Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-25 / 199. szám

2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 25., kedd A dél-koreai Kodzsa város hajógyárának dolgozói ülösztrájkkal tiltakozott egy társuk ha­lála ellen. Li Szűk Kjut a rendőrség könnygázgránátjainak szilánkjai sebezték halálra. A hatóságok újra könnygázzal, igyekeztek feloszlatni a tömeget Perzsa (Arab)-öböl Az aknakereső hajók állandó ügyeletet tartottak A HUNGERFORDI RAMBO Az amerikai hadihajók ál­tal kísért kuvaiti olajszállító karavánok hétfő délután több órára szinte kisajátítot­ták a Hormuzi-szorost: egy hajókaraván az öbölből kife­lé, egy másik — ugyancsak amerikai katonai felügyelet alatt — az öböl irányába haladt. Egy iráni hajó erő­sen megközelítette a vonuló­kat, de amerikai felszólítás­ra eltávolodott. A Kuvaitból' szombat haj­nalban útnak indult, feltöl­tött kereskedelmi hajók és amerikai kísérőik hétfő dél­előtt érkeztek a beszűkülő tengersávhoz, ahol mintegy 200 km-t kell megtenniük, hogy kijussanak az Omani- öbölbe. Az amerikai flotta- parancsnokság a Hormuzi- szorost az egyik legkritiku­sabb pontnak tartja, mivel az északi (iráni) parton ta­lálható több Silkworm-rafcé- taüteg, s a rakéták hatótá­volsága meghaladja a vízi út szélességét. A csökkentett sebességgel és fele rako­mánnyal haladó Bridgeton óriás tartályhajó már át is haladt ezen a zónán, útját ameri,kai hajók fedezték, köztük a Guadalcanal. E ha­jó fedélzetéről felszállva ak­nakereső helikopterek állan­dó légi ügyeletet tartottak. A már említett iráni hajó mintegy másfél kilométer­nyire közelítette meg a ka­ravánt. Rádión keresztüli üzenetváltással tisztázták egymás kilétét, s azt, hogy nincs ellenséges szándékuk. Az iráni hadihajó ezután el­távolodott. Más források szerint két kisebb iráni ha­jót is figyelmeztettek ily módon, sőt, mivel az első üzenetek eredménytelenek voltaik, figyelmeztető raké­tákat is fellőttek. Megkezdődött a szovjet kőolaj tranzit ja Jugoszláviába A szovjet Szojuznyeftye- exporttal kötött szerződés alapján az Országos Kőolaj- és Gázipari Tröszt Gáz- és Olajszállító Vállalata, vala­mint a Mineralimpex Külke­reskedelmi Vállalat hétfőn megkezdte a szovjet kőolaj tranzitszállítását Jugoszlá­viába. A Barátság kőolajvezeték fényeslitkei fogadóállomá­sánál lép be magyar terület­re a szovjet kőolaj, majd Százhalomba ttától az Adria- vezetéken folytatja útját Csurgón át a jugoszláviai Sisakig. Ezzel megkezdődött az eddig kihasználatlan Ad- ria-vezeték hasznosítása. A kőolaj-tranzitszállítások el­lentételezésének értéke a ma­gyar fél számára csaknem egymillió rubel. Az idén vár­hatóan 400—450 ezer tonna szovjet kőolaj tranzit szállí­tására kerül sor. Titokban eltemették Rudolf Hesst Az NSZK-ban hétfőn egy ismeretlen helyen titokban eltemették Rudolf Hess né­met háborús bűnöst, aki egy héttel korábban öngyilkos lett a spandaui börtönben. A hírt a Deutschlandfunk nevű országos rádióállomás jelen­tette be Kari Walternak, Wunsiedel város polgármes­terének döntésére hivatkozva. A temetés közeledtével na­pirenden voltak újnáci fiata­lok tüntetései, s a rendőrség még hétfő délelőtt is őrizet­be vett 79, Hess-t dicsőítő suhancot. Közülük 17-et je­lenleg is fogva tartanak, pisz­tolyt, kést, parittyát, botokat, náci zászlókat és hitlerista jelmondatokat feltüntető táblákat koboztak el tőlük. Az ismeretlen helyen ti­tokban megtartott temetésről a család a wunsiedeli pol­gármestert is csak utólag ér­tesítette. Levette műsoráról a túl sok erőszakot tartalmazó fil­meket a legnagyobb brit te­levíziós társaság. A’ kemény akciófilmeket kedvelő brit tévénézők már a múlt hét végén hiába várták a mű­sorújságban meghirdetett ,.Fekete karácsony” című kanadai alkotást. S az isko­lás lányokat gyilkoló. elme­beteg története helyett meg kellett elégedniük egy ha­zai komédiával.. A BBC, amely a négy országos csa­torna közül kettőt mondhat magáénak, azt is bejelentet­te, hogy nem szándékozik megismételni Sylvester Stal­lone híres-hírhedt „Rambo” filmjét. Nem esztétikai megfonto­lások, hanem .egy megma­gyarázhatatlan, de általános megdöbbenést keltő, közvé­leményt felkavaró véres drá­ma késztette a BBC vezetőit műsorpolitikájuk felülvizs­gálatára. A múlt héten szer­dán, elszabadult a pokol az öt/ezer lakosú Hungerford dél-angliai kisvárosban. Egy 27 éves fiatalember néhány óra leforgása alatt agyonlőtt a városka főutcáján tizen­négy embert, megsebesített tizenhatot — közülük kettő később a kórházban belehalt sérüléseibe —, majd beme- nékül egy iskoláiba, ahol go­lyót röpített a saját fejébe is. A bri.t sajtó azonnal „a hungerfcrdi Ramibónak” ke­resztelte el az ámokfutót. A tettes, Michael Ryan való­ban ugyanolyan ruhát hor­dott és ugyanolyan fegyvere­ket használt azon a végze­tes délelőttön, mint a film­béli Rambo. Először a vá­roska melletti erdőben lőitt agyon egy fiatalasszonyt, alki két kisgyermekével volt ki­rándulni. Azután hazament, s lelőtte saját anyját, és fel­gyújtotta a házukat. Majd a városba indult és menet közben tüzet nyitott minden­kire, aki az útjába került. Egész Nagy-Britaenia döb­benten és értetlenül á,ll az események előtt. Ryan felte­hetőleg elmebeteg volt — hangzott az első hivatalos nyilatkozat. De ezt a meg­állapítást nem erősítették meg a szomszédok és az is­merősök beszámolói. Az ámokfutó korábban semmi jelét nem adta annak, hogy beteg lenne. A hadseregben az ejtőernyősöknél szolgált. Szótlian volt; csak néha ivott egy-két pohárral, és nem élt kábítószerrel. Barátnővel, igaz, sose láttáik. Sok köny­ve volt és városszerte ismer­ték a lőfegyverek iránti szenvedélyét. Szabályos en­gedéllyel több félautomata karabélyt és pisztolyt tar­tott odahaza. Tagja volt a helyi lövészegyletnek. A zár­kózott férfi csak akkor en­gedett fel igazán, ha a fegy­vereiről 'beszélt. Vajon miért lett ámokfutó Michael Ryan? A tekintélyes Daily Telegraph az esemé­nyek másnapján azt írta: „Rambo az emberi, pusztítás és erőszak modern szentje lett... Nagyfokú intellektuá­lis gyávaság azt hinni, hogy ezek' a filmek nem hatnak a viselkedésre”. A Rambo- ■félle filmek minden bizony­nyal hozzájárulhatnak egyes emberekben az erőszak el­szabadulásához, noha termé­szetesen túl egyszerűnek lát­szik csupán ezzel magyaráz­ni a hungerfordi drámát. A BBC is a nézők érzelmeire, elsősorban a hungerfordi la­kosokra való tekintettel dön­tött műsorának megváltoz­tatásáról. A brit törvényhozás most azt is fontolgatja, hogy meg fogják szigorítani a fegyver­viselési engedélyek kiadását, hiszen aligha tagadható: ez is szerepet játszik az ilyen drámákban. Azt már eldöntötték, hogy az engedéllyel odahaza tar­tott géppisztolyokat megvizs­gálják, megfelelnek-e az előírásoknak. Valószínűleg az engedélyek kiadását is szigorítani fogják valamilyen módon. „Hungerford soha többé nem ismétlődhet meg” — szögezte le a parlament­ben Margaret Thatcher kor­mányfő, de azt igazán sen­ki sem tudja Nagy-Britan- niáiban, hogy a miniszterel- nökaisszo.ny „parancsát” mi­ként lehet maradéktalanul betartani, G. I Hétfő esti kommentár Gyerekek ésrakéták VIETNAMI VÁLTOZÁSOK Új élet a felperxselt földeken A világszervezet East River-parti üvegpalotájában olyan tanácskozás kezdődött, amiről bízvást kijelenthetjük, hogy napjaink talán legfon­tosabb ügyével foglalkozik: a leszerelés és a fejlődés ösz- szefüggésével. A százhuszon­öt ország és ;mintegy kétszáz nem kormányszintű, de a közvélemény széles rétegeit képviselő szervezet delegátu­sai azzal a határozott ígéret­tel ültek tárgyalóasztalhoz, hogy nem érik be elvi dek­larációkkal; az általuk két teljes héten át elemzett nagy­fontosságú témával kapcso­latban megpróbálnak konk­rét, gyakorlati következteté­seket levonni. Hallottuk a témát, láttuk a résztvevők számát és a hely­szín, az Egyesült Nemzetek Szervezetének székháza is önmagáért beszél. Ha ehhez ■hozzávesszük, hogy az ötlet állítólag a Francia Köztár­saság jelenlegi elnökétől származik, még elképesztőbb az a tény, hogy az Egyesült Államok kormánya látványo­san úgy döntött: nem vesz részt ezen a tanácskozáson! Itt meg kell állnunk egy pillanatra, mert ez az ameri­kai „nem” több okból elké­pesztő. Az egyik ok a hiva­talos washingtoni indoklás; az, hogy Ronald Reagan és munkatársai szerint a tár­gyalt két téma — a leszere­lés és a fejlődés — között „nincs szerves összefüggés”. Nem csoda, hogy nem egy nyugati kommentátor úgy véli, a mostani amerikai kor­mányzat egész hivatali tevé­kenysége során ez az egyik legfantasztikusabb állásfog­lalás. Gondoljunk csak bele: a televízió képernyőjén napon­ta látjuk az indiai aszály, a bangladesi árvíz iszonyatos képeit, az éhező afrikai gye­rekek kis csontváz-testét. Tu­dósok és intézmények (köz­tük a stockholmi és a lon­doni stratégiai elemzők híres főhadiszállása) szinte óráról- órára kimutatják, mennyit költ a világ improduktív és veszélyes hadiszerekre. Ebből a szüntelenül növekvő ma­mutösszegből hány gyereket lehetne megmenteni az éh­haláltól, a maláriától, az álomkórtól; mennyit lehetne — és kellene — a hadikiadá­sokból a rákkutatásra, az AIDS elleni küzdelemre, a természetvédelemre, az ok­tatásra és lakásokra fordíta­ni. És erre a két témára mondja hivatalosan az ame­rikai kabinet, hogy „nincs szerves" összefüggés köz­tük . .. Ha semmi más ok nem lenne egy ilyen monstre- tanácskozás összehívására, mint az, hogy a világ egyik legerősebb és leggazdagabb országa tagadja ezt a kiáltó összefüggést, már ez is iga­zolja a konferencia fontossá­gát. Nem tudni, mit hoz a jö­vő. De azt igen, hogy a meg­oldás csak e tanácskozás ál­tal kijelölt úton lehetséges. H. E. A távoli szocialista or­szágban, Vietnamban is mozgásba lendült a gazdá- sági-politikai fejlődés sze­kere, amely áz elmúlt évek­ben bizony kátyúba ragadt. A nemrégiben megválasz­tott új, de már nagy ta­pasztalatokkal rendelkező vezetőgárda irányítása alatt sorra születnek a kilábalást elősegítő intézkedések. Ezek sorába tartozik például a már meglévő kapacitások ésszerűbb kihasználása, újak létrehozása, valamint a kü­lönböző okok miatt üresen álló földek megművelése is Az ország déli részén fekvő Tei Ninh itartomány­Munkában a cukornádaratók ban is nagy lendülettel lát­tak hozzá a feladatokhoz. A több mint 4 ezer négyzetki­lométernyi területű tarto­mány az Egyesült Államok­kal vívott honvédő háború idején gyakran szerépeit a katonai híradásokban: e főieteken próbálta felszá­molni az amerikai hadsereg a dél-vietnami hazafiak központját. Az akció teljes kudarccal végződött, ám a harcok színhelye, az egyko­ri áthatoLhatatlan dzsungel 'kiégett, fel perzselt puszta­sággá változott. A háború befejeződése után. több mint tíz évnek kellett eltelnie, hogy az emberek ismét mű­velésre fogják a különben termékeny földeket, ismét az élet, s ne a pusztulás je­lei uralkodjanak a tájon. Vietnam minden részéről érkeztek, érkeznek az új telepesek, hogy munkájuk­kal megalapozzák a tarto­mány, és ezáltal az egész ország gondtalanabb jövő­jét. Dong Rum településen is már kibontakoznak egy leendő központ körvonalai — bár még csak a gyara­podás elején tartanak. Itt található a December 20-a nevét vtiselő állami gazda­ság központja. Körülötte húzódnak a dolgozók tipi­kus agyag- és téglaházai. A vendégeknek fenntartott há­zak a hegyi építkezésnek megfelelően cölöpökön áll­nak, az ifjúsági klub épü­lete viszont bambuszból ké­szült, teteje pálmalevél. Fel­épült már a korszerű orvosi rendelőintézet is — egy mo­dern, kétszintes kőház nyújt neki otthont. A település későbbi fejlő­désének is motorja, a gaz­daság, jelenleg még főkép pen cukornád,termesztéssel és betakarítással foglalko­Bizakodással teli ifjú telepe­sek / zik, ám a közeli jövő ter­veiben szerepel., hogy a „négy kultúra birodalmává” szeretnének válni. A rejté­lyesnek tűnő elnevezés azt takarja, hogy cukornáddal, kaucsukkal, földimogyoró­val és maniókával akarnak foglalkozni a feltételek megteremtése, az öntözés és gépesítés után 10—10 ezer hektáron. S hogy az elkép­zelések ne csak a papíron maradjanak, a közeli Zau Tieng területen átadták ren­deltetésének az ország leg­nagyobb víztározóját, s már készítik a 14 szivattyúállo­másos öntözőrendszert is, amely lehetővé teszi majd az évenkénti két aratást. A vidék őslakosai nem is tud­ták leplezni meghatottságu­kat, amikor a fél évig is húzódó száraz évszakban megpillantották az első ön­tözőcsőből kizúduló vízsuga­rakat ... D. K.

Next

/
Thumbnails
Contents