Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
6 Somogyi Néplap 1987. augusztus 29., szombat AZ IFJÚSÁG ÉLETE Tanévkezdés előtt A nyári vakáció utolsó napjait töltik a diákok, a baráti asztaltársaságok érett szőlőszemeket csipegetnek le a háromhónapos aranyfürtről, s múlt időben anekdo- táznak élményeikről. Elbeszéléseiknek a táborok, a Balaton, a külföldi utazások az állandó szereplői, s egy nagy sóhaj kíséretében szerephez jut az iskolacsengő is. A kaposvári Politikai Képzési Központ — népszerű nevén a KISZ-iskola — az idei nyáron is jól szervezett programokkal várta azokat a középiskolás diákokat, akik nyári szünidejükből hajlandóak voltak néhány napot tanulásra áldozni. Akik ezt megtették, minden bizonnyal helyesen döntöttek, hiszen számos élménynyel, tapasztalattal leltek gazdagabbak. Július 6. és 17. között középfokú KISZ-bizottsági titkárok és diáktanácstagok adtak egymásnak találkát a Lenin utcában. Olyan előadásokat hallgattak, amelyeknek tanulságait, tapasztalatait iskolai mozgalmi munkájuk során jól tudják majd hasznosítani. Ugyanez vonatkozik az őket követő táborozókra, a diákújságírókra és -szerkesztőkre. Most mégsem az előadásokról, a délelőtti órákról szeretnénk írni, hanem a beszélgetésekről, a vitákról, az egymás közötti kapcsolatokról. Nagy örömmel tapasztaltam, hogy a fiatalok többsége az előadások után is együtt maradt, s egy sarokba, szobába húzódva környezetük problémáiról beszélgettek egymássál — őszintén —, ötleteket, segítséget várva a másiktól. Bebizonyosodott az is, hogy érdekli őket a politika, minden, ami a világban történik, s minden, amivel ki tudják fejezni nézeteiket, véleményüket. Esti beszélgetések során vitatták meg az ifjúság helyét és szerepét társadalmunkban, jutottak el a diszkótól a magyar népzenéig, véleményt cseréltek, nézeteket ütköztettek. Röviden : formálták egymást, egymás világképét. Mindenki arra törekedett, hogy minél jobban megismerje társa gondolatait, s erre rendkívül jó játékokat eszeltek ki. Példaként említhetjük azt az estét, amikor mindenki azt kérdezhetett a másiktól, amire kíváncsi volt, akár magánélet, szerelem, akár at iskola, zene vagy bármi más volt, ami összefügg e^rzés- és gondolatvilágukkal. Együtt énekeltek Csizmadia Sándorral, kacagtak a Dumaduóval, szerkesztettek a maguk kedvére újságot, kirándultak Törökkoppányba, a Balatonra, s minden esemény értékét megkétszerezte a közösséggel töltött idő, az együttjátszás és tanulás. Sokat, de nem elégszer hangoztatjuk, hogy a fiatalokkal az élményeken keresztül lehet megszerettetni a mozgalmi munkát. Horváth Anikó és Takács Csaba munkája azt bizonyítja, hogy ezt valóban meg lehet tenni. Hiszen a kötetlen beszélgetések során eltűnt az igazgató, a tanár, s érettebb fejjel irányították észrevétlenül a vitákat, azt sem bánva, ha néhol nem ők kerültek ki győztesen. Hiszen nem pontokra, győzelemre ment a játék, hanem színes, játékos formában és mégis sokat tanulva szerzett élményekre, amelyeket szeptemberben a tanfolyamokon részt vevők minden bizonnyal hasznosítani tudnak iskolájuk padjai között, KISZ-bizottsági üléseken. A tanfolyamok még nem zárultak le, hiszen még találkoznak egymással a táborlakók. B. Zs. Dinnyével fizetnek Eső után sok a Trabant ÖSZTÖNDÍJJAL KUBÄBA Tíz hónap Havannában Hosszú sor kígyózik a kaposvári kútnál. Ladák, Skodák, Trabantok. A lányok azonban nem válogatnak. Míg a tulajdonos a benzint tölti, ők az ablakokat mossák. Általában csak az elsőt, kívánságra azonban valamennyit megtisztítják. — Minden munkát elvállalunk, amit kérnek, csak fizessék meg — mondja Szemes Gabi, míg a lábtörlőket söpri. — Kisegítő kútkezelőként vettek föl bennünket; takarítás, ablakmosás és az itt kapható termékek árazása tartozik a munkánkhoz. A fizetés nem sok, a borravalóval azonban szépen keresünk. Adni senkinek sem kötelező, de a köszönő szavakat azért elvárnánk. — Akad, aki megvető mosollyal nézi, míg a kocsiját mossuk, s látjuk rajta, nagyon lenéz bennünket. Pedig mi nem szégyelljük ezt a munkát, s szerencsére az ilyen fitymáló vezetők vannak kevesebben. A többség nagyon barátságos, kedvesen elbeszélgetnek velünk, örülnek, hogy foglalkozunk velük és a kocsijukkal. Azt azonban már megtanultuk, ahol az asszony is ött ül a férje mellett, próbálkozni sem érdemes. Ki tudja, miért, a nők mindig ferde szemmel néznek ránk — mondja Lukács Katalin. Talán kicsit irigykednek. A lányok fiatalok, szépek és kedvesek. Mindketten diákok. Gabi júniusban végzett a kaposvári Munkácsy gimnáziumban, Katalin a csurgói óvónőképző tanulója. Egy hónapot dolgoztak a kútnál; jól jön a zsebpénz a szeptemberi tanévkezdésre. — Engem, sajnos nem vettek föl az egyetemre, nem tudom még, hol fogok dolgozni; egyelőre nincs állásom. Szívesen itt maradnék a kútnál ősszel is, de nem lehet. Nyáron foglalkoztatnak csak diákokat, augusztus végén szedhetjük a sátorfánkat. Pedig nagyon jól érezzük itt magunkat. Mindig sok az ember, a legtöbb Messze a tenger Lábszépségverseny magyar győzelemmel Frissek még az emlékek. Egymás szavába vágva mesélik a három hét legemlékezetesebb élményeit. — Minden ország csapatának ki kellett találni valamilyen vetélkedőt. Mi röplabdát és lábszépségversenyt rendeztünk. Ez utóbbit természetesen fiúknak, s talán azt sem kell mondanom, hogy magyar versenyző nyerte. A többi sportban már nem voltunk ilyen szerencsések, de azért nem panaszkodhatunk, nagyon kellemesen és főleg rettentő gyorsan eltelt az a pár hét. Szívesen maradtam volna legalább egy hónapig — mondja vágyakozva Kamper Gergely, a Táncsics gimnázium tanulója, aki tizennyolc társával együtt Franciaországban nyaralhatott ezen a nyáron. — Nem kifejezetten nyelvi tábor volt ez, de a sok jelentkező közül azokat választották ki, akik jól beszéltek legalább egy-két nyelvet. Rajtunk kívül németek és angolok voltak a táborban, így valóban szükség volt a nyelvismeretre — emlékszik vissza a táborozásra Csupor Klára, akitől azt is megtudtuk, hogy programban nem volt hiány. Sokféle rendezvény közül választhattak a diákok, részt venni viszont egyiken sem volt kötelező. így aztán a magyarok elég sok mindentől távol maradtak. — Szívesebben szerveztünk egymás közt programokat, sokat sétáltunk; szerettünk volna minél többet megismerni az országból, de úgy érezzük, még így is sok mindenről lemaradtunk. Nagyon csábító volt például a tengerpart, de az sajnos, nagyon messze volt, és pénzünk sem lett volna rá. — Száznegyven márka lett volna az út, nekünk pedig csak száz márkánk volt, így fájó szívvel le kellett mondanunk a tengerről. Egyébként is az volt a legnagyobb gondunk, miként osszuk be csekélyke vagyoríunkat. — A lányok a legtöbb pénzt csokoládéra költötték. Rengeteg finom édesség van Franciaországban és a Csábításnak, bizony, csak kevesen tudtak ellenállni. így a legtöbb hölgy fel is szedett néhány kilót, pedig a legtöbben fogyni szerettek volna — incselkedik Klárával Gergely. A válasz azonban nem sokat várat magára. — A fiúk sem voltak különbek; mindenféle kacatot összegyűjtöttek. Egy fiú például állandóan sörösdobozokat keresett, volt vagy kétszáz darab mire hazaindultunk. A vonaton a csomagtartóban el sem fért, az ülésre tette őket, ő pedig Pestig állt. Pedig nem volt rövid az út — mondja Klára, aki új barátnőire emlékszik legszívesebben. Sok-sok barátság, szerelem szövődött e három hét alatt. A gyerekek azonban reménykednek: egyszer talán visszatérnek a Szajna-partra, a napfényes Franciaországba. Valaki azonban érkezik. A kocsiból először egy jól megtermett, hatalmas kutya ugrik ki, majd fürgén követik gazdái. Két fiú és a fiatal apa. öltözékük: sportcipő, melegítő. kocsiból szól a zene, munka is van, így hamar eltelik a nap — vallja Gabi. — Most, hogy ketten maradtunk, egy műszakban, reggel nyolctól délután négyig dolgozunk. Korábban négyen voltunk, akkor váltás volt. Amióta megnyílt az új Shell-kút, azóta itt, a Cserben mintha egy kicsit kevesebben lennének, de még így sem panaszkodhatunk. Rossz időben kisebb a forgalom, de nekünk néha igazán jól jön az eső. Olyankor sokkal sárosabbak a kocsik, és senki sem tiltakozik a mosás ellen. A borravaló nagyon változó: a külföldiek többet adnak, mint a magyarok, ezért ezt a munkát a Balaton-parton igazán nagy üzlet csinálni. De oda csak keveseket vesznek föl. Sok zöldségszállító kocsi is jár erre, ők köszönetképp egy-egy barackot, dinnyét adnak nekünk — mondja nevetve Kati, aki elhatározta már, összeszámolja hány kocsi üvegét mosta le egy nap, mekkora volt a forgalma. De aztán valahogy mindig elmaradt. Az viszont feltűnt, hogy Trabantból van a legtöbb, s talán azoknak a vezetői is a legkedvesebbek. Egy mosoly, néhány forint elég is a lányoknak a munkáért cserébe. — Nem tagadjuk, a pénzért dolgozunk, de a munka is nagyon tetszik. Változatos, sosem lehet unatkozni. Jövőre ismét eljövök — fogadkozik Kati, s már megy is. Sok a kocsi, várja a munka. Lazsálásból itt sem lehet megélni. H. É. Azt hiszem, ha közvélemény-kutatást tartanánk a Karib-tenger gyöngyszeméről, Kubáról, hamar kiderülne, hogy ismereteink eléggé hiányosak. Leginkább a finom havannai szivar aromája, a kék tenger, a Tropicana Havanna s Hemingway kedvenc halászhelyei jutnának eszünkbe. Biztosan nem vagyok egyedül azzal a vággyal, hogy lássam az élénkzöld trópusi növényzet rejtekéből kiemelkedő modern felhőkarcolókat, a hagyományos spanyol építészet remekeit s élvez-' zem egyszer Havanna forgatagát. Megvallom, egy kicsit irigykedtem Győri Editre azért, hogy tíz hónapot tölthet a Diego de Velasquez által 1515-ben alapított városban. Persze, ezért a tíz hónapért több évig kellett dolgoznia. — Kaposvári vagyok, itt jártam középiskolába, a Táncsics Mihály Gimnáziumba. Német és orosz nyelvet tanultam, majd az érettségi évében spanyolul, magánúton, dr. Horváth Gyulától. Választásom nem volt véletlen, hiszen akkor már tudtam, hogy érettségi után Budapestre jelentkezem továbbtanulni a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem nemzetközi kapcsolatok szakára. Sikerült a felvételi, s most már a harmadik évet fejeztem be. A negyediket viszont egy évvel később kezdtem csoporttársaimnál, de nem bánkódom miatta. — Sőt, inkább boldog. — Igen, hiszen tíz hónapra Havannába utazom. A Művelődési Minisztérium pályázatot hirdetett egyetemi hallgatók számára, kubai ösztöndíjra. Spanyol nyelven kellett beadni a munkaterveket, hogy mivel tölte- ném el az időt Havannában. Engem leginkább a gazdasági átalakulás, a kibontakozást elősegítő intézkedések érdekelnek. Az egyetemről ketten pályáztunk, s az enyémet fogadták el. Rajtam kívül még négy lány jön Havannába az ELTE-ről. — Mennyi lesz az ösztöndíj?" — 120 kubai és 20 conve- nio peso, ez bőven fedezi kiadásaimat. — Mivel fogja kint tölteni az idejét? — Elsősorban a havannai egyetemre járok be gazdasági témájú előadásokat hallgatni, ez elősegíti majd a munkámat. Természetesen szeretném beutazni Kubát, megismerni az országot, és szabadidőmben sokat napozni a tengerparton. A Jósé Antonio Eche- varriáról elnevezett egyetemi városnak tehát tíz hónapig kaposvári lakója is lesz. Jégkockákkal teliszórt kubai koktéllal a kezünkben kívánjunk neki szerencsés tíz hónapot! Szeptember 5- én 13.55-kor fölszáll a repülőgép, s visszafelé csak 1988. június 30-án indul Győri Edittel. Berzeviczy Zsolt Erdei pólyák Kellemes csend, friss levegő. Az erdő méltóságos nyugalmat áraszt. Csak néhány apró madár röppen fel zavartan a tópartról s tűnik el a bokrok sűrűjében. Kaposvár határában vagyunk, a tokaji parkerdőben. A tegnapi nap semmiA sopoti győztesek ben sem különbözött a többitől. Legalábbis ami a sportpálya látogatottságát illeti. Ember csak ritkán jár arra, az olyan pedig, aki végig is járja az útvonalat, még ritkább. Pedig itt minden megvan a testedzéshez: jó levegő, kellemes pálya, orvosi és sporttanácsok a táblákon. Épp csak a sportolási kedv hiányzik. Egy kézen meg lehetne számolni, hányán állnak meg hetente akárcsak egy pillanatra is, hogy kipróbálják erejüket. A legtöbben gondolkodás nélkül továbbhaladnak, s talán nem is sejtik, mitől fosztják meg magukat. Az útvonal, amelynek megtételére buzdítunk, mindenki számára végigjárható. Hossza néhány kilométer, feladatokkal van nehezítve. Minden állomáson többféle variáció közül választhatnak a túrázók. Attól senkinek sem kell tartania, hogy a távot vagy a feladatokat nem tudja teljesíteni, erről a pályáról csak sikerélménynyel lehet távozni. Kár, hogy csak kevés ember teszi meg. Jó példa kevés akad. Befejeződött a XXIV. sopoti nemzetközi dalfesztivál. A nagydíjat a képen látható, NSZK-beli Take-duó nyerte. Gyors pillantás az órára, majd mosolyogva megállapítják: ebédig kétszer is végigjárhatják a pályát. Először jön a bemelegítés, azután indulnak ... ök tudják: az egészség mindennél többet ér.
