Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-29 / 203. szám
Néplap 1987. augusztus 29., szombat AZ MSZMP SOMOGY MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA A guruló mozitól a videóig Az „isten háta mögötti” kis településeken egy-két évtizede még eseményszámba ment havonta egyszer, ha megjelent terepjárójával a mozis. Utött-ko- pott gépét és nem kevésbé időette filmkópiáját szájtát- va leste felnőtt és gyerek. Villany nem volt; aggregátor üzemeltette az előadás alatt négyszer-ötször is „csődöt mondó” vetítőt. Ez azonban akkor senkit nem zavart különösebben. A kultúrott- honban mindenki maga hozta székén bámulta végig a csodát. Itt ismerte meg az örök klasszikus Nyomorultakat, Jean Gabinnel a főszerepben, és könnyezte végig az Egy nyáron át táncolt című film tragikusan szép szerelmi történetét.. . Vajon ma, a televízió és a videó korában van-e még varázsa a mozgó „médiumnak”? Eljut-e még a celluloidszalag Somogy kis településeire? — tettük fel a kérdést dr. Németh Jánosnak, a Somogy Megyei Moziüzemi Vállalat igazgatójának. — Ahol az ötszáz főt nem éri el a falu lakossága, ott nincs telepített mozi" de az autós mozgómozival igyekszünk eljutni a legtávolabbi helyekre is. Ennek ellenére vannak oly kis lélekszámú települések, ahová csak akkor megyünk, ha külön kérik. Körülbelül 105 ilyen apró település van a megyében. — Kitől kapnak információt arra vonatkozóan, hogy kell-e a film és ha igen, akkor milyen alkotások iránt érdeklődik a lakosság? — Minden településen van egy megbízott emberünk — általában népművelő vagy a tanító —, és ő közvetíti az igényeket. — Hol vetítenek? — Legtöbbször a művelődési házban vagy a könyvtárban, esetleg munkahelyen, munkásszálláson. 168 helyen állandó, telepített mozi áll a lakosság rendelkezésére. Ebből 42 normál-, a többi keskenyfilmes vetí- tőjű. A műsort megtervezett játékrend szerint állítjuk össze. A vándormozinál — általában hétvégeken —' az alkalomhoz és az igényhez kapcsolódik a műsor. — Van-e megfelelő meny- nyiségű és minőségű vetítőberendezésük? — Az elmúlt két évben keskenyfilmes gépeinknek több mint a felét sikerült lecserélni. Körülbelül 15 olyan készülék van még, ami régi, korszerűtlen. Mégis, a gépészek egy része ragaszkodik hozzá. — Csökkent-e a nézőszám ezeken a településeken? — Megyénkben a múlt évihez viszonyítva körülbelül 200 ezerrel csökkent a mozilátogatók száma. Ebben természetesen a kisebb települések nézőszáma esése is benne van, noha ott az arány /jóval kisebb, mint a városokban. Okai sokfélék és eltérőek. Megjegyzem: ez nem jelenti egyúttal a bevétel csökkenését is, hiszen a jegyek ára közben emelkedett. — Miben látja a nézőszám csökkenésének okát? — Mindenekelőtt az életmódváltozásban. Kultúrára más területen is kevesebbet költenek. S mintha kevesebb volna az emberek szabadideje is. — Mi a tervük, hogyan kívánják visszahódítani a nézőket? — Társadalmasítani kívánjuk a mozik működtetését. Igyekszünk utánamenni az embereknek, s felkelteni az érdeklődésüket. Emellett javítjuk a vetítési körülményeket, és fokozottabban fi ■ gyelünk a nézői igényekre. Színvonalasabb alkotások bemutatását is tervezzük. Üj forgalmazási módszert dolgozunk ki, igyekszünk beszerezni a legmodernebb eszközöket, például videókivetítőt, s klubokat szervezünk. Ehhez partnernek szeretnénk megnyerni a falvak vezetőit, a kultúra területén tevékenykedő szakembereket és a lakosságot is. El akarjuk érni, hogy az általunk vetítés céljára bérelt helyiségek kihasználtsága nagyobb legyen. A videópark bővítésével párhuzamosan növeljük a videokazetta-kínálatot is. Változatlanul az a célunk, hogy mindenhová eljuttassuk a filmeket, ahol csak igény van rá és nem ráfizetéses a szolgáltatás. A nem saját kezelésű filmszínházak fenntartását, fejlesztését megoldani azonban — hosszabb távon — csupán a helyi tanácsokkal, tömeg- szervezetekkel, esetleg üzemekkel karöltve lehet. Csak így őrizheti meg korábbi szerepét a film a közművelődésben. V. Ä. Támogatni kel! minden kísérletet Építészeti örökségünkről Műemléki konferencia Pécsett A pécsi Pollack Mihály Műszaki Főiskola adott otthont az idén a kétévenkénti országos műemléki konferenciának, amely a tegnap és a ma építészetével foglalkozik. Résztvevői nemcsak építészek; ott vannak a műemlékvédelemmel foglalkozó szinte valamennyi társadalmi szervezet képviselői is. Tegnap délelőtt a nyitó plenáris ülésen Mendele Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség igazgatója köszöntötte a résztvevőket. Ezután Aczéí György, a Politikái Bizottság tagja, a KB Társadalomtudományi Intézetének főigazgatója tartott előadást az építészeti örökségünk szerepéről. Elmondta, hogy a ma emberének egyre fontosabb feladata múltunk emlékeinek megóvása. Hiszen az emlékpusztító évek, a háborúk mind-mind megtizedelték hazánk pótolhatatlan kulturális értékeit. Korszakok páratlanul szép és megismételhetetlen építészeti alkotásait csupán egy-egy épület jelzi. Bár a kastélyok, kúriák a múltban az uralkodó osztály megrendelései alapján készültek, mégis a nép alkotásai; becsülni kell őket. A vízimalom, a régi parasztporta, a kovácsműhely mind századok ritkította értékes kincsünk. S tiszteletben kell tartanunk a nemzetiségek építészeti hagyományait is. Utalt arra, hogy anyagi lehetőségeinkhez mérve felújítjuk a patinás középületeket éppúgy, mint a történeti korszakok stílusjegyeit őrző templomokat. A bányászkolóniák, a „proliházak” emlékétől meg akarnak szabadulni, az emberek, ám ezek is hozzá tartoznak hagyományainkhoz, építészed tudatunkhoz. Az előadó szólt a kockaházak és a cifra paloták építésének időszakáról és arról is, mikor az építészet már nemcsak igényt elégít ki, hanem igényt kelt fel, tehát nevel. S a középítészet igényessége, ésszerűsége hat a magánépítészetre is. Mint mondta; támogatni kell tehát minden, az élet megjavítására irányuló kiA nyugdíj négy százalékát költik gyógyszerre , Gyógyszerészek tanácskoznak Melyek a gyógyszerészet időszerű kérdései ? Milyen etiikai problémákkal szembesülnek napjaink patikusai? Minderre és még sok másra • is választ kap az a több mint százötven ifjú gyógyszerész, aki most negyedik alkalommal találkozik a gyógyszerészek továbbképző kollokviumán. A két évvel ezelőtti — budapesti — találkozó után ezúttal Kaposváron. A tanácskozáson a cél továbbra is ugyanaz: a különböző munkaterületeken, gyárakban, kutatóinézetekben, gyógyszertárakban dolgozó ifjú szakemberek ismerjék meg az elmúlt időszak legfontosabb szakmai kérdéseit a kutatási eredményeket. A kétnapos találkozáson a szakma neves szakemberei tartanak előadásokat — lehetőséget adva a vitára, a nyílt eszmecserére, a tapasztalatszerzésre. Dr. Balassa Tibor megyei tanácselnök-helyettes megnyitója után a résztvevők megyénk életével ismerkedtek; tájékoztatást kaptak a kulturális, gazdasági, egészség- ügyi munkáról, diafilm segítségével pedig Somogy nevezetességeit tekintették meg Somogyország bemutatása után dr. Nikolics Károly, a Magyar Gyógyszerészeti Társaság elnöke beszélt arról a fejlődésről, amely az utóbbi néhány évben a gyógyszeré- szetben bekövetkezett. Előadásában hangsúlyozta, hogy a fejlődéshez nélkülözhetetlen az ifjú szakemberek egyre aktívabb részvétele, tudásuk gyarapítása, az idegen nyelvek ismerete. Szükség van további csereszerződésekre,-hogy egyre több fiatal jusson el idegen országokba tapasztalatszerzésre. A professzor előadásában kitért a gyógyszerészet új értelmezésére is, hangsúlyozva, hogy a gyógyszerész egyfelől a beteg, másfelől az orvos informátora, s‘ hogy e kettős feladatnak eleget tehessen, magas szintű elméleti ismeretekre, állandó képzésre van szükség, s nem utolsósorban határozott, kiegyensúlyozó.t egyéniségre. Ma, amikor á lakosság öt százaléka fordul meg naponta a gyógyszertárakban, nem mindegy, hogy milyen emberek állnak a pult túlsó oldalán vagy a patikamérleg mellett. Ismertebbé kellene tenni a szakma munkáját az emberek előtt, ehhez jó szaklapokra, publikációkra lenne szükség. Szakmai berkekben pedig azon kellené gondolkodni, miként lehetne még hatásosabban segíteni a kormány egészségőrző programjának megvalósulását. Elképzelésekben, ötletekben nincs hiány. Markó Eleonóra szombathelyi gyógyszerész például az időskorúak gyógyszerfogyasztási szokásairól tartott előadást. A kétnapos kaposvári tanácskozáson néhány kérdésben bizonyára előbbre is jutnak. A mai kerekasztal-kon- ferencián még többen elmondják véleményüket, javaslataikat. sérletet. Elismerően szólt a mai kor építészeinek munkájáról, mint amely alakíthatja, befolyásolhatja életünket. Ezt követően Jantner Antal építési és városfejlesztési miniszterhelyettes beszélt a feladatokról — építészeti örökségünk védelmében. Elmondta, mit tett az építésügyi ágazat eddig az építészeti örökségünkért. Emlékeztette hallgatóságát, hogy 30 évvel ezelőtt alakult meg az Országos Műemléki Felügyelőség. A magyar műemlékek helyreállításának színvonala — mint mondta — a világ élvonalában van, ám technikai lehetőségeink elmaradnak a kivánttól. Szükség lenne arra, hogy minden település saját építészeti értékeit védje, akkor is, ha ezek csupán helyi jelentőségűek. Elkeserítőnek mondta a népi műemlékek, a kastélyok és a funkció nélküli épületek, a várak állapotát. Gazdasági hasznot ugyan nem hoznak, ám mégis pótolhatatlanok. A nyitó ülés végén Jantner Antal és Pusztai Ferenc művelődési miniszterhelyettes, illetve Mendele Ferenc adott át kitüntetéseket. Megyénkből Baranyó Károly, a szentbalázsi Surján Völgye tsz elnöke a művelődési miniszter Szocialista Kultúráért kitüntetését vette át, Horváth Kálmánná, a Surján Völgye tsz elnökhelyettese, Horváth Pál nágocsi tanácselnök, ~ Szigetvári György, a Somogy Megyei Műemléki Albizottság elnöke az OMF kitüntető oklevelét. T. R. JÓ REGGELT MINDENKINEK! A Jó reggelt! az egyetlen olyan műsor, amely olyan korán kezdődik, amikor én még alszom. Bizonyára azonban nagyon sokan így vagyunk, hiszen munkarendünk olyasformán épül föl, hogy hajnali fél ötkor ha ébren vagyunk, többnyire a második részét már nem hallhatjuk. Ha csak nincs részünk abban a szerencsés helyzetben, hogy munkahelyünk és munkánk lehetővé teszi, hogy rádiózzunk. Ennek azonban kevés a valószínűsége, hiszen nagyon behatárolható azoknak a munkafolyamatoknak a száma, ahol serkentőleg hathat egy kis rádiózás. Különben is sokan — köztük jómagam is — ódzkodnak attól, hogy háttérnek használják akármelyik műsort. Valamirevaló műsorszerkesztő — meg- ■ győződésem — nem úgy kezdi el a munkát, hogy no most csinálunk egy jó kis műsort, ami alatt nyugodtan dolgozhatnak az emberek. Bár a Jó reggelt! esetében eleve le kell mondani a készítőknek arról, hogy tömegesen végighallgassák. Ezt tudomásul is veszik, hiszen a három és fél órán belül nagyon sok az ismétlés, ami az újonnan bekapcsolódott hallgatóknak jelent csak érdekes információt. S ebből már ki is derül: a reggeli műsor információ- és zeneközpontú. Ez tulajdonképpen kézenfekvő is, hiszen a nagyon sok reggeli teendő mellett csak a bennünket érdeklő dolgokra figyelünk, ha a világpolitikára vagyunk fogékonyabbak, abbahagyjuk a fogmosást, hogy tisztán (vagy tisztábban) lássunk a Perzsa-öböl nehezen követhető problémakörében, ha pedig úgy akarjuk, öltözködés közben, a kövekező percekben, már dúdoljuk is valamelyik népszerű slágert, hogy aztán tudatunk alatt többször is visszakéredzkedjen a nap során. Hiszen a slágereknek van egy fülbemászó képességük, s ha reggel befészkelik magukat fülünkbe, előfordulhat, hogy többször előjönnék a nap folyamán. Jómagam nagyon hajlamos vagyok erre és védtelen is, így gondosan vigyázok, mikor váltok át rádiózásból magnózásra. Azt hiszem, azért a szerkesztők nem haragudnának meg, hiszen annyiféle igényt kell kielégíteniük, hogy ez már eleve képtelenség. A zenei szolgáltatás (de nevezhejük annak az egész műsort is), a bőséges információ és adatsor mellett érdeklődéssel hallgatom, ha van, ann^k a napnak a történetét. Először is a soron következő névnap a névetimológiai értelmezése az, ami érdekes lehet, aztán érdekel > például, hogy ezen a napon hagyta el Kossuth Lajos az országot, hogy többé vissza se térjen, ezen a napon volt a mohácsi vész stb., stb. Sajnos ez azonban nagyon ritkán történik meg pedig fontos volna, hogy két percet szánjanak erre is reggelente. Annyi helyen halljuk, hogy baj van hazafias nevelésünkkel. S kétperces ismeretter- jesző műsorokkal minden bizonnyal nem lehet változást elérni, de évekig hallgatva, megszoknék a hallgatók, hogy a történelem mindig a hétköznapokban dől el. Éreznék talán az is, hogy egy történelmi folyamat részesei, s azzal: hogy reggel fölkelnek, rádióznak és elindulnak dolgozni, aktív részesévé is válnak. S ha egyszer ennek tudatában indulnak munkahelyükre, másként értik majd azt is, hogy jó napot kívánnak nekik a szerkeszők. Talán még annak is módját ejtenék egyszgr a hallgatók, hogy visszaköszönjenek. Varga István Mikor véget ér a munkanap, az embereknek marad pár órájuk a pihenésre, a szórakozásra is. A napi szabadidőt mindenki úgy tölti el, ahogy kedve tartja, illetve amilyen lehetőségek adódnak. Sok moszkvai igyekszik haza, mert várja a család, s különösen a nőket a háztartás, a férj, a gyerek. Am az otthon is megannyi lehetőséget kínál a szórakozásra, baráti összejövetelekre vagy a kedvenc időtöltésre — attól függően, kinek mi a hobbija. Moszkvában este 7-kor nyitnak a színházak és koncerttermek. Aztán ott van a sok mozi. Várják a vendégeket a művelődési házak és a zenés szórakozóhelyek, a presz- szók, ahol lehet táncolni, egy csésze kávé mellett elbeszélgetni...
