Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-01 / 180. szám
4 Somogyi Néplap 1987. augusztus 1., szombat Sörgyár épül Komáromban ' Komáromban az Észak-dunántúli Közmű és Mélyépítő Vállalat generálkivitelezésében sörgyár épül. A termelő- szövetkezetek, kereskedelmi vállalatok társulásával létesített gyárban — amelynek technológiai berendezéseit a csehszlovák Technoexport Vállalat szállítja — rövidesen megkezdik a bérpalackozást, az ősszel pedig a 12 fokos pilseni típusú sör főzését. Kallnylnban így ctlndljdir Megújulás a darugyárban Csaknem másfél évtizede dolgozom a darugyárban. Boldog évek voltak ezek. ítéljék meg önök. Ez alatt az idő alatt a termelés három és félszeresére nőtt. Ugyanakkora termelő területen. Nehéz ilyen ütemben dolgozni? Nehéz. De ugyanakkor jó érzéssel tölt el, amjkor a szemed láttára, a részvételeddel fejlődik a gyár. Ha valaki azt kérné tőlem, hogy mondjam meg, mi a legfontosabb a vállalatunk „jellemében", azonnal rávágnám: az állandó növekedésre, a megújulásra való törekvés. Nem válhattunk volna az ország legnagyobb toronyda- rugyárává, ha ez nem így lett volna. A növekedéshez, a megújuláshoz elengedhetetlen a keresés. Az előrejutás útjának a megkeresése. Bonyolult a termékünk műszaki értelemben, s .keresett az országban és külföldön is. A daruk állandóan megújulnak. A kibocsátott technika műszaki színvonalának tökéletesítésében egyre aktívabban vesznek részt a mérnökök, a technikusok, a munkások. A gyárunk alapvető gépén ott van a minőség állami jele. A megtisztelő ötszöggel az össztermelés több mint felét jelöljük meg. A gyár állandóan teljesíti tervét az alapvető műszaki- gazdasági mutatók alapján. A XI. ötéves tervi feladatunkat 1985. augusztus 31-én • A kéziratot testvérlapunk, a Kalinyinszkaja Pravda bocsátotta szerkesztőségünk rendelkezésére. teljesítettük. A munka termelékenysége több mint egy- harmaddal nőtt. Nagyobb' lett az átlagkereset is. Most mintegy 270 rubelt tesz ki havonta. Sikeresen kezdtük a XII. ötéves tervet. Az első évben teljesítettük a szállítási tervet. A munka termelékenysége 6,4 százalékkal emelkedett. Nem sikerült volna ilyen nagy ütemben előrehaladni akkor, ha nincs a rekonstrukció. A gyár állandóan megújul. Ezeket a munkákat alapvetően saját gazdasági forrásainkból végezzük. Egy- egy évben átlagosan kétmillió rubel áll rendelkezésre, ebből másfél az építési-szerelési munkákra. Sok gondot okoz ezzel foglalkozni? Föltétlenül. De mondják meg, hogyan küzdj ünk másképpen a vállalat elöregedése ellen? Ez az út a járható. Átépítjük a régi épületeket, új berendezéseket telepítünk a csarnokokban. Sokat megcsinálunk saját magunk. Csak az idén 600 ezer rubelra rúg a saját gépgyártás. Az emberek készsége a megfeszített, alkotó munkára sajátságos válasz arra, hogy gondoskodnak róluk. Három ötéves terv időszaka alatt saját gazdasági forrásainkból hétszáz lakást építettünk. Ha a lakásellátást, az üdülőinket nézzük egy dolgozóra számítva, akkor nincs párunk Rzsev városában. A mi kisegítő gazdaságunk a legnagyobb az ágazatunkban. S szavaimban nyoma sincs az önelégültségnek. Csak a tényeket állapítom meg. Eszünk ágában sincs megelégedni azzal, amit elértünk. Ha a gyenge pontunkról akarok szólni: nem tudjuk kielégíteni megrendelőink to- ronydaruigényét. Többszörösére kellene növelni a termelést. Ezt a feladatot azonban nem tudjuk saját erünkből megoldani. Ezért is kezdődött el a vállalati teljes rekonstrukció, erre .110 millió rubelt fordítunk. Hat építési minisztérium szervezetei végzik a munkát. A rekonstrukció határidői a legszorosab- bak. Ha figyelembe vesszük, hogy az általános mérce szerint a tervezés és építés 10— 15 év, itt a gyárunk rekonstrukciója másfél-két év alatt befejeződik. Nagy pénzügyi forrásokat összpontosítunk ide. A tervezés, az építés, a magas modul toronydaru konstrukciójának és technológiájának kidolgozása párhuzamosan halad. Elegendő erő áll a rendelkezésünkre. A munka- szakaszok között nincs a hagyományos szünet, egyfolytában végzik a dolgukat. Ennek eredményeként néhány hónap alatt sikerült tető alá hozni a fő termelő tömböt. A termeléssel együtt a szociális körülmények is fejlődnek. A terv szerint 70 ezer" négyzetméter lakás épül, a gyárban a szociális helyiségek egész sora lesz. Nem könnyűek ezek a feladatok, de a gyorsítás alapján dolgozni, ez hagyomány a közösségünkben. V. Sztyepancsenko, a rzsevi darugyár igazgatója A híd túl „Ha Kambaluk városát elhagyjátok és tíz mérföldet lovagoltok, igen széles folyóhoz értek, amely az óceánba ömlik, úgyhogy a kereskedők áruikkal ezen a folyón hajózva érik el a tengert. A folyót igen szép kőhíd íveli át, olyan gyönyörű, hogy párja sehol a világon nincs ....” Azt a bizonyos folyót valaha Lukou-folyónak hívták. A rajta átívelő hidat Kínában ma is Lu Kou Csiao (a Lu- kou-folyó hídja) néven ismerik, de az útirajzokban és a történelemkönyvekben inkább az idézett leírás szerzőjének emlékét megörökítő nevén, Marco Polo-hídkénc szerepel. A Peking központjától 15 kilométerre délnyugatra található XII. századi építmény mégsem csak a vakmerő velencei utazóról híres, hanem — a történelemben oly gyakori — ama „első lövések” egyikéről. 1937. július 7-én ott zajlott le az az incidens, amelytől Kína Japán ellen vívott 8 éves fel- k szabadító háborújának kezdetét számítják. A japánok akkor már hat esztendeje készültek Kína meghódítására. Még 1931 szeptemberében elözönlötték Mandzsúriát, a rákövetkező évben pedig kikiáltották az „önálló” Mandzsukuo államot, amelynek trónjára az utolsó kínai császárt, Pu Jit közel volt ültették. A nagy gazdasági válság legsötétebb napjait élő Nyugat nemigen fordított figyelmet a távol-keleti „csetepatékra”, a Népszövetség cselekvésképtelen volt, magában Kínában pedig a Csang Kaj-sek vezette Koumintang- kormányzat minden energiáját .a kommunisták elleni harcra összpontosította. A japánok előtt szabad volt az út dél felé, de Csang a fokozódó nyomás dacára is csak akkor volt hajlandó egységfrontot alakítani a kommunistákkal, amikor tábornokainak józanabbul gondolkodó csoportja a szó szo- •ros értelmében rákényszerí- tette erre. Az 1936 karácsonyán létrejött egységmegállapodás még így is inkább csak névleges maradt: a kommunisták nevében tárgyaló Csou En-laj — a későbbi miniszterelnök — számos engedményt tett a Koumintagnak, de az együttműködés fejében kemény feltételeket is szabott, amelyeket Csang legalább olyan keményen visszautasított. Patthelyzet alakult ki. Az 1937. július 7-re virradó éjszaka — ötven éve — a Marco Polo-híd közelében állomásozó japán alakulatok égyik katonájának nyoma veszett. A híd túlsó oldalán a 29. Kuomintang hadsereg egységei táboroztak, így a ja• • • pánok feltételezték, hogy az eltűnt katonát ők ejtették foglyul. Egy kisebb osztaggal ratjaütöttek a kínaiakon, akik viszonozták a tüzet, és az összecsapás még akkor is tartott, amikor az eltűntnek hitt japán katona visszatért az alakulatához. Kiderült, hogy mégsem ejtették foglyul — később híre járt, hogy egy bordélyházban töltötte az éjszakát —, de ekkor már nem lehetett, és a japánok nem is akartak visszakozni. 24 órán belül 35 ezer főnyi csapattestet mozgósítottak és indítottak útba Peking felé. A Marco Polo-hídnál történt incidens felrázta az egész országot. Csou En-laj haladéktalanul érintkezésbe lépett Csang Kaj-sekkel, és nyomatékosan felszólította, hogy tegyen eleget az egységmegállapodásban vállalt kötelezettségeinek. A genera- lisszimusznak nem volt választási lehetősége. A híd túl közel volt Pekinghez... A mozgásba lendült japán hadigépezetet azonban ekkor már nem leheteti megállítani. A kínai csapatok július végén kiürítették Pekinget, novemberben elesett Sanghaj, majd decemberben a Kuomintang-kormányzat székhelye, Nanking is. 1938 októberében japán kézre került Kanton, az utolsó nagyobb tengeri kikötő, ameMegölte az újszülöttet Félt a szüleitől Többször vezetett már tragédiához, hogy a szülő és a gyermek kapcsolata nem zavartalan. A bizalom hiánya, a túlzott szigor vagy akár a vélt büntetéstől való félelem egyaránt kétségbeesett tettekre késztetheti a fiatalokat. A fiatalkorú K. I., aki Ri- nyakovácsiban lakik, cigány- családból származik. Büntetve még nem volt és családtagjai sem álltak soha bíróság előtt. A családi életben azonban' része volt néhány megpróbáltatásban. Alig 7 éves volt, amikor szülei elváltak. Néhány évvel később, 1983-ban a kaposvári Zöja Nevelőintézetbe került a rendezetlen családi körülmények miatt. Amikor apja és nevelőanyja között helyreállt a kapcsolat, hazavitték a lányt és azóta a rendes kerékvágásban haladt az élete. A cseperedő lánynak hamarosan udvarlója akadt, akivel szerelmesdit játszott. Ennek eredménye néhány hónap múlva mutatkozni kezdett. A £iú biztosította a lányt, hogy ha valóban terhes, feleségül veszi. Később mégis meggondolta magát. K. I. azonban nem szánta el magát a* terhesség megszakítására. Amikor gömbölyödni kezdett. olyan ruhákat vett föl, amelyek némiképp leplezték állapotát. Szülei előtt szintén titkolta terhességét, hagyta, hogy kövérnek nézzék. Ez év januárjában töltötte be a 16. életévét, és a hónap utolsó napján követte el végzetes tettét. A konyhában takarított, amikor váratlanul megindult a szülés. Lefeküdt a kövezetre és egymaga segítette világra a körülbelül 3000 gramm súlyú, életképes leánygyermeket. Amikor a csöppség sírni kezdett, K. I. elhatározta, hogy megöli. Megragadta az újszülöttet, és közepes erővel többször a konyha padlójához ütötte. Az orvosszakértő később durva sérüléseket állapított meg és azt, hogy a csecsemő körülbelül 60 percig élt. Amikor az újszülött elhallgatott, a vádlott egy plédbe csavarta és az ágy párnája alá rejtette. Ezután eltakarította a vérfoltokat, majd áldozatát egy reklám- szatyorba tette és a közelben levő homokbányához vitte, a hó tetején hagyta. A szülőknek semmit sem mondott el a történtekről. Amikor tettét véghezvitte, rajta kívül senki nem volt otthon. Február első napjaiban a vádlott testvérei szánkózni indultak, és ekkor fedezték föl a szatyrot. Apjuk jelentette a rendőrségen, hogy mit találtak. A megyei bíróságon lefolytatott tárgyaláson a vádlott először azt igyekezett elhitetni, hogy gyermekét meg akarta tartani, és szülei segítségével fölnevelni. Ennek ellentmond a terhesség alatti egész magatartása. Titkolózott, orvoshoz nem ment, nyilvánvaló, hogy mire készült. Később a vádlott változtatott magatartásán, és mindent részletesen elmondott. A bíróság enyhítő körülményként vette figyelembe a beismerést, az őszinte megbánást, valamint a vádlott eddigi életmódját. Nem sokat nyomott a latban enyhítő körülményként az, hogy a vádlott enyhén gyengeelméjű, ugyanis ez nem gátolta abban, hogy tudja, mit tesz. Súlyosbító körülményként vette figyelembe a bíróság a rendkívül durva elkövetési módot, valamint azt, hogy gyakoriak az élet elleni bűn- cselekmények. Mindennek figyelembevételével dr. Mateevics László.- né büntetőtanácsa a vádlottat 3 évi, fiatalkorúak börtönében végrehajtandó szabadságvesztésre ítélte és 3 évre eltiltotta a közügyektől. Az ítélet nem jogerős. K. Gy. puci körkép | Hiányzik a gomba A reggeli eső egy kissé mérsékelte a háziasszonyok vásárlókedvét a tegnapi kaposvári hetipiacon. Sokféle árut kínáltak pedig, csak az volt a baj, hogy nem mindig akadt megfelelő mennyiség. így például kevés’ volt a paradicsom, az ára pedig még mindig magas: 30—40 forint. Paprikából megfelelő volt a kínálat, a lecsónak való 10, a szebb, húsosabb ^fajta 20—30 forint volt kilónként. Uborkából az eltenni való 15—20, a kovászolni jó 10, a salátának való 6 forint volt. Sokan keresték — ám többnyire hiába — a káposztaféléket, ezeknek az ára így aztán homályba bur- kolódzott, az égy-két kilónyi mennyiség pillanatok alatt gazdára talált. A vegyes zöldséget 8—12 forintért árulták lyen át utánpótlás érkezhetett külföldről, 1939 folyamán pedig kialakultak azok a frontvonalak, amelyek a háború végéig lényegében változatlanok maradtak. A japán hadvezetésnek ugyanis csakhamar rá kellett ébrednie, hogy Kína egész területét aligha lesz képes meghódítani. Sorozatos támadásait — bármilyen hevesek és brutálisak voltak is — a hatalmas ország úgy fogta fel, mint párna az ökölcsapásokat. (Mao Ce-tung jórészt éppen a kínai—japán háború tapasztalatai alapján dolgozta ki nevezetes elméletét a „népi háborúról”, amely a második világháború után hosz- szú ideig a kínai katonai doktrína gerince volt.) A japán megszállás nyolc esztendeje mindamellett tö-' mérdek szenvedést zúdított az országra. Egyedül a hírhedt nankingi mészárlásban — 1937 decembere és 1938 februárja között — a japánok 300 ezer kínai katonát és polgári lakost öltek meg, és a város egyharmadát felégették. Kínának minden oka megvan arra, hogy ne felejtse el ezt a háborút — Japánnak pedig arra', hogy kímélje a kínaiak ezzel kapcsolatos érzékenységét. Márpedig ez utóbbi kívánalommal nincs minden rendjén ma sem, ötven év múltán sem. Kínában óriási felzúdulást keltett, amikor Nakaszone Jaszuhiro japán kormányfő — a háború utáni japán miniszterelnökök közül elsőként — 1985 augusztusában látogatást teti az ország háborús halottainak, köztük a tokiói perben halálra ítélt és kivégzett 14 háborús főbűnösnek emléket állító Jaszukuni-szentélyben. Rá egy évre, 1986 szeptemberében pedig már nemzetközi felháborodás Tógád ta Fudzsio akkori japán okta-' tási miniszternek azt a nyilatkozatát, amelyben katona- politikai szempontból elfogadhatónak próbálta feltüntetni a nankingi vérengzést. Nakaszone emiatt leváltotta a minisztert. Érintettek és kívülállók egyaránt pontosan értették, mire gondolt Vu Hszüe-csien kínai külügyminiszter, amikor június végén Pekingben megtartott kínai—japán kormányközi konzultációkban a kétoldalú viszonyban meglévő potenciális feszültségforrásokat két csoportra osztotta, és ezek egyikét úgy jelölte meg, mint „a múlt tragikus eseményeinek helyes megközelítésével” kapcsolatos problémákat. Július elején felavatták a nemrégiben helyreállított Marco Polo-híd mellett épült háborús emlékmúzeumot. Japán pekingi nagykövetségének diplomatái nem kaptak meghívót az ünnepségre. A híd ma is túl közel van —* a történelmi emlékezet számára mindenképpen. Erdész Jenő csomónként, a vöröshagymát kilóra mérték 18—20-ért. A baromfipiacon sok és olcsó tojást kínáltak, 1,80-ért vitték a háziasszonyok. így aztán a kistermelők is alkalmazkodtak, s hogy megszabadulhassanak portékájuktól, 2,20-ért is túladtak rajta. A kacsa kilója 60, a tyúké 45—50 forint volt. Konyhakész társaikat 80—90 forintért árulták kilónként. A tejföl literje és a túró kilója 40 forint volt. Hiába volt mostanában eső, gombát mégsem lehetett kapni. Az egyetlen fajta, amelyet kínáltak, a sampinyon, ára pedig borsos: 120 Ft kilónként. Lefutóban van a málna, a > ribizli, az egres szezonja. Alig találtunk ilyet, az áruk a minőségtől függően 15—20 —25 forint volt. A sárga- és görögdinnye kilóját 20-ért adták. A befőzni való sárgabarackot 50—70 forintért adták kilónként, az őszibarack ára 35—50 forint volt. Kevés cigánymeggyet láttunk húszért, s megjelent az apró, sárga szilva tizenötért. A nyári alma és a körte ára 15—20 forint volt. Tartja az árát a fokhagyma: 120 forint kilónként, a minőség viszont első osztályú. Parajt, sóskát huszonötért lehetett kapni, a mák és a dió kilója 200 forint. A virággiac színeiben és' választékában méltóan képviselte a nyarat. Margaréta legényrózsa s a büszke kardvirág mellett olcsón árulták a kiskertek ezerszínű csokrait is. K. Ä.
