Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-25 / 199. szám
2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 25., kedd A dél-koreai Kodzsa város hajógyárának dolgozói ülösztrájkkal tiltakozott egy társuk halála ellen. Li Szűk Kjut a rendőrség könnygázgránátjainak szilánkjai sebezték halálra. A hatóságok újra könnygázzal, igyekeztek feloszlatni a tömeget Perzsa (Arab)-öböl Az aknakereső hajók állandó ügyeletet tartottak A HUNGERFORDI RAMBO Az amerikai hadihajók által kísért kuvaiti olajszállító karavánok hétfő délután több órára szinte kisajátították a Hormuzi-szorost: egy hajókaraván az öbölből kifelé, egy másik — ugyancsak amerikai katonai felügyelet alatt — az öböl irányába haladt. Egy iráni hajó erősen megközelítette a vonulókat, de amerikai felszólításra eltávolodott. A Kuvaitból' szombat hajnalban útnak indult, feltöltött kereskedelmi hajók és amerikai kísérőik hétfő délelőtt érkeztek a beszűkülő tengersávhoz, ahol mintegy 200 km-t kell megtenniük, hogy kijussanak az Omani- öbölbe. Az amerikai flotta- parancsnokság a Hormuzi- szorost az egyik legkritikusabb pontnak tartja, mivel az északi (iráni) parton található több Silkworm-rafcé- taüteg, s a rakéták hatótávolsága meghaladja a vízi út szélességét. A csökkentett sebességgel és fele rakománnyal haladó Bridgeton óriás tartályhajó már át is haladt ezen a zónán, útját ameri,kai hajók fedezték, köztük a Guadalcanal. E hajó fedélzetéről felszállva aknakereső helikopterek állandó légi ügyeletet tartottak. A már említett iráni hajó mintegy másfél kilométernyire közelítette meg a karavánt. Rádión keresztüli üzenetváltással tisztázták egymás kilétét, s azt, hogy nincs ellenséges szándékuk. Az iráni hadihajó ezután eltávolodott. Más források szerint két kisebb iráni hajót is figyelmeztettek ily módon, sőt, mivel az első üzenetek eredménytelenek voltaik, figyelmeztető rakétákat is fellőttek. Megkezdődött a szovjet kőolaj tranzit ja Jugoszláviába A szovjet Szojuznyeftye- exporttal kötött szerződés alapján az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Gáz- és Olajszállító Vállalata, valamint a Mineralimpex Külkereskedelmi Vállalat hétfőn megkezdte a szovjet kőolaj tranzitszállítását Jugoszláviába. A Barátság kőolajvezeték fényeslitkei fogadóállomásánál lép be magyar területre a szovjet kőolaj, majd Százhalomba ttától az Adria- vezetéken folytatja útját Csurgón át a jugoszláviai Sisakig. Ezzel megkezdődött az eddig kihasználatlan Ad- ria-vezeték hasznosítása. A kőolaj-tranzitszállítások ellentételezésének értéke a magyar fél számára csaknem egymillió rubel. Az idén várhatóan 400—450 ezer tonna szovjet kőolaj tranzit szállítására kerül sor. Titokban eltemették Rudolf Hesst Az NSZK-ban hétfőn egy ismeretlen helyen titokban eltemették Rudolf Hess német háborús bűnöst, aki egy héttel korábban öngyilkos lett a spandaui börtönben. A hírt a Deutschlandfunk nevű országos rádióállomás jelentette be Kari Walternak, Wunsiedel város polgármesterének döntésére hivatkozva. A temetés közeledtével napirenden voltak újnáci fiatalok tüntetései, s a rendőrség még hétfő délelőtt is őrizetbe vett 79, Hess-t dicsőítő suhancot. Közülük 17-et jelenleg is fogva tartanak, pisztolyt, kést, parittyát, botokat, náci zászlókat és hitlerista jelmondatokat feltüntető táblákat koboztak el tőlük. Az ismeretlen helyen titokban megtartott temetésről a család a wunsiedeli polgármestert is csak utólag értesítette. Levette műsoráról a túl sok erőszakot tartalmazó filmeket a legnagyobb brit televíziós társaság. A’ kemény akciófilmeket kedvelő brit tévénézők már a múlt hét végén hiába várták a műsorújságban meghirdetett ,.Fekete karácsony” című kanadai alkotást. S az iskolás lányokat gyilkoló. elmebeteg története helyett meg kellett elégedniük egy hazai komédiával.. A BBC, amely a négy országos csatorna közül kettőt mondhat magáénak, azt is bejelentette, hogy nem szándékozik megismételni Sylvester Stallone híres-hírhedt „Rambo” filmjét. Nem esztétikai megfontolások, hanem .egy megmagyarázhatatlan, de általános megdöbbenést keltő, közvéleményt felkavaró véres dráma késztette a BBC vezetőit műsorpolitikájuk felülvizsgálatára. A múlt héten szerdán, elszabadult a pokol az öt/ezer lakosú Hungerford dél-angliai kisvárosban. Egy 27 éves fiatalember néhány óra leforgása alatt agyonlőtt a városka főutcáján tizennégy embert, megsebesített tizenhatot — közülük kettő később a kórházban belehalt sérüléseibe —, majd beme- nékül egy iskoláiba, ahol golyót röpített a saját fejébe is. A bri.t sajtó azonnal „a hungerfcrdi Ramibónak” keresztelte el az ámokfutót. A tettes, Michael Ryan valóban ugyanolyan ruhát hordott és ugyanolyan fegyvereket használt azon a végzetes délelőttön, mint a filmbéli Rambo. Először a városka melletti erdőben lőitt agyon egy fiatalasszonyt, alki két kisgyermekével volt kirándulni. Azután hazament, s lelőtte saját anyját, és felgyújtotta a házukat. Majd a városba indult és menet közben tüzet nyitott mindenkire, aki az útjába került. Egész Nagy-Britaenia döbbenten és értetlenül á,ll az események előtt. Ryan feltehetőleg elmebeteg volt — hangzott az első hivatalos nyilatkozat. De ezt a megállapítást nem erősítették meg a szomszédok és az ismerősök beszámolói. Az ámokfutó korábban semmi jelét nem adta annak, hogy beteg lenne. A hadseregben az ejtőernyősöknél szolgált. Szótlian volt; csak néha ivott egy-két pohárral, és nem élt kábítószerrel. Barátnővel, igaz, sose láttáik. Sok könyve volt és városszerte ismerték a lőfegyverek iránti szenvedélyét. Szabályos engedéllyel több félautomata karabélyt és pisztolyt tartott odahaza. Tagja volt a helyi lövészegyletnek. A zárkózott férfi csak akkor engedett fel igazán, ha a fegyvereiről 'beszélt. Vajon miért lett ámokfutó Michael Ryan? A tekintélyes Daily Telegraph az események másnapján azt írta: „Rambo az emberi, pusztítás és erőszak modern szentje lett... Nagyfokú intellektuális gyávaság azt hinni, hogy ezek' a filmek nem hatnak a viselkedésre”. A Rambo- ■félle filmek minden bizonynyal hozzájárulhatnak egyes emberekben az erőszak elszabadulásához, noha természetesen túl egyszerűnek látszik csupán ezzel magyarázni a hungerfordi drámát. A BBC is a nézők érzelmeire, elsősorban a hungerfordi lakosokra való tekintettel döntött műsorának megváltoztatásáról. A brit törvényhozás most azt is fontolgatja, hogy meg fogják szigorítani a fegyverviselési engedélyek kiadását, hiszen aligha tagadható: ez is szerepet játszik az ilyen drámákban. Azt már eldöntötték, hogy az engedéllyel odahaza tartott géppisztolyokat megvizsgálják, megfelelnek-e az előírásoknak. Valószínűleg az engedélyek kiadását is szigorítani fogják valamilyen módon. „Hungerford soha többé nem ismétlődhet meg” — szögezte le a parlamentben Margaret Thatcher kormányfő, de azt igazán senki sem tudja Nagy-Britan- niáiban, hogy a miniszterel- nökaisszo.ny „parancsát” miként lehet maradéktalanul betartani, G. I Hétfő esti kommentár Gyerekek ésrakéták VIETNAMI VÁLTOZÁSOK Új élet a felperxselt földeken A világszervezet East River-parti üvegpalotájában olyan tanácskozás kezdődött, amiről bízvást kijelenthetjük, hogy napjaink talán legfontosabb ügyével foglalkozik: a leszerelés és a fejlődés ösz- szefüggésével. A százhuszonöt ország és ;mintegy kétszáz nem kormányszintű, de a közvélemény széles rétegeit képviselő szervezet delegátusai azzal a határozott ígérettel ültek tárgyalóasztalhoz, hogy nem érik be elvi deklarációkkal; az általuk két teljes héten át elemzett nagyfontosságú témával kapcsolatban megpróbálnak konkrét, gyakorlati következtetéseket levonni. Hallottuk a témát, láttuk a résztvevők számát és a helyszín, az Egyesült Nemzetek Szervezetének székháza is önmagáért beszél. Ha ehhez ■hozzávesszük, hogy az ötlet állítólag a Francia Köztársaság jelenlegi elnökétől származik, még elképesztőbb az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya látványosan úgy döntött: nem vesz részt ezen a tanácskozáson! Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert ez az amerikai „nem” több okból elképesztő. Az egyik ok a hivatalos washingtoni indoklás; az, hogy Ronald Reagan és munkatársai szerint a tárgyalt két téma — a leszerelés és a fejlődés — között „nincs szerves összefüggés”. Nem csoda, hogy nem egy nyugati kommentátor úgy véli, a mostani amerikai kormányzat egész hivatali tevékenysége során ez az egyik legfantasztikusabb állásfoglalás. Gondoljunk csak bele: a televízió képernyőjén naponta látjuk az indiai aszály, a bangladesi árvíz iszonyatos képeit, az éhező afrikai gyerekek kis csontváz-testét. Tudósok és intézmények (köztük a stockholmi és a londoni stratégiai elemzők híres főhadiszállása) szinte óráról- órára kimutatják, mennyit költ a világ improduktív és veszélyes hadiszerekre. Ebből a szüntelenül növekvő mamutösszegből hány gyereket lehetne megmenteni az éhhaláltól, a maláriától, az álomkórtól; mennyit lehetne — és kellene — a hadikiadásokból a rákkutatásra, az AIDS elleni küzdelemre, a természetvédelemre, az oktatásra és lakásokra fordítani. És erre a két témára mondja hivatalosan az amerikai kabinet, hogy „nincs szerves" összefüggés köztük . .. Ha semmi más ok nem lenne egy ilyen monstre- tanácskozás összehívására, mint az, hogy a világ egyik legerősebb és leggazdagabb országa tagadja ezt a kiáltó összefüggést, már ez is igazolja a konferencia fontosságát. Nem tudni, mit hoz a jövő. De azt igen, hogy a megoldás csak e tanácskozás által kijelölt úton lehetséges. H. E. A távoli szocialista országban, Vietnamban is mozgásba lendült a gazdá- sági-politikai fejlődés szekere, amely áz elmúlt években bizony kátyúba ragadt. A nemrégiben megválasztott új, de már nagy tapasztalatokkal rendelkező vezetőgárda irányítása alatt sorra születnek a kilábalást elősegítő intézkedések. Ezek sorába tartozik például a már meglévő kapacitások ésszerűbb kihasználása, újak létrehozása, valamint a különböző okok miatt üresen álló földek megművelése is Az ország déli részén fekvő Tei Ninh itartományMunkában a cukornádaratók ban is nagy lendülettel láttak hozzá a feladatokhoz. A több mint 4 ezer négyzetkilométernyi területű tartomány az Egyesült Államokkal vívott honvédő háború idején gyakran szerépeit a katonai híradásokban: e főieteken próbálta felszámolni az amerikai hadsereg a dél-vietnami hazafiak központját. Az akció teljes kudarccal végződött, ám a harcok színhelye, az egykori áthatoLhatatlan dzsungel 'kiégett, fel perzselt pusztasággá változott. A háború befejeződése után. több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy az emberek ismét művelésre fogják a különben termékeny földeket, ismét az élet, s ne a pusztulás jelei uralkodjanak a tájon. Vietnam minden részéről érkeztek, érkeznek az új telepesek, hogy munkájukkal megalapozzák a tartomány, és ezáltal az egész ország gondtalanabb jövőjét. Dong Rum településen is már kibontakoznak egy leendő központ körvonalai — bár még csak a gyarapodás elején tartanak. Itt található a December 20-a nevét vtiselő állami gazdaság központja. Körülötte húzódnak a dolgozók tipikus agyag- és téglaházai. A vendégeknek fenntartott házak a hegyi építkezésnek megfelelően cölöpökön állnak, az ifjúsági klub épülete viszont bambuszból készült, teteje pálmalevél. Felépült már a korszerű orvosi rendelőintézet is — egy modern, kétszintes kőház nyújt neki otthont. A település későbbi fejlődésének is motorja, a gazdaság, jelenleg még főkép pen cukornád,termesztéssel és betakarítással foglalkoBizakodással teli ifjú telepesek / zik, ám a közeli jövő terveiben szerepel., hogy a „négy kultúra birodalmává” szeretnének válni. A rejtélyesnek tűnő elnevezés azt takarja, hogy cukornáddal, kaucsukkal, földimogyoróval és maniókával akarnak foglalkozni a feltételek megteremtése, az öntözés és gépesítés után 10—10 ezer hektáron. S hogy az elképzelések ne csak a papíron maradjanak, a közeli Zau Tieng területen átadták rendeltetésének az ország legnagyobb víztározóját, s már készítik a 14 szivattyúállomásos öntözőrendszert is, amely lehetővé teszi majd az évenkénti két aratást. A vidék őslakosai nem is tudták leplezni meghatottságukat, amikor a fél évig is húzódó száraz évszakban megpillantották az első öntözőcsőből kizúduló vízsugarakat ... D. K.
