Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
Somogyi Néplap 1987. augusztus 1., szombat IRODALOM, MŰVÉSZET, KÖZMŰVELŐDÉS Múzeumban a Brunszvikok öröksége A MAGYAR—FRANCIA KAPCSOLATOK TÜNDÖKLŐ FEJEZETE A világ fogva tart Beszélgetés Gyarmathy Líviával A történelem tetten érhető nemcsak a termelőerők fejlődésében, az intézmények tündöklésében vagy bukásában, az egyének legbelsőbb életében is. Egy elfojtott sóhajtásban, a feltörő érzelmek miatt halkabbra fogott mondatban. A Brunszvik nővéreket ábrázoló festmény átadásakor Madame de Gérando Judith ezt mondta: „Itt maradt a lelkűnkből egy da- rab ... Ezentúl még gyakrabban járunk errefelé gondolatainkban ...” A kép évtizedekig velük volt. Gyerekként „két tündérként” emlegették, akikről édesanyjuk meséi szóltak. Később a történelem tanúság- tevőjéként tekintettek rá. A kát szép fiatal nő pasztellképét mostantól Martonvá- sáron őrzik. „Én, Madame de Gérando, magam és három testvérem nevében, attól az óhajtól vezérelve, hogy a családom történetében meglévő magyar—francia rokoni szálak a két ország kapcsolatainak erősítését szolgálják, a mai napon a tulajdonomat képező Brunszvik nővéreket ábrázoló képet a Magyar Tudományos Akadémiának ajándékozom. Kérem, hogy a kép a marton - vásári múzeumban méltó helyre kerüljön...” Az ajándékozási nyilatkozat 1986 novemberében íródott Montmorencyban, ahol a kép a Rousseau Múzeumban a Magyarok és franciák című kiállításon szerepelt. A marton.vásári Brunsz- vlik család férfiága kihalt, de leányága máig virágzik. Brunszvik Teréz húgának. Karolinának a lánya volt Teleki Emma — Blanka testvére —, aki egy ízben Teréz társaságában Párizsba utazott. Ott ismerkedett meg Auguste de Géramdó- vaiL, s 1840-ben hozzá ment feleségül. Szerelmükkel kezdődött a francia—magyar kapcsolatok egyik legszebb fejezete. Ágost, aki jogot végzett, Magyarországra költözött ifjú asszonyával. Az apai ágon elfranciásodott spanyol, az anyai részről pedig olasz grófi család sarja 1940—48 között ismerkedett hazánkkal. A valóság felfedezésének vágya fűtötte, mert tudta, hogy a sajtó magyarellenes „firkászai” hamis információkat terjesztenek rólunk Nyugaton. Könyvet írt a magyarok eredetéről. Erdélyről. " 1948- ban jelent meg Politicai közszellem Magyarhonban a francia forradalom óta című munkája. 1846-ban vették föl az Akadémia külföldi tagjai sorába. 1948 nyarán Dembinszky törzskarához akart csatlakozni, hogy megírja szabadságküzdelA Brunszvik nővéreket ábrázoló festményt a XIX. század elején készítette egy eddig ismeretlen (művész Montmorency az 1800-as években. 1986-ban itt íródott az ajándékozási nyilatkozat a Magyarok és franciák cimű kiállításon meinket, de az összeomlás hírére érkezett. Kalandos úton menekült, a viszontagságok azonban megviselték szervezetét. Tüdőbajban halt meg Drezdában, 1849. december 8-án, özvegye és két gyermeke száműzetésre kényszerült; Párizsba kölltöztek. Emma párizsi szalonja a francia— magyar barátság otthona. Megfordult nála többek között Lamartine és Victor Hugo is. Az emigráns családok gyermekeinek könyvet irt, fordított. Ágost és Emma lánya, Antónia pedagógus és irodalomtanár lett, Brunszvik Teréz és Teleki Blanka eszmei hagyatékának folytatója. Ő fordította franciára többek között Jókai regényét, A kőszívű ember fiait. Fivére, Attila földrajztudós és irodalmár, Pesten szerzett bölcsészdoktori címet. Rec- lus Űj egyetemes földrajz című nagyszabású munkájában ő írta a magyar fejezetet. ö volt az ötletadója Verne Várkastély a Kárpátokban című regényének is. Nem folytatom az utódok felsorolását. Regényt lehetne írni a magyar és francia kultúrához ezer szállal kötődő történelmi családról, amelynek legfiatalabb hajtása Félice, a Sorbonne-on magyar—spanyol szakon végzett, s most írja disz- szertációját Victor Hugo és az 1848-as emigráns magyarok kapcsolatáról. Másfél évszázada a család tagjai szüntelenül építik, erősítik a hidat a két ország között. A történelmi család a jövőben újabb otthont mondhat magáénak: Marton vásárt, ahol Beethoven mellett végre a Brunszvikoknak is lesz múzeuma. A tudatokban, a szívekben már régóta honos ez a szellemi örökség, csa'k az ereklyéknek méltó helyet kell emelni. Erre nincs alkalmasabb mecénás, mint az MTA Martonvásári Kutatóintézete, amelynek nyitottságát, szellemi tágasságát messze földön ismerik. Z. E. Gyarmathy. Lívia filmjei mindig fölkeltik érdeklődésünket, társadalmi jellegű témáikkal és alkotójuk elkötelezettségével. — Pályakezdő filmrendezőnek is adódnak lehetőségei. Rögtön az indulásnál, megkeresheti mindazokat a témákat, amelyekről mondanivalója van — hangoztatja Gyarmathy Lívia. — A fllmötleteket a rendezők fogadtatják el. Élhetünk bizonyos fokú szabagságunk- kal. Az viszont más kérdés, hogy fiilmszinopszisainkat netán elutasítják. Pályám során mindössze egyszer- kétszer forgattam kizárólag anyagiakért filmet. — Első játékfilmje az Ismeri a Szándi-mandít? új stílust és világot hozott a filmiparba. Nehéz volt az indulás? — Nem feltétlenül az első film forgatása a legnehezebb. A Szandi-mandi tematikája törvényszerű volt. Korábban az iparban dolgoztam, onnan kerültem a filmhez. Ezek az évek meghatározó jellegűek voltak, s természettudományi diplomámat kémikusként, matematikusként és fizikusként filmjeimben is kamatoztatni akartaim. A természettudományok ismerete nekem nemcsak gátat, hanem előnyt is jelentett. Az lett volna a furcsa, ha nem erről. a világról számolok be. — Tudatosan vállalja fel stílusát? — Ha az ember kielemzi a saját rendezői módszerét, az akkor már nem jó stílus. Inkább csak egy érzésről beszélhetek; miiként érzékelhetem, foghatom fel a környező világot kémikus múltammal, valóságos dimenzióban. Ez -talán kellő magyarázat drámai, groteszk vagy éppen ironikus stílusomra. — A társadalmi mondanivaló mündig fontos a filmjeimben ? — Nem szabadulhatunk meg kapcsolatainktól, kötöttségeinktől; a világ engem is fogva tart. A kapcsolatok viszont feltételezik az összeütközések lehetőségeit. Minden filmrendező munkájában megbújik a társadalom. Gondoljunk Fellinire! Filmjeiben nemcsak az olasz valóság található meg, hanem az ó szemlélete révén látom az egész világot. Nem baj, ha egy filmben nincs rendezői világszemlélet. — Hány filmet forgatott eddig ? — Hét játékfilmet es négy-öt dokumentumfilmet. — Mely filmjeihez ragaszkodik a leginkább? — A filmek utólag nem adnak élményt. Számomra a filmekkel való foglalkozás kínálja az igazi élményt, így volt ez az Együttélés forgatásakor. A székelyek és a svábok közösségét vizsgálva értettem meg: a jelen a történelmi világ mély lenyomata. Történelmi múlthoz fűződő viszonyuk számomra meghatározó jellegű lett. Az önismerethez vezető útnak tekintem, amelyet a jövőben is követnem kell, ha fontos dolgokhoz, kérdésekhez akarok hozzányúlni. Az első filmem, a Szandi-man- di volt eleinte a legfontosabb. Később a Koportos című film vált számomra jelentőssé. De szívesen forgattam a Vakvdlágbant is vagy a doku me ntumfi Írnek' közül' a Kilenc emelet boldogságot, amely tartós kordokumentuma egy család felbomlásának. — Sikeres filmrendezőnek .tartja magát? — A statisztikai adatok alapján a nézettebb rendezők közé sorolhatnak. Az utóbbi időben azonban a filmforgalmazás .nagyfokú érzéketlenségével találkozom. Kétségbeejtő azok felelőtlensége — például nem rakják ki a filmplakátokat —, akiknek ez volna a feladatuk. Igaz, nem ezek döntik el a filmek sorsát. — Férje, Böszörményi Géza is filmrendező. Ez előny vagy hátrány? — Időmként együttműködünk. A férjem többször írt már forgatókönyvet számomra. ö azonban többet dolgozik, mint én. Persze a filmes-házasságnak nemcsak előnyei, hátrányai is vannak. — Elégedett a pályájával? — Azt hiszem, megvalósíthattam mindazt, amit elterveztem. Szémann Béla SZIRMAY ENDRE KÉT VERSE TENGELICÉK Az idők pókháló-ágain tengelicék ringattak csapatokban piros sapkájuk lenn a porban most nem készülnek fölszállni De ha visszacsapódnak az ágak útnak válik a csivegő csapat hullámokat ívelő szárnnyal és vöröslő szélben utaznak csőrükre kötve az időfonalat. ÓRÁK Az idősíkokon a mutatók sohasem fordulnak vissza a pálya ,kimért és tiszta vér lángol az izzó homokon. A gépezet pontosan mutat sorsot, végzetet sejtejeink átveszik a fém ritmusát fölmutatják az halálos csohát a körülhatárolt életet. SZAPUDI ANDRÁS ÉJFÉL UTÁN Elmúlt már éjfél, amikor Jobbágy Géza (42 éves, nős, két kiskorú gyermek apja) rádöbbent aura, hogy gondolkodik Éppen egy diókemény „miért” roppant a foga alatt, majd izzó, nyugtalanító kérdőjelek borították el a kalyiba deszkafalát. Jobbágy Géza felülit a dókán, cigaretta utón tapogatott, mire apró, különböző természetű neszek rebbentek föl a nadrágjával letakart hokedliről. Rágyújtott. Kábultam, de éledező dühvei meredt a kérdőjelekre. „Hogy kerültek ide, miért nem hagynak aludni, egész nap talpon voltam, egész nap talpon leszek.” A nyitott ajtón át a házára látott A kétszintes épület ablakpárkányaira csillagok telepedtek, mint a fecskék őszszel a villanydr ótokra; augusztus volt: csillagok gyü- lekezitek repülésre készen, nemsokára vége a szezonnak, dünnyögte Jobbágy Géza és a vendégeire gondolt. Az ablakok mögött ugyanis üdülő- vandógek aludtak, minden szobában egy-egy család; vissza járók, akikkel Jobbágy Géza évek óta üzleiti kapcsolatot tartott; megbízható nyugatnémetek, hollandusok, s időnként, elvétve, egy-egy hazai házaspár is közéjük keveredett; mióta felépülitek a házai (mert van egy másik is, az apósa nevén), minden nyáron üdültet, ilyenkor az öregeket és Margitot, a feleségét, meg a két kislányát a mosókonyhában helyezi el, ő pedig az építkezés' után lábon hagyott felvonulási épületben húzza meg magát éjszakára, a különböző szakmákra jellemző szerszámok, edények, kis gépek között. A dikó gorombán kényelmetlen volt, mégis jólesett rajta az alvás, bár nem csoda, hiszen virradattól vaku- lásig hajszolta maigát; még az ételit is futtában kapta be, sose ült asztalhoz, sose ebédelt, vacsoráit tisztességesen, malteros overallban, koszosán, izzadtan nyelte le azt a pár muszáj-falatot is, hiába intette az apósa, aki valaha nagyigazdák cselédje volt, és váltig állítja, i hogy a zsíros paraszt sem hajszolta őt ke- gyetlenebbül (.pedig, hej, de kutya egy ember volt, isten nyugosztalja), mint ez a vő- gyerek saját magát ; belepusztulsz, ha így folytatod!, bőrkén rá néha, földobod a tal- ,pad, te bolond, aztán mit érsz azzal a vagyonnál?! Fiatal asszony, két neveletLen kölyök sír majd utánad! Neki ugyan beszélhet, egyik fülén be, a másikon ki, nem is figyel az ‘apósára, úgy tesz, mintha odahalilgatna (mert nem akarja az öreget megbán-tani), de közben máshol jár az esze, alig bírja kivárni azt a kis iaót, valós aggal ég a talpa, az agyában veszettül dobol a türelmetlenség; „nem érek rá, nem erek rá!”, várja a tégla, a malter, az ács szekerce, azután el kell menni a tanácsra különböző ügyeket intézni, építési, lakhatási engedélyt ilyen meg olyan szerződés illeték itt, illeték ott, ötezer forint a doktor úrnak, szólni a tanító néninek, hogy írjon néhány német nyelvű levelet, „majd meghálálom”-ra; „Látja, nincs idő a maga sóhajaira, papa, prédifcáoió helyett inkább etesse meg a hízókat”, végül mindig a nyelvére oson egy- egy ilyenféle mondat, de azért sohasem mondja ki, elharapja, lenyeli, nem bocsátana meg magának, ha egyszer mégis kibuggyanna belőle valami rosszízű megjegyzés, nem érdemelné az öreg. Jobbágy Géza apjaként szereti, és belátja, félig-meddig igaza van, amikor korholja: nos, az első ház után nem jött meg a gyomorfekély? Bizony, megjött. Kés alá kellett feküdnie, mert már a falat kaparta fájdalmában. Ez után az idegösszeroppanás következett: az apósék telkén dolgozott akkor, a házat még be sem fejezte, nágy halom tetőre való cserép piroslott a frissen felhúzott falak n lett; mit tehetett? Befeküi kórházba egy sereg félői közé, s a zárt osztályon rült ki, hogy a zakója a dugipálinka helyett egészséges, pirospozsgás t repet cipelt magával; a n; fél mázsás, őrmesteres hä hordozásé nővér kocson szeme megüvegesedett a t rép láttán, és az injekció remegett a kezében; hívta főorvost, aki ernyedt pill tásokkail érkezett, majd ni vizsgálódás után azt kérd te tőle, vajon kinek a fi akarja bezsindelyezni ? S val .az apósa méltán ag dott érte, de minden szó löslagesmak bizonyul c, rr Jobbágy Géza egyszeri nem tudott elmenni a lehe ségék mellett, lehetőség! pedig nem volt hiány a la-ton-pamti városban. Mi ide betette a lábát, min. napja, órája, foglalt, nap — kora hajnalitól késő e: — a jó előre eltervezett, létve fölvállalt komm vagy ácsmunkát végzi, közben a háztájiba is be gít (az apósék disznót biz nak, fóliás zöldséget termi tenek, szőlőit művelnek), szaka pedig alszik, mint ; letaglózták. A gondolatai dig csakis a soron követk tennivalók körül toporog' sohasem merészkedtek mi szebbre. Megszokta ezt életmódot, nem akar váll tatni rajta. Ha néha le tej te valami betegségi egy bob nagyvonalúságával i
