Somogyi Néplap, 1987. szeptember (43. évfolyam, 205-230. szám)
1987-09-16 / 218. szám
2 Somogyi Néplap 1987. szeptember 16., szerda Szocialista országok szakszervezeti titkárai tanácskoznak Budapesten A Szakszervezetek Orszá- gps Tanácsának rendezésében kedden kétnapos tanácskozás kezdődött Budapesten a SZOT székházában a szocialista országok szak- szervezeti központjainak közgazdasági titkárai által vezetett küldöttségek részvételével. Azt vitatják meg, hogy milyen feladatok hárulnak a szakszervezetekre a tudományos-műszaki haladás, a gazdasági és munka- körülmények javítása érdekében, a KGST-határozatok végrehajtásában, a nemzetközi munka verseny fejlesztésében. A tanácskozáson a Bolgár Népköztársaság, a Csehszlovák Szocialista Köztársaság, a Kubai Köztársaság, a Laoszi Népi Demokratikus Köztársaság, a Lengyel Nép- köztársaság, a Mongol Nép- köztársaság, a Német Demokratikus Köztársaság, a Román Szocialista Köztársaság, a Szovjetunió, a Vietnami Szocialista Köztársaság és a Magyar Népköztársaság szakszervezetei képviseltetik magukat. A küldöttségek megtárgyalják a szocialista országokban kibontakozóban lévő gazdasági fejlődés meggyorsításához igazodó szakszervezeti együttműködés továbbfejlesztésének lehetőségeit és új formáit. Ezen belül kiemelten foglalkoznak a szakszervezetek összehangolt tevékenységének erősítésével, a KGST-tagországok tudományos technikai fejlesztésére készült, 2000-ig szóló komplex program végrehajtásának segítésében. A koferenciát Baranyai Tibor, a SZOT főtitkára nyitotta meg. A SZOT álláspontját Nagy Sándor, a SZOT titkára, a magyar delegáció vezetője fejtette ki. A tanácskozás ma folytatódik. Országgyűlési bizottságok együttes ülése (Folytatás az 1. oldalról) nem gazdasági (elsősorban oktatási és egészségügyi) szervezeteknek az anyagi alapok felhasználásában. Megfelelő teret kell biztosítania a pénzügyi politikában a monetáris módszereknek, a bankrendszeri intézmények működésének. Javasolják továbbá a bizottságok az Országgyűlésnek, hogy a költségvetési reform tervezete benyújtásának határidejét 1989. szeptember 1-jében állapítsa meg. A terv- és költségvetési bizottság javasolni fogja az Országgyűlésnek, hogy az általános forgalmiadó és a sze- mélyijövedelem-adó bevezetésének megkönnyítése, hatásainak sokoldalú ellenőrzése, valamint a kormányzat és a közvélemény közötti kapcsolat erősítése érdekében — ami ebben a különösen bonyolult, következetes végrehajtást és kölcsönös türelmet kívánó kérdéscsoportban kivételesen fontosnak tűnik —, határozza el egy ad hoc bizottság felállítását. Ez Kedd esti kommentár A negyvenkettedik A New York-i East River partján magasodó üvegpalotában hosszú időt eltöltő, tapasztalt diplomaták sem emlékeznek olyan megnyitóra, amelyen az ENSZ főtitkára nem vett volna részt. Márpedig most kedden este, a világszervezet közgyűlése immár 42. ülésszakának megnyitójával egyidőben Pérez de Cuellar a világ egy másik pontján. Bagdadban tartózkodott. A főtitkár a Biztonsági Tanács megbízásából próbál közvetíteni Irak és Irán hetedik éve dúló háborúja befejezése érdekében. Ez a sajátos körülmény éppen az ENSZ nemzetközi politikai szerepének az újbóli erősödését bizonyítja. S még ha a misszió esetleg nem is hozza meg a remélt tűzszünetet, semmiképpen sem közömbös, hogy a BT- ben képviselt nagyhatalmak bizalmukkal a világszervezet tisztségviselőjét tisztelték meg. Pérez de Cuellar említett iráni és iraki küldetése önmagában is a Biztonsági Tanács tagjainak egyetértését tanúsítja. De vannak egyéb, legalább ennyire fontos jelzések, amelyek a megváltozott légkörből fakadnak. Kedden kezdődtek meg Washingtonban Sevardnadze szovjet, és Shultz amerikai külügyminiszter tárgyalásai, s ugyaneznap Ronald Reagan is fogadta a moszkvai vendéget. Ezektől a megbeszélésektől — szeretnénk valamennyien remélni — zöld fényt kaphat a két nagyhatalom történelmi jelentőségű, első ízben a tényleges leszerelést előirányzó megállapodása. Az esélyek szinte kézzelfoghatóan megnövekedtek az Európában állomásoz- tatott közép- és rövidhatótávolságú rakétaeszközök megszüntetésére, miután hétfőn Reagan elnök a szovjet indítványokkal számos vonatkozásban egybecsengő szerződéstervezet benyújtására hatalmazta fel a Genf- ben tárgyaló amerikai küldöttséget. Vannak még megoldásra váró kérdések, hangoztatta Sevardnadze waAz ülésszak elnökévé Peter Florint, az NDK külügyminiszter-helyettesét javasolták shingtoni érkezésekor, de hozzátette: „az elmúlt időszakban jelentős haladást értünk el”. Az ENSZ-közgyűlés ülésszaka a kialakult hagyományoknak megfelelően az első napokban szervezeti kérdésekkel foglalkozik, ezt követi majd a háromhetes általános vitát bevezető, « nemzetközi politikában meghatározó szerepet játszó amerikai és szovjet felszólalás, amely az egész tanácskozás alaphangját rendszerint meghatározza. Remény, hogy az ENSZ béketeremtő feladatköre ezúttal kedvező indíttatást kap. S ez már csak azért is szükséges lenne, mert a 159 tagállam előtt majd másfélszáz napirendi pont megvitatása szerepel, a leszerelés témaköreitől kezdve a regionális konfliktusokon át a gazdasági elmaradottság orvoslásának kérdésköréig. Bízunk abban, hogy a nyitány igazolja az ENSZ- főtitkárnak a világszervezet tevékenységéről készített jelentésében foglalt megállapítást: a korábbi évekhez viszonyítva az utóbbi időben a nemzetközi kérdésekben erősödött a nézetek azonossága. O. L. Gy. a bizottság a parlament megbízásából: különleges figyelemmel kíséri majd egyebek között az új adótörvények bevezetésével kapcsolatos végrehajtási jogszabályok ha tá lyosulásá t. Fo g lalk ózna az új rendelkezések gazdasági és társadalmi hatásaival, különös tekintettel a változások által érintett gazdasági egységek magatartására. Ugyancsak figyelemmel kísérhetné a jövedelmek elosztásában várható változások hatásait a szociális és társadalmi szempontból különlegesen érzékeny rétegek helyzetére. Értékelhetné a gazdaságpolitikai környezet azon módosulásait, amelyek a külföldi vállalkozásokkal történő termelési és piaci együttműködés feltételrendszerét befolyásolják, valamint a lakosság ellátásában, a kereslet kielégítésében és a szolgáltatások alakulásában végbemenő fejleményeket. Javasolni fogja továbbá a terv- és költségvetési bizottság: kérje fel az Ország- gyűlés a Központi Statisztikai Hivatalt arra, hogy a kormányzat és az ad hoc bizottság folyamatos tájékoztatásához és a folyamatok jobb áttekintéséhez szükséges megfigyelési rendszert vezessen be, és annak eredményeit bocsássa az illetékesek rendelkezésére. A továbbiakban a jogi, igazgatási és igazságügyi bizottság ülésén foglalkoztak Szirtesné Tomsits Erika képviselőnek az Országgyűlés júniusi ülésén elhangzott, a parlament ügyrendjével kapcsolatos javaslatával; s a bizottság úgy döntött, hogy véleményét írásban beterjeszti az Országgyűlésnek. Marjai József moszkvai tárgyalásai Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese, Magyarország állandó KGST- képviselője — aki a szovjet fővárosban hétfőn és kedden részt vett a KGST Végrehajtó Bizottságának 124. ülésén, valamint tárgyalt Alekszej Antonov szovjet miniszterelnök-helyettessel, a Magyar—Szovjet Gazdasági és Műszaki-Tudományos Együttműködési Kormányközi Bizottság szovjet társelnökével találkozott és megbeszélést folytatott Gurij Marosukkal, a Szovjetunió Tudományos Akadémiájának elnökével, — kedden este hazautazott Budapestre. Stvardnodzt —Reagan találkozó Ünnepélyes aláírás Reagan elnök és Sevardnadze külügyminiszter egyaránt arról szólt kedden, a Fehér Házban megrendezett ünnepélyes aláíráson, hogy a nukleáris kockázat csökkentésére létrehozandó központokról szóló szovjet—amerikai megállapodás előjátéka lehet nagyobb horderejű, a nukleáris leszerelést szolgáló szerződések megkötésének. Reagan jelenlétében Sevardnadze és Shultz amerikai külügyminiszter írta alá a megállapodást, amelynek keretében a két fél tájékoztató központokat hoz létre a nukleáris háború véletlen- szerű kirobbanása kockázatának csökkentésére. Sevardnadze előzőleg több mint három órán át tárgyalt Shultz-cal, majd a Fehér Házba ment, ahol Reagan elnök köszöntötte. A szabad téren, a Fehér Ház rózsa- kertjében megtartott ünnepélyes aláírás előtt Reagan beszédében rámutatott: a mostani megállapodás a nukleáris háború kockázatának csökkentésére irányuló gyakorlati lépés, csökkenti a hibás számításokból, véletlenekből, hibás helyzetmegítélésekből származó konfliktus veszélyét, egyúttal elősegíti az olyan információk továbbítását is, amelyeknek kulcsszerepük lehet a későbbi leszerelési megállapodások ellenőrzésében. Mind Reagan, mind Sevardnadze köszönetét mondott a két tárgyalóküldöttségnek a megállapodásért s külön kiemelte azt a szerepet, amelyet két amerikai szenátor, Sam Nunn és John Warner töltött be a centrumok gondolatának népszerűsítésében, a tervek kidolgozásában. Az aláíráson jelen voltak a két fél tárgyaló küldöttségének tagjai. „Megnyomorított lábú asszony” Mao Ce-tung 1955-ben „Megnyomorított lábú asz- szonythoz” hasonlította a kínai szocialista átalakítás folyamatát: tipeg-topog, de alig halad, ugyanúgy, minta császárság korának asszonyai, kiknek még gyerekkorban elkötötték a lábát, hogy járásuk minél kecsesebb legyen. A „láb elkötésének” lehet tekinteni a kínai magánszektor felszámolását is, ami még a néhai elnök elégedetlensége dacára is túl gyorsnak, idő előttinek bizonyult. Manapság reformközgazdászok bizonygatják, hogy a kereskedelmi, kisipari magánszféra még hosszú ideig valós igényéket elégített volna ki Kínában, ezzel szemben a kikényszerített szövetkezetesítés majd a kommunák alakítása az ötvenes évek végén, a hatvanas évek elején — párosulva a mezőgazdaság elhanyagolásával, a voluntarista iparosítási politikával, a „nagy ugrással” — majdnem éhínségbe sodorta az egész országot. Az „elkötött lábat” szabadították ki a gúzsból a hetvenes évek végén, amikor engedélyezték a korábban „a kapitalizmus farkának” is minősített maszekok működését. Számuk ma már 13 millió körül mozog, de ez a szektor körülbelül húszmillió embert foglalkoztat, mivel a tulaj két kisegítőt és öt tanulót is tarthat. A szám valós, bárki megbizonyosodhat efelől, ha kilép a pekingi utcára. Az MTI pekingi irodájától pár méternyire a különleges övezetekből származó, túlnyomórészt exportra készült ruhaneműt kínálnak az árusok — egyre borsosabb árakon, hisz „jó környék” ez, sok a külföldi. A külügyminisztérium utcájában több százszor haladtam el az „Üj világ” feliratú borbélyüzlet mellett, a kirakatban Catherine Deneuve fényképe csalogatta a klienseket. Nyári estéken jól esett a séta a bevásárló utca, a Vang- futyimg környékén. Mintha Peking összes ételárusa itt adott volna randevút egymásnak. Az újgur sasliksü- tők apró nyársakra felhúzott sült húsdarabkái mellett az egyszerű tésztaleves volt a sztár. Kis sámlikon, vagy állva, de pálcikával segítették a szájukba a pekingiek vacsorájukat a petrezselyemmel megszórt tésztát. Titkosrendorök vették körül Párizsban a Credit Lyonnais bank egyik fiókját, ahol egy rabló két bankalkalmazottat túszként tartott fogva és szabadonbocsátásuk fejében egymillió frankot követelt. A rabló végül megadta magát Cseng Jing-feng asszony a külföldi újságírók egyik kedvence. Éttermében a kedves vendég reggel héttől este kilencig ehet tésztalevest. De a „Csia Le” kifőzde kínál sanghaji vegetáriánus különlegességet, fűszeres szecsuani ételeket is. Az adagok bőségesek, az árak magasak. Cseng Jing-feng napi forgalma az ezer jüant is elérheti, s még az adó levonása után is marad havonta 3—4 ezer jüanja, ami persze irigységet vált ki a havi száz jüant kereső állami alkalmazottak körében. Cseng Jing-feng férjével együtt azon diákmilliókhoz tartozott, akiket a „kulturális forradalom” idején vidékre küldtek. A „kulturális •forradalom” után nagy volt a visszaáramlás, a volt diákok duzzasztották a munka- nélküliek amúgy is több millióra rúgó táborát, s hát a kínai gazdaság is küszködött — akkor különösen — a szocialista hiánygazdaságok ösz- szes problémájával. A kiskereskedők, a kisiparosok, kis- vendéglősök működésének engedélyezése ésszerűnek látszott. Enyhített az elhelyezkedés gondjain, valós szükségleteket elégítettek ki az újonnan beindult szolgáltatások — anélkül, hogy az államnak mindez sokba került volna. A maszekok keresettek lettek, mind a fogyasztók, mind a munkavállalók részéről, annak dacára, hogy a tulajdonos nem tudja biztosítani mindazokat a kedvezményeket, amelyeke: az állami vállalat igen: a lakást, a nyugdíjat, vagy az Ingyenes betegellátást. A nagy érdeklődés oka a viszonylag magas keresetekben, a gyors meggazdagodás vágyában rejlik. A kínai sajtóban időnként vita is folyik arról, hogy a maszekok társadalmilag még megtűrhető nyereségre tesznek-e szert, avagy működésük már kimeríti a kizsákmányolás fogalmát. A maszekok, vagy a tehetősebb parasztok jövedelme a 10— 20-szorosa is lehet az átlagnak, s tölbb tízezerre teszik azoknak a számát, akik az engedélyezettnél nagyobb számban foglalkoztatnak kisegítőket és tanoncokat. Hivatalos helyen mindig azt hangsúlyozzák, hogy a magánszektor csak kisegítő szerepet játszik a kínai gazdaságban, hisz például az ipari termelési értéknek csak a két százalékát adja, míg a szövetkezeti szféra a 28 százalékát, az állami vállalatok pedig még a hetven százalékát. A kiskereskedelmi forgalomban a magánszektor már 13,2 százalékkal részesedik, mivel a vállalkozások 83 százaléka a kereskedelemben és a szolgáltatásokban talált magának életteret. Az összes foglalkoztatott öt százaléka itt keresi meg kenyerét. Hivatalos helyen azt Is hangsúlyozzák, hogy a kínai fejlődés jelenlegi szakaszában törvényszerű az, ha valaki a jómódban a többiek előtt jár, a többieknek kell iparkodniuk. Arra a kérdésre azonban, hogy milyen legyen az elszakadás mértéke, nincs egyértelmű felelet. A Kungzsen Zsipao, mellesleg a szakszervezetek lapja, egyik augusztusi számában bizonyos különbségeket elfogadhatónak tartott, de, mint írta, '„az már túlzás, hogy milliomosok is megjelenjenek Kínában”. Sarkad! Kovács Ferenc
