Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-11 / 188. szám

2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 11., kedd Strauss védelmébe vette a Pinochet-rezsimet Szerte az NSZK-ban nagy felháborodást keltett Franz Josef Struss bajor politikus televíziós nyilatkozata, amelyben a CSU elnöke vé­delmébe vette a chilei Pi- nochet-rezsimet és lekicsi­nyelte a napirenden levő t orvénysértéseket. Strauss a santiagói politi­kai foglyokat eleve terroris­táknak, bűnözőiknek minősí­tette, a kínzásokkal kicsi­kart vallomásokat helytállók­nak nevezte, és csupán any- nyit vett tudomásul, hogy a vallatok nem kesztyűs kézzel bántak a rabokkal. Norbert Blüm keresztényde­mokrata politikus — akinek santiagói kijelentései nyo­mán robbant ki a belviszály az uniópártok között — fel­háborodottan utasította el a bajor pártvezér „mélysé­gesen cinikus” kijelentéseit, és megálllapította, hogy Strauss a chilei foglyokról „gyorsabban ítélkezik, mint maga a chilei hadbíróság”. A hétfői nyugatnémet saitó szinte eevbehangtóan a CSU elnöke ellen foglalt állást. A Münchner Merkur rá­mutat: csalódnia kellett an­nak, aki azt hitte, hogy a szövetségi gyűlés két illeté­kes bizottságának rendkívüli ülése pontot tett a viszály­ra. A vita folytatódik a CDU—CSU soraiban — erről maga Franz Josef Strauss gondoskodott. „A koronát az­zal tette fel, hogy a »-kín­zás« szó egyszer sem jött az ajkára. Ettől a szándékos szemantikus lekicsinyléstől szinte eláll' az ember léleg­zete.” A legélesebben a Kölni Express fogalmaz: „Kijelen­téseivel Strauss kizárja ma­gát a tisztességes emberek sorából. Strauss óva inti a CDU-t a balra nyitástól. Ö maga viszont már annyira jobbra nyitott, hogy félelem támad az emberben. Felidézi a gonoszság szellemét, ame- lyet 1945 után már legyő- zöttnek hittünk.” Szovjet hadgyakorlat A Szovjet Hadsereg Kár­páti Katonai Körzetének egy­ségei 18 ezer fő részvételivel hadgyakorlatot tartanak Uk­rajna területén augusztus 17. és 22. között — jelentették be hétfőn Moszkvában. A szovjet kormány a stockholmi konferencián el­fogadott dokumentumokkal összhangban a manőverekre meghívta valamennyi, az európai biztonsági és együtt­működési értekezleten részt vett ország megfigyelőit. A hadgyakorlat keretében fejlesztik a szovjet száraz­földi csapatok és a légierő alakulatainak harctéri isme­reteit, tökéletesítik a külön­böző fegyvernemek irányí­tását és összehangolt műkö­dését. Dél-Afrika történetének legnagyobb sztrájkja kezdődött az ország arany- ég szénbányáiban. A 280 ezer sztrájkoló bér­emelést, jobb munkakörülményeket és a faji megkülönböz­tetés felszámolását követeli. (Telefoto — AP—MTI—KS) Iraki légitámadás Tabriz olajfinomítójára A Hormuzi-szorosnál aknára futott egy tartályhajó Hétfő délután a Hormuzi­szoros bejáratánál aknára futott egy panamai zászló alatt közlekedő, de az US Petroleum Company által bé­relt tartályhajó. Az első hí­rek szerint a kár nem túl­zottan nagy, de a léken ke­resztül ömlik ki — az állító­lag Iránból származó — olaj. Ebben a körzetben ez az el­ső ilyen jellegű incidens. Irak több hetes szünet után felújította az iráni hát­országban lévő kőolaj létesít­mények elleni légitámadá­Adamisin-nyilatkozaf' A szovjet javaslatra még nem érkezett válasz A nyugati országok még mindig nem válaszoltak arra a múlt év novemberében előterjesztett szovjet javas­latra, hogy az összeurópai folyamat keretében Moszk­vában tartsanak nemzetközi konferenciát a humanitárius együttműködés és az emberi jogok kérdéseiről — közölte . a Pravda hétfői számábarr megjelent nyilatkozatában Anatolij Adamisin szovjet külügyminiszter-helyettes. A bécsi utótalálkozó napi­rendjén szereplő kérdésben a tanácskozás nyugati résztve­vőinek többsége az időt húz­za azon vitatkozva, vajon mennyire jogos a konferencia moszkvai összehívása. Ne­hézségeket támasztanak, olyan feltételeket szabnak, amelyek korábban fel sem merültek az összeurópai ren­dezvények lebonyolításánál. A Szovjetuniónak nincs kétsége afelől, milyen krité­riumok szerint kell megtar­tani a tanácskozást: az össz­európai folyamat gyakorlata meglehetősen egyértelműen alakult és ezt fogja követni a szovjet fél — mutatott rá Anatolij Adamisin. Hozzá­fűzte, hogy ez vonatkozik egyebek között külföldi sze­mélyiségek, újságírók és má­sok beutazására a konferen­cia idején. sait, s ez minden bizonnyal Teherán válaszlépéseit vonja majd maga után. Az iraki vezérkar közleménye sze­rint repülőgépeik áthatol­tak az iráni légvédelmi rendszeren és pusztító csa­pást mértek Tabriz olajfino­mítójára, valamint öt jelen­tős nyugat-khuzisztáni olaj- mezőre. A bagdadi közlemény sze­rint a mostani támadásso­rozat kétszeres megtorlást jelent: egyrészt megtorlás azért, mert Irán elutasítja az ENSZ BT tűzszünet! ha­tározatát és folytatja katonai akcióit. Megtorlás továbbá azért, mert polgári körzete­ket is támad. A mostani csa­pásokkal folytatódik az irá­ni gazdaság aláásósét célzó stratégia megvalósítása, megakadályozandó, hogy Irán kőolajíbavételeiből fi­nanszírozhassa háborúját — hangzik az iraki nyilatkozat. Teheránban közölték, hogy az iraki légitámadásoknak legalább kilenc polgári ha­lottja és több tucatnyi sebe­sültje van. Az amerikai ha­dihajók által kísért második kuvaiti hajókaraván hétfőn este a kísérőkkel együtt Szaúd-Arábia partjainak kö­zelében, Kuvaittól mintegy 300-350 km-re horgonyzott. Samun: „Libanon tigrise" A muzulmánok lakta Nyu­gat-Bejrútiban csak „tigris­nek” (néha ,;rákának”) ne­vezték Camille Samunt. A 88. évében elhunyt volt ál­lamfő utolsó pillanatig' Li­banon politikai életének egyik befolyásos alakítója volt, aki bátorságával tisz­teletet vívott ki magának el­lenfelei körében is. Kórházi ágyon hunyt el (libanoni ve­zető politikusak között rit­kaság), de mindenki emlé­kezett még arra, amikor az ellene megkísérelt öt vagy hat merénylet egyike után véres ingben azt kiáltotta: „Életünket is Libanonért!” — Ezt méltányolta barát és ellenfél egyaránt. Minidig „ellene” volt an­nak, ami éppen készült. El­lenezte a francia mandátu­mot (később azért Párizs leg­jobb híve lett). Szembeszállt a nasszerista haladó hul­lámmal, s élete végéig a Nyugat legjobb barátja ma­radt Libanonban. Foggal, körömmel küzdött a palesz­tinok libanoni jelenléte el­len, de azért a palesztin ügy bajnokának is vallotta ma­gát. Fellépett Szíria libanoni jelenléte ellen, de azért Da­maszkusz szót tudott érteni vele. Az 1900-ban született Sa­mun 1952—58 között töltötte be Li banon állaimelnöká tisz­tét. Az ő elnöksége idején alakult ki az úgynevezett „romantikus Libanon, ro­mantikus Bejrút”. A főváros utcáin százféle náció tenge­részei kóboroltak. Idős angol hölgyek menekültek ide a ködös Allbionból, arab me­nekülték árasztották el a várost, mert Libanonban ak­koriban a különböző kultú­rák és a különféle meggyő­ződések szabadon, érvénye­sültek, megférték egymás mellett. Jött. dőlt a pénz,, és félszáz külföldi bank nyitott képviseletet Bejrútban, az olajdollárokat forgató arab bankokról nem is szólva. Ehhez egy korszak is kel­lett persze — meg Camille Samun, a maga liberális gaz­daságpolitikájával, szabad kultúrafelfogásával, és azzal az elképzelésével, hogy Li­banonból „igazi Svájcot” csinál. Elnöksége idején Li­banon, ha nem is Svájc, „igazi Fönícia” lett: kereske­delmi központ és keresztút, amelyen mindenki megfor­dult, jó egyetértésben meg­férve egymással. Samun képzettségére néz­ve jogász volt. Libanonban mérhetetlen tisztelet övezi mindmáig a jogászokat, autóik rendszámtábláin Jus­titia integet, és az utolsó megválasztott 99 képviselő több mint egyharmada jo­gász, csavaros eszű, dörzsölt üzletember. Pontosan olyan emberek, akikre Libanonnak szüksége volt. Ma már in­kább gerilla vezérek kelle­nek. Samun 1929 óta kis meg­szakítással állandóan részt vett az ország politikai éle­tében. Nemcsak elnök volt, hanem sok kormány minisz­tere is. Még 1987 augusztusá­ban sem múlhatott el tv- h ír adó Bejrútban Samun nél­kül. A 87 éves „tigris” a je­lenlegi ügyvezető kormány­ban pénzügyminiszteri posz­tot töltött be. Hatalmas vitá­ba bonyolódott Szelim el- Hossz ügyvezető miwiszterel- o ötök el a benzin és a liszt .állami támogatásának eltör­léséről. Samun persze a tá­mogatások megszüntetését sürgette. Camille Samun Kamal Dzsumblattal, Pierre Dzse- majellel, Fuad Sehabbal és Rasid Karamival Libanon alapítói és klán,főnökei közé tartozott; egyike volt az utolsóknak közülük. „A fia­taloknak még modoruk sincs” — mondta szombaton egy szunnita személyiség, aki egyáltalán nem titkolta, hagy fájlalja Samun — a keresz­tény ellentábor egyik veze­tője — elhunytat. A mai Libanonban nem titkolják, hogy Samun távo­zása alaposan megkavarhat­ja a politikai kártyákat, és „árnyéka” még hosszú ideig rávetül Libanonra. Amin Dzsemajel jelenlegi államfő folyamatosan „atyai jóta- náicsökat” kapott Samudtól, s nem túlzás azt állítani, hogy keresztény oldalon Sa­mun volt a „világi pátriár­ka”, aki nélkül politikai dön­tés nem születhetett meg. Vitathatatlan, hogy Ca­mille Samun halálával kor­szak zárult le az országban. Ez már a második nemze­dék időszaka: az ellenséges­kedés foka vetekszik az elő­ző nemzedékével, csak ép­pen pusztftóbb, .gyilkosabb. Fodor György Nyolc ország támogatja a közép-amerikai oéketervet Nyolc latin-amerikai or­szág támogatásáról bizto­sította a múlt péntekén Gua- temalavárosban aláírt közép- amerikai béketervet. A térség békéjéért mun­kálkodó Contadora-csoport Kolumbia, Mexikó, Panama és Venezuela —, valamint az őt támogató Limai-csoport — Argentína, Brazília, Peru és Uruguay külügyminisz­terei a brazíliai Sao Pauló- ban tartott tanácskozásukon közleményt adtak ki, amely­ben az egyezményt a' térsé­get sújtó válság megoldása felé tett fontos lépésnek mi­nősítették. A közép-ameriikai béke­terv sikere nagymértékben az Egyesült Államok lépései­től függ — jelentette ki va­sárnap az ABC amerikai te­levíziós hálózatnak adott in­terjújában Alejaridro Ben- dana, a nicaraguai külügy­minisztérium szóvivője. Ben- "dana közölte: a térség béké­jének elengedhetetlen felté­tele, hogy Washington véget vessen a nicaraguai ellen- forradalmárok támogatásá­nak. ALGÉRIA GONDJA Két tucat gyermek — egy családban Óvodás gyermekek sétája az Algír központjában fekvő „Esplanade de L’Afrique” parkban Ha egy idősebb algériait megkérdezünk, hány testvére van, a válaszon bizonyára elcsodálkozunk. Van olyan, akinek 50—60 nővére és fiú­testvére van. A Korán ugyanis négy törvényes fele­séget engedélyez. Sőt, ha a férj megunja valamelyiket, könnyen elválhat és jöhet az új feleség. Persze ez az út csak a tehetősek számára járható. Az algériai családok ha­gyományos gyermekbősége (amely a gyarmatosítás ide­jén az ellenállás bizonyos formájának volt tekinthető), a függetlenség elnyerése (1962) óta az életszínvonal növekedését veszélyezteti. Az élelmiszerellátás, a lakásépí­tés, a közlekedés nehezen tart lépést a növekvő létszám­mal. Igaz, a többnejűségek száma egyre csökken, de a gyakori válások így is lehe­tővé teszik, hogy egyetlen férfinak akár két tucat gyer­meke is legyen. Az algériai asszonyok — a statisztikai adatok szerint — még ma is 7,2 gyermeket hoznak a világra. Algéria la­kossága az elmúlt 25 év alatt évente 3,2 százalékkal nőtt. A országnak jelenleg 23,7 millió lakosa van, közülük 70 százalék 30 éven aluli. A múlt évben történt elsőízben, hogy a nemzeti jövedelem növekedése elmaradt a nép- szaporulattól. A függetlenség első két évtizedében nem okozott gondot a túlszaporodás. Az olajtermelés államosítása, a nagyszabású iparosítási program és a földreform nemcsak a munkanélkülisé­get szüntette meg, de az élet- színvonal gyors emelkedését is ígérte. A Szahara megmű­velésének lehetősége is a népszaporulat növekedését, a hagyományos muzulmán nagycsalád megőrzésének le­hetőségét táplálta. Az iparban tervezett ma­gas technológia nem tette szükségessé a nők bevonását á munkába. S paradox mó­don; a földreform ellenére a nők korábbi földművelő munkája is alábbhagyott. A férfiak a biztos megélhetés­ben bízva nem engedték asz- szonyaikat dolgozni, mond­ván, hogy a nő feladata a háztartás és a gyermekneve­lés. S bár a függetlenség el­nyerése óta nőtt a dolgozó nők száma, százalékarányuk vlátozatlanul 3 százalék. A nők tekintélyéi még ma is gyermekeinek száma jelenti. Ez óvja házasságát és garan­tálja nyugodt öregségét. Az iparban háromszor ak­kora a bér, mint a mezőgaz­daságban. Ennek következté­ben a falvak elnéptelened­tek, a mezőgazdasági terme­lés visszaesett. A hiányt im­porttal pótolták, bőven fu­totta erre az olaj- és a föld­gázbevételekből. Megnőtt azonban a kereslet a lakások és a közlekedési eszközök iránt, ami inflációhoz veze­tett. 1978-ra megduplázódott a lakosság száma: immár 18 millióra nőtt. Ekkor határoz­ták el, hogy születésszabályo­.zást kellene bevezetni. Nem nagy sikerrel. Bár az Iszlám Tanács határozata a külön­böző óvszerek, tabletták használatát engedélyezte, csupán a terhességmegszakí­tást tiltja, a nők nem na­gyon élnek ezzel a lehetőség­gel. Még a dolgozó asszo­nyoknak is legalább 3—5 gyermeke van. 1982-ben a kormányzat in­tézkedéseket hozott a nép­szaporodás csökkentésére, így javasolták a házaspárok­nak, hogy a szülések közti időszakot növeljék. A házas­sági korhatárt férfiaknál 18- ról 21 évre, a nőknél 16-ról 18-ra emelték. Mindez nem sokat használt. Sok negyven éven jóval felüli algériai nő is változatlanul vállalkozik ' gyermekek világrahozata- lára. Mindez a vallási hagyo­mányokban gyökeredzik: még ma is azt tartják, hogy a gyermekáldás elleni véde­kezés valamennyi fajtája bűn ... A születésszabályozás ér­dekében a kormányzat igyek­szik növelni a védekezés propagandáját. Az asszonyok és anyák tájékoztatására több mint ezer tanácsadó irodát hoztak létre. Gáti István

Next

/
Thumbnails
Contents