Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-06 / 184. szám
4 Somogyi Néplap 1987. augusztus 6., csütörtök a teljesítmény Beszélgetés a bizalmi munkájáról Duzzogó ember és vállalati érdek — Nézze, maga is a bizalmiakról ‘kérdez — mondta szemembe a vitathatatlan tényt Gelencsér Józsefné szakszervezeti bizalmi. — Bekapcsolják az emberek a rádiót, a televíziót, és ha a szakszervezetről van szó, bizonyos, hogy arról hallanak: megnövekedett a bizalmiak önállósága és felelőssége. Néha már úgy érzem, nagyobb lehetőségeket kiáltanak ránk az újságok, mint amekkora valójában van. — Ügy bizony — kapcsolódott a beszélgetésbe Vámosi Józsefné bizalmi. — Csoportom tagjai néha már azt hiszik, a tisztségviselőnek teljhatalma van. És ha kiderül, hogy ez nem így van, máris elégedetlenek velem. A Masterfil Pamutfonóipari Vállalat Nagyatádi Cérnagyárában beszélgettünk négyesben. Ketten a cérná- zóüzemben dolgoznak, harmadik társuk, Nagy ist- vánné irodai területen bizalmi. — Annyi bizonyos, hogy a hatvanas évekhez képest nagyot fejlődött a bizalmiak önállósága — folytatta Gelencsér Józsefné. — Ma már szívesebben elmondom a véleményem a különböző gyári fórumokon, mert igénylik is, hogy elmondjam, s a gazdasági vezetők a bíráló észrevételeket sem veszik zokon. — Ezt azonban nem mi verekedtük ki: egész egyszerűen ilyen a gyárunkban a felfogás — fűzte az elhangzottakhoz Vámosiné. — Nem a bizalmiak tartják vállukon az üzemi demokráciát. A „nyitott ajtók” módszere érvényesül nálunk. Ha bármelyük dolgozó bemegy egy gazdasági vezetőhöz, ugyanúgy megoldják á gondját, mintha a bizalmi intézné. — Mindemellett a dolgozók mégis azt szeretik, ha a bizalmi közvetíti észrevételeiket, javaslataikat — kapcsolódott a beszélgetésbe Nagy Istvánné. — Ennek a magyarázata: a szakszervezeti csoportok tagjai látják, hogy gyárunkban szinte minden kérdésben kikérik a bizalmiak véleményét egy- egy döntés előtt. Béremelés és jutalmazás pedig soha nincs a szakszervezet javaslata nélkül. így hozható igazán megalapozott döntés, a gazdasági és a társadalmi, szociális szempontok figyelembevételével. — Jutalomosztás után mindig vannak duzzogó emberek — mondta Vámosi Józsefné. — Ennek ellenére én nem félek a differenciálástól. Megmagyarázom az embereknek, hogy miért így osztottuk el a keretet, és legkésőbb egy-két nap után lecsillapodnak a kedélyek. A nagyvállalaton belüli bérfejlesztési és jutalmazási szempontok már nem ennyire .ismertek és világosak: — Nem is nagyon érdeklődünk arról, hogy az egyes gyáregységek között milyenek a bérarányok — folytatta Vámosiné. — Minek idegesítsük magunkat? Általában úgyis azt halljuk, hogy a nagyvárosban lakók azért kapnak többet, mert vidéken több a keresetkiegészítési lehetőség. Mi így is jól érezzük magunkat a gyárban. Sokat dolgozunk, túlórázunk, a termelő- és a mozgalmi munkában egyaránt megoldjuk a gondjainkat. A beszélgetésen érződött, hogy a cérnagyárban nem teher bizalminak lenni: van szavuk, nem formális a mozgalmi munka. Egy apró megjegyzés azért ide kívánkozik: nem árt néha kitekinteni. Persze úgy, hogy ne a rosszat vegyék át, hanem a jót... K. Gy. A köztársaság jelenlegi fővárosától, Jerevántól az ősi örmény fővárosig, Ecs- miadzinig húsz kilométeres út vezet. Időben sokkal nagyobb távolságot teszünk meg. Ezredéves falak, a középkori templomkupolák, több száz éves harangtornyok idézik a múltat. A jelen: itt van változatlanul az örmény-gregorián egyház világközpontja, minden örmények katolikoszának székhelye. Szőlővesszők kőben Milyen egy pillanat a parkban, ahol az ecsmiadzi- ni székesegyház áll? Egészen közelinek tűnik a havas Ararát, az égen repülőgép teste villan fel, az egyik régi épület tetején fekete macska oson, a lábunknál hangyák cipekednek, és erős férfikórus éneke vonz a templom belseje felé. így érezhetik a turisták is, mert minden irányból igyekeznek a boltíves bejárathoz. A hívőnek hit jut osztályrészül. de a nem hívő is megsejthet valamit abból a megrendülésből, amely nehéz palástok szomszédságában, tövig égő gyertyák előtt szokta elfogni az embert. Visszafelé, alig néhány kilométerre innen a Zvartnoc székesegyház romjai állítanak meg. Húsz évig épült ez a templom a 7. század közepén, oszlopokkal, félkörívekkel, ablakok tucatjaival, kupolával. Palota és fürdő egészítette ki a templomot. Aztán egy földrengés végzett az egésszel. Mi maradt meg? A kövek üzenete. Ez jelekből áll. A vallási építmények a kisebb részéből gyümölcs- velő, amely alapanyagot jelent a kedvelt Sió ivóléhez. Két rázógép halad á gyümölcsfasorokon. A poros arcú, poros ruhájú férfiak minden mozdulata pontosan kiszámított. Másodpercek alatt csupasszá válnak a terméstől roskadozó ágak. És percnyi pontosan kell érkezniük az üres ládáknak, távozniuk a megrakottaknak. Szabó Zoltán, a gyümölcsös egyik szakirányítója mondja: — Általában az az elfogadott, ha egy ilyen csapat a két rázógéppel másfél-két vagonnyi termést takarít be naponta. Itt, miként tegnap és tegnapelőtt, ma is meglesz a négy és fél, öt vagon. — Minek köszönhető ez a többszörös teljesítmény? — összeszokottak, begyakorlottak az emberek. Kizárólag rajtuk áll a többlet. Ez csapatrriunka. Az úton előttünk port kavar a vontató. A kinti kis csapat, munkája szervesen kapcsolódik a konzervgyári nagyobb csapat munkájához. Vörös Márta va, s a partközeiben motel, szálloda is épült. A magasság kétezer méter, a felhők szinte rácsorognak a meder folytatásaként felfutó hegyoldalra. A látogatók csak gyarapodhatnak — mondjuk természetvédőkkel, akiket ide hoz az aggódás amiatt, hogy sikerül-e — és mikorra — visszapótolni azt a hatalmas vízmennyiséget, amely az erőművek táplálása miatt veszett el a tóból, és a hiánya megbolygatta az élővilág kialakult rendjét. A víz szintje esztendőnként csaknem egy méterrel esett, a gyarapodást centiméterekkel lehet mérni. Nem föltétlenül az ember dicsőségére szolgál, hogy több mint száz négyzetkilométert elvett a tóból, és most nap perzseli azokat a köveket, amelyeket korábban kék víztükör borított. A visszatáplálás súlyos milliárdokba kerül, alighanem többe, mint annak az energiának a haszna volt, amelyhez a Szevan-tó vizét használták fel. Csak hát az energia is kellett... A Szeván-szigetből félsziget lett. Hosszú, meredek lépcsősor vezet föl a fekete tufából épült kolostorhoz. Sohasem gondoltam, hogy éppen az ezeréves templomfalak között fogok rábukkanni egy második világháborús veteránra, aki részt vett Magyarország felszabadításában is. Dzsivan Ara- majszovics Airepetojan 192Í- ben született, és azért gyalogol föl naponta ide, _hogy elmondja minden érdeklődőnek a IX. századból származó kolostor történetét, s emellett képeslapok árusításával egészítse ki nyugdíját. (Folytatjuk.) Sztrapák Ferenc Többszörözhető CSAPATMUNKÁBAN Templomok, romok, jelek Szállítási részvénytársaság Gallakarbon néven szállítási részvénytársaságot hoz létre a Budapest Bank Rt. és a Tatabányai Szénbányák Vállalat. Az új részvénytársaság 210 millió forintos alaptőkével kezdi meg működését, részvényei szabadon forgathatók. Az értékpapírok jegyzését augusztusban kezdik meg. A Budapest Bank képviselői az MTI munkatársának elmondták: a részvénytársaság szervezésének előzménye, hogy a Tatabányai Szénbányák Vállalat — anyagi nehézségek miatt — úgy döntött. értékesíti szállítási üzemét. Munkájára viszont továbbra is szüksége van, mivel ez az üzem látja el a bánya legfontosabb szállítási feladatait. Ezért — a banki szakemberek tanácsára — döntöttek úgy, hogy részvénytársasági formában működtetik a továbbiakban az üzemet. A társaság fő részvényesei a Budapest Bank és a Tatabányai Szénbányák Vállalat, amelyek az alaptőke 10, illetve 15 százalékának tulajdonosai. A többi részvényt bármely hazai jogi személy — vállalat, szövetkezet és más gazdálkodó szervezet — megvásárolhatja. A részvények értékesítéséből befolyó pénz egy részéből kifizetik a Tatabányai Szénbányáknak az üzem vételárát, ugyanakkor jut a forgóeszközök finanszírozására és fejlesztésére, új gépkocsik vásárlására is. A szállítási üzem 350 gépkocsival rendelkezik, s a járművek karbantartását, felújítását saját javítórészlege végzi. A Gallakarbon legfontosabb megrendelője a Tatabányai Szénbányák lesz, kapacitásának jobb kihasználására azonban más megrendelőktől is elfogad megbízásokat. Az alapítók azzal számolnak, hogy az első pénzügyi évben 300—350 millió forintos árbevételre tesznek szert, ebből 60—70 milliós nyereséget képeznek. A részvények értékesítése nem okoz gondot, mivel az előzetes felmérések szerint várhatóan több Volán vállalat vásárol az értékpapírokból. Az új szervezeti forma egyébként lehetővé teszi, hogy a vállalat — jövedelmező tevékenységével — lépést tartson az igények bővülésével, később újabb részvényeket bocsásson ki teljesítőképességének fokozására. Az átszervezés érinti a szállítási üzem jelenlegi dolgozóit is. Az alapítók megállapodása alapján az Rt. az üzem 500 dolgozójának legalább háromnegyedét foglalkoztatja. Akikre nem lesz szükség, azok a Tatabányai Szénbányáknál kapnak munkalehetőséget. A levegő megreked a gyümölcsösben. A fényből hiába húzódik az ember a lombsátor védelmébe, különbséget nem igen érzékel. A néhány percnyi munkaközi szünetben mégis ezt teszi. A valaha kék munkaruhákat szürkés-okker por lepi. — Elkel a szusszanás így ebédidőben. — Ez még nem ebédszünet! Majd ha kiérünk a sor végére, az akkor lesz! De néhány percre meg kellett állni. A széttárt kar többet mond a szavaknál. A melegről, a munkáról, de talán egy kicsit a felelősségről is. Arról, hogy" ez a csaknem két tucat poros munkásember tudja a kötelességét, a feladatát, s inkább „ráver” egy fél órát, de ilyen körülmények között nem hagyható k> a néhány percnyi cigarettaszünet. A legdöntőbb: fennakadás nem lehet az alapanyag-ellátásban. A Siófoki Állami Gazdaság konzervüzemében a cseresznyefeldolgozás után a meggyszezon vége felé tartanak. — A belső átszervezés, az üzemszervezeti változások első, kézzelfogható előnyei már érzékelhetőek — jegyzi meg Mechler István, a gyümölcstermelő és konzervüze- mi főágazat-vezető je. — Sok más gazdálkodóhoz hasonlóan az eredményesség javítása érdekében az év elején ez a gazdaság is egy sor belső, szervezeti változtatást hajtott végre. — Mi volt a fő cél? — Az, hogy kerüljük a párhuzamosságot, racionálisabban hasznosítsuk a munkaerőt, a főágazati érdekék szervesebben kapcsolódjanak az egész gazdaság céljához. — A mindennapi gyakorlatban mit jelent ez? — Egy példa a sok közül. Amíg különálló főágazat volt a gyümölcstermelés és a konzervüzem, nem mindig az volt a gyümölcstermelők közvetlen érdeke, hogy a termés saját, üzemi feldolgozásra kerüljön. Ha a pillanatnyi piaci helyzet kedvezőbb volt, más vette meg. A gazdaságon kívülre került a gyümölcs, ugyanakkor a konzervüzem külső forrásból szerezte be a szükséges alapanyagot. A gazdaság egészének ez nem jelentett előnyt. Most, a két főágazat összevonásával, egyetlen érdek érvényesül: a megtermelt alapanyag minél ma-, gasabb feldolgozottságban, minél gazdaságosabban értékesüljön. — Vagyis a gyümölcstermelés elsődleges rendeltetése a feldolgozó ipar kiszolgálása. — Olyannyira, hogy például a telepítéseknél, a fajták kiválasztásánál is figyelembe vesszük az ipari feldolgozás kívánalmait. A példánál maradva: az átszervezés haszna a meggyfeldolgozásnál jól érzékelhető, nincs alapanyag-ellátási gond, ütemes, folyamatos a termelés. Futószalagon telnek az üvegek. A meggy nagyobb hányadából kompót készül, Héliosz — hella A pogány örökségnek is fönnmaradtak az emlékei. Az alapzatot kiegészítették, az oszlopcsonkokat megtol- dották, a faragott díszeket pótolták, és teljes valójában előttünk áll egy pogány szentély Garni falu közelében, az egykori erőd területén. A födémen keresztül nyílás enged utat a napsugaraknak, amelyek egy oltárt világítanak meg. Vélhetően a napistennek áldoztak annak idején, valamikor az első évszázadban ezen a helyen. Hélioszra, az érlelő napra ennyi idő elteltével többünket egy helybeli csemege emlékeztet. A szentély közelében alkalmi árusok kínálják a csurcshellát, ahogy errefelé ejtik a nevét. Olyan, mintha barna színű gyertyaformában vagdalt dió és szőlő lenne, a központi cérnaszálat kocsonyásán tartósított gyümölcsburok veszi körül. Egy rubelért már kapható Héliosznak ez a házi módszerrel készített terméke. egykor világi jellegű díszítést kaptak. Csodálatosat, mert az életet, a természet folytonosságát hirdetik. A dombormű-maradványok között szőlővesszőket, leveleket, fürtöket, kapaszkodó indákat, meghajtó gránátalmaágakat láttam. Mindezt kőbe vésték a mesterek, szürke formák mentik át őket remélhetőleg további évezredekre. Helyreállított pogány szentély a Gami-erőd területén A kolostor veteránja Ügy hírlik, hogy a Szeván- tóra és vidékére mindenki elvetődik, aki a lábát örmény földre teszi. „A szakemberek a vízi erőmű miatt, a régészek az ásatások és a kolostor miatt, a horgászok a pisztrángok miatt látogatnak ide” — írta a tíz évvel ezelőtti útikalauz. Ebben nincs okunk kételkedni, hiszen Jerevántól csupán 60 kilométerre húzódik a világ egyik legnagyobb hegyi taJereváni mozaik
