Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-11 / 188. szám
1987. augusztus 11., kedd Somogyi Néplap Nemcsak a „bankólépcső Mi ösztönzi a w// lérnököt? A mérnökök között — akár a termelésben, akár a fejlesztés területén dolgoznak — végzett munkájuk alapján kialakult egy minőségi hierarchia. Minden mérnök meg tudja mondani, hogy ki a jó vagy rossz „koponya”. Nem elsősorban aszerint, hogy X Y. sokat vagy keveset dolgozik, vagy sokat vagy keveset keres, hanem attól függően, hogy jó vagy rossz munkát végez. Ezt a minősítést még az sem befolyásolja, ha netán a rossz mérnök a vállalati hirearchia magasabb fokára jutott, mint a jó mérnök. De miért töri magát valaki: hogy feljebb jusson, hogy jó mérnöknek tartsák, vagy többet keressen? Milyen belső erők mozgatják a tudóst, a mérnököt a jó vagy kevésbé jó teljesítmény elérésére? Miért szerzünk jeles diplomát, vagy miért elégszünk meg gyakran az elégséges eredménnyel ? Adódna egy kézenfekvő, ma gyakran hangoztatott válasz: a képességekkel, képzettséggel, illetve azok hasznosulásával megszerezhető anyagi javak minél nagyobb volumene, az átlagnál magasabb egzisztencia. Ha ilyen egyszerű lenne a válasz, akkor nem kellene mást csinálni, mint tökéletesíteni — a ma több sebből vérző — érdekeltségi rendszerünket. Ezáltal a mérnökök erejük, tudásuk és képességeik nagyobb hányadát állítanák munkaadójuk szolgálatába. Megemlítek két, az alkotó szenvedélyre általam oly jellemzőnek tartott, egészen extra, sok tanulságot hordozó esetet. Az egyik Ganz Ábrahámmal történt 1843-ban. öntés közben a folyékony vas jobb szemébe fröccsent, és fél szemét elvesztette. Ekkor mondta állítólag: „Das eine Auge ist hin, aber der Guss ist gelungen”, (A fél szemem oda, de az öntés sikerült.) A másik James Watt esete, aki 1769-től egy skóciai csatornaépítésre szegődött, ahol 10 évig dolgozott csak azért, hogy összegyűjtse a gőzgép tökéletesítéséhez szükséges összeget. Az említett példákkal azt kívántam alátámasztani, hogy megítélésem szerint nem létezik egyetlen olyan abszolút mérce — még a bankókból kirakott grádics sem olyan —, aminek leküzdése lenne minden alkotó ember számára az egyetlen belső hajtóerő. Nyilván többféle mérce létezik, mely jellemző az egyénre, az adott helyzetre, és minden bizonynyal az ország kulturális szellemére. A párt Központi Bizottsága december 28-i, műszaki fejlesztést tárgyaló ülésén is nyomatékosan hangot kapott, hogy a műszaki fejlettség színvonalát, és annak alakulását az anyagi tényezők mellett döntően befolyásolja a fejlesztésben résztvevő emberek tenni akarása, tudása, szakértelme, műveltsége. A szocializmusban vagy a kapitalizmusban kívánatos személyiségjegyekre persze Elkészült a Barcsi Építőipari Szövetkezeti Közös Vállalat tanműhelye. A száztíz diák az őszi tanévkezdéskor veheti birtokába az épületet. A csőszerelő és villamosszerelő tanulók eddig az üzemekben, műhelyekben sajátíthatták el a mesterséget. Az új környezetben nyugodtabb körülmények között, egy helyen tanulhatnak, s ezt korszerű, az iparban is használatos berendezések segítik. kész receptet nem lehet adni. A mai rossz közhangulatban gyakran elhisszük, hogy a világ műszaki-tudományos élvonalához mért elmaradásunkat a magyar munkás vagy mérnök gyenge képességeiben kell keresni. Ezt semmilyen tényszerű összehasonlítás nem támasztja alá. A fejlett nyugati országok sikeres vállalati nagy súlyt helyeznek a szociológia és a pszichológia területéről származó minden olyan gyakorlati ismeret hasznosítására, amely a jó munkára való motiválást serkenti. A profit növelése, a kapitalista manipuláció tényétől eltekintve nem tőkeberuházást, nem az automatizálást, hanem magukat az alkalmazottakat tekintik a legfőbb erőforrásnak. Ezek a vállalatok képesek azt az érzést kelteni alkalmazottaikban, hogy sikeres emberek. Nem a kudarc . különböző mértékeit büntetik, hanem a jól végzett munkát jutalmazzák és ismerik, el. A kielégülési elméletek abból indulnak ki, hogy az elégedett munkatárs egyúttal jól termelő munkatárs is. Sok bizonyíték szól amellett, hogy az' iyen munkatárs csakugyan keményen dolgozik. Az ösztönzési elméletek hívei azt vallják, hogy az emberek akkor dogoznak jól, ha a kiem'elkedő teljesítményt meghatározott jutalom vagy ösztönzés követi. A legnagyobb figyelem a jövedelemre irányul, a pénzt tekintik a fő ösztönzőnek. A belső hajtóerők elméletének hívei azt mondják, hogy az ember akkor dolgozik a legjobban, ha hozzá méltó munkát kap, és rábízzák, hogy boldoguljon vele. A jutalom ez esetben a munkából fakadó megelégedettség lesz. Azt is megfigyelték, hogy az eredmények nem ismerése ellenszenvvel és bizalmatlansággal jár együtt. Ha a munkatársak nem ismerik kifejtett erőfeszítéseik eredményeit, a belső hajtóerők gyorsan elapadnak. A munkában, de a magánéletben is az ember makacsul keresi az élet értelmét. Valamit jól elvégezni, talán erre vágyunk legtöbben. Ehhez kellenek lehetőségek, motivációs elméletre támaszkodó vezetési stílusok, anyagi ösztönzők, a jó munkát támogató vállalati és társadalmi értékrendek. Dr. Henczi Lajos a MTESZ főtitkárhelyettese ' Remények és kétségek a nyár közepén Tavaly a községet átszelő főút voK járhatatlan, most az egyik rácsatlakozó mellékutca az Somogysárdon, A mély árkot szegélyező karókra fűzött sárga szalag jelzi: itt épül a gázvezeték. Azután még egy év, és az egész települést átfonja a Ihálózat. — A szövetkezet nem csupán gazdálkodó szervezet: fontos szerepe van a terület általános fejlődésében is. Érdeke, célja és természetesen kötelessége is, hogy anyagi erejéhez mérten segítse elő, hogy kulturálódjanak, szépüljenek a falvak, hogy az itt élők jól érezzék magukat. Szeressenek itt lenni, és ebből adódóan szívesen tegyenek valamit a lakóhelyükért. Ügy gondolom, a szövetkezésnek igen fontos lényege ez! Erdélyi Lajos elnök csendesen mondott szavainak mélyén cseppnyi szenvedély vibrál. Az okát gyanítom. — Mennyi ez az anyagi erő? — Sok, de nem annyi, mint szeretné az ember! A szándék és a lehetőség nincs minidig összhangban. Talán az a legnyomasztóbb, amikor aiz emberen kívül áll- ló okök miatt nem teljesülnék elképzelései. Amolyan áprilisi — hol napsütéses, hol loccsanó esős — nap ez a mai: a gépműhely környékén vesztegelnek a kombájnok. Persze nem tétlen vesztegetés ez, mert mindegyik mellett ott sürög- forog, bütyköl a vezető. A kényszerszünetet karbantartásra használják ki. — Az este He sem tudtuk tisztogatni a gépet, úgy menekültünk be az eső elöl'. — Lángi János a Dominátor motollájának támaszkodik, közben fel-felpillant a kombájn tetejére, ahonnan egyszer csak Kása László kombáj nos társa bújik ki. Fél arca, keze fekete, kormos, poros, olajos. — Ki kell cserélni a hűtővizet. Balázs József kerékpáron érkezik. — Na, mi lesz? El tudunk indulni délután? — Még nem érkeztek be a területről' az agronómusok. De nem hiszem! Jócskán esett. — Kelillett ez. Nagyon kellett! Talán megmenti még a napraforgót meg a kukoricát. — Nekünk az lenne jó, ha azt a hátralévő kevés kis búzát lekaphatnánk ... Szótlanul bólintanak, mélyet szívnak a cigarettából. Lángi János megjegyzi: — Ilyen kíníódós aratásra én nem is emlékszem! — Máskor kiilenc-tíz vagonnal leszedtünk egy nap — toldja meg Kosa Lásizlló —, most jó, ha megvolt az öt vagon. — Na, meg amit az ember szenvedhetett abban a szörnyű hőségben — vetettem közbe. Alig észrevehetően legyintenek. — Nem kellemes, de nem az izgatja az embert! Nem Fél év a bankrendszer életében nem nagy idő. E néhány hónap alatt jószerivel csak az új pénzintézetek létrehozására, munkájuk megszervezésére futotta. Pedig július elsejével újabb fordulóponthoz érkezett a magyar pénzintézeti szféra; hosszú évtizedek óta először ismét megvalósul a szabad bank- választás álma-. Az előzményekről nem árt röviden elmondani, hogy mintegy kétesztendei előkészítő munka után a kormányzat a bankrendszer korszerűsítése mellett döntött, s célul tűzte ki a kétszintűség kialakítását. Ez egyszerűbben fogalmazva azt jélentette, hogy kereskedelmi bankok jöttek létre. A Magyar Nemzeti Bank a továbbiakban jegybankként — központi bankként — funkcionál, a vállalatok hitelezését, számláik vezetését, egyáltalán mindenféle szolgáltatást a kereskedelmi bankok végeznek. S természetesen alapvető követelmény számukra, hogy nyereséget érjenek el. Átmeneti időszak Az első félévet mindenképpen átmeneti időszaknak Megvalósult a régi álom Szabad bankválasztás tekintették a szakemberek. Hiszen az újonnan létrejött bankok eleinte szinte kivétel nélkül az átszervezés problémáival voltak elfoglalva, s például csak nagy nehézségek árán találtak új épületeket, amelyeket a folyamatos munka mellett újítottak föl s tettek alkalmassá a speciális tevékenységre. Miután a nehézségeket előre lehetett látni, azért döntöttek úgy, hogy a szabad bankválasztás lehetőségét csak 1987. július elseje után kapják meg a vállalatok' és a szövetkezetek. Persze kérdezhetnénk, egy ilyen nagyarányú átszervezés után miért van erre szükség? Hiszen éppen fél évvel korábban változtattak bankot a gazdálkodók. Csakhogy akkor az elosztás mikéntjét központilag határozták meg, a cégek vezetőinek megkérdezése nélkül. Csak így lehetett a hosszas alkudozásokat elkerülni, és meggyorsítani az átalakítást. S persze eközben ügyelni kellett arra is, hogy minden bankhoz egyformán kerüljenek nyereséges és veszteséges cégek, s egyik se váljék eleve ágazati bankká, tehát mindenhova kerültek mező- gazdasági üzemek, nagy és kis iparvállalatok, kereskedők és szolgáltatók is. E hat hónap egyébként elegendő volt arra, hogy a vállalatok megismerjék a bankjukat és eldöntsék: a továbbiakban maradnak-e vagy mennek. Hiányos megyei hálózat Egyelőre érdekes módon nem tapasztalható robbanás- szerű átrendeződés. Talán azért sem, mert még nem különülnek el élesen egymástól a kereskedelmi bankok, illetve nincsenek sajátos jellegű üzletpolitikájuk. Másrészt a vállalat a bankjához ezer szállal kötődik, kapcsolatuk nemcsak szoros, hanem bizalmas jellegű is, hiszen a pénzintézet tökéletesen áttekintheti a vállalat helyzetét. Éppen ezért ilyen szálakat elvágni csak hosz- szas megfontolások után érdemes. A másik probléma sokkal inkább gyakorlati jelentőségű, de szintén a mozgás gátja lehet. Az új kereskedelmi bankok között a Magyar Nemzeti Bank vidéki hálózatát osztották szét. Mondanunk sem kell, így még a nagyobb városokban sem nyílt minden kereskedelmi banknak fiókja. Ez viszont nagyon megnehezíti a változtatni akaró cégek sorsát. Hiszen miért menjenek el egy olyan bankhoz, amelynek nincs az adott városban vagy a közelben fiókja, és a kapcsolattartás egyetlen módja az olykor több száz kilométeres utazás? Az egész országot átfogó bankhálózat kialakítása nélkül tehát aligha indulhat meg a kívánatos átrendeződés. Egyébként a bankok is arra számítanak, hogy néhány hónap múlva indul csak meg a vándorlás. S éppen ezért mind nagyobb gondot fordítanak arra, hogy mostani és potenciális ügyfeleik pontosan megismerjék üzlet- politikájuk másokkal össze nem téveszthető sajátosságait. S a szolgáltatások minőségét is nagy igyekezettel igazítják az igényekhez. Versenyre várva Természetesen a legnagyobb vonzerőt a magas betéti kamatok és az olcsó hitelek jelenthetnék, ám e területen nagyon kevés mozgásteret ad a szigorú jegybanki szabályozás. De az egyéb hitelfeltételekkel, például a törlesztési idővel már versenyezhetnek egymással. Bár egyelőre nyári szélcsend jellemzi a bankszférát, előbb-utóbb megindul az átrendeződés és így valódi verseny alakulhat ki. Ez alapvető célja volt a kétszintű bankrendszer létrehozásának. Lakatos Mária telt a tartály! Lefogyó'.tszáz hektár, aztán nem ürítettünk annyiszor, mint máskor hetven-nyolcvanról. .. — A napraforgó az bejön talárni... — Abból nem lehet az országnak kenyeret sütni! — Ez 'tény! De a mi kis közösségünk, a szövetkezet szempontjából viszont most ez fontos! Egyik sem beszélt az embert nyűvő hőségről, egyik sem panaszkodott a munka nehézségeire. A nagy közösség, az ország kenyere, a kis közösség a szövetkezet boldogulásának lehetősége, a féltő aggodalom mozgatott minden gondolatot... A major melletti kötőelemgyártó üzemben fény lő spiráitörgácsot szórnak a gépek. Ekecsavarokat és más, különböző méretű csavarokat gyártanak itt az Ag- ro bekkel és az Agrokerrel társulásban. Erdélyi Lajos megjegyzi: — Elengedhetetlen, hogy az alaptevékenység kockázatát ellensúlyozza valamilyen kiegészítő, folyamatos biztonságot jelentő tevékenység. Ennél1, a társulásos alapon végzett munkánál megtalálják számításukat. De termelnek bérmunkában a Kaposvári Villamossági Gyárnak is. Az elnök nem mondott hangzatos szavakat, nem emlékeztetett a munkás-paraszt szövetségre, csak annyit tett hozzá: — Mi őszintén kívánjuk, hogy a KVGY célirányosan fejlődjön, fejlessze termékeit. Biztosak vagyunk ab- han^ hogy akikor mindig lesz nekünk ás feladatunk. Az ő fejlődésük kihat ránk is, az ő kibontakozásuk nekünk is érdekünk. Az idén ötmillió forint esett ki a búza és az árpa gyenge termése miatt. Négyes helyett hármas számmal kezdődik a hektáronkénti átlagtermés. Egy olyan üzemben, ahol több mint másfél ezer hektáron terem a kalászos gabona, nem könnyen emészthető meg ez a gond. — Hogyan érzi magát ilyenkor egy .vezető? — Az ember állandóan feszültségben van. Minden idegszálával azon van, hogy megtalálja az elenszert, hogy pótolja a veszteséget, csökkentse, kiküszöbölje a káros hatását. Az ébren töltött órák mindegyikében jelen- -van ez a feszültség, ez a megoldáskeresés. — Találtak már valami ellenszert? Szomorkás mosoly bújkál az elnök arcán. — Az, hogy a kiegészítő üzem egy-két millió pluszt hoz, hogy ésszerűsítünk és takarékoskodunk, ahol csak lehet — nem pótolja a kiesést. Ezt már csak az időjárás egyenlítheti ki. Ha a napraforgó meghozza a hektáronkénti három-négy mázsás többletet, és ehhez még hozzátesz valamit a kukorica is, akkor elérjük azt, amit terveztünk. Szeretnének többet adni a falu lakóinak, szeretnék, ha jól éreznék magukat. Az eső megjött, és ez reményt ad. Vörös Márta
