Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-05 / 183. szám

2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 5., szerda Sevardnadze Genfbe utazik, Voroncov Teheránban Geraszimov sajtótájékoztatója Julij Voroncov szovjet külügyminiszter-helyettes Teheránban a kétoldalú kapcsolatokról és a nemzetközi helyzetről tár­gyalt Ali Hamenei iráni elnökkel Elégedetlenség és erőszak Eduard Sevardnadze szov­jet külügyminiszter ma Genfbe utazik, ahol csütör­tökön felszólal a leszerelési konferencia ülésén — jelen­tette be Moszkvában szoká­sos keddi sajtótájékoztatóján Gennagyij Geraszimov, a szovjet külügyminisztérium információs főosztályának vezetője. Voroncov Teheránban A szovjet külügyi szóvivő beszámolt arról, hogy augusztus 2. és 4. között Te­heránban tárgyalt Julij Vo­roncov, a szovjet külügymi­niszter első helyettese, akit fogadott Ali Hamenei állam­fő, Muszavi Hamenei kor­mányfő, valamint Velajati külügyminiszter is. Áttekin­tették a kétoldalú kapcsola­tok helyzetét, különös te­kintettel a hosszú távú együttműködésre, a kölcsö­nös előnyöket biztosító je­lentős létesítmények építé­sére. A Perzsa-öbölben kialakult helyzet kapcsán a két fél egyaránt nyugtalanságát hangoztatta a fokozódó ame­rikai katonai jelenlét miatt, és síkraszállt a térséghez nem tartozó államok hadi­ügy látszik zöld utat ka­pott ■a közép-amerikai ren­dezés szándéka, 'hiszen a tér­ség érintett államainak és a Contadora-csoport országai­nak külügyminiszterei elfo­gadták az úgynevezett Ari- as-tervet. A közös béketerv- elképzelések jóváhagyásával tisztára söpörték ,az utat . o holnap kezdődő guatemala- városi csúcsértekezlet előtt. Sokáig \váratott magára a kibontakozás, egy-egy apró akadály mindig gátolta a konferencia összehívását. Az- taú július végén Oscar Ari­as, a Costa Rica-i >elnök „meggyőző” körútra indult a térség „válságállamaiba", hogy ismertesse törekvéseit az ,érdekeltekkel. A jelek szerint nem hiába vállalko­zott a nehéz ;feladatra. Az első állomáson, Nicaraguá­ban, találkozott iDaniel Orte­ga államfővel, ám megbe­széléseket folytatott az el­lenzéki vezetőkkel is. Nos, mindenképpen megegyeztek Managuában, hiszen a hét­végi külügyminiszteri csúcs­ra már elment a nicaraguai diplomácia vezetője is. Hogy miért fontos fejlemény ez? Ortegáék ugyanis korábban húzódoztak a részvételtől, mondván, hogy az Egyesült Államok szabotálni kívánja az elnöki összejövetelt, an­nak a lejáratására törekszik. S mindezt közvetett módon, tehát szövetségesei — Hon­duras, Salvador és Costa Ri­ca — segítségével akarja el­érni. Garanciát kért a sandinis­tengerészeti erőinek kivoná­sáért. Szükségesnek ítélték, hogy Irán és Irak egyaránt mondjon le a nemzetközi ha­józási útvonalak fenyegeté­séről. Voroncov Teheránban újólag megerősítette a Szov­jetunió változatlan, elvi ál­láspontját: mielőbb be kell szüntetni az értelmetlen há­borút, s a BT határozatá­nak megfelelően politikai eszközökkel kell rendezni a vitás kérdéseket. ta kormány, hogy nem for­dul elő ilyesmi, méghozzá a Contadora-országoktól, ame­lyek szintért jelen lesznek a csúcson, mini ahogy részt vettek a külügyminiszteri ta­lálkozón is. Sőt, a csoport­nak kell irányítania az érte­kezlet folyamatát, különben Managua nem hajlandó ott megjelenni. Mindez a hét végén egyszer már megtör­tént, s a siker nem maradt el. Hondurasban az érintett államok ugyanis amellett foglaltak állást, hogy min­den erőt mozgósítani kell a térségben uralkodó helyzet normalizálásáért. A házigaz­da — jxmint az ilyenkor il­lik — átvette a kezdeménye­ző szerepet, javasolván, hogy az Amerikai Államok Szer­vezetének és az ENSZ-nek a bevonásával hozzanak létre bizottságot a közép-amerikai béke fenntartásának ellenőr, zésére. A legfontosabb, hogy a résztvevők — Honduras, Ni­caragua, Salvador, Costa Ri­ca, Guatemala és a békéltető Contadora tagjai élénk viták után ugyan, de egy­hangúlag elfogadták Arias rendezési tervét. Ez azért fontos, mert a Costa Rica-i elnök elképzelései előirá­nyozzák a tűzszünet meghir­detését a térségben, vala­mint azt, hogy ahol ez szük­séges, kezdjenek párbeszé­det az ellenzékkel. Elhárultak tehát az aka­dályok, a remélhetőleg sike­res középamerikai csúcs elől. K. M. Rust-ügy Geraszimov emlékeztetett arra, hogy befejeződött a vizsgálat Mathias Rust ügyé­ben: a vádat az ügyészség megerősítette, s a vizsgálati anyagokat továbbította a Szovjetunió Legfelsőbb Bí­róságához. A bíróság dönt majd arról, hol és mikor tartsák a nyugatnémet piló­ta ügyének tárgyalását — hangsúlyozta a szovjet kül­ügyi szóvivő. Genfi tárgyalások Kérdésekre válaszolva a szovjet külügyi szóvivő rá­mutatott: minden jogi alapot nélkülöznek azok a nyugati törekvések, hogy a Bundes­wehr tulajdonában lévő, de amerikai nukleáris töltettel felszerelhető 72 Pershing— 1/A típusú rakéta kérdését összekapcsolják a szovjet Skud—B, harcászati rakéták csökkentésével. A szovjet— amerikai tárgyalások — köl­csönös megállapodás alapján — az 500—5500 kilométer ha­tótávolságú nukleáris raké­tákat érintik, így azok nem vonatkoznak a 300 kilomé- ter hatótávolságú szovjet ra­kétákra — hangsúlyozta Geraszimov. A moszkvai Kremlben teg­nap folytatódtak a csúcs­szintű szovjet—mozambiki tárgyalások: Mihail Gorba­csov és Joaquim Alberto Chissano a két ország kö­zötti együttműködés elmélyí­téséről, a pártkapcsolatok to­vábbi erősítéséről folytatott beható eszmecserét. Mind­ketten kifejezték a kölcsö­nös érdekeltséget az SZKP és a Frelimo párt közötti együttműködésben és tapasz­talatcserében. Chissano beszámolt arról a bonyolult helyzetről, amely jelenleg a népi Mozambikot Mekka már csendes Inán a mekkai események nyomán „titkos döntéseket” hozott Szaúd-Arábia ellen — közölte Hasemi Rafszandzsa- ni, a teheráni parlament el­nöke a Die Welt című nyu­gatnémet lap keddi számá­ban megjelent interjújában. A politikus nem között konkrétumot a tervbe vett lépések jeBegéről. Rafszandzsani az interjú­ban kijelentette, hogy Irán a későbbiekben nyilvános­ságra hozza majd azokat a tényeket, amelyek alapján az Egyesült Államokat is bűn- részességgel vádolja. A te- heráni parlament elnöke egyébként védelmébe vette a tüntetést rendező iráni zarándokokat, mondván: az iszlám vallás a keresztény­ségtől eltérően nemcsak er­kölcsi törvényeket tartalmaz, hanem egyszersmind politi­kai és harci jellegű is. Teherán kedden különgé- peket küldött Szaúd-Arábiá- ba, hogy hazaszállítsák a pénteki zavargásokban meg­halt iráni zarándokok holt­testét, iUetve a sebesülteket. Ezt azonban — mint Ho- szein Muszavi iráni minisz­terelnök jjozölte — a szaútíi hatóságok ígéretük ellenére még nem tették lehetővé. A múlt hét péntekén tör­tént eseményekkel kapcso­latban újabb reagálásokról érkeznek hírek. A kínai kül­ügyminisztérium kedden saj­nálkozását fejezte ki a mek­kai incidens miatt. A külügy­minisztérium egyik szóvivő­je újságírók kérdéseire vá­laszolva reményét fejezte ki, hogy az érintett országok higgadtan reagálnak majd, s így a helyzet nem súlyosbo­dik. Jasszer Arafat, a PFSZ ve­zetője keddi új-delhi sajtó- értekezletén bírálta az iráni kormányzatot, mert — mint mondta — beavatkozik arab államok belügyeibe. A pa­lesztin politikus elítélte a pénteki mekkai erőszakcse­lekményeket, rámutatva, hogy „az igazi muzulmánok az éves zarándoklat alatt nem kezdenek politikai tün­tetésekbe”. jellemzi: egyrészt küzdeni kell az ország gazdaságának talpra állításáért, az éhínség és a betegségek ellen, más­részt ezzel egyidejűleg fel kell venni a harcot a külső és belső reakciós erőkkel. Mihail Gorbacsov szólt azokról a tapasztalatokról, amelyekre a szocialista épí­tés különböző szakaszaiban tettek szert a Szovjetunió­ban. Felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy nem szabad gépiesen átültetni e tapasztalatokat más országok viszonyaira. Forrongó Az afro-amerikai négerek rejtelmes vallási kultuszá­nak, a néprajzkutatók egyik kedvenc témájának, a vudu- nak az istenei sehogyan sem akarják a kegyeikbe fogadni Haiti sokat szenvedett és ma is nyomorgó népét. Bő más­fél évvel a gyűlölt diktátor Jean-Claude Duvalier (Baby Doc) dicstelen távozása után a helyzet változatlan a kis karibi országban. Mintha csak pár esztendővel vissza­lapoznánk a történelemben, most is utcai barikádokról kormányellenes jelszavakat skandáló felvonulásokról és sajnos egyre'több véres ösz- saecsapásokról érkeznek je­lentések a fővárosból, Port- au-Prince-ből. A karhatalom lőfegyvert használ a tünte­tőkkel szemben, a vidéki oligarchia pedig bérgyilko­sokat fogad fel a földosztást követelő parasztok „lecsilla­pítására” ... Az olvasó talán elcsodál­kozik azon, hogy ismét az erőszak eseményei uralják a- haiti híreket. Hiszen amikor a Henri Namphy tábornok vezette háromtagú ideiglenes kormányzótanács beköltö­zött az üresen maradt elnö­ki palotába, a nép számára még szépnek tűnt a jövő (nem gondoltak persze arra, hogy csak a sárkány fejét vágták le, a rezsim alapjai változatlanok maradtak.) Demokratizálási ígéretek­ben, nagyszabású földosztá­sa tervekben nem volt hiány akkoriban, megszületett, s hamarosan a lakosság is ál­dását adta az új alkotmány­ra. Az ez év augusztusára, illetve novemberére terve­zett helyhatósági, majd ál­talános és elnökválasztások ténye is felcsillantotta a tö­megek számára a szabad akaratnyilvánítás Hajjtibain ritka lehetőségét. Már egy független polgári bizottság is megkezdte tevékenységét, hogy megszervezze a szava­zásokat és ellenőrizze azok tisztaságát. Éppen e bizottság miatt izzott fel a katasztrofális gazdasági helyzet és a már szinte kibírhatatlan életkö­rülmények miatt amúgy is növekvő népi elégedetlenség zsarátnoka. Történt ugyanis, hogy a tábornok — korábbi ígéretét alaposan megszegve — váratlanul a bel- és had­ügyminisztert bízta meg az említett bizottság teendői­nek ellátásával, azaz kecs­kére bízta volna a káposz­tát... Talán nem tévedünk nagyot, amikor megkockáz­tatjuk kijelenteni: a szava­zóurnák plombái nem ma­radtak volna sértetlenek a voksok végleges összeszám- lálásáig... így gondolkodhattak az or­szág demokratizálását sür­gető erők is, akik egy szé­les koalícióban tömörítik erejüket — kezdve ‘a kom­munistáktól a katolikus egy­Haiti Napinhy dandártábornok ed­dig nem sok ígéretét valósí­totta meg házig — s ismétlődő több­napos sztrájkok, tömegtün­tetések után részleges visz- szavonuiásra kényszerítet­ték a katonákat; a független választási testület folytat­hatja a munkáját. Nem haj­landó viszont — egyelőre — idő előtt felállni ideiglenes elnöki bársonyszékéből Nam­phy tábornok — ezért foly­tatódnak hát tovább a kor­mányellenes megmozdulá­sok, újból és újból eldördül­nek a fegyverek. A hatósá­gok állami terrorral vála­szodnak a tömegek jogos szá­monkérésére: ugyan milyen konkrét és hathatós lépést tett a vezetés a szétzilált gazdaság talpra állítására és például — mert ezer egyéb más dolgot is lehetne emlí­teni — a hatvan-hetven szá­zalékos munkanélküliség enyhítésére. Ezt követelték a Duvalier- klántól is, s a diktátornak — mégha amerikai nyomás­ra és forgatókönyv szerint is, de — távoznia kellett. A karibi időzített bomba gyúj­tózsinórját tavaly február­ban sikerült elvágni. Haiti azonban ismét forrong, s kérdéses, hogy a világnak ebben az egyik legszegé­nyebb országában megismét­lődnek-e az események. Az elégedetlenkedő néptöme­geket mindenesetre csak egy gyökeres változás csillapít­hatná le. Ám a helyzet elem­zésekor azt mindenképpen látnunk kell, hogy a játsz­ma megoldása közel sem csak a haitiek kezében van: sok függ a legfőbb patrónus, az Egyesült Államok maga­tartásától. Hiszen a mostani apróbb — bár sok értelmetlen áldo­zatot követelő — politikai rengések előjelei lehetnek egy nagyobb robbanásnak is — ez pedig nyilvánvalóan nem fór bele Washington el­képzeléseibe. Ezért, ha mű­téti úton most nem is avat­koznak bele a „gyógyításba”, Namphy tábornok a Fehér Ház receptje szerint feltehe­tően lazít majd az elnyomás és erőszak kötelékein — máskülönben veszélybe ke­rülnek a segély dollármilliói is —, s talán pár hónappal még hamarább is, . mint 1988 februárjában, átadja helyét a nép által megvá­lasztandó utódjának. Nos, ehhez persze egy olyan cse­kélység kívánatos, hogy ez az utód a nép jelöltje le­gyen. Sajnos gyengíti ennek a változatnak a valószínűsé­gét és sikerét, hogy az 57 (!) szervezetből álló ellenzéki nemzeti koalíció politikai pa­lettája túlságosan is sokszí­nű, s a számtalan (ön)jelölt ténye csak tovább forgácsol­ja esélyeiket. Bárha egyszer a népharag tengere igazán viharossá válik, bármi tör­ténhet ... Daróczi László Fogolycsere Vietnami—kínai fogolycse­rére került sor tegnap a Lang Son tartományhoz tar­tozó vietnami határátkelőhe­lyen. A két ország összesen 32 foglyot cserélt ki. Hirosimában az atombomba-támadás évfordulójának előestéjén hatalmas tömegek tüntettek az atomfegyverek betiltásáért, a nukleáris leszerelésért (Telefotó: AP—MTI KS) Caspar Weinberger amerikai és Manfred Wörner nyugatné­met hadügyminiszter Washingtonban megállapodást írt alá rakétaelhárító rakéták közös gyártásáról BÁNANCSUCS Szovjet—mozambiki tárgyalások

Next

/
Thumbnails
Contents