gettünk. — A beszámoló ’taggyűlé­sek előtt mindig megkérde­zik a párttagok véleményét, tagkönyvcsere miatt azonban utoljára tizenegy évvel ez­előtt beszélgettek a somogyi kommunistákkal. Miben tér el a mostani eszmecsere az akkoritól? — Az 1976-os és a mostani tagkönyvcserének egyfor­mán célja, hogy párbeszéd alakuljon ki az egész párt­tagsággal; hogy a párttag el­mondja a véleményét a párt politikájáról, környezetéről, az ott kialakult helyzetről. Ezenkívül beszéljék meg ve­le, milyen feladatokat vállal. A tagkönyvcsere a pártde­mokrácia, a pártegység, a pártfegyelem erősítését szol­gálja. Ilyen szempontból te­hát a mostaninak a célja is egyező az 1976-os tagkönyv- cseréjével. 1987-ben azonban más tár­sadalompolitikai környezet­ben élünk. Éppen ezért föl kell készülni arra: a párt­tagok a tagkönyvcserét meg­előző beszélgetéseken kriti­kusabban fognak szólni a párt belső helyzetéről, életé­ről, a társadalmi feszültsé­gekről. Ezt a pártvezetősé­geknek természetesnek kell venniük, nem szabad, hogy visszautasításra találjon bármilyen kritikai észrevé­tel. Ugyanakkor arra is nagy figyelmet kell fordítanunk, hogy fogadjuk el a kritikai észrevételeket, a hibák kikü­szöbölésére pedig tegyünk in­tézkedéseket. Ugyanakkor várjuk a javaslatokat is. Te­hát ne csak bírálat hangoz­zék el. hanem az is: milyen megoldást szolgáló javaslatai vannak az egyes párttagnak. Mi az, amit vállal, hogy ja­vuljon a helyzet, a helyi gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozást segítve? Arra is kí­váncsiak vagyunk, milyen ja­vaslatai vannak az országos ügyekben, illetve a problé­mák (megoldására. — Most tárgyalják meg a megyében a tagkönyvcsere előkészítését és lebonyolítá­sát. Miként látnak munká­hoz az alapszervezetek? — Eddig a megyei pártbi­zottság és a városi pártbi­zottságok fogadták el intézke­dési tervüket. S megkezdték e munkát a munkahelyi, üze­mi, községi pártbizottságok is. Az alapszervezetek októ­berben tárgyalják meg. A megye függetlenített appará­tusának tartott fölkészítésen tisztáztuk a részletkérdése­ket, amelyek az alapszerve­zetekre, az irányító pártszer­vekre hárulnak. A városi pártbizottságok pedig már megkezdték a titkárok föl­készítését. Azt érzékeljük: a párttag­ság jól fogadja, hogy újra le­hetősége lesz a politika ala­kításában való részvételre, kifejezheti véleményét a kü­lönböző kérdésekben és el­mondhatja esetleges szemé­lyi problémáját is. Érezzük, hogy nagyon kritikusan be­szélnek majd azokkal, akik nem tesznek eleget kötele­zettségeiknek, akik nem akarják vállalni a nehezedő körülmények között a poli­tika melletti kiállást. Elha­tározott célja a pártvezető­ségeknek, hogy ha. a párttag nem, akkor ők kezdeménye­zik a kilépést, a pártból való kikerülést. Ezt a határozot­tabb föllépést egyértelműen érzékeljük. Ez a pártegység erősödését és az egységesebb föllépést szolgálja a gazda­sági-társadalmi kibontakozás programja érdekében. A pártvezetőségek nagyon ala­posan (készülnek erre a fele­lősségteljes munkára. Arra, hogy Olyan feladatokat ad­janak, amelyekkel a párttag el tud számolni, amelyek ellenőrizhetők, megfoghatók. — Hogyan hasznosítják a párttagok véleményét, javas­latait? — A beszélgetések után mindenütt összegezik a ta­pasztalatokat, legkésőbb a március végéig megtartandó taggyűléseken. A kis alap- szervezetekben elképzelhe­tő, hogy az összegzés de­cemberben vagy januárban lesz, nem kell tehát március végéig várni. Ezt úgy képzel­jük, hogy összegyűjtik azo­kat a véleményeket, igénye­ket, amelyek a felsőbb párt­szerveknek szólnak, s ha a taggyűlés egyetért velük, to­vábbítják. Valószínű azon­ban, hogy a legtöbb észrevé­tel a helyi tennivalókra irá­nyul. Szeretnénk felhívni az alapszervezetek figyelmét: ha a beszélgetések során olyas­mi hangzik el, ami azonnali intézkedést kíván, ne várja­nak a tapasztalatok összeg­zésére. így is érzékelje a párttag, hogy a véleményé­nek hatása van. Akkor meg­változtatható ,a pártszerveze­tekben néha még meglevő vélemény: „minek szóljak, amikor nem történik sem­mi?” Azokat a tapasztalato­kat azonban, amelyek hatás­sal vannak az alapszervezet, a munkahely egész működé­si területére, az összegező taggyűlésen beszéljék meg, és szülessenek átfogó intéz­kedések is. — Még egyszer hangsúlyo­zom — mondta befejezésül Kovács József —ami el­hangzik a beszélgetéseken, -ne legyen pusztába kiáltott szó, intézkedjenek, mert. ez lehet az alapja a jövőbeni őszinte véleménynyilvání­tásnak az alapszervezetben, ez teremethet igazi aktivi­tást a következő időszakban. Erre pedig nagyon is szüksé­günk lesz a megyében, min­den pártszervezetben. L. G.

Next

/
Thumbnails
Contents