Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

2 Somogyi Néplap 1987. augusztus 23., vasárnap Az alkotmányt, az új kenyeret ünnepeltük Szűrös Mátyás Ópusztaszeren Birkózzunk meg a jelen jövőformáló kihívásaival Ópusztaszeren, a Nemzeti Történelmi Emlékparkban Szűrös Mátyás, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára szólt az ünneplőkhöz: — Ma már mindenki szá­mára érzékelhető: országunk előrehaladása ismét forduló­ponthoz érkezett, a haza ma is válaszút előtt áll. A tét — István király óta nem először — most sem kisebb, mint a magyarság jövője. A Központi Bizottság több hó­napos előkészítő munka, széles körű, eleven, sokszor szenvedélyes, de mindig job­bító szándékú társadalmi vi­ta után fogadta el július 2d ülésén a gazdasági és társa­dalmi kibontakozás program­ját. A társadalmi viták ta­pasztalatai is azt mutatták, hogy az ország vezetése csak alkkor várhat el a nép­től cselekvő támogatást, ál­dozatot, ha képes pontos helyzetképet adni, az oko­kat őszintén feltárni, a cé­lokat világosan megjelölni, ha nem kerüli meg a fele­lősség kérdését sem, egyszó­val ha nyíltan .politizál. A párt programja józanul mérlegeli a körülményeket, szembenéz nehézségeinkkel, megjelöli a kibontakozás fő irányát, a termelési szerke­zetváltást, ugyanakkor számba veszi és vállalja az elkerülhetetlen politikai, tár­sadalmi, gazdasági feszültsé­geket, konfliktusokat, felké­szül azok enyhítésére, keze­lésére és gondoskodik a vég­rehajtás eszközeiről, bizto­sítékairól is. A megvalósí­tás, a nagyobb megrázkód­tatások elkerülésének esz­köze csak munkánk ered­ményességének növelése le­het. — Kibontakozási progra­munk józanul, illúziók nél­kül számol az ország világ- gazdasági és világpolitikai környezetével is. Az előbbi nehéznek, sőt tovább szigo­rodénak, az utóbbi inkább kedvezőnek mondható. Biz­tató számunkra, hogy a szo­cializmus más országokban is elkezdődött megújulásá­nak alapvető logikája a mi­enkhez hasonló, s ez is iga­zolja eddigi reformtörekvé­seink helyességét. A Szov­jetunióban napjainkban ki­bontakozó átalakítási folya­mat, a Kínában több éve folytatott reformpolitika és más szocialista országok ha­sonló törekvései felértékel­ték eddigi tapasztalatainkat, és nem lebecsülendő erköl­csi tőkét jelentenek szá­munkra. — Mostani helyzetünkben a mai naphoz kötődő leg­fontosabb tanulság: csak az a nemzet lehet sikeres, ame­lyik tiszta nemzettudattal és a népek közötti barátság je­gyében emelt fővel, bátran száll síkra és vesz részt a világ nemzeteinek versenyé­ben. Nem fölösleges hangsú­lyoznunk: józan önértékelé­sen és önbecsülésen alapuló — és a világ által elismert — nemzeti értékeink van­nak. A múlba azért nézünk, hogy tanulságait leszűrve si­keresen birkózzunk meg a jelen jövőformáló kihívásai- .val — zárta beszédét Szűrös Mátyás. Gáspár Sándor Miskolcon A nagyüzemi munkások a jövő letéteményesei Miskolcon a Csanyik- völgyben Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagja, a SZOT elnö­ke volt a nagygyűlés szóno­ka. Hangsúlyozta, hogy semmiféle kibontakozást nem lehet megvalósítani a szilárd, hatékonyan dolgozó nagyüzemek nélkül. — Véleményem szerint a íagyüzemek, a nagyüzemi munkásak változatlanul a jövő letéteményesei. Ezért ma az a fő kérdés, hogy a nagyüzemekben miként le­het olyan belső mechaniz­must kialakítani, amely sza­vatolja dinamikus alkalmaz- Kodóképességüket, a minden­kori hatékony termelést, az előnyös értékesítést figye­lembe vevő tervezést és be­ruházást. A műszaki meg­újulás közben és a piac ver­senyében átalakulásra vár a nagyüzemeken belül az ér­dekeltségi rendszer is. En­nék sarkalatos pontja, hogy a főmunkaidő legyen a tisz­tességes megélhetés forrása. Fontosnak tartjuk, hogy a megcsontosodott gyakorlat­tól!, a begyöpösödött gon­dolkodástól és a bürokratiz­mustól, csikorgó fékeinktől megszabadítsuk a közéletet és a gazdaság minden szfé­ráját. Pozsgay Imre Bábolnán Az adórendszer megváltoz­tatásával kapcsolatban Gás­pár Sándor elmondta: a szakszervezetek tudomásul veszik és elfogadják azt az érvelést, hogy a gazdasági egyensúly megteremtése és az igazságosabb köztehervi­selés indokolja a módosítást. — Mi azon a véleményen vagyunk — jó néhány témá­ban az eddigi viták után is fenntartva álláspontunkat —, hogy a tervezett adóre­formot nem egyszeri aktus­ként kell felfogni. Ha a dön­tések nem mindenben tartal­maznák a szakszervezetek álláspontját és a bevezetést követően a gyakorlat is iga­zolja álláspontunk helyessé­gét, megfelelő időpontban újra kezdeményezzük az adott kérdés megvizsgálását — mondotta Gáspár Sándor, majd foglalkoztatáspoliti­kai kérdésekről szólt. — A szerkezetátalakítási progra­mot természetesen támogatja a szakszervezet, és elfogadja azt is, hogy bizonyos terüle­teken — a hatékonyabb munka, tehát a tágabb kö­zösség érdekében — szükség van a létszámleépítésre. Nem értünk egyet azőkkal a vállalati irányítókkal, akik a bajok első percében bezár­nak, eladnak, felszámolnak üzemrészeket, gondolván, hogy ami nincs, az nem gaz­daságtalan, az nem veszte­ség. Ezt csak a kényelme­sek, a felelőtlenek hirdetik. Hiszen sokszor van lehető­ség arra, hogy a vezetőik megkeressék azt a módot, amivel dolgozóik tevékeny­ségét hasznossá, eredmé­nyessé tehetik. — A magyar szakszerve­zetek ma minden olyan kér­déssel foglalkoznak, ame­lyek a szervezett dolgozók jelenét és jövőjét befolyá­solják. Sürgetjük például, hogy a kormány — a szük­séges megszorítások közben is — gyorsítsa fel az ösztön­zőbb bérrendszer kimunká­lását, valósítsa meg a bér- szabályozás átfogó reform­ját. Minden erőnkkel igyek­szünk megakadályozni, hogy a gazdálkodó szervezetek saját tehetetlenségük több­letköltségeit beépítsék az árakba. — Elképzeléseink szerint az érdekeltségi alapon vég­zett munka megbecsülése helyreállítja a társadalmat dinamizáló értékrendet. Bí­zom abban, hogy fejlődésün­ket nem akadályozza érték­válság, előrehaladásunka: nem fékezi eszmei bizonyta lanság — mondotta befeje­zésül a SZOT elnöke. Az értelemnek magasabb fokát kell megteremteni Bábolnán Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront Országos Tanácsának főtitkára méltat­ta az ünnep jelentőségét, majd a múltat idézve így folytatta: — Jól emlékszünk még, hogy a mi nemzedékünk a felszabadulás után eleinte in­kább az elhatárolódást, a szembefordulást hangsú­lyozta ezzel az ezer évvel, amelyben az elnyomásból is elég nagy porció jutott a nép­nek. Az elmúlt három-négy évtized sok tanulsága, az új társadalmi feltételek megte­remtése ma már megengedi nekünk, hogy büszkén, tör­ténelmi öntudattal, a jövőbe vetett bizakodással gondol­junk egész ezer esztendőnk történelmére. Ebben a hazá­ban többé — éppen mert így alakult sorsunk — senki nem kényszeríthető arra, hogy csak azért, mert nem ma­gyarnak tekinti magát, anya­nemzetét mocskolja. Ez az ország meg tudta teremteni a barátság, az együttműkö­dés viszonyait a népek kap­csolatában. A Szent István-i mű méltatásakor hisszük és reméljük: ez a fajta közgon­dolkodás, az egymásrautalt­ság felismerése előbb-utóbb általánossá válik kontinen­sünk e térségében, Kelet-Kö- zép-Európában. — A gondokat említve Pozsgay Imre aláhúzta: a népben bizakodás van, amelynek alapja, hogy ma már a kibontakozáshoz, a politikai, társadalmi, gazda­sági felemelkedéshez jobb, alkalmasabb eszközeink van­nak, mint voltak az elmúlt néhány esztendőben. Sikerült olyan szellemet meghonosí­tani, amely a bajokban, a viszontagságokban nem az összeomlás, a lecsúszás táv­lattalanságát festi fel, ha­nem a feladatra biztat, báto­rít. — Akkor, amikor augusz­tus 20-án a népköztársaság alkotmányáról beszélünk, s az új kenyér ünnepén eddigi teljesítményeinket méltat­juk, a jövőre nézvést arra kell gondolnunk, hogy az ál­lamnak cselekvéseikben még szabadabb emberekre van szüksége, mert csak az ilyen állampolgár tud felelősséget vállalni, tetteiért. Mostaná­ban elég sokszor halljuk az ostorozó szavakat: lazulás, fegyelmezetlenség, teljesít­ményvisszatartás és sok más hasonló jellemzi az országot. Másképp kell erről szólni. Aki népünket ismeri, az tudja, hogy ebben a hazában az emberek képesek, tudnak inuk szakadtáig dolgozni, ha értelmét látják munkájuk­nak, ha olyan viszonyok kö­zött létezhetnek, amelyek kö­zepette formálhatják életü­ket, körülményeiket. Ennek az értelemnek a magasabb fokát kell megteremteni a politikai, társadalmi, intéz­ményi reform továbbfolyta­tásával, a demokrácia való­di, felelősséggel járó lehe­tőségeinek a kiteljesítésével — mondotta befejezésül Pozsgay Imre. Maróthy László Kisújszálláson A kibontakozás hosszabb időt vesz igénybe Kisújszálláson Maróthy László, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a Mi­nisztertanács elnökhelyette­se mondott beszédet: — Mai ünnepét népünk tiszta önérzettel ülheti, mert nagyot alkotott — hangsú­lyozta. — Korábbi ünmagá- hoz képest magasra emelke­dett szellemi értékekben és anyagi javakban egyaránt. Az ünnep hangulatába azon­ban aggodalom is vegyül: nem kicsi és nem alap nél­küli. Nem a mindennapi megélhetés gondjaiból szár­mazik; a népgazdaság hely­zete, társadalmunk jövője aggasztja az embereket. Jog­gal fogalmazódott meg Köz­ponti Bizottságunk ülésén, hogy bizonyos értelemben fordulóponthoz érkeztünk. Most nem egy-egy területre, hanem a gazdasági és társa­dalmi folyamatok egészére kell összpontosítanunk. — A programhoz most né­pünk egyetértését és cselek­vő közreműködését kérjük — hangsúlyozta dr. Maróthy László. — Ez a program — és így kormányzati munkánk is — abból indul ki, hogy a kibontakozás hosszabb időt vesz igénybe. A kormány fe­lelősségének tudatában ké­szül a végrehajtás rá háruló teendőinek elvégzésére. Ezek a feladatok átfogják a gaz­daság és a társadalom egé­szét: a szorosan vett napi gazdaságszervező tevékeny­ségtől, a gazdasági stratégia kialakításától a szociális gon­doskodáson át a foglalkozta­táspolitikáig, az oktatásig kell terjedjenek, és fontos, hogy minden egyes területen a program végrehajtásának ér­dekét szolgáló mércét hasz­náljunk. — A stabilizációs, kibon­takozási program céljainak megvalósításához hatéko­nyabb kormányzati munká­ra van szükség. A Minisz­tertanács ezt a kormányzati tevékenység egységének megteremtésével, a társadal­mi-gazdasági fejlődéshez igazodó, átfogó jellegű szer­vezeti változtatásokkal, a döntési jogkörök, a felada­tok és a felelősség — min­denekelőtt a miniszteri fele- lőssék — egyértelmű megha­tározásával tervezi elérni. A kormány szigorúbb követel­ményeket támaszt az állam- apparátus dolgozóival szem­ben. — A stabilizáció, majd a kibontakozás garanciáit csak magunkban, a magunk meg­újulási készségében keres­hetjük. Nincs más olyan bel­ső és külső gazdasági felté­tel, amelytől csodát várha­tunk — hangsúlyozta vége­zetül Maróthy László. Medgyessy Péter Répcelakon Talpra csak saját erőnkből állhatunk Répcelakon Medgyessy Péter pénzügyminiszter be­szélt. Bevezetőben megemlé­kezett az államalapítóról, majd rátérve országunk mai helyzetére, hangsúlyozta: gondjaink arra utalnak, hogy fejlődésünk mai szakaszá­ban nem találtuk még meg az élet által felvetett kérdé­sekre a magyar viszonyok­nak legjobban megfelelő szo­cialista választ. — Erőnket most a köz- megegyezés megújítására, tennivalóink érthető és moz­gósító meghatározására kell összpontosítanunk — mond­ta. — Adósságunk csak­nem eléri a 9 milliárd dol­lárt; ez nem nőhet így to­vább, hiszen ez az összeg fele egész éves nemzeti jö­vedelmünknek, s két év tel­jes exportjának felel meg. Nemzetközi jó hírnevünk, jól felfogott gazdasági érde­künk, nemzeti önbecsülé­sünk kötelez, hogy a romlás folyamatát — valós teljesít­ményekkel — megfordítsuk. — Idei terveinkben ugyan eleve romló feltételekkel számoltunk, az élet azonban még jobban megnehezítette munkánkat, így kénytelenek vagyunk év közben összébb húzni a nadrágszíjat. — Bármennyire népszerűt­len is, de meg kell monda­nom: az állandó túlkölteke­zést nem engedhetjük meg magunknak, mert a felhasz­nálási többletet nyilvánvaló­an külföldi hitel finanszíroz­za. Gazdasági talpraállásun- kat csak saját erőnkre tá­maszkodva biztosíthatjuk; szükség van átmeneti áldo­zatokra is. A termékszerke­zet-váltás például nemcsak fejlesztést, de visszafejlesz­tést is jelent, a veszteséges tevékenység megszüntetését, átalakítását, és ami a leg­fontosabb: az ott dolgozók átképzéséről történő gondos­kodást. Csak így lesz mód arra, hogy a hatékonyan gaz­dálkodók hozzájuthassanak ahhoz a forráshoz, amiből fejleszthetik technológiáju­kat, bővíthetik kapacitásu­kat, megteremthetik a mi­nőségileg magasabb színvo­nalú vagy olcsóbb termelés lehetőségeit. — A tervezett adóreform az induláskor megteremti a tisztánlátást, megmutatko­zik majd, hogy hol halmo­zódtak fel korábban a ba­jok, a gondok. A támogatá­sokat és kedvezményeket meg kell szüntetnünk. Az egyesek megmentésére irá­nyuló akciók ugyanakkor erős kormányzati szándék mellett is csak igen erőtel­jes társadalmi ellenőrzéssel kerülhetők el. Több millió ember jólétét azonban nem rendelhetjük alá néhány ezer ember érdekének, még akkor sem, ha esetleg személyük­ben nem vagy csak kis mér­tékben tehetnek vállalataik sikertelenségéről. Ünnepélyes tisztavatás, vízi- és légiparádé a fővárosban Az Országház épülete előtt csütörtökön több ezer ér­deklődő jelenlétében, 19. al­kalommal avatták fel ünne­pélyes külsőségek között a Magyar Néphadsereg és a határőrség új tisztjeit. A hagyományos eseményen a Kossuth Lajos Katonai Fő­iskolám, a Zalka Máté Ka­tonai Műszaki Főiskolán, a Kilián György Repülő-Mű­szaki Főiskolán védettek, valamint a Karikás Frigyes katonai kollégium állomá­nyába tartozó és a külföldi katonai tanintézetekben, a hazai polgári felsőoktatási intézményekben végzett friss diplomás tisztek tettek fo­gadalmat. A Himnusz után az ifjú tisztek nevében Magyar Ti­bor főhadnagy mondta a tiszti fogadalom szövegét. Ezután Kárpáti Ferenc ve­zérezredes, honvédelmi mi­niszter mondott beszédet. Az ünnep egyik leglátvá­nyosabb, s legnépszerűbb eseménye a fővárosban ez­úttal is a dunai vízi- és lé­giparádé volt. Az időjárás ezúttal kegyeibe fogadta a nagyszabású bemutató részt- vevődit és az érdeklődő né­zősereget: a lépcsőkről, a dunai rakpartokról, a tribü­nökről több tízezren kísér­ték figyelemmel a vízi- és légi felvonulást. A rendezők számos újdonságot kínáló csaknem kétórás program­ról gondoskodtak. Szocia­lista alkotmányunk törvény­be iktatásának 38. évfordu­lóján a színes, pergő műsor tartalmát ezúttal is a béke­akarat és a honvédelem egységének gondolata övez­te. A nap fénypontjaként megrendezett tűzijátékra több hónapos gondos mun­kával készülték fel: a mint­egy 10 tonnányi robbanó­anyag felhasználásával csak­nem 5 ezer, változatos ha.ng- és színhatást kiváltó röp­pentyűt, rakétát telepítettek a Citadellán, a Gellért-szo- bornál, a Gellért rakparton, illetve a várfalon és az Er- zsébet-hídon. A látványos esemény az idén is . érdeklődők tízezreit vonzotta a parádé színhe­lyére, 9 órakor röppentek a magasba a tűzijáték nyi­tányát jelző világítórakéták, majd megkezdődött a tűzfi- gurák ezreire, a programot kísérő hangulatfestő zenére és az esti égboltot pásztázó színes fényszórók játékára komponált félórás műsor.

Next

/
Thumbnails
Contents