Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-29 / 203. szám

1987. augusztus 29., szombat Somogyi Néplap 3 A demokrácia elmélyítésének lehetőségei Politikai rendszerünk megújítása ,,Gazdasági-társadalmi programunk megvalósítá­sához elengedhetetlenül szükség van a szocialista demokrácia fejlesztésére. A politikai intézmény- rendszer működésének korszerűsítésére." (Az MSZMP Központi Bizottságának július 2-i állás- foglalásából.) Napjainkban mind erőtel­jesebben fogalmazódik meg az a felismerés, hogy idősze­rűvé, sőt szükségszerűvé vált politikai rendszerünk meg­újítása, korszerűsítése. Több­fajta tapasztalat és megfon­tolás erősíti ezt a következ­tetést. A legközvetlenebbül a ránk nehezedő gazdasági gondok, amelyeknek györeke- it kutatva előbb-utóbb min­denképpen eljutunk a politi­kai intézmények tevékenysé­géig is. Hiszen hazánkban a gazdaság és a politika sok- sok szállal fonódik össze. A gazdaság objektív törvényeit semmilyen politikai szándék nem helyezheti hatályon kí­vül —, de a hatékony dön­tési mechanizmus, a jól mű­ködő érdekegyeztetési tevé­kenység sokban előre viheti a gazdasági kibontakozást. Ma már világosan látható, hogy a világméretekben fel­gyorsuló tudományos-műsza­ki haladással lépést tartani, a gazdasági reform következő tennivalóit véghez vinni csak ügy lehet, ha politikai intéz­ményrendszerünket korsze­rűsítjük, továbbfejlesztjük. Milyen irányban célszerű ezt a korszerűsítést véghez­vinni? Politikai rendszerünk továbbfejlesztésében az MSZMP által több mint há­rom évtizede követett úton indokolt haladnunk, a társa­dalmi demokratizmus továb­bi szélesítését és mélyítését kell célnak tekintenünk. Akadnak, akik úgy vélik, hogy politikai rendszerünk­ben kimerültek a demokrati­zálódás lehetőségei és tarta­lékai; a tapasztalatok azon­ban amellett szólnak, hogy ez a feltételezés indokolat­lan. Ügy látszik, nem az a helyes, ha a mai intézmény- rendszert valami alapvetően mással kívánnánk felváltani, hanem ha a jelenlegi kerete­ket megőrizve visszük végbe a kívánatos változtatásokat, újítjuk meg a politikai szer­vezetek és intézmények tevé­kenységének tartalmát, for­máit. Annál is inkább, mert az új intézményrendszer meg­honosítására vonatkozó ja­vaslatok zöme valójában visszavezetne bennünket egy történelmileg már meghala­dott korszak, a polgári de­mokrácia politikai berendez­kedésének körülményei közé. Csakhogy a politikai plura­lizmus, a többpártrendszer kérdését nálunk már végér­vényesen eldöntötte a törté­nelem. Egypártrendszerű- po­litikai berendezkedésünkben hatalmas lehetőségei vannak mind a demokrácia elmélyí­tésének, mind a működés hatékonyabbá tételének. Ma az a feladat, hogy ennek a módjait keressük és találjuk meg. Politikai rendszerünk kö­zéppontjában a párt áll, ezért a korszerűsítési törekvések természetszerűleg igénylik a párt vezető szerepének új­bóli átgondolását. Ezzel kap­csolatban is találkozhatunk különféle elképzelésekkel. Az. élet által sokszorosan igazolt tény az, hogy a gaz­dasági-társadalmi kibonta­kozás sikere nem kis mérték­ben éppen a pártszervezetek, a kommunisták cselekvő­készségétől és -képességétől függ. Ezért a politikai rend­szer megreformálásának semmiképpen nem a párt irányító szerepének csökken­tése a célja, hanem éppen e tevékenység hatásosságá­nak, eredményességének fo­kozása. Ám e törekvés a jelenle­gi viszonyok között akkor kecsegtet sikerrel — és ez is kezd világosan kirajzolódni —, ha a párt nem merül el az operatív intézkedések tömkelegében, ha nem kíván minden feladatot magára vállalni, hanem az eddiginél jobban megosztja azokat a politikai rendszer többi ösz- szetevőjével, az állami, tár­sadalmi, érdekképviseleli szervekkel. A politikai rend­szer megújításának egyik fő útját éppen ebben kell keresnünk. Az állami — képviseleti és igazgatási, kormányzati és tanáGsi — szervek tevékeny­ségét olyan irányban indo­kolt fejlesztenünk, hogy szá­mottevően növekedjék önál­lóságuk és felelősségük. Ha­sonlóképp célszerű szélesíte­ni a tömegszervezetek, tár­sadalmi mozgalmak, érdek­képviseleti szervek, szövet­ségek és egyesületek mozgás­terét, cselekvési terét is. Az élet igényli, hogy lépjenek fel önálló kezdeményezések­kel, az eddiginél nagyobb mértékben váljanak a politi­ka alkotóivá, a döntéshoza­tal részeseivé, a különféle érdekek kifejezőivé és kép­viselőivé. S történjék mind­ez jobban a nyilvánosság szí­ne előtt, legyen a közvéle­mény beavatva az érdekek összevetésének és rangsoro­lásának menetébe. Úgy is mondhatnánk: váljék erőseb­bé a társadalmi részvétel a döntések meghozatalában és megvalósulásuk ellenőrzé­sében, vesse alá magát min­den állami és politikai szerv jobban a lakosság, a válasz­tók, a szervezet tagjai kont­rolljának. A megújulás másik fő iránya a jelek szerint épp ebben keresendő. Napjainkban már több je­lét is látjuk e tendenciák kibontakozásának. A párt a gazdasági-társadalmi kibon­takozás fő vonalának kon­cepciójának kialakítását te­kintette feladatának, a rész­letes teendőket viszont a kor­mány dolgozza ki, és a par­lament dönt róluk. E prog­ram koncepciójának és rész­leteinek megformálásában — a munka minden fázisában — önálló javaslatokkal, ész­revételekkel vett részt vala­mennyi társadalmi, érdek- képviseleti szerv. A KISZ a Jövőnk a tét! akció kereté­ben egész tagságát bevonta az elgondolások kialakításá­ba, s a kibontakozási prog­rammal kapcsolatos javasla­tait az MSZMP Központi Bi­zottságának ülése előtt nyil­vánosan közzétette sajtójá­ban. A tömegkommunikáció, a lapok híradásaiból tudo­mást szerezhetünk az ország- gyűlési bizottságok, képvise­lőcsoportok eleven és olykor éles vitáiról. Egyszóval: a politikai rendszer megújulá­sa nemcsak terv, elgondolás, hanem elemei máris jelen vannak a közéletben, a poli­tikai intézmények működésé­ben. Az ezzel kapcsolatos ta­pasztalatok minden bizonnyal sokat segítenek a megújítási koncepció véglegesítésében. Pártunk történelmi hivatásá­nak tesz eleget, amikor a po­litikai rendszer továbbfej­lesztését kezdeményezi, élére áll e folyamat kibontakozá­sának és idejében megteszi az élet által igényelt lépése­ket. Gyenes László Á HÉT SOMOGYI KRÓNIKÁJA Hosszabb volt augusztus utolsó teljes munkahete, miután már vasárnap ki-ki a munkahelyén dolgozott. Ez egyébként a mezőgazdaság­ban nem számított rendkí­vüli eseménynek, ott ugyan­is A KEDVEZŐ IDŐJÁRÁS minden óráját igyekszenek kihasználni, hogy előbbre jussanak a tennivalókkal a földeken. Bőven van mit be­hozni abból a hátrányból, amit a természet szeszélye okozott, és a soros munkák is sürgetnek: a verőfényes nyárutó kedvezőbb munka- körülményeket és -feltéte­leket kínál, mint a lucskos ősz. A múlt héten megérkez­tek az első vetőbúza-szállít­mányok is a somogyi mező- gazdasági nagyüzemekbe. Tabon mondták el kedden, de korántsem csupán a ta- biaknak, az avatóünnepség többi résztvevőjének szólt mindaz, ami a Tégla- és Cserépipari Tröszt vezér- igazgatójának beszédében el­hangzott: a téglaipari átfogó rekonstrukció — amely csak­nem két évtizede folyik — jelentős szakaszának sikeres befejezése hozzájárul a fo­kozott téglakereslet kielégí­téséhez. Négy évvel ezelőtt * 12 elavult gyár rekonstruk­cióját kezdték el, s ezek be­rendezését — így a tabiét is — úgy alakították ki, hogy a kisméretű tégla gyártásán kívül, A PIACI IGÉNYEK kielégítésére felkészülve, más termékek előállítására is alkalmasak legyenek. Üj épületszárnnyal bővült a segesdi szociális otthon, a 42 millió forintért elkészült munkát kedden adták át. Élénk vita kísérte a KISZ Somogy Megyei Bizottságá­nak szerdai ülésén a megye KISZ-eseinek termelést se­gítő tevékenységéről szóló jelentést. A téma izgalmas, jellegénél fogva minden­napjainkhoz ' kapcsolódik, hiszen az ifjúsági szervezet tagjai jelen vannak gazda­sági feladataink megvalósí­tásában, tevőlegesen részt vállalnak az olykor bizony igencsak feszítő célok telje­sítéséből — gyakran nem is keveset. Hogy a sikerekből mennyi az, amit a mozga­lom magáénak mondhat, né­ha azért nehéz eldönteni, mert a mérlegelést vitatha­tóvá teszi, hogy egyes mun­kasikerek elismerésre érde­mesített eredményei nem a KISZ „neve alatt futnak”, jóllehet az ifjúsági szervezet vagy annak egyes tagjai vol­tak a kezdeményezők, az öt­letadók. Fiatalokhoz kapcsolódott szerdán egy másik esemény is: bevonulókat búcsúztat­tak a megyeszékhelyen. Több százan indultak ezen a na­pon sorkatonai szolgálatuk teljesítésére. őket követi majd a „második hullám”, igaz, nem ünnepélyes bú­csúztatással: a kollégiumok­ba készülődő SOMOGYI FIATALOK már a héten összeszedték útipoggyászokat; útra ké­szüljek azok a középiskolá­sok, főiskolások, egyetemis­ták, akik diákotthonok la­kói lesznek a hamarosan kezdődő új tanévben. Ez is, a bevonulás is jelzi, hogy maholnap elköszönünk a nyártól; a jövő hét króni­kása már az ősz első heté­nek történéseit összegezi. Hernesz Ferenc A KOPP ANY-VÖLGYI EK NEM ADJÁK FEL Adottságaihoz képest ki­váló kuKorica-áttaghozamot ért el tavaly a szorosadi tsz. Az idén a még jobb eredmény reményében 450 —480 kiló hatóanyagot hasz­náltak föl a kukoricatáblá­kon, s a határ képe még jú­lius végén is igazolni lát­szott a többletráfordítást. Azután jött a majdnem két­ezer hektárt csaknem telje­sen elverő jég. Az összesen 1340 hektárnyi kukorica több mint 90 százaléka káro­sodott. A biztosító felméré­sei szerint a száron átlago­san 25—30, a csövön 15 jég­ütés van, s a legtöbb nö­vény címerét és leveleit is leverte a jég. A táblák ké­pe alapján a hozzá nem ér­tő szemlélőben is felötlik a kérdés: érdemes-e ezt a ku­koricát egyáltalán betakarí­tani? — Nem sok esély van rá. hogy a növényeknek akár csak egy része is kiheveri a jégverést, az pedig szinte bizonyos, hogy a hozam a betakarítás költségeit sem fedezi — mondta Targos Károly főmezőgazdász. Még;s végig kell csinálnunk. Nemcsak a biztosítással kap­csolatos kötelmek miatt, ha­rem tisztességből is. A ku­koricánál 7.5 tonnás átlag­hozamra számítottunk, s tíz perc alatt tönkrement egy év munkája. Elverte a jég a napraforgónkat is. pedig ennek a nyeresége évek óta sokat nyomott a mérlegen. Növénytermesztésünk terve­zett évi 65 mil'ió forint ter­melési értékének kétharma­dát az ősziek adták volna, ám ccak kukoricából mint­egy 840 vagonnyi lesz a ki- esés. — Mennyit térít a bizto­sító? — Ez majd csak a betaka­rítás után dől el. A biztosí­tó az elmúlt három év átla­ga alapján fizet majd a vég­ső kár arányában. Ez csak enyhíti, de nem oldja meg a gondjainkat. Gyenge adott­ságú tsz a mienk, így a vég­termék után 15 százalékos állami támogatást kapunk. Csupán az emiatti kiesés mintegy 6 millió forint lesz. Elképzelhető, mit jelent ez ott, ahol az évi össznyere- ség tervez 4,3 milliót... — Hogyan készülnek az őszre ? — Ugyanolyan körültekin­téssel, mint máskor, csak bo- rúsabb hangulatban. Gon­dolja el, mit jelent majd egy kombájnosnak a hektáron­kénti 1-2 tonnát adó siral­mas táblákat róni. . . Módo­sítanunk kell a teljesítmény- normákat, s ez bérgondokat okoz. Ez azonban csak egy Szlovákia fasiszta kormá­nya 1944 augusztusában ki­hirdette a statáriumot. A kis ország azokban a hetek­ben a visszavonuló német hadigépezet szálláshelyévé, a német csapatok utánpótlá­si támaszpontjává, elsőran­gú felvonulási terepévé vált. Ä nép, már a felkelést meg­előzően, a saját bőrén ta­pasztalta a fasiszta hatal­mat: a nemzeti vagyon fosz­togatását, a munka- és a gyűjtőtáborokat, a férfiak elhurcolását Németországba kényszermunkára, az éhbért, a gabonarekvúrálást. Nem csoda, hogy a szlovák nép mind élesebben ellenállt. Sztrájk tört ki Zsolnán, a Garam mentén és a handlo- vai bányászok között — harcukat a fasiszta önkény tankokkal törte le... Mind többen menték a hegyekbe, és csatlakoztak a partizá­nokhoz, illetve szöktek át a Vörös Hadseregbe. Szapo­rodott a szabotázsok száma, aktivizálódtak a partizáncso­portok. Ebben a helyzetben Szlovákia Kommunista Pártjának V. — illegális — központi bizottsága időben egyesíteni tudta az antifa­siszta ellenállókat, s hozzá­a következmények közül, amelyeket alighanem évekig viselnünk kell. Az idei ősz legderűsebb feladata a talaj­előkészítés és a mintegy 1300 hektárnyi vetés lesz. Mert bár az idei szűkös eredmé­nyek várhatóan a több évi munkával teremtett tartalé­kaink nagy részét felemész­tik, nem adhatjuk fel. A gazdaságban befejezés előtt állnak a nyárvégi talaj­munkák. Az acsai határban már a jövő évi napraforgó alá szántottak a gépek. B. F. járult az ellenállás csúcs­szervének, a Szlovák Nem­zeti Tanácsnak a megalaku­lásához, a forradalmi prog­ram megszerkesztéséhez, megnyerte az erős fasiszta­ellenes meggyőződéstől át­hatott hadsereget, és meg­alapította falvakban, váro­sokban a népi hatalom ille­gális szerveit. Nemcsak a német meg­szállóik és a hazai fasiszta hatalom elleni harcról volt szó. Harmincezer partizán, hatvanezer katona, a for­radalmi nemzeti bizottságok és a népi milícia tagjainak tízezrei vagy akár az egy­szerű parasztasszonyok éle­tük kockáztatásával tették azt, amit megkövetelt tőlük a haza, A szlovák nemzeti felkelés azonban nemcsak szlovák, és nem csupán csehszlovák ügy volt: része az európai anti­fasiszta erők küzdelmének. Csaknem harminc nemzet fiai fogtak össze. A felke­lésben 3000 szovjet, 2000 cseh, 800 magyar, 400 fran­cia, 100 szerb és horvát, 90 lengyel, 50 román, 40 bolgár és több száz német, osztrák, angol, amerikai, belga, hol­land hazafi is részt vett. A szlovák nemzeti felkelés évfordulóján MEGEMLÉKEZÉS A MÁRTÍROK EMLÉKMŰVÉNÉL Sökan gyűltek össze teg­nap délután Marcaliban a városi temető mártíremlék­művénél, ahol az 1919. augusztusi véres események­re emlékezve a városi párt- bizottság koszorúzási ünnep­séget rendezett. A Himnusz hangjai után Hamburger Je­nő Latinka-ballada című ver­se hangzott el, majd Hor­váth Zoltán, a marcali vá­rosi KISZ-bizoítság titkára mondott beszédet. A Tanácsköztársaság tör­ténelmi jelentőségét méltat­va hangsúlyozta: a prole­tárforradalom erői a nem­zetközi helyzet alakulása szempontjából túl korán je­lentkeztek ahhoz, hogy tör­ténelmi missziójukat 1919- ben síikerre tudják vinni; a túlerőben levő nemzetközi ellenforradalom a magyar- országi reakciós erők segít­ségére sietett. 1919 augusz­tusától hónapokig brutális terror légköre ülte meg az országot: a tiszti különítmé­nyek mindent megtettek a Tanácsköztársaság vívmá­nyainak szétzúzására. Itt, Marcaliban is szörnyű gyil­kosságokat követtek el. A Prónay-különítmény által Marcaliban és környékén meggyilkolt kommunisták és mártírok hitvallását, tevé­kenységük emlékét idézve Horváth Zoltán hangsúlyoz­ta, hogy „68 év távlatából is példaképeink ők hitben, aka­ratban, elszántságban egy­aránt.” Itt emlékeztek meg a mar­caliak két mártírhalált halt tanácsköztársasági harcos születésének évfordulójáról is. Berecz Károly 1877-ben született Böhönyén; Marca­liban és környékén dolgo­zott kőművesként, a járás egyik legrégibb szervezett munkásaként ismerték. Az ő nevéhez fűződik az Épí­tők Szakszervezetének meg­alapítása a marcali járásban. Az SZDP megyei vezetősé­gének is tagja volt. A Ta­nácsköztársaság idején jelen­tős szervező és felvilágosító tevékenységet fejtett ki. 1919. augusztus 28-án a fe­hérterroristák kegyetlen kín­zások után meggyilkolták; — Cséplő József 1887-ben szü­letett; szabósegédként dolgo­zott Kaposváron és Marcali­ban. Jelentős szerepet vál­lalt Marcali iparos önképző­körének megalakításában. A Tanácsköztársaság idején a nagyközség munkástanácsá­nak tagjává választották. E testületben végzett munkája miatt augusztus közepén hur­colták el lakásáról az ellen­forradalmárok, s többszöri kínzás után 1919. augusztus 28-án megölték őt is a járás- bíróság udvarán. A megemlékezés után az Internacionálé hangjainál a városi pártbizottság, a váro­si tanács és a tömegszerve­zetek vezetőd, a fegyveres testületek képviselői, a már­tírok rokonai és a város la­kói helyezték el a kegyelet virágait az emlékműnél.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents