Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-28 / 202. szám

1987. augusztus 28., péntek Somogyi Néplap 3 ELŐTÉRBEN A JÖVŐ ÉVI SZABÁLYOZÁS vagy állandó? Gyapot feldolgozására alakítják át a kártológépeket a Pamutfonó-ipari Vállalat kapos­vári gyárában. A, munka célja: a devizamegtakarítás A rendszerszervező kétfős szerepe Teljes körű KSZKV-program Változó Alig jutottunk túl az év első felén, de már mindenki az 1988-as esztendőről beszél. Mi lesz az adóreformmal, bevezetik-e január elseje után vagy sem? A kérdés természetesen nemcsak az adót fizető állampolgárok számára húsba vágó kérdés, ha a tervek valóra válnak, alapvetően megváltozik a vállalatok helyzete. Az álta­lános forgalmi adózás gyö­keresen átalakítja a köztük évek, évtizedek óta kialakult struktúrát: egykor csak ve­getáló vállalatok megszaba­dulva az irracionális elvonás terhétől, az elsők közé ke­rülhetnek. A számtalan előnyt, támogatást élvezők viszont csak a saját erejük­re támaszkodhatnak majd. A , várakozás érthetően nagy, ahogy a félelem is. A hatásokat csak nagy vona­lakban lehet körvonalazni, ám vállalati szintre lebontva az egyes számokat, már sok­kal bizonytalanabb előrejel­zést kaphatunk. S kimondat­lanul ott lappang a félelem a vállalatok vezetőiben, va­jon mennyire lesz tartós az új szabályozás. Évek óta visszatérő panasz ez. A szabályozók kiszámít­hatatlan változása, az év közben született módosító intézkedések, váratlan elvo­nások hihetetlen szűkre szabták a vállalatok terve­zési lehetőségeit, mozgáste­rét. A gazdálkodók egyre in­kább a viharos tengeren hánykolódó hajóhoz hason­— Ha lehetne, 1958-ig forgatnám vissza az idő ke­rekét. 25 éves voltam akkor, s mint rakodómunkás dol­goztam itt, a kaposvári nagy­malomban. Akkor még 85 kilós zsákokat hord tunk a váltunkon).. . — Pedig a mai beosztása kényelmesebbnek látszik. — Mégsem biztos, hogy könnyebb. Akkor, ha a tár­saimmal 6—8 vagont meg­raktunk, az nagyon jó ér­zés volt. Lezuhanyoztunk, úgy éreztük, letettük a ter­het, s ki-k)i ment a család­jához. Később azonban egyre több olyan, kilóra már nem mérhető súlyt kellett a vál­tamra vennem, amelyet nem lehetett a munkaidő végén letenni. Később egyre több­ször fordult elő, hogy éjjel is fölkeltem, cédulákat írtam a másnapi elintéznivalókról, vagy azon gondolkodtam, mit is tehetnék az előző nap hozzám fordult emberek ügyesd>ajos ügyében. Dódity Miklóst, a batto- nyai földműves fiát a. kato­nai szolgálat hozta Somogy­ba. Leszerelése után többfe­lé dolgozott kubikosként és rákodóként. 1954-ben került az akkori malomipari válla­lathoz, s négy évvel később szb-titkárrá választották. 18 évig töltötte be ezt a tiszt­séget. 1962-t őt már függet­lenítettként. Közben a mun­ka mellett érettségizett, s különféle szakszervezeti tan­folyamok után elvégezte a marxista esti egyetemet. — Sohasem voltam áz a hangadó, harcos típus, ami­lyennek a jó szakszervezeti viezétőt sokan elképzelik. Be­csültem a rendet és a fs- gVis'imet, s végeztem a dol­gom a.t. — Pedig ebben a tisztség­ben elkerülhetetlen, hogy ütközni kelil olykor „lent” is és „fent” is. — Nem voltak ezek drá­mai! ütközetek, csak kimond- tam, amit igaznak éreztem. A dolgozók között azért min­dig könnyebben megtaláltam a hangot, akkor is; ha egy kérésükre nemet kellett mondanom. Valahogy ezt mindig el is fogadták tő­lem, talán mert tudták, hogy bármikor újra váltamra tud­nám kapni a zsákot. Azután a két vállalat egyesülése után bonyolultabbá váltak a feladatok. Akikor kapósait munkakörként már személy­zetisként is dolgoztam. lítanak, ahol a kormányos csak ösztönére hallgathat, mert a víz alól váratlanul fölbukkanó sziklákról nin­csen térképe. Ilyen helyzetben a legbiz­tosabb döntésnek a helyben maradás látszik, s hogy ezt a statisztikák is mutatják, a vállalatok közül jó néhányan inkább ezt a megoldást vá­lasztották. Az irányítás év­ről évre a teljesítmények tudatos visszatartását hányta a vállalatvezetők szemére, azt, hogy változatlanul óriá­siak a tartalékok a gazdál­kodás legtöbb területén. S még mindig nem elég szigo­rú a szabályozás, hogy ezek feltárására és kihasználására szorítsa a vállalatokat. A másik oldalon viszont védekezésként számtalanszor elmondták, ilyen kiszámít­hatatlan, bakugrásokat tevő szabályozás mellett egysze­rűen nincs más lehetőség, nemhogy öt évre, de még egy fél évre sem lehet előre látni a gazdasági környezet változását, s csak egy valami biztos: a szabályozás minden egyes változása csak szűkít­heti a cégek mozgásterét. Érthetően nagy a várako­zás tehát a. most meghirde­tett, ám még pontos részle­teiben nem ismert új szabá­lyozás iránt. Bár az egyes ágazatok képviselői olykor egymásnak ellentmondó ál­láspontokat képviselnek, ab­ban mindenki egyetért: csak hosszú távon is állandó sza­bályozás adhat biztonságot — Azóta sokat javultak a munkakörülményeik, emel­kedtek a bérek, az emberek ma mégis jóval kritikusab- bak a szakszervezeti muniká- val szemben, s egyebek közt érdekeik határozottabb kép­viseletét várják. — Az ötvenes években volt úgy, hogy a kapunál sorbaállitalk a munkáért, és senki sem nézte, hogy kor­szerű-e az étkezde vagy van-e fekete-fehér öltöző. A demokratizmus erősödésével eltérő érdekek sora került a felszínre, s ezek az érdekek mind megfelelő képviseletet várnak. A dolgozók ma Igénylik a beleszólást. A pártoktatások előadójaként is érzékelem, hogy érzéke­nyebbek és türelmetleneb­bek, s már nem mindig érik be . a magyarázattal! Mindez a mai szakszervezeti veze­tőktől jóval nagyobb fetké- szükséget kíván. Dódity Miklósnak 1975- ben választania kellett: szb- tútkáiíként vagy személyzeti osztályvezetőként akar-e to­vább dolgozni. Az utóbbi mellett döntött. — Akkor már iskolások voltak a gyerekeim, s mi- ve’ a kérdésnek anyagi ol­dala is volt, gondolnom kel­lett rájuk. Emellett . úgy éreztem, hogy vállalati szb-, valamint Édosz megyebizott­sági tagként is része marad az életemnek mindaz, amit a szakszervezeti munkában ss•eretek: az emberekkel va- ’ó közvet’en kapcsolat, tö- - öd-ás. — Felesége a Kaposplasf síb-titkára, lánya a DRV- né.l szakszervezeti aktivista. F: a!i?ha vé’ist’isn. — Nem tudom pontosan az Okát. Valahogy benne volt a családban ez a szakszer­vezeti szellem. Megbeszéltük egymás munkahelyi gondjait, hogy mit lehetne tenni egy- egy dolgozó kérése kapcsán, hogy miért kell és miért nem szabad kiállni, örülni tud­tunk annak, ha valamelyi­künk akár csak egy juta- lomkönyvet kapott. Családon belül rangja volit az erköl­csi elismerésnek. A lányom már má:s nemzedék, és más stílus jellemzi! szakszervezeti munkáját is. Merészebb és magabiztosabb nálam. Alig­hanem összefügg ez azzal is, hagy ő már tanultadban, fel kész ü Itebbe n ka pc so.l ód ott ebbe a munkába. az önállóan gazdálkodó vál­lalatoknak. Amelyeknek per­sze nemcsak jogokra, hanem pénzre is szüksége van. Az eddig megjelent elképzelések szerint a költségvetés jelen­tősen csökkenti az adónemek számát, és az elvonás is mér­séklődik. A korábbi nyolc­van százalék helyett — min­den száz forintból átlagosan 80-at kellett valamilyen adó címén befizetni — jövőre 50 százalékra csökken a köz­pontosított vállalati jövedel­mek aránya. S ez már lehe­tőséget ad a jobban gazdál­kodó vállalatok számára a lehetőségek jobb kihasználá­sára, gyors alkalmazkodásra, sőt talán fejlesztésre is. A nyertesek mellett viszont szép számmal akadnak majd vesztesek is. Akikről egyha­mar kiderül, az eddig bőven osztogatott állami támoga­tásból tartották a felszínen magukat, s a nyereség a kö­zös kasszából és nem a mun­kájuk eredményéből szárma­zott. S ha az önkéntes fogyó­kúra nem segít rajtuk, való­színűleg szembe kell nézni­ük a megszűnés lehetőségé­vel is. Ma már mindenki számá­ra nyilvánvaló, hogy nehéz, átmeneti korszak előtt áll a gazdaság. De csak a meghir­detett elvek szigorú és kö­vetkezetes érvényesítésével juthatunk közelebb a tőlünk egyre jobban távolodó világ- gazdasághoz. Dódity Miklós más elisme­résiek után májusban vette át a Szakszervezeti Munká­ért kitüntető jelvény arany fokozatát. — Igyekszem lelkileg is felkészülni a rövidesen elkö­vetkező nyugdíjas évekre. A kisunoka vagy a Lonka-the- gyi kert biztosan kitölti majd az életemet. Azt vi­szont tudom, hogy nagyon fognak hiányozni a reggeli körséták a műhelyben, a malomban. Most minden reg­gel már hétkor bejövök, s még a munkakezdés előtt szót váltok az emberekkel, a régi munkatársakkal1. Talán mert m3 is ott érzem igazán jól magam a zsákhegyek és a futószalagok közt. Szeren­csére az egészségem jó, s ma is elbírnám a zsákot. Mert nem a súly a lényeg, hanem a fogás. Nem is hin­né, mennyi fortélya van an­nak . . . A szűkszavúnak ismert •ember egyszerre beszédessé válik, arca földerül, viss.za- fiatalodik. Lelkesíti mind­az, ami mérhető, a helytál­lás és emberség, ami szavak né’kül is nyilvánvaló. Az idén júliusban — az elmúlt két év tapasztalatai alapján — öt állattenyésztő vállalattal kötött megállapo­dást a Kaposvári Szarvas­marha-tenyésztő Közös Vál­lalat a tenyésztői munka végzésére, a termékenyítő­anyag forgalmazására. Ezál­tal még jobban érvényesül­het a rendszerszervező — ebben az esetben a KSZKV — kettős szerepe: a tenyész­tői munka végzése és bizo­nyos fokú érdekképviselet ellátása. Ily módon nemcsak a termelőüzemeknek ked-, veznek, hanem az állatte­nyésztő vállalatok is köze­lebb kerülhetnek az állatte­nyésztő gazdaságokhoz, job­Tatjana Korjakova kolhoz­tag családjában három gye­rek nevelkedik. S noha a Krupszkaja kolhozban óvoda, középiskola is van, az anya szívesebben maga gondosko­dik a gyerekeiről. Szeretné, ha mindenre jutna ideje: a finom ebéd megfőzésére, a rendcsinálásra a házban . . . De honnan vegyen ennyi időit? Mi • lenne, ha az édes­anyáknak megteremtenék a ban megismerhetik a szak­emberek igényét, javaslatait. A szarvasmarha-tenyésztő termelési rendszerek, mint amilyen a kaposvári közös vállalat is, 1983. január 1-je óta hatékonyabban közremű­ködnek az üzemi tenyésztői munkában. A megyei állat- tenyésztési felügyelőségek helyett létrehoztak az or­szágban hat állattenyésztő vállalatot, ezek közül négy­nél találhatók tenyészbikák. Jóllehet a termelési rend­szerek is nagyobb lehetősé­get kaptak tenyészbikák tar­tására, a KSZKV vezetősége úgy döntött: szoros együtt­működést alakít ki ezzel a négy vállalattal. Az indokok megfelelő föltételeket saját munkarendjükhöz? — gon­doltak egyet a bezsecki já­rásbeli Vaszjukovban. — Ügy két évvel ezelőtt — mondja Sz. M. Csesznokova, a vaszjukovi községi tanács elnöke —, szóba került a fiatal nők foglalkoztatása a termelésben; megvitattuk az ülésen a sokgyermekes csa­ládok helyzetét is. A végre­hajts bizottság egyik tagja állt elő azzal a javaslattal, amely kiutat jelent: nyissunk egy varrodát a kolhozban. A jó ötletet támogatta a területi agráripari bizottság is. A kolhoz szerzett öt var­rógépet, nyersanyagot, átala­kított egy helyiséget, nekilá­tott a varrás megtanításának. • A. V. Nyikolajeva tanács­tag, a kolhoz főkönyvelője — az új ügy lelkes támogatója — így folytatja a történetet: — A múlt év novembere óta a kisüzem már működik. A berendezés költsége hat­ezer rubelre rúgott. De már megvan az első nyereség, ki­lencezer pár kesztyűt adtunk a kísérleti boltnak. Anna Vasziljevna a fontos szociális kérdésre is figyel­met fordított: a kisüzembe sokgyermekes édesanyák jár­nak dolgozni. Szívesen vál­lalta a munkát Korjakova is. Tatjánának nemcsak a fize­tése jó, arra is lehetősége van, hogy nagyobb figyelmet fordítson a házra, a gyere­keire. Nem véletlen, hogy a kedves Korjakov család a művelődési otthonbeli szem­lén első lett a járás öntevé­keny csoportjai között. Mű­soruk kitűnt a műfajok sok­féleségével, az előadás kife­jezőkészségével. között szerepelt, hogy ily módon biztosíthatók azok a tenyészállatok, amelyekkel az üzemi igények jelentős része kielégíthető. Két évvel ezelőtt már két állattenyésztő vállalattal kö­tött együttműködési szerző­dést a KSZKV, s közösen végeztek bizonyos, tenyész­téssel kapcsolatos munkafel­adatokat a tag- és partner­gazdaságokban. Az akkori és az idei, júliusi megállapodá­sok révén teljes körűvé vált a KSZKV programja. Ennek nyomán eredményesebb l£- het a tejtermelés, illetve a marhahústermelés fejleszté­sét célzó munka. Volt olyan idő, amikor a Krupszkája kolhozban na­gyon kevésnek bizonyult a munkáskéz, máshol is keres­ték, segítséget kértek a párt­fogóktól is. Most más a hely­zet. A községi tanács-vb és a kolhoz vezetősége jelenleg azon töri a fejét, miként gondoskodjon minden ember munkájáról. Amikor sok a munka a mezőgazdaságban, a kisüzem közössége is kimegy a mező­re, a rétre. Megkeresik be­csületesen a kenyerüket a varrógép mögött ülve, s ugyanakkor szolid plusz a kolhozkasszába is kerül. A varrodán kívül megnyi­tottak a kolhozműhelyben egy kis szögverőüzemet is. Gépet szereztek, megjavítot­ták, s most már második éve még a terület legtávolabbi sarkaiba is eljut a náluk gyártott .szög. A nyereség ta- baly elérte a 23 610 rubelt. Nyereséges? Természetesen! Most a kolhoz minden részlege áttér az önálló gaz­dasági elszámolásra. A gaz­dálkodás új körülményeire a melléküzemágak is fölké­szülnek. Elemzik a múlt év eredményeit, elvégzik a szükséges számításokat. Min­den alapunk megvan arra, hogy azt gondoljuk: amit eddig csak a járás gazda­ságában kezdtek el, támoga­tásra talál a többiben is. En­nek megvan az értelme. A vaszjukovi községi tanács tagjainak tapasztalata utat mutat. V. Preobrazsenszkij a Kalinyinszkaja Pravda tudósítója Bíró Ferenc Bemutatták a Nyugati pályaudvaron az Árpád névre keresz­telt, felújított sínautóbuszt. Beránszky-Jób Imre és Jendrassik György tervezésében 1934 májusában, a Ganz gyárban ké­szült el az első ebből a motorkocsiból. A műszaki emlékké nyilvánított sínautóbusz felújítását a múlt évben kezdték meg a MÁV szolnoki és szombathelyi járműjavító üzemének dolgozói. Áz eredeti állapotában helyreállított jármű — a motorkocsi-család első, a világháborúban megsemmisült tag­jának emlékére — az Árpád nevet kapta. Az újjávarázsolt motorkocsi első hosszabb útja Bécsbe vezet: részt vesz az osztrák vasutak jubileumi ünnepségsorozatán. A későbbiek­ben nosztalgiavonatként közlekedik egykori útvonalain. (MTI-fotó — Pataki Gábor felv.) L. M. Szavak nélkül is mérhető Varroda a kolhozban Gépet szereztek, megjavították...

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents