Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)

1987-09-21 / 222. szám

Világ proletárjai, egyesüljetek! Néplap AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 222. szám Ara: 1,80 Ft 1987. szeptember 21., hétfő Véget ért esz Országgyűlés őszi ülésszaka Törvényt alkottak az általános forgalmi adóról, a magánszemélyek jövedelemadójáról Szombaton folytatta munkáját az Országgyű­lés őszi ülésszaka. A parlamenti padsorokban he­lyet foglalt Németh Károly, az Elnöki Tanács el­nöke, Kádár János, a Magyar Szocialista Mun­káspárt főtitkára és Grósz Károly, a Miniszterta­nács elnöke. Az elnöklő Sarlós István bejelentet­te, hogy a negyedik napon — az elfogadott na­pirendnek megfelelően — folytatják a vitát az ál­talános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló törvényjavaslatokról. Kádár János Grósz Károllyal és Lázár Györggyel a szünet utáni percekben Polgárdi József (Pest me­gye), a Nyugat-Pest Megyei Sütőipari Vállalat igazgatója az Országgyűlés támogatását kérte a személyi jövedelem- adó tervezetének egyes pont­jait módosító javaslataihoz. Elsőként az újítási díjakkal kapcsolatban azt javasolta, hogy e díjakat, illetve az abból származó bevételeket ne vonják össze az egyéb jövedelmekkel, hanem külön 20 százalékos lineáris — nem progresszív — adó terhelje azokat. Indítványozta azt is — Szentágothai János pén­teken elhangzott felszólalá­sához kapcsolódva —, hogy bátrabban, célirányosan al­kalmazzák az adóvisszajutta­tás ösztönző hatását. Végeze­tül azt javasolta, hogy azok az állampolgárok, akik a közműfejlesztésekhez több jogcímen járulnak hozzá, a tervezettnél nagyobb, vagyis 40 százalékos adókedvez­ményt kapjanak. Kovács András (Heves me­gye), a Selypi Cukorgyár fő­mérnöki egyebek között in­dítványozta, hogy a két új adónem mellett fennmaradó elvonásokat — a vállalati nyereségadót és a társada­lombiztosítási járulékot — mielőbb a legmagasabb szin­tű jogi szabályozással ren­dezzék. A személyi jövede­lemadó kapcsán egyetértését fejezte ki minden olyan ja­vaslattal, amely a nehéz helyzetben lévő rétegek meg­segítésére irányul. Ellenzett azonban minden olyan en­gedményt — akár a magas nyugdíjak és a nyugdíj mel­letti jövedelmek, akár a mű­vészi tevékenységgel elért jövedelmek kedvezményes elbírálásáról van szó —, amely adókiesést jelent. Bánffy György (Budapest) színész, a József Attila Szín­ház tagja azt a folyamatot ismertette képviselőtársai­val, amelynek révén módosí­tó javaslatát az illetékes bi­zottságok, elfogadták, s az indítvány az írásos jelentés­be került. Örömének adott hangot, hogy a pénzügyi kor­mányzat is — bár kompro­misszumként — elfogadta a három- és többgyermekes családoknak javasolt, gyer­mekenkénti évi 12 ezer fo­rintos adóalap-csökkentést. Elmondta: az általa eredeti­leg megszövegezett terve­zetben e kedvezmény az „is­koláztatás”, nem pedig a „nevelés” befejezéséig szólt, a képviselők előtt most sze­replő javaslat pedig az utób­bi kifejezést használja. Mint mondta, ígéretet kapott arra, hogy a végrehajtási utasítás­ban félreérthetetlen lesz majd a megfogalmazás. Hozzászólásra több képvi­selő nem jelentkezett, ezért az elnöklő Sarlós István a vitát bezárta. Ezt követően Szabó Kál­mán, a Terv- és Költségve­tési Bizottság előadója ka­pott szót, aki az Országgyű­lés Jogi, Igazgatási és Igaz­ságügyi, valamint a Terv- és Költségvetési Bizottság ne­vében tett bejelentést. A bi­zottságok befejezve döntés­előkészítő munkájukat, két jelentést készítettek az álta­lános forgalmi adóról és a magánszemélyek jövedelem- adójáról szóló törvényjavas­latok tárgyában. Indítvá­nyozták az Országgyűlésnek, hogy javaslataikat és a sza­badon választható döntési változatok egyikét fogadják el. (Mint ismeretes, az Or­szággyűlés bizottságai — ki­véve a honvédelmi és kül­ügyi bizottságot — szeptem­ber 4. és 10. között tartott üléseiken megtárgyalták az általános forgalmi adóról, A vitát lezárva Medgyessy Péter pénzügyiminiszter emel­kedett szólásra. Bevezetőben köszönetét mondott a képvi­selőknek az észrevételekért, a támogatásért, s azért a se­gítségért, amelyet már . az előkészítő munka során is kapott a pénzügyi kormány­zat. A két új adó fontos eszköze a munkaprogram­ban megfogalmazott célok megvalósításának, elősegíti á stabilizálást, s eszköze a kibontakozásnak is. Arra a képviselői kérdés­re, hogy — miért nem ma­gyarázta meg a pénzügymi­niszter, mi a következménye annak, ha nemmel szavaz az Országgyűlés, Medgyessy Péter most elmondotta: ez esetben az elképzeltnél ma­gasabb áremelkedéssel va­lósítható meg az életszínvo­nal szükséges csökkenése. Ennek társadalmi, politikai hatásai beláthatatlanok és rendkívül kedvezőtlenek. Kedvezőtlenebbek, mint ami­lyen következményeket az adórendszer bevezetése so­rán vállalnunk kell. A másik lényeges különbség, hogy az új adórendszer magában hordozza a kibontakozás le­hetőségét, amellyel a régi eszközrendszer nem rendel­kezik. Az adórendszer előkészíté­sének társadalmi vitája, s a parlamenti tanácskozás is őszinte eszmecserére adott alkalmat. A vita során az adó révén olyan súlyos gaz­dasági-társadalmi kérdések­ről is kialakult a vélemény- csere, mint a szociálpolitika jelenlegi rendszere, a bére­zési rendszer, az állampol­gári erkölcsök kérdése, a közigondolkodás alakulása. Az eszmecserék során töb­ben megfogalmazták azt a kérdést: vajon elő van-e ké­szítve az adóreform a beve­zetésre. Szakmailag ezt a pénzügyi kormányzat megfe­lelően előkészítette. Termé­szetesen ennek ellenére — amennyiben az Országgyűlés törvénnyé emeli a tervezete­ket — megfeszített munkára van szükség ahhoz, hogy a részletekbe menő megoldá­sok közül is megtalálják a legjobbat. Ami viszont az adóreform társadalmi elő­készítését illeti, a válasz mái bizonytalanabb. Sok minden valamint a magánszemélyek jövedelemadójáról szóló tör­vényjavaslatokat. A bizottsá­gok álláspontját a Jogi, Igazgatási és Igazságügyi, valamint a Terv- és Költ­ségvetési Bizottság szeptem­ber 11.-i és 15.-i együttes ülésén összegezte. A kiegé­szítő, módosító javaslatok­ról a két bizottság jelentést készített, amelyet a képvise­lők a napirend tárgyalása előtt kézhez kaptak.) A két bizottság szeptem­ber 18,-i ülésén megvitatta a plenáris ülésen a két tör­vényjavaslattal kapcsolat­ban felvetett új képviselői módosító javaslatokat, s er­ről szintén jelentést készí­tett, amelyet a képviselők a vita lezárását követően kap­tak meg. (A bizottságok az általá­nos forgalmi adóról szóló törvényjavaslattal kapcso­latban elfogadásra ajánlották azt a módosítást, hogy a magánerős házilagos lakás­építést, ^bővítést, -korszerű­tortent az elmúlt hónapok­ban, de még számosak a tennivalók. A kormány nyi­tott arra, hogy az adórend­a nemzetközi sajtó képvise­lői mindvégig élénk érdek­lődéssel kísérték az Ország- gyűlés munkáját. Benyomá­saikat jól példázta Jean Charles Barthonnet attasé véleménye, melyet azon a francia nagykövetségi foga­dáson mondott, ahol a fran­cia nemzetgyűlés küldöttsé­gének somogyi látogatását viszonozták, s részt vett dr. Horn Péter és Pásztohy András is. — Meglepett ez a nyílt­ság. Az önök parlamentje visszakapta rangját és fele­lősségét. Ügy tapasztaltam, Grósz miniszterelnök úr jól tudja, hogy a kormány és a parlament csak közös erő­vel érhet el eredményt, ezért őszintén igényli az ál­láspontok ütköztetését. A kétség és remény egya­ránt tükröződött a képvise­lők hozzászólásaiban, az idő előrehaladtával azonban so­kat változott a testület alapállása. Sokak érzését fo­sítést, -közművesítést, -felújí­tást végzők részére vissza­igényelhető adó mértékére az állami költségvetésről szó­ló törvényjavaslatban a Mi­nisztertanács — az ár- és jö­vedelmi viszonyok változá­sára tekintettel — évente te­gyen javaslatot. Ugyancsak elfogadták azt a módosító javaslatot, hogy a pénzügy- miniszter kapjon felhatalmaz zást a fogyasztási adóval ter­helhető termékek és szolgál­tatások, valamint a fogyasz­tói árkiegészítésben részesít­hető termékek és szolgáltatá­sok után megállapítható adó, illetve árkiegészítések mér­tékének és részletes szabá­lyainak rendeleti meghatá­rozására.) Beható vita után a két bi­zottság a többi módosító ja­vaslat elfogadását nem aján­lotta. Ezek közül azokat, amelyeket a javaslattévő képviselők továbbra is fenn­tartottak, a két bizottság el­bírálásra a törvényhozó tes­tület plénuma elé tárt. szer működésének egyeves tapasztalatait értékelje, és a szükséges következtetéseket levonja. galmazta meg Kállai Fe­renc, amikor azt mondta: mérges hozzászólásra ké­szült, ám a vita és a kor­mány józan érvei meggyőz­ték arról, hogy az indulatok csak fékeznék a kibontako­zást. A négy nap során hason­ló változás ment végbe a somogyi képviselőkben is. Paál Lászlóné: Úgy jöt­tem ide, hogy az adóreform ellen szavazok, de megér­tettem, hogy így azoknak a választóimnak is ártanék, akik a „nem”-et várják tő­lem. Kosztolánczi Jánosné: Két rossz közül választom a kisebbiket. Kezdetben együttérzéssel hallgattam a különféle kedvezményeket kérő képviselői felszólaláso­kat, azután bosszantani kez­dett, hogy mindenki kivétel szeretne lenni. Beláttam: minél több a „kivételes méltányosság”, annál job­ban elvesz a lényeg: az ará­nyos közteherviselés. Külön köszönetét mondott a pénzügyminiszter a tö­megkommunikáció munka­társainak, mert kifejezésre juttatták a társadalomban felgyülemlett feszültségeket s részletesen ismertették az adóreformmal kapcsola­tos különböző nézeteket, el­képzeléseket. Hangsúlyozta: nagy szükség van arra, hogy ez a munka a követ­kező időszakban is — egy kicsit átgondoltabban, tuda­tosabban — tovább folyta­tódjék, segítve az adórend­szer alkalmazását. A vita tanulságai alapján helyesnek bizonyult, hogy a kormány a törvényjavaslat- •ervezetében bizonyos kér­désekben alternatív megol­dásokat fogalmazott meg. Az alternatívák közötti vá­lasztás során azonban fi­gyelembe kell venni a kö­vetkezményeket is. A kü­lönböző mértékű kedvezmé­nyek alkalmazásának más es más a konzekvenciája, ezek részletes mérlegelése szükséges. A legnagyobb vitát a személyi jövedelemadó ter­vezete váltotta ki. A szemé­lyi jövedelemadó fontos esz­köze a teljesítmények sze­rinti differenciálás megala­pozásának, kiterjesztésének. Az elkövetkezendő években a munkából származó jöve­delmek között a jelenlegi­nél lényegesen nagyobb kü­lönbségek fognak kialakul­ni. Olyan körülményeket kell azonban teremtenünk, Dr. Borsos Sándor: Ami­kor a munkaprogramot el­fogadtuk, bizalmat szavaz­tunk a kormánynak. Okta­lanság lenne ezek után a kormány első lépését meg­torpedózni, hiszen az adó­reform a stabilizációs prog­ram kulcskérdése. Szavazáskor a 12 somogyi képviselő közül tízen sza­vaztak a két adótörvény mellett, ketten tartózkodtak. Reidl János szavaiból ér­zékelhető volt: mennyi bel­ső vívódás, lelkiismereti ön­vizsgálat előzte meg dönté­sét. — Híve vagyok a válto­zásoknak; azt is megértet­tem, hogy elkerülhetetlen az adóreform. Mégis úgy érez­tem: nem szavazhatok csu­pán a saját véleményem alapján, 30 ezer ember ne­vében kellett szavaznom, s a választóimtól hallottakat nem hagyhattam figyelmen kívül. Ezért tartózkodtam. A közvélemény tájékozat­lanságáért hozzászólásában hogy a növekvő különösé-» geket a társadalom elfogad­ja, s ennek legfontosabb eszköze a bevezetendő sze­mélyi jövedelemadó. Az új adórendszer természetesen nem csodaszer, eredményt csak jól szervezett, célirá­nyos munkával lehet elérni. Ehhez azonban megfelelő feltételeket kell teremteni. A pénzügyi kormányzat azt várja az adórendszertől, hogy a dolgozókat többlet­teljesítményekre fogja ösz­tönözni, amivel meg lehet alapozni a következő évek gazdasági stabilizálását, majd a kibontakozást. A továbbiakban a pénz­ügyminiszter az adórend­szerben alkalmazandó ked­vezményekről szólt. Elmon­dotta: e téren nagyon vi­gyázni kell arra, hogy meg­felelő mértéket tartsunk. A kedvezményeket ugyanis az adózók fizetik rAeg. A pénz­ügyi kormányzat elképzelése az, hogy a jövőben tovább szélesíti az adófizetők kö­rét, s így lehetővé válik az adók mértékének csökken­tése. Ez pedig a kedvezmé­nyek további szélesítése el­len szól. Sokan megfogalmazták azt a kérdést is, melyek a feltételei annak, hogy a személyi jövedelemadó- rendszer kifejtse a kívána­tos hatásokat. Medgyessy Péter erre úgy válaszolt: az (Folytatás a 2. oldalon.) több képviselő marasztalta el a „tájékoztatást”. Csupán a sajtóra gondoltak vagy azokra a szakemberekre is, akik a sajtón keresztül tá­jékoztattak? Erről kérdez­tem dr. Kollarik Istvánt, a Pénzügyminisztérium fő­osztályvezetőjét. — Vállalnunk kell hibá­inkat, így például Boldizsár Ivánnak azt a kritikáját is, miszerint nyilatkozataink tele voltak szakmai zsar­gonnal. Nagy iskola volt ez a számunKra és nem is könnyű. A tervezetek menet közben is sokat változtak, ráadásul olyan fogalmakat kellett volna tudatosítani, amelyeket a közvélemény alig mer. — Milyennek látta a szakember a parlament vi­táját? — A korábbiaknál sakkal oldottabb hangulatú, fele­lősségteljesebb volt ez az Országgyűlés. Nagy volt a tét, s a képviselők magas szinten foglalkoztak a ter­vezetekkel. Nagyobb hang­súlyt kaptak a szociálpoliti­kai kérdések. Megértem a törekvéseket, jóllehet meg­győződésem, hogy e gondok megoldása nem az adó fel­adata. Bíró Ferenc A pénzügyminiszter vitazáró beszéde PARLAMENTI TUDÓSÍTÓNK JELENTI A tisztség tisztessége A külföldi diplomaták és

Next

/
Thumbnails
Contents