Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)

1987-08-23 / 197. szám

AZ MSZMP SOMOGY HEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK LAPJA XLIII. évfolyam, 197. szám Ára: 1,80 Ft _____________________1987, augusztus 23., vasárnap A fiatalok boldogulása A napokban jelent meg egy kötet az MSZMP KB Társadalomtudományi In­tézetének gondozásában, amelyben az ifjú nemzedék helyzetéről készítettek fölmé­rést neves szociológusok. A hazai ifjúságkutatás eredmé­nyeit összefoglaló munka ta­nulságos és figyelmeztető is. A lakosság negyvennégy százalékát kitevő rétegről van szó, és ezért kell foko­zottan figyelni a kutatás eredményeire. A felmérések bizonyítják: az elmúlt években jelentős változások figyelhetők meg a fiatalok pályaválasztásában. Megállapították: az ifjúságon belüli rétegződés kialakulá­sában jelentős a szerepe a fiatalok foglalkozásának és a szülők társadalmi helyzeté­nek. A szakmunkások inkább olyan szakmákat választa­nak, amelyeket később a második gazdaságban is tud­nak használni, s ez lesz több­letjövedelmük forrása. Egyre több fiatal választja a keres­kedelmet is. Aggasztó jelenség, hogy — és ez a tanulmány egyik leginkább figyelmeztető meg­állapítása — csökken az ér­deklődés a főiskolák, az egye­temek iránt, különösen a fér­fiak körében. Ez nem jelenti azt, hogy néhány divatos fel­sőfokúd intézménybe ne len­ne a túljelentkezés többszö­rös. A kutatók hangsúlyozzák a tanulmányban, hogy foko­zottan kell a társadalom- és a gazdaságpolitika alakítá­sakor figyelembe venni a demográfiai ciklusokat is. Az utóbbi években például a harminc éven aluli lakos­ság háromszázharmincezerrcl csökkent. A fiatal értelmiségiek hely­zete rosszabbodott: bérezé­sük nem tartott lépést az infláció mértékével. Ilyen körülmények között nem le­pődhetünk meg azon sem, hogy vesztett tekintélyéből a diploma. Ezt a megállapítást bizonyítja az a tény is, hogy hosszabb ideje már csak az általános iskolát vég­zi el egy-egy korosztály har­minc százaléka. A.z adatok olvasásakor ön­kéntelenül is „a legnagyobb magyar” szavai jutnak eszünkbe, aki a ..kiművelt emberfők sokaságát” álmod­ta meg erre a földre, s val­lotta: csak ennek birtokában léphetünk jelentősen előre. Nyilván szavai ma is érvé­nyesek. így a jövő években nem mondhatunk le arról, hogy egyre több fiatal kerül­jön a főiskolákra, egyete­mekre, s végezze magasabb szellemi szinten a munkáját. Ez a tudás adhatja majd a munkának a szellemi arany- fedezetét. Ezt a folyamatot csupán rendeletekkel nem lehet ked­vezőbbé tenni. A gazdasági intézkedések igen jelentős feltételt jelentenek, de sze­repe van ebben az ifjúság értékvilágát befolyásoló in­tézményeknek is. Mert a család, az iskola és az ifjú­sági szervezet hatóereje is meggyengült az elmúlt évek­ben. Varga István ' Az alkotmányt, az új kenyeret ünnepeltük Alkotmányunk születésnapját köszöntötte és az új kenyeiet ünnepelte az ország. A hagyo­mányoknak megfelelően rendezett nagygyűlé­seken azonban a legtöbb szó jövönkről esett: a társadalmi gazdasági stabilizáció és kibon­takozás programjáról. Megyénkben is min­denütt megemlékeztek az alkotmány és az új kenyér ünnepéről. Göllében nagygyűlést ren­deztek. A község lakói az iskola udvarán hall­gatták meg dr. Gyenesei István megyei tanács­elnök ünnepi beszédét és tanúi voltak az gj kenyér megszegésének. Gölle lakói igényes, szép emléket állítottak a falu szülöttének, Fe­kete István Írónak. A szülőházából kialakított emlékházat - az iró özvegye jelenlétében - ezen a napon avatta föl dr. Novák Ferenc, a megyei népfrontbizottság titkára. (Az emlék­házról szóló tudósításunk lapunk 5. oldalán.) A göllei alkotmánynapi ünnepségen részt vett dr. Sarudi Csaba, a megyei pártbizottság titkára, Rostás Károly, a népfront megyei bi­zottságának elnöke, dr. Exner Zoltán, az SZMT vezető titkára, Pásztohy András, a megyei kép­viselőcsoport vezetője, valamint Kálmán Sán­dor, a kaposvári városi pártbizottság titkára és Vidák Gizella Kaposvár tanácselnök-helyette- se. A résztvevőket a Himnusz eléneklése után Kovács József göllei tanácselnök köszöntötte. Az ünnepi beszéd után pedig Nádorfalvi Nán­dor kisgyaláni tsz-elnök kínálta az új kenye­ret. Elsá helyre a munkát, a teljesítményt kell állítani — Visszatérő szép hagyo­mány — mondta ünnepi be­szédében dr. Gyenesei Ist­ván, a megyei tanács elnöke —, hogy ezen a napon meg­emlékezünk első királyunk­ról, az államalapító István­ról, megünnepeljük szocia­lista alkotmányunk születé­sének évfordulóját s meg­szegjük az új búzából sütött kenyeret. Múltat, jelent és jövőt összekapcsoló, nemzeti egységbe forrasztó ünnepünk augusztus 20-a. Jó érzés, hogy a kenyér valóságától sem aszályos évek, sem gazdasági nehéz­ségek nem fosztanak, nem foszthatnak meg senkit e hazában. A kenyér a létbiz­tonság szimbóluma, és mi­közben ezt — rendünk vitat­hatatlan érdemeként — szá­mon tartjuk, azt se feled­jük: jelentős társadalmi ré­tegek ma is jogosan fájlal­ják, hogy az átlagosnál ne­hezebben élnék. Gazdasági körülményeink változása mindannyiunk pénztárcáját apasztotta: a nagycsaládo­sok, a pályakezdő fiatalok, az alacsony nyugdíjjal ren­delkezők, a gyermeküket egyedül nevelők azonban fo­kozottan megérzik az utóbbi évek áremelkedéseit, a gaz­daságunkban meglévő gon­dokat. Gazdaságunk egészé­vel együtt megtorpant me­zőgazdaságunk is, nem foly­tatja a már-már megszo­kott tempót. Megtermeljük ugyan a kenyeret, sőt a ke­nyérre valót is, de nem mindegy, mennyiért. Egyre többe kerül az előállítása, s ez természeti, közgazdasági, gazdálkodási, emberi ténye­zőktől egyaránt függ. — Jogos a kérdés: lehet-e olcsóbb? — folytatta. — A válasz: igen, de ezt az egész társadalomnak akarnia kell. Akarnia, mert a kenyér a munka eredményének, az eredményes munkának a jel­képe. Naponta közvetíti a megújulás, a többet akarás és a többet tevés igényét. Ennek lehetőségét biztosít­ja az alkotmány, és 38 éve — elfogadásakor — jogot, biztonságot, emberi tartást adott a népnek, s megfogal­mazta az alapvető követel­ményeket is. A mindenna­pok során ezeknek a jogok­nak és kötelességeknek az együttes kezelése szenved leggyakrabban csorbát, egyik oldal túlhangsúlyozása sem vezet eredményre. El­lenkezőleg: semmi nincs, ami ennél jobban veszélyez­tetné a nemzeti közmeg­egyezést. Dr. Gyenesei István kifej­tette: István a magyarságot, Európát, az államot és a ha­ladást kapcsolta emberfeletti erővel és az akkori eszkö­zökkel eggyé. Ma is ez a feladat, de az eszközök egé­szen mások; a keresés és rátalálás szükségességének idejét éljük. Az ország fej­lődése szempontjából nagy a jelentősége annak, hogy képesek leszünk-e önmagun­kat megújítani, szellemi és anyagi erőinket mozgósítva, a változó körülményekhez, a nehezebb feltételekhez al­kalmazkodva. Építőmunkánk nagy erőforrása a tömegek politi­kai érettsége, egyetértése — mondta — a tennivalókban, a dolgozók széles körű és érdemi bevonása a köz­ügyekbe, a döntésbe és az ellenőrzésibe. Arra kell töre­kedni, hogy a .gazdaságban, a kultúráiban, életünk min­den területén még szaba­dabb utat nyissunk az elő­revivő törekvéseknek, kez­deményezéseknek. Röviden: növekvő jogokra, határozot­tabb anyagi érvényesülésre, de mindenekelőtt lényegesen nagyobb és egyértelműbb követelményekre van szük­ség. Az emberi értékek so­rában első helyre a munkát,’ a teljesítményt kell állítani. Ismerjük el az értékeket, s az értékteremtőket és ezzel együtt akarjuk felismerni a többet, a szebbet tevés kényszerét. A munka sze­rinti elosztás lényege, a tel­jesítménykülönbségekből származó egyenlőtlenség, amit nem elítélni, hanem ve­le . éJni és aizt kihasználni kell. Aki a rendes munka­idejében az átlagosnál na­gyobb értéket alkot, aki többletmunkát vagy kocká­zatot vállal, aki felkel haj­nalban, hogy az állatokat megetesse vagy szőlőjét, gyü­mölcsösét megpermetezze, attól ne sajnálják a boldo­gulást azok, akik mindezt nem vállalják. Az emberi tudás és az akarat, a szín­vonalas, körültekintő, kor­szerű vezetés, a fegyelme­zett és jó munka képes olyan többlet biztosítására, amely gazdasági fejlődésünk megélénkítéséhez szükséges. Ennek szellemében készül és kerül az Országgyűlés őszi ülésszakának napirendjére a kormány gazdasági-társa­dalmi stabilizációs munka­programja. ■Tapasztalatból tudjuk, hogy eszméink, törvényeink bármilyen híven is fejezik ki a népakaratot, a közóhajt, nem automatikusan érvénye­sülnek. A mindennapok el­lentmondásokat is hordoz­nak. Ezért van nagy szere­pe a közösség emberformá­ló erejének, hogy segítsen megmutatni, mi hasznos a köznek, közös ügyünknek. Szükség van a kemény kö­vetkezetességre is a rosszal, a visszatartóval szemben. — Az élet kívánja tőlünk — mondta végül —, hogy következetesebben haszno­sítsuk szocialista rendsze­rünk erőforrásait, gazdasá­gunk teljesítőképességének növelésével teremtsük meg feltételeinket az életszínvo­nal stabilizálásához, majd későbbi emeléséhez, a tár­sadalmi demokratizmust erői sítve segítsük az emberek alkotóképességének kibon­takozását, teljesebb érvénye­sülését. BALATON! HÉTVÉGÉ Az utolsó nekirugaszkodás ■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■a A már hetek óta tartó hű­vös, esős időjárást az ünnep­re végre újra napsütés vál­totta föl. A napokig-hetekig kitartó üdülővendégek föl­lélegeztek: végre rájuk mo­solygott egy picit a szeren­cse. A háromnapos murika- szünet miatt sokan látogat­tak a tópartra a nyara lótu­lajdonosok közül is, hogy — ahogy minden évben lenni szokott — az utolsó zavarta­lan hétvégét ott tölthessék a Balatonnál. A vendégforga­lom élénkülésével egyenes arányban nőtt a forgalom a tópart útjain. Nőtt, de nem érte el a július végi zsúfolt­ságot. E vendégáradat amo- lyari utolsó nekirugaszkodá­sa volt a nyárnak. A kem­pingek, szállodák továbbra is jórészt telt házzal üzemel­nek, a magánházak forgal­mában azonban már jelen­tős a visszaesés. Az itt-ott nyitva tartó boltok előtt to­vábbra sem szűnt meg a sorbaállás az új, illetve a régi kenyérért, a strandokra is újra kilátogattak sokan ■— fökérit napozni, de akadtak, akik az alig 20 fokos vízbe is bemerészkedtek. Az ország egyik legúa­gyobb SZOT-üdülőjében, a balatonszéplaki Ezüstparton két és fél ezer beutalt töl­tötte a hétvégét. — Vendégeinknek a szo­kásosnál is színesebb prog­rammal igyekeztünk kedves­kedni a háromnapos ünnep során — mondta Tácsik At­tila kulturális igazgatóhe­lyettes. — Filmvetítéssel, aerobikkal, sportvetélkedők­kel, bábszínházzal, zenés, táncos estekkel, hogy csak néhányat emeljek ki. Csütörtökön este a Mik­roszkóp Kabaré adott telt­ház előtt nagy sikerű műsort „Lóvé, hol vagy?” címmel, s a három nap során több százan vettek részt a balato­ni sétavitorlázásokon. Jól sikerült az egésznapos autó­busz-kirándulás is a Kőrös­hegy—Zala—Tab—Tamási útvonalon. A képcsarnok rendezésé­ben 20-án kortárs festők ké­peit mutatták be, s néhány festmény új gazdára talált. A főépület üvegtermében pedig az Országos Fotószö­vetség égisze alatt ríyílt igen színvonalas tárlat Szebeni András színes fotóiból. Az alkotásokat át- és átszövi a gyönyörű táj, a vizek, fák és az ember kapcsolata, a humánumra figyelő művészi megfogalmazás. Tegriap ebéd után egyre jobban megélénkült a forga­lom a 7-es , főúton. Az üdü­lők, a hétvégi vendégek jó­része fölkerekedett, hogy hazatérjen lakóhelyére. Egy részük talán visszatér még a következő hétvégére is, de azután kezdődik az isko­la és a balatoni utószezon... Gyarmati László

Next

/
Thumbnails
Contents