Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-27 / 201. szám

Tisztelt Szerkesztőség! Augusztus 11-től 20-ig az lbusz szervezésében Olasz­országban, Jesolóban voltunk. Az utazási prospektusban a Hotel Quito és a Hotel da Beppi van megnevezve szál­láshelyül, ennek ellenére a busz 41 utasával egy Pensio Tiepolo nevű ház előtt állt meg. Ekkor még nem tudtuk, mi vár ránk. Hamarosan közölte a csoportvezető, hogy csak 3-4 házaspárnak tud kétágyas szobát adni, a többi­eket átmenetileg összeköltözteti 3-4 ágyas, emeletes vas­ágyas szobákba. Ez ellen mindenki — különösen a házas­párok — erélyesen tiltakozott. Én kijelentettem a cso­portvezetőnek, hogy semmilyen körülmények között nem vagyok hajlandó idegen házaspárral egy szobában aludni, hiszen az lbusz prospektusában ilyen feltétel nem szere­pelt, és annak alapján fizettük be személyenként a 18 620 forint részvételi díjat. Az egyik házaspár javunkra le­mondott a neki kijelölt szobáról. Ezzel a mi gondunk lát­szólag megoldódott. Ez a szállás még a turistakategória szintjének sem fe­lelt meg, többek között az alábbiak miatt. A szobákban volt egy szekrény, két ágy — az egyik egy priccs-szerű vaságy volt —, két összetákolt éjjeli- szekrény, a fiókja darabokban. Egyetlen szék vagy asztal nem volt. A WC használhatatlan, a vízöblítése nem mű­ködött. Reklamálásunkra „megjavították”, s ennek az lett az eredménye, hogy a víz túlfolyt a tartályból, és elöntötte a fürdőszobát. Volt köztünk egy egri házaspár — ők egy egyágyas szobát kaptak. Az asszony az ágyban, a férj a kőpadlóra terített pokrócon feküdt. A szobák egy részében csak egy mosdókagyló volt, egy sodronyos, esetleg emeletes vaságy. Közös WC és tusoló kint a folyosón. Ezekután a csoportvezető kijelentette: a vendégek sorsolják ki egymás között, hogy kinek melyik szoba jut, s akinek valami nem tetszik, elmehet panaszra az lbusz vezérigazgatóságához. Az ilyen szervezés az utasok teljes félrevezetése. Ez­úton érdeklődöm: milyen érdeke fűződik az Ibusznak ah­hoz, hogy félrevezesse a bizalommal hozzá forduló ma­gyar állampolgárokat? Tisztelettel: Pataki István és neje Kaposvár, Damjanich u. 3/B, I. 4. Somogyi Néplap XLIII. évfolyam, 201. szám 1987. augusztus 27., csütörtök A mi városunk címmel rajzpályázatot hirdetett Marcaliban a Berzsenyi könyvtár. A vá­ros két általános iskolájából és hét óvodájából csaknem 300 gyermek küldte be munkáját — ezekből a művelődési központban nyílt kiállítás Lakossági kötvény nyomdafejlesztésre Fejlesztési célú, érdekelt­ségi alapot kiegészítő köt­vényt bocsát ki — magán- személyek részére, 48 millió forint névértéktoen — a So­mogy Megyei Nyomdaipari Vállalat. -Mi készítette a nyomdát a 10 ezer, 50 ezer és 100 ezer forint címletű, évi 12 százalékkal kamato­zó kötvények kiadására? — erről érdeklődtünk Pogány Zoltán főmérnökitől. — Az utóbbi években fej­lődésnek indult ugyan a nyomdánk, voltak korszerű­sítések — a Somogyi Nép­lap például ofszet rotációs nyomógépen készül —, de mindez féloldalasán ment végbe, s ha most nem igyek­szünk csökkenteni az elma­radást, később még nehe­zebb lesz behozni a hát­rányt. Ezért döntöttünk úgy, hogy lakossági köt­vényt hozunk forgalomba. A visszatérítésben jelentős segítség számunkra, hogy a 48 millió forintból 10 mil­liót megkapunk a Somogy Megyei Tanácstól, a többit a kamatterhekkel együtt a nyomda vállalja. — Mire fordítják a köt­vények eladásából befolyt pénzt? — A technológiakorsze­rűsítésen belül például a fényszedés bevezetésére a E Villám­interjú napilap előállításánál, a formakészítés egyéb terüle­teinek fejlesztésére, de érin­ti a beruházás a könyvkö­tészetet is; az elavult, jó­részt kézi erőre támaszkodó eszközöket, berendezéseket nagy teljesítményű, auto­matikus gépekre cseréljük. — Tegyük fel, hogy gyor­san elkelnek a kötvények ... — Felkészültünk arra, hogy ha együtt a pénz, raj- itoljon a fejlesztés. Egyéb­ként máris tapasztalható érdeklődés az előzetes jegy­zés nélkül beszerezhető köt­vényeink iránt, talán azért, mert hatéves lejáratúak és 1990-től kezdve négy év alatt visszafizetjük megle­hetősen magas kamattal... — Hol juthatnak hozzá az érdeklődök? — Somogybán az Orszá­gos Kereskedelmi és Hitel­bank Rt. kaposvári, nagy­atádi, marcali és fonyődi bankszervénél, illetve a Ma ­gyar Hitel Bank siófoki igazgatóságán. H. F. TANÉVKEZDÉSTŐL Módosítások néhány autóbuszvonalon Mától érvényesek a tanulóbérletek Valamennyi, az új tanév­re váltott tanulóbérlet má­tól érvényes a Kapos Volán helyi és helyközi járatain. Fontos feladat hárul ezúttal a tanácsokra, a bérletek megvásárlóira: idejekorán adják át az iskoláknak s azok a diákoknak az uta­zásra jogosító okmányokat, mert a "buszvezetők enélkül nem veszik föl a gyerekeket a járművekre. Somogybán csaknem száz körzeti iskolába s onnan haza több mint hétezer gyereket szállítanak szep­tembertől a Kapos Volán buszai. A tavalyihoz képest kisebb-nagyobb menetrendi módosítás nyolc általános iskola körzetében lesz — például a látrányi és a ságvári iskola térségében —, minderről ajánlatos előzőleg tájékozódni. Hivatalos me­netrendi módosítási szóróla­pok tájékoztatják az utaso­kat a változásról, így arról is, hogy — ugyancsak a tanévkezdéstől — ismét köz­lekedik a mentesítő járat a Hévíz—Pécs vonalon Mar­cali és Kaposvár között. Kaposvári diákokat érint az a változás, amelynek szerint a Kecel-hegyi álta­lános iskola megnyitását követően elindítja 13-as számú járatát a Kapos Vo­lán. Az új járat a vasútál lomástól indul, s a Kecel- hegyi bejáróig a 3-as busz vonalán közlekedik. Tanév­kezdéstől egyéb változások is lesznek a megyeszékhely buszközlekedésében, módo­sul például a 2-es, a 3-a^, az 5-ös, a 10-es, a 11-es, a 15-ös busz indulásának idő­pontja, továbbá a 3-as busz egyes járatai az új 13-as útvonalán közlekednek. Nem árt tehát érdeklődni indulás előtt. Tűzoltókat tüntettek ki Boglárlellén Nemcsak a boglárlelleiek (akiket leginkább sújtott), hanem lapunk valamennyi olvasója jól emlékszik az augusztus 4-i felhőszakadás­ra, amely jelentős kárt oko­zott a Balaton-parti város­ban és környékén. A tűzol­tók — különösen a helybeli­ek, a városi önkéntes tűzol­tóegyesület tagjai — erőt, fá­radságot nem kímélve küz­döttek, áldozatos munkával mentették a menthetőt, s ki­vívták a lakosság elismeré­sét. A Boglárlellei Városi Ta­nács és a siófoki tűzoltópa­rancsnokság közösen hatá­rozta el, hogy a helybeli ön­kéntes tűzoltóegyesületet és annak néhány tagját kitün­tetésre terjeszti föl. Tegnap délelőtt a boglár­lellei városi tanács épületé­ben rendezett ünnepségen Nagy Tibor őrnagy, megyei tűzoltóparancsnok adta át az elismerést. Gomber István tűzoltó százados, a helyi egyesület parancsnoka vette át a testületnek szóló dicsérő oklevelet; Horváth Iván tűz­oltó zászlós, Gutyina József főtörzsőrmester és Meiszte- rics Lajos főtörzsőrmester kapott írásbeli elismerést. „Életre kel” a bőr Juhász Gábor kiváló kisiparos keze nyo­mán. A gyöngyösi iparosok utcájában dolgozó bőrdíszműves a tájegységre jellemző motívumokkal díszíti alkotásait. Mun­kái az NSZK-ba, Franciaországba sőt a távoli Ausztráliába is eljutnak. (MTI-fotó — Szabó Sándor felvétele) SZABADSÁGOK Hét maszek bolt zárt ajtaján olvashattam a föliratot a kaposvári sé­tálóutcában és a környé­kén: „Elnézésüket kérjük, szabadság miatt...” Mivel ez még az ősz- szagú múlt héten történt, nem voltam fölháborod­va. A kánikulában a ma­szekok is állták a sarat. Volt azonban egy föl­irat nemrégiben — és nem is maszek —, amely kiváltképpen tetszett. A Május 1. utcában levő Delta Ktsz javítóműhe­lyének irodájánál így szólt a szöveg: „Munka­fölvétel miatt zárva.” A víz hőfoka lejjebb szállt, a napsütés mér­séklődött, csak a lángos maradt — tejfölösen — továbbra is hat-ötven. Reklamálni ugyan le­hetett volna: a zenés felárat tessék leszámíta­ni. Ugyanis a négykere­kű árudában a kevés vendégre való tekintettel nem bömbölt a magnó ... nem? Húsz éve vagyok maszek.” A rossz idő betett a desedai árusoknak is. Csak az eszkimó típusú vendégek merészkedtek vízközeibe. A parti áru­sok szinte agyonnyomták a tekintetükkel a kevés Deseda-barátot. Mindez semmi, hallot­tam saját magamtól, hi­szen nincs még egyhóna­pos sem az a friss nya­ralási seb, amikor a ti­hanyi hajóállomáson nyolc forintért jutottam egy csomag papírzseb­kendőhöz. Amikor az árus meglátta fancsali arcomat — amely a régi kettő-ötvenes árra emlé­keztette —, valami ilyen szemrehányó fintorral fe­lelt. „Nem bízik ben­Végül egy rövid törté­net egy fogkeféről és a jugoszláv tengerpartról, amely továbbra is a sza­badság-álom. Ha nem tudok menni, legalább egy jó fogkefe emlékez­tessen a fehér kövekre, tiszta habokra, kértem ismerősömet, aki oda tar­tott. Amire hazaért, kiol­vastam a HVG-ból, hogy háromszázezerrel keve­sebben mentünk oda, amikor hazaért, kiderült, hogy ő is a határszéli rokonaihoz ment. Sőt az is, hogy nem hozott fog­kefét. 1200 dinár, felelte, tudod mennyi az? Ha megmondanád, kértem szelíden. Érthető okok miatt én ugyanis lera­gadtam 1982-es „egy a kettőhöz” átváltásnál. B. J. Tarka sorok Magyar anekdoták Tóth Bélának a század- forduló táján megjelent hatkötetes munkája, A magyar anekdotakincs a legnagyobb, egyedülálló forrásértékű kultúrtör­téneti anekdotatárunk a múltból. Ebből kötlünk most néhányat. A kúria épületében csak a század elején ké­szítettek liftet. Midőn a Kúria épülete készült, Szilágyi Dezső volt az igazságügyi miniszter. Már akkor igyekeztek erősen rábeszélni: épít­tessen liftet, hogy az idő­sebb kúriai bírók köny- nyebben juthassanak el hivatalukba. — No még csak az ké­ne — fakadt ki Szilágyi. — Most se mennek nyugdíjba, hát még ha lift is állana a rendel­kezésükre!? • * • Deák Ferenc többször megrótta azt a nagyon elharapódzott szokást, hogy sokan a nyilvános­ság előtt is kicsinyített keresztnevükön emle­gették az embereket. Egyszer egy vidéki úr- fi volt nála, s mindig csak Eötvös Pepit és Ke­mény Zsigót emlegette. Az öregúr mérgesen hallgatott. Egyszer aztán az úrfi kérdezi,- hogy mit adnak a színházban, mire Deák: — Hunyadi Lacit, a Jancsi fiát! Fogadás — Volt a vejénél, szom­szédasszony? — Voltam. — Na, és hogy fogad­ta? — Nagyon kedvesen. Amikor beléptem, felki­áltott: „Na, pont maga hiányzott!” Kívánság A kissé kapatos férfi kilép a vendéglőből és így szól az ajtóban álló, csillogó aranysújtással ékesített egyenruhát vi­selő emberhez: — Hívjon taxit, de ha­mar! — .Idehallgasson, én tengernagy vagyok, nem portás. — Akkor hívjon egy hajót! A hét vicce A hivatalfőnök egyik nap összehívja munka­társait: — Holnaptól egy hó­napra szabadságra me­gyek. Van valakinek va­lamilyen kívánsága? — Nincs! Tökéletesen elég, ha el tetszik utaz­ni... Somogyi Néplap Az MSZMP Somogy Megyei Bizottságának lapja Főszerkesztő: JÁVORI BÉLA Főszerkesztő-h.: dr. Kercza Imre Szerkesztőség: Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Postacím: Kaposvár Pf. 31. 7401. Telefon: 11-510, 11-511, 11-512. Telex.: 13-360. Kiadja a Somogy Megyei Lapkiadó Vállalat, Kaposvár, Latinca Sándor u. 2. Telefon: 11-516. Postacím: Kaposvár, Pf.: 31. 7401 Felelős kiadó: Balajcza János Terjeszti a Magyar Posta. Előfizethető bármely hírlapkózbe- sítő postahivatalnál, a hírlap- kézbesítőknél, a posta hírlap­üzleteiben és a Hirlapelőfizetési és Lapellátási Irodánál (HELIR), Budapest V., József nádor tér 1. 1900., közvetlenül vagy postautalványon, valamint átutalással a HELIR 215-96162 pénzforgalmi jelzőszámra. Előfizetési dij egy hónapra 43 Ft, negyedévre 129 Ft, félévre 258 Ft. ISSN 0133-0608 Készült a Somogy Megyei Nyomdaipari Vállalat üzemében Kaposvár, Május 1. u. 101. Felelős vezető: Mike Ferenc igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents