Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-06 / 184. szám

1987. augusztus 6., csütörtök Somogyi Néplap 3 Zsúfolt Balaton Közös a Egy időre elmúlt a kánikula, ez azonban még nem csökkentette a nagy forgalmat a Balaton déli partján. A kempinges, a boltos, az árukihordó egyformán a nagy zsúfoltságra panaszkodik. Centiméterenként halad előre a kocsisor az utakon, végtelen sorok állnak az étteremtől a fagylaltozóig mindenhol. Az ellátás azonban még ilyen sem lenne, ha nem túlóráznának azok, akik a háttérben dolgoznak. Érződik a tóparton is, hogy hu­szonnégy százalékkal nőtt a hozzánk látogató külföldiek száma a tavalyihoz viszonyítva. A lehűlés után újra kánikula várható, s még jó néhány hét hátravan a szezonzárásig Az idegenforgalom eredménye is függ azok­tól, akik a nehéz körülmények között igye­keznek helytállni. Majd télen pihennek Az esős idő ellenére is tele a kemping Zamárdiiban. S hagy milyen a déli part for­galma? Kedden késő délután a Siotour zamárdi I. számú autóskempingjének kapuja előtt ott álltak azok a kül­földiek, akik üresedésre vár­taik. — Most megszakítás nél­kül dolgozik a porta, az Iro­da — kezdte Fekete Ist­vánná vezető. — A helyette­semmel együtt reggel 7-től este 9-ig itt vagyunk. Napi 12 óra szerepel a jelenléti íven, a töhbit szabadságban télen kapjuk meg. Helytállást követel min­denkitől a mostani forgalom. Feketéné elismeréssel beszél a takarítónőkről, a segéd­munkásokról, most rájuk is nagy teher jut. — Egy kicsit jobb műsza­ki föltételekkel még jobb lenne a helyzetünk. Sokat segít, ha majd bevezetik a földgázt. Szerencsénk van itt a kempingben, mert eddig mindig volt vizünk, akkor is, amikor a községben laj­tos kocsival hordták. Csupán egyetlen napunk volt, ami­kor nem felelt meg az elő­írásoknak a víznyomás. Ezer- hatszáz a befogadóképessé­günk, s mondhatjuk, hogy túlzsúfolt a kemping. Per­sze még mindig jobb, hogy itt vannak* s nem vadkem- pimgeznek. — Meglesz-e az anyagi el­ismerése a mostani helytál­lásnak? — Tavasszal célprémiumot kapunk az előértékesítésre, az ősszel pedig a Siotour ju­talmat ad. Az idén minden kemping túlteljesíti a bevé­telét a tavalyához képest. Persze sok függ attól, ho­gyan alakulnak a költsége­ink. A portán Láng Géza. van szolgálatban. Itt van egy kis nyaralója, s most már hetedik éve vállal munkát a kempingben. Köziben vendégek érkez­nek, a postáról, a gáz meg­érkezéséről érdeklődnek. A portás németül válaszol ne­kik. — A gimnáziumban tanul­tam. Ehhez a munkához szükséges. Szerintem ez az egyik legszebb kemping, kár, hogy nem nagyobb. A kapu előtt várakozó egyik lakókocsis ismét oda­lép a portához, van-e már hely. Kicsit elkeseredik, ami­kor elutasító választ kap. Itt azonban a helyék többségét előre értékesítik, s bizony nem könnyű bejutni a sze­zon közepén. A kapitány nyara A balatonföldvári hajóál­lomáson a vitorlások árbo­cainak sziluettje látszik csak a sűrű esőfüggöny mögött. A piros műanyag székek tó­csákban állnak, a fecskék gyors villanással tűnnek- el a kikötőépület magasán épí­tett fészkekben. Vigasztalan az időjárás. Peinlich Béla kikémlel az égre a vitorlás kabinajtajá­ból, megcsóválja a fejét, és sürgősen visszavonul. A Ma- hart Uránusz nevű hajójá­nak kapitánya semmi jót nem olvas ki a magasan tornyosuló fekete fellegek vonulásából. — Tizenhárom éve vagyok a hajó kapitánya, de ilyen csapnivaló nyarat még nem értem meg — mondja. — Az Uránusz a legnagyobb vitorlafelületű hajó, amely Magyarországon található, közkedveltsége igen nagy. Általában már április végén, május elején munkába ál­lunk, s a kirándulók ezreit szállítjuk a szezonban. Az idén nagyjavításon volt a hajó, június 20-án indultunk csak. Két matrózommal együtt a múlt hónapban mindössze 320 órát dolgoz­tunk, ez pedig nagyon kevés. Hiába jöttek volna az em­berek, az időjárás mindig közbeszólt. A kabin falán az ismert mondat: Navigare necesse est. Hajózni szükséges. De mit tehet az ember, illetve a hajóskapitány, ha viharos szél, csillapíthatatlan zápor akadályozza? — Mérgelődik — mondja Peinlich Béla, de mosolya ellentmond ennek. — Még van bő két hetünk, ez alatt sok minden megváltozhat. Ügy tervezzük, kihasználjuk az utószezont is, szép őszt ígérnek a meteorológusok. A vitorlázás mindig vonzó programja a turistáknak, a hajón töltött idő szép emlék marad. Én is szívesen em­lékszem vissza egy-egy jó hangulatú útra, például ar­ra, amikor több országból érkező utasaim voltak, s a csendes, mozdulatlan víz fö­lött egymás után csendültek föl a különböző nyelven énekelt dalok. felelősség Sok autó parkolt a Ka- posker siófok-balatonkiliti bevásárlóközpontja előtt kedden este. Odabent kis ko­csikba pakoló férfiak és nők köröztek a sorok között. A pénztárosok ujjai sebesen jártak, amikor beütötték az árakat a gépbe. Gaál László, az autós be­vásárlóközpont vezetője elé­gedett a forgalommal. Most már napi átlagban elérték a kilencszázezer forintot. — Az elején nem gondol­tam volna, hogy ennyi lesz, mert egy kicsit távol esünk a belvárostól. A forgalom rácáfolt erre. A szabadban váltjuk vissza az üveget, egész Siófokról idejárnak. Naponta ötven-hetvenezer forintra rúg az üvegvissza­váltás. Vevőink nagyon meg­kedvelték, hogy az árut elő­re csomagoljuk. — Van-e elegendő embe­rük? — Július 16-án nyitottunk. Az elején nagy létszámhiá­nyunk volt. Két hét után helyrerázódott minden. Kö­rülbelül százan dolgoznak az üzletházban, ebből har­mincöt felnőtt, a többi tanu­ló. Ezek közül van olyan, aki egyszer jön, egyszer nem. Most például 43 váci építő- táborozót foglalkoztatunk. Négyen az NDK-ból van­nak, ők sokat segítenek, hi­szen a vásárlók csaknem nyolcvan százaléka németül beszél. Voltak kereskedelmi főiskolások is. Itt senki sem nézi az órá­ját. A vásárlót ki kell szol­gálni. S nemcsak hétköznap, hanem szombaton és vasár­nap is. — Mit kapnak a dolgozók a hétvégére? — ötszáz forint pótlékot. Ezenkívül öt-hat százalék­kal fölemeltük az alapfize- * tést. Gaál László Kaposvárról, a Kossuth Lajos utcai bolt­ból jött ki a Balatonra, a felesége pedig a központból. — Tulajdonképpen admi­nisztrátor vagyok — mondta az asszony —, de ha szüksé­ges, akkor árut is veszek át. Doma Valéria pénztáros naponta 25—25 kilométert utazik a Fejér megyei Sza- badhídvégről a boltba és vissza. — Megéri? — Meg ... Ahol azelőtt dolgoztam, kevesebb volt az alapfizetésem is. Itt minden­nel együtt a nyolcezret is megkeresem havohta. — Azt mondják, tiogy sok függ a pénztárosoktól. — Mindenkin van felelős­ség, nagyon oda kell figyel­ni, s ha ezt mindenki meg­teszi, akkor nincs probléma. Volt egy-két vásárló, aki elő­vette zsebéből a népi ellen­őri igazolványt. Aztán úgy mentek el, hogy máskor is eljönnek, mert ilyen kedve­sen sehol sem beszéltek ve­lük. FOGY AZ ANDAXIN ÉS AZ ALGOPYRIN Talán soha nincs olyan perc a nap 12 órájában, amikor sorbaállás nélkül megkaphatná valaki a gyógy­szerét ezekben a hetekben a déli part legnagyobb forgal­mat lebonyolító gyógyszer- tárában, a siófoki Fő utcai­ban. — Inkább vásárcsarnok­nak, mintsem gyógyszertár­nak látszik ez a hely — szól kissé ironikusan az egyik gyógyszerész. A mindenkor jelenlevő törgegben bizony gyakori a hangos szó. Az emberek nem szerelnek sorbaállni, türel­metlenek, ingerültek, amit a gyógyszertár dolgozóinak olykor nem könnyű elvisel­niük. A vendégkönyvet nem dugjuk el A balatonföldvári Neptun étterem reggel 7-től 24 órá­iig tart nyitva. A dolgozók korábban érkeznek és ké­sőbb távoznak. Zsupanek Miklós 28 éves pincér, bri­gádvezető, s a legtöbbször neki fizetik ki a számlát a vendégek. — Tíz éve pincérkedem. Télen otthon, Zalaegersze­gen,_ a Hotel Aranybárány­ban, 1979 óta pedig nyaran­ta itt a földvári Neptun ét­teremben. Az idén sem pa­naszkodhatunk, hogy nincs elég dolgunk. A fő szezon — munka szempontjából — ne­künk július elejétől szep­tember közepéig tart, s ad­dig szinte alig van szabad­napunk, kéthetente legföl­jebb egy. Jelenleg tizenha-- tan pincérkedünk. A több­ség évek óta visszajár. Ügy hiszem, a szakma csínját- bínját ismerjük. Az ételek jóízűek, ízlése­sen elkészítettek, a kiszol­gálásra sem lehet panasz. Az árak nem a havi fizetés­ből élőknek szólnak, ebben az esetben azonban termé­szetes, hiszen a Hotel Nep­tun sem elsősorban a hazai vendégsereg igényeinek ki­elégítésére épült. — Én németül, olaszul és oroszul beszélem a legszük­ségesebbeket, de van, aki angolul, franciául tud, s a szláv nyelveken sem lehet eladni bennünket. Hogy mennyire elégedettek a ven­dégeink? Nálunk öt éve nem került be negatív észrevétel a vendégkönyvbe, s nem azért, mert a könyvet el­dugtuk . .. — Gyorsan és pontosan igyekszünk kiszolgálni a hoz­zánk érkezőket — mondja Nagy Istvánná gyógyszertár­vezető. — Munkánk igen nagy figyelmet igényel, ezért kétóránként váltjuk egy­mást. Van, aki a pult mö­gött kiszolgál, mások a labo- rálást, porok, kúpok, kenő­csök keverését végzik. Nyá­ron különösen sok munkát ad a különféle gombásodá­sok és a leégés elleni kenő­csök elkészítése. A gyógyszertár forgalma nyáron jelentősen megnő, júliusban például majdnem 1 millió forintos forgalmat bonyolított le. — A nyári és a téli lét­számunk nem változik. Egész évben folyamatosan adjuk az éjszakai és a hét végi ügyeleteket. Ilyenkor külö­nösen megfeszített tempó­ban kell dolgoznunk, s még a szabadnapok kiadása is gondot okoz. Fájlaljuk, hogy mi a nyári idényre semmi­féle üdülőhelyi pótlékot nem kapunk. Igaz, hogy tavaly az idény végén némi juta­lommal elismerték a több­lettevékenységünket. Nyáron jellemző, hogy sokan kérnek Algopyrint fájdalom- és láz­csillapításra (két hét alatt 4000 doboz fogyott el!), ezen­kívül sok idegnyugtatóra, például Andaxinra van szük­ség. Néha mi is kacérko­dunk a gondolattal, hogy néhány szemet be kellene venni... Öt pék megbetegedett Szegény embert még az ág is húzza. A mondás kü­lönösen illik most a Sütév 7. számú üzemének közössé­gére. A „szárszói kenyere­sek” üzemvezetője, Lovasi Sándor az ujján számolja: szakmunkásai közül hányán vannak betegállományban. — Gyors egymásutánban öt péket döntött le lábáról a betegség, kénytelenék vol­tunk Kaposvárról segítséget kérni — mondja. — Huszon­két szakmunkás dolgozik ná­lunk. A nyári szezonban oly­kor megoldhatatlannak tet­sző feladatot is meg kell ol­danunk, ezért az ilyen vá­ratlan dolgok különösen megzavarják a munkát. Az üzem kapacitása a téli idő­szakban töké'efecen ki tudja elégíteni az .igényeket. Szep­tember közepétől kezdve ke­nyérből 35 mázsát, a 24 faj­ta süteményből legföljebb harmincezer darabot gyár­tunk naponta. Most 75 mázsa kenyeret és 90 ezer darab pótlás nyiség zik. öt gépkocsi indul s nem a kis meny- Kaposvárról érke­süteményt állítunk elő, a üzemből mindennap, hogy Rádpusztától a szántód! révig ellássa az üzleteket pékáru­val. Az üzemben dolgozó szakmunkásoknak nagy se­gítséget jelent az a tizenki­lenc ipari tanuló, aki a nagy­kőrösi szakmunkásképző in­tézetből már hetedik éve ide jár nyári gyakorlatra. A há­romhetes turnus alatt fele­lősségteljes munkát bíznak rájuk, teljesítményükre szá­mítanák. — Egyelőre nincsenek lét­számgondjaink — mondja az üzemvezető —, de nem tu­dom, mi lesz tíz év múlva. Péknek nemigen tanul sen­ki, a2 utánpótlás egyre in­kább gondot okoz. Szükség van áldozatvállalásra, ná­lunk nyáron senki sem ve­heti ki a szabadságát, a tíz- tizenegy órás műszak sem ritka. Külön örömet jelenít, hogy elmondhatjuk: törzs­gárdával dolgozunk, itt nem divat a vándorlás. Azzal biztatják egymást az embe­rek a nagy hajtás idején: nem baj, majd a szezon vé­gén lazíthatunk egy kicsit.

Next

/
Thumbnails
Contents