Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-19 / 221. szám
1987. szeptember 19., szombat Somogyi Néplap mm® Wmmm IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS hHmRHHHRRHHHI VII. BudapoMti Nemzetközi Kizplazztikai Kiállítás ft f f t SOKOLDALÚSÁG ES SOKFÉLESÉG Tizenhat évvel ezelőtt bi- ennáléként indult, aztán anyagi és egyéb okokból triennálévá lassult. Ám e formai, időbeli eltolódás mit sem változtatott azon, hogy napjainkra a világ periodikus tárlatainak sorában számon tartott igen jelentős eseménnyé lettek a Budapesten rendezett kisplasztikái kiállítások. Most is 39 országból százhatvan művész hatszáz alkotását küldte el a Műcsarnokba, az október 18-ig nyitva tartó VII. budapesti nemzetközi kisplasztikái kiállításra. S ez — különösen, hogy szobrászatról van szó — igen magas részvételi arány. Lugossy Mária: Textil -1., 1987 Európa minden jelentős országa mellett amerikai, afrikai, ausztráliai és ázsiai nemzetek is képviseltetik magukat. Ebből következően igen sokféle szobrászi megfogalmazás, látásmód, stílus és divatirányzat van jelen a tárlaton. Tematikailag és formailag is igen (gazdag a kép. Nehéz lenne valamilyen egységes irányzatot kiemelni, mert éppúgy megtalálható az újfajta figurali- tás, mint a tradicionális, az eklektikus és a manierista megfogalmazás. .Találkozunk az új expresszionizmus képviselőivel, az architektonikus környezetbe helyezett kisplasztikával, a térbeliség erősödésével, a szín szobrászati alkalmazásával. Az anyagoknak se szeri, se száma — vannak klasszikus kő, -bronz, kerámia, márvány- szobrok, és üveg- vagy faplasztikák csakúgy, mint műanyagból, textilből, kavicsból, különböző fémekből, hulladékokból, csontból, bőriből, homokiból formált szobrok. S természetesen ehhez a technikák sokfélesége járul — a faragástól a ragasztásig, a véséstől a hegesztésig és égetésig. Mindez valóságos képet ad a szobrászat, az egyetemes művészet jelenlegi állapotáról, mozgásáról. Jelezve, hogy a szobrászat erősen változó periódusában van. Különös, ám a képzőművészetekben korántsem újdonság, hogy a plasztikában is eltűnőben van a nemzeti jelleg. Csak a harmadik világ, India és a Távol-Kelet szobrászai kötődnek még nemzeti hagyományaikhoz, nagyszerű, új szellemi alkotásokat mutatva be. A sokféleség és a nemzeti karakter háttérbe szorulása adta a rendezés ötletét is; azt, hogy ne nemzetek, hanem tendenciák szerint sorakozzanak a kisplasztikák. A nemzetek és művészetek közötti eligazodást pedig a kiállítás pazar kivitelű katalógusa segítheti. A kiállítás anyagát az illető nemzeti biztosok válogatták, országonként négy alkotó legföljebb négy-négy művet küldhetett. A nemzetközi zsűrinek csak a díjak odaítélése volt a feladata. Aiz idén nagydíjat nem adtak ki, öt egyenértékű díjjal jutalmazták a bolgár Szpartak Deremendzsiev, a magyar Lugossy Mária, a spanyol Miguel Moreno, az angol Michael Sandle és a lengyel Edward Sítek műveit. A Fővárosi Tanács küEdward Sítek: Katedrális, 1985; Edward Chiwawa: Szerető férj; Szpartak Deremendzsiev: Vénusz IV. Michael Sandle: Emlékmű gumiabroncsokkal, 1984 Heiey Katalin FIATALASSZONY MONDJA Egyszer még az iskolapadban, hallottam, hogy a szomszédomnak elváltak a szülei. Kérdeztem, hogy miért és ő vonakodva mondta; — Mert az édesanyám mindég csomósra főzte a rántást. — így hát én a rántást kislánykorom óta hideg vízzel simára keverem. Tőlem nem ezért válik majd el a férjem. Berczeller Rudolf friss szellemiségű szobrait állították ki. A méltatlanul mellőzött művész 1987-ben készült kollekciója a reveláció erejével hat, s a magyar közönségnek is meglepő élményt nyújt. K. M. egyetemre. Mikor otthon el- rikoltozta a hírt, az anyja nyilván meghatódva nézte, és arra gondolt, ez nem is lehetett másképp, hiszen az ő kislánya a világon a legjobb, a legtehetségesebb, a leg... Hosszú út lesz ... Felnőttség. Egy pici szolgálati szoba, egypár holmi, amit visz magával, egy öreg plüss- oroszlán, a kabalája, meg néhány vacak. A fizetése alig háromezer. Nem baj. Majd gépel néha jövedelem- pótlásképpen. Elfintorította az orrát: nincs is gépe, azt otthon hagyta, az nem az övé. Majd esetleg vesz. De előtte zene kell, gyűjteni egy bármilyen magnóra, sok-sok kazettára. Az egyik utas ránézett a lányra: — Bocsánat, valami potyog abból a táskából... Ijedten lehajolt. Jézus, a kukoricaszemek! Becsomagolta, hogy majd a gyerekekkel készítsen bármilyen ajándékot a terményekből is. A fiú a másik ülésen odalépett, szedegetni kezdte a kihullt kukoricát. — Ha kartonlapra ragasztod és lefested körömlakkal, egész szép képet kapsz — jegyezte meg, míg hajlongott. Rábámult. Azt hitte, valami műszaki dolgokkal foglalkozó srác, és ez ért hozzá, a mások szerint buta játékokhoz... — Nem te vagy az új kolléganő ? — érdeklődött a srác, mikor a kukoricaszemek a táskába kerültek. A lány ijedtében majdnem csuklóit. Milyen szerencsétlen! Pont egy munkatársával kell így találkoznia. — Csoboda Dániel — mutatkozott be a munkatárs. — Mesterka Emma — és zavartan félrenézett. Megint szégyellte a nevét. A vezetéket azért, mert komikus, az Emmát azért, mert nagyon régies. Ilyen öreges nevet is csak ő kaphatott... — Szép. Még sosem ismertem személyesen Emmát. Sirály. Sirályt jelent, tudod? Az én nevem is elég komikus különben. A Dániellel például nem lehet kezdeni semmit. És a Csoboda! De azért az én nevem, ez is én vagyok. Príma a kollektíva. Csak hárman vagyunk. És ... tudod, Debrecen ... Nagyon szeretem. Olyan az a város, mintha az enyém lenne. Emma hallgatott. Szóval Debrecentől nem kell félnie. Ez a Dániel — tényleg buta név — nagyon normálisnak látszik. — Itt kell átszállni. Menynyi csomagod van? A törpék eltűntek. Újra lesznek, csak másképp hívják majd őket. És ő lesz a tanító néni. ... Debrecen. Szegény Debrecen, ha tudná, mindent tőle vár... Fél. Azért még fél. Most Dánielre figyel, aki a városról magyaráz, a gyerekekről, a lakásokról és egyebekről. Igen, Debrecen bizonyára szép város. Igen, a Nagyerdő... Igen, az egyetem ... Rohan a vonat. — Tetszik? — Én már a pályaudvarát is szeretem — mondta vidáman Dániel, amikor kint könyököltek az ablakba. Az első szín, amit meg jegyzett Debrecenből, a sárga volt, a nagytemplom színe. Amikor leszálltak, szédülten állt az emberek között. Színek, forgatag. A vonatra bámult. No, hol van az a híres magányérzeted? Most nem fog el az a visz- szafele menni-érzés? Most nem akarsz sírni? — Ne nézd már úgy azt a vonatot, úgysem engedem, hogy visszamenj. Vár a lelkes tanulóifjúság, előre! — nevetett rá Dániel. — Á — rázta meg a fejét —, visszamenni? Innét? Én itt vagyok itthon. Érted? — Nem — komolykodott Dániel. — Ehhez teljesen buta vagyok. Érted? — Rögtön tudtam. Ne menjünk villamossal, úgy nem lehet fagyit enni. Meg akartál hívni, nem? A vanília a kedvencem. Csak hogy tudd. Persze, ezek azok a fák. Valamikor mégiscsak járt itt, olyan ismerős minden. A vanília pontosan olyan finom, mint .régen. És Dániel itt, mellette vidáman magyaráz a szökőkútról. Tanítani fogok. És a gyerekek között nem leszek, nem lehetek felnőtt. Ott az a kislány csak néz a fagyis felé. Talán pont ő lesz az'egyik tanítványom. Mint ahogy Dánielről sem tudtam, kicsoda. Ildikó azt hinné, csak egyszerűen torokfájás miatt tilthatnak el egy gyereket a fagyitól, nem azért, mert nincs rá pénz. — Mi a kedvenced? — kérdezte a kislánytól Dániel. Mikor vette észre? Egészen eddig a szökőkútról magyarázott. — A csoki. És a meggy is — mondta a kislány. —Helyes. Kitűnő ízlésed van. Akkor tőlem csokit kapsz, Dánieltől meg megy- gyet. Jó lesz így? — Azt hittem, kettőt se tudsz szólni egy élő, igazi gyerekhez — közölte Dániel fél ^ órával később, mikor még mindig ott mentek a fasorban. — De tudok. Csak az igazi, az élő felnőttek nem szeretnek — felelte Emma. — Dehogynem. Aki ismer, az igen. Aki meg akar ismerni. Nem is nehéz ám annyira! — Nem — egyezett bele Emma. Tarjáni Imre Hírvivők lovak kötőfékje szakadó esőbe nyál és veríték hull a földre hová rohannak így a hírvivők van-e fontosabb mint egy éti csiga — elszántan ostromolja naponta a harmatos országutakat Katona Judit Szapphó dicsérete Miként a szülő nő vajúdik, — úgy kell verset írnom ahogy zaj nesszé csöndesü!, — úgy kell verset írnom, ahogy várandós nő teszi: kezét hasához emeli apró rúgást tapintva, Mint aki bűnét vetkezi, — úgy kell verset írnom, szisszenve, félve, fájva, lobogva s lassan égve is, erőt, irgalmat esdekelve ha ép a csönd s ha eltörött. Áldott az asszonyok között, aki szívében verset hordhat, ha eleven szót szül is, ha holtat, s ha kínnal ír reményt viselve örömre, dühre és haragra kel értetek. Csillaga fénye csalja magasba, löki mélybe, s legyen áldott, ha így akarta. Haszkija Cselebonov Igaz barát Születésnapom volt. Öt is meghívtam. — Óh, ha tudnád r— kezdett el köntörfalazni i —, mennyire el vagyok , foglalva ... Vérzik a szívem, igazán sajnálom... Kitüntettek. Meg /akartam vendégelni a legjobb |barátaimat. öt is meghívtam. — Holnap fste egy kis összejövetel lesz... — Jaj, ,mil|/en kár, hogy éppen iholnap este nem érek rá! — Nem tesz semmit, veled majd máskor fogok jcoc- cintani, amikor lesz egy fcis szabadidőd... — Ki Ivan Zárva! Azt sem tudom, lhol áll a fejem ... Akkor is el >>oít foglalva, amikor az esküvőmre hívtam, amikor új Rakásba költöztünk, /amikor... Tegnapelőtt véletlenül ösz- szeakadtam vele. — Holnap (— kacsintottam rá :— kapok egy hatalmas pofont. Ha éppen ráérsz, szívesen látlak. — Mikor? Holnap? Pontosan'hol? Hány órakor? Feltétlenül <iott leszek! És a .lehető legmeghittebb barátokként váltunk el. Fordította: Adamecz Kálmán Miguel Moreno: Héra, 1987 öndíját Edward Chiwawa :imbabwei szobrásznak ítéljék. Hagyomány, hogy a nemzetközi kiállítás egyik küiön- ermében magyar művész isizteletére rendeznek bemu- atót. Az idén a 75 esztendős
