Somogyi Néplap, 1987. augusztus (43. évfolyam, 180-204. szám)
1987-08-20 / 196. szám
6 Somogyi Néplap 1987. augusztus 20., csütörtök REFORM ÉS JOG Versenyben a piacon Jelentős exportja a Csepel Művek Egyedi Gépgyára Kaposvári Nehézgépgyárának az AVS-25 típusjelű csőhegyező gép a hozzá tartozó kiszolgáló- egységekkel. Az idén 26 darab különböző nagyságú berendezést készítenek el és szállítanak a Szovjetunióba. Egy gépért 4 millió forintot kap a gyár. ALAPTÖRVÉNY ÉS KIBONTAKOZÁS Újkeletű fogalom Gazdasági alkotmányosság A munkáshatalmat — és vele együtt a szocialista gazdasági, társadalmi és politikai rendszert — alaptörvény! erővel intézményesítő népköztársasági alkotmányunk elfogadásának 38. évfordulóján halaszthatatlan feladattá vált a megtorpanásból, a gazdasági, társadalmi és politikai nehézségekből kivezető út keresése és a tehetetlenség, az eredménytelenség, a feszültség terjedését megállító közvetlen feladatterv, valamint a nagyobb távlatba tekintő gazdasági, társadalmi kibontakozás átfogó programjának kimunkálása. Körülményeink nem várt 'módon valóban nehezek és ellentmondásosak. Kialakulásuk külső és belső okai széles körben ismertek. A bajok, a gondok, az ellentmondások felismerése, elismerése és tudatos kezelése azért is mellőzhetetlen, hogy feloldásuk minél előbb és minél kedvezőbben bekövetkezhessek. Ezért foglalkoznak ez évi alkotmányünnepi megemlékezéseink a közel ezerszáz év előtti államalapításnak, az alkotmány elfogadásának, a magyar alkotmányos rend szocialista jellemzőinek méltatása mellett az életviszonyok további romlását megakadályozó, az elért fejlettségi szántból, a kialakult ellentmondásokból kiinduló kibontakozási program alapvető kérdéseivel. Az intézményrendszer megújítása Melyek e program kidolgozásának sajátosságai és alapvető tárgykörei? A kapcsolódó sajátosságok közül elsőként azt a tényt emelem Iki, hogy a tudományos műhelyekben, . a politikai irányítás fórumain, a sajtó hasábjain, a tömegközlés egyéb csatornáin és a .közéleti demokrácia intézményeiben már hosszabb idő óta vizsgáljuk és vitatjuk a termelés, a gazdálkodás, az ellátás, a szociálpolitika, az állami irányítás, az érdekvédelem, a képviseleti és közvetlen demokrácia működési fogyatékosságait és továbbfejlesztésük lehetőségeit. A gazdálkodás rendjének és a politikai intézmények funkcionálásának javítására a gyakorlatban is több korszerű kezdeményezés született. (Például a képviselők, a tanácstagok kettős, illetve többes jelölése, a vállalati, a szövetkezeti önigazgatás szélesítése stb.) Az eddigi reformintézkedések azonban sem terjedelmi, sem eredményessé- gi szempontból nem bizonyultak elégségesnek. Mindezek következtében méltán találkozott az ország sorsáért, közösségi és egyéni jólétünkért egyre türelmetlenebbül aggódó közvélemény elvárásaival az MSZMP Központi Bizottságának 1987. július 2-i állásfoglalása a gazdasági, társadalmi kibontakozás programjáról. A párt felelős központi irányító fóruma e dokumentumban megfogalmazta álláspontját számos sürgető teendő — műszaki fejlesztés, szerkezetátalakítás, vállalati adórendszer, kereset- és bérszabályozás, szociális ellátás stb. — elvégzéséről és kifejezte véleményét a kibontakozás távlati megoldásairól. Felhívta a kormányt, az egyéb állami irányító szerveket, az intézményeket és a gazdálkodó egységeket saját feladatterveik és programjaik kimunkálására. Kiemelkedő újszerű vonása az állásfoglalásnak, hogy nemcsak a gazdálkodás problémáit taglalja, hanem igényli a társadalom egészének és a politikai rendszer összetevőinek a megújítását, illetve jelentős továbbfejlesztését is. A tudományos kutatás és a gyakorlati tapasztalatok is megerősítették ugyanis annak az összefüggésnek a jelentőségét, amely a társadalom kulturális színvonala, önbizalma, igényessége, vállalkozókészsége, szervezettsége, a közösségek összefor- rottsága és dinamizmusa, továbbá a 'társadalom tagjainak egészsége, pszichikai stabilitása, ambíciói, képzettsége és erkölcsi színvonala, valamint a gazdálkodás eredményessége között fennáll. Ezért áll előittünk egyik alapvető célként és feladatként a társadalom önfejlesztő képességének és önszerveződésének erőteljes kibontakoztatása. Az állam és a család Nemcsak hazánkban, hanem szinte valamennyi országban tapasztalhatók a társadalom és az állam, a társadalmi közösségek és az állami szervek közötti viszony feszültségei. Ezek nálunk főleg abból fakadnak, hogy a szocialista átalakulás lendületében nemes, de idealisztikus elvektől vezéreltetve túl sok terhet vállalt magára az állam a társadalmi szükségletek kielégítésének közvetlen szervezése terén. A társadalom hozzászokott az állami gondolkodáshoz. Ezzel együtt kiapadtak és elsorvadtak a társadalmi közösségek önellátásának mozgatórugói, lehetőségei és eszközei. Fennmaradtak a társadalom és a polgárok megszokottá vált elvárásai a gondoskodó, az ellátó, a szolgáltató állami mechanizmussal szemben, amely azonban a jelenlegi világ- és belső gazdasági viszonyok között már képtelen korábban vállalt feladatainak ellátására. E súlyos probléma feloldása érdekében gondos összehangoltsággal két irányban kell keresnünk a kivezető utat. A tulajdoni formák gazdagításával, a társulási, vállalkozási kedv ösztönzésével, a szervezeti formák bővítésével, az úgynevezett társadalmi, gazdasági, intézményi automatizmusok működési feltételeinek megteremtésével fokoznunk kell a társadalmi közösségek és a családok önellátó, önszervező, önellenőrző, öntisztító képességét. Mellőzhetetlen a társadalom igényességének és szervezettségének fokozása a társadalmi és egyéni betegségtünetekkel (alkoholizmus, kábítószer-fogyasztás, munkakerülés, bűnözés, környezetszennyezés, járványok, öngyilkosság stb.) szembeni társadalmi- önvédelem hatékonyságának növelése érdekében is. Bizonyossá vált, hogy ezekkel a súlyosan fenyegető veszélyekkel szemben kizárólag állami eszközökkel nem lehet eredményesen fellépni. A társadalom és a társadalmi közösségek jelzett irányú fejlesztése korántsem jelentheti azt, hogy megszűnik vagy lényegesen csökken az állam szerepe a szocialista társadalomépítés előmozdításában. Feltétlenül azzal jár viszont, hogy átrendeződnek az állami szervek feladatai és tevékenységformái. Növekszik a kormányzati és a tanácsi szervek nagyobb távlatba tekintő stratégiai tervező, irányító, feltételeket alakító, befolyásoló, serkentő, nyilvántartó, ellenőrző és szükség esetén szankcionáló szerepe. A vázoltakból is kitűnik, hogy égető gazdasági és társadalmi gondjaink megoldása egyaránt igényli a társadalom és az állam fejlesztését, a társadalom és az állam közötti viszony átalakítását. Egyidejűleg kell fokozódnia a társadalom és az állam önállóságának és kölcsönös közeledésének. Az újszerű állami feladatokhoz szervesen kell kapcsolódniuk a korszerű műszaki eszközök alkalmazásának, az állami alkalmazottak képzettsége, alkalmassága és megbecsülése fokozásának, valamint a szükséges szervezeti, hatásköri, működésrendi és felelősségi változásoknak. Közösségi összefogás A problémák megoldásának és a továbbhaladásnak másik jelentős feltétele a politikai rendszer társadalmi szervezeti formáinak gazdagodása és tartalmasabb működése. Kívánatos, hogy a társadalom érdektagoltságának megfelelően a szocialista társadalmi berendezkedéssel szemben nem álló minden valóságos érdekközösség kiépíthesse és működtethesse érdekképviseleti szervezeteit. Folytatva az egyesületek szaporodásának és belső demokratizmusuk mélyítésének az utóbbi időben megélénkült folyamatát, gazdagítani kell a polgárok hasznos egyéni törekvéseinek valóra váltásához a szervezeti kereteket s közösségi összefogást biztosító egyesületek, társaságok, szövetségek, klubok, körök létrehozását és működését. Ennek előmozdítására kezdődött meg a Hazafias Népfront keretében a korszerű egyesületi törvény előkészítése. Azt sem lehet kizárni, hogy a társadalmi haladást szolgáló újszerű politikai feladatok végzésére új politikai szervezetek jöjjenek létre. Az alkotmányos keretek kiépítése érdekében magas szintű jogszabályban kell meghatározni a politikai szervezetek megalakulásának és megszűnésének módozatait. Jelenleg ugyanis hiányzik e kérdések jogi rendezettsége. Az alkotmányos keretek között működő társadalmi szervezeti formák sokszínű mechanizmusa lehetővé teszi a különböző társadalmi nézetek és törekvések felszínre hozását, a szembenálló felfogások és érdekek kulturált ütközését és egyeztetését, a közhasznú társadalmi aktivitás kibontakozását, az állami munka társadalmi ösztönzését, kiegészítését és ellenőrzését. Különös gonddal kell gyarapítani a társadalmi szervezetek szerepét a képviselők és tanácstagok jelölésében, a népképviseleti testületek döntéseinek kezdeményezésében, valamint a jelentős politikai és állami határozatok társadalmi vitáinak szervezésében. A politikai munkások és a tudományos kutatók széles körének közreműködésével a korszerűsítés érdekében halad a politikai rendszer meghatározó jelentőségű tárgyköreinek, a pártirányítás és ellenőrzés rendeltetésének, jellegének és eszközeinek kutatása is. Jövőt alapozó reform Csak hosszabb tanulmányban lehetne felsorolni azokat az elképzeléseket, amelyek a gazdaság irányításának és a gazdálkodás rendjének távlati fejlesztésével 'kapcsolatosak. Közülük ehelyütt az állásfoglalásnak csupán a következő néhány megállapítását emelem ki. Megfelelő pénzügyi elveket alkalmazva fokozni kell a vállalati kollektívák érdekeltségét és felelősségét az eredményességben. Ki kell dolgozni a szocialista brigádok és a dolgozók más közösségei vállalkozásszerű munkavégzésének érdekeltségi és elszámolási módozatait. Űj társasági törvény- nyel is elő leéli mozdítani, hogy változatos vállalkozási formák alakuljanak ki. A kisegítő-kiegészítő gazdaság, valamint a magántevékenység mint a szocialista gazdaság szerves része vegyen részt a nemzeti jövedelem növelésében és a lakosság életviszonyainak javításában. A nagy- és kisüzemek közötti munkamegosztás és együttműködés is járuljon hozzá a nagyüzemek munkáját segítő társadalmi háttér bővítéséhez. Az alapvető tulajdonformák változatos kombinációjával bővíteni kell az értéktermelő tevékenység kereteit és meg kell teremteni annak is a feltételeit, hogy az erre kész dolgozók saját anyagi eszközeikkel személyes érdekeltséget vállalhassanak a vállalati vagyon gyarapításában és a hozamok növelésében. Az alkotmány jelenlegi rendelkezései lehetővé teszik, sőt számos vonatkozásban megkövetelik a gazdasági, társadalmi 'kibontakozás közeli és távlati programjának kidolgozását és megvalósítását. Mégis észszerűnek és előnyösnek tekintjük azt a tényt, hogy a programok kidolgozásával párhuzamosan folyik az alkotmány átfogó reformjá- nák elméleti előkészítése is. Remél,jük, hogy az évtized végén társadalmi, gazdasági és .politikai életünk továbbfejlesztett alaptörvénye erősíti meg a legjelentősebb korszerű megoldások intézményesítését és védelmét. Dr. Adám Antal tanszékvezető egyetemi tanár, a HNF Országos Elnökségének tagja A gazdasági alkotmányosság mind nyugaton, mind a szocialista országokban újkeletű fogalom. A polgári liberalizmus csak politikai alkotmányt ismert, a gazdaságot teljesen a magánérdek körébe utalta. A szocialista országokban a merev tervutasításos rendszer, az állami tulajdonban monolitikus egysége zárta ki azt, hogy létrejöjjön a gazdasági alkotmányosság. Ez ugyanis feltételezi, hogy a központi gazdaságirányító szervek és a gazdálkodók között kölcsönös jogokból és kötelezettségekből álló viszonyok alakuljanak ki, a gazdaságirányítás jogilag szabályozott keretekben történjen. Az 1949-es magyar alkotmány a gazdasági rend kérdéseivel viszonylag kevésbé foglalkozott, főleg a társadalmi és az állami tulajdon elsődlegességéről, s a tervgazdálkodásról tartalmazott rendelkezéseket. Ez érthető és összefügg azzal, hogy ezt az alkotmányt inkább politikai normának szánták, mint valódi jogi magatartásszabálynak. Emellett semmilyen tapasztalat nem állt még rendelkezésre a szocialista tervverseny nélkül a vállalati önállóság csak visszaélések melegágya lehet. Az állami vállalatok túlnyomó többsége az elmúlt években önkormányzóvá vált: az állam tulajdonosi jogainak többségét már nem államigazgatási szervek, hanem a vállalati tanács, a közgyűlés vagy a küldöttgyűlés gyakorolja. Ebből két következtetés is adódik. Az egyik, hogy a központi gazdaságirányítás köteles tiszteletben tartani az állami vállalatok jogilag biztosított önállóságát, azoknak gazdálkodásába csak törvényben szabályozott esetekben avatkozhat be. A vállalati önállóság' védelmében a jogi garanciák növelésére, tényleges jogvédelmi eszközökre van szükség. A másik, hogy az új vállalati formákban — különösen, ha képesek leszünk a kollektívák hosszú távú va- gyonérdekeltségének megteremtésére — nagyobb lehetőség nyílik a dolgozók vezetésben való tényleges részvételére, ezáltal társadalmi tulajdonosi tudatuk növelésére. Egy piacgazdaságban a tulajdonformák élesen nem válhatnak el egymástól, kölgazdálkodás tényleges működéséről, s ilyen körülmények között kellett gondoskodni a friss államosítások védelméről és a mezőgazdaság tervezett kollektivizálásának előkészítéséről. Nyilvánvaló, hogy ezek a saját korukban előremutató rendelkezések már nem felelnek meg a társadalmi, politikai, gazdasági fejlődésből származó mai követelményeknek. 1972-ben intézményes módosítással igyekeztünk az alkotmányt modernizálni, így került az alapokmányba például a vállalati önállóság deklarálása is. Ma már azonban kétségtelen, hogy ez nem elégséges. Több szocialista ország alkotmányos fejlődése jelzi, hogy jóval szélesebb körben van szükség a gazdaság részletes, törvényes szabályozására és ezáltal a szocialista gazdasági jogállamiság kiépítésére. E tárgyú előkészítő munkák Magyarországon is elkezdődtek. Alkotmányosan is kifejezésre kell juttatnunk gazdasági reformunk jellegét, amelyet a közelmúltban elfogadott gazdasági—társadalmi kibontakozás programja egyértelműen kifejez. Mi olyan szocialista tervgazdálkodás kibontakozásán fáradozunk, amely a tervlebontás megszüntetésével a vállalatok piaci gazdálkodására épít, s az állam központilag egy szocialista árugazdaságot kíván irányítani. Ebben a gazdaságban tervszerű piacépítésre és verseny kialakítására van szükség, hiszen csönös közeledés, vegyülés, belső differenciálódás tapasztalható. Állami mező- gazdasági nagyüzemeknek például vannak szövetkezeti szakcsoportjai, de szövetkezeteknek is leányvállalatai. A kisvállalkozások jó része is beépül szocialista vállalatokba és saját közös társadalmi—egyéni tulajdon jön létre a társadalmi tulajdon elsődlegessége alapján, mint például a szerződéses üzemeltetésnél. A tulajdonforgalom kiszélesül, középpontjába nem annyira a dolgok kerülnek, hanem a komplex vagyonfogalom. A jognak — a tőkeáramlás, illetve az ezt biztosító intézmények támogatása jegyében, hogy a társadalmi vagyon ott hasznosuljon, ahol a jövőben a legtöbb hasznot hozza a társadalom számára — nem szabad gátolnia a vállalatok és az állampolgárok közös társulásait. Mivel a kisvállalkozások szerves részei a magyar népgazdaságnak, működésük kellő biztonságát az alkotmányosság oldaláról is erősíteni kell. Népgazdaságunk hatékonyabb működése, a gazdasági döntéshozatal felgyorsítása, a felelősség megállapításának szükségessége, a vállalkozási hajlam támogatása világos „játékszabályok”-at, ezek garanciákkal körülbástyázását, azaz a gazdasági jogrendet követeli meg. A gazdasági alkotmányosság tehát fejlődésünk elengedhetetlen feltétele. Sárközy Tamás
